Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)

1919-07-16 / 2331. szám

..Értesítjtjjt az elvtár›pt. h­ogy el­­vállalunk {‘pillét «»«»hilf ›› f«tlpfti»frOKá* *t leguk’SoM» jótállás mellett. JSlvt&rsi üdvözlettel CRAMER ÉS ROSENFELD fedtük és íf«l|t!i|»h­oz,itk 2482 WISST J iiiFFii US OiV A V &S U K í Plioiie: Cedar 32&3 BKTROl’tV MICH, A tehervonat belegurult a tóba NEW­TON, N. J. julius 15. — A Lehigh és a Hudson Railroad vonalán vasúti szerencsétlenség történt romlott sín miatt. Egy te­hervonatial, amely körülbelül 30 kocsiból állt, a hirtelen forduónál elhaladva, az egyik kocsi kisiklott és a vasút melletti tóba gurult, magával rántva még 11 kocsit. Azt remélik, hogy emberéletben nem esett kár. A kongresszus az élelmiszer­ drágaság ellen WASHINGTON, július 15. — Johnson mississipii képviselő ma azt a javaslatot terjesztette elő a kongresszusban hogy nevezze­nek ki egy bizottságot az élelmi­szer és más szükségleti tárgyak drágaságának okai vizsgálatára. 'hone Ccoar 1072-W. A SZABÓ ÉS BENDIK f£rfl ín női »KAhőfc. ^Készítenek férfi ruhákat mérték!; «! után, valamint elvállalnak tiszti­­o­l­tást, vasalást és javításokat ]; !; jutányos árban. c . 107 West Emi A ve., Detroit. Mieb. ........................... ...................................... .................... " Telephone, Odin 1S8». GÜNSBERG BROS. BÚTOR, KÁLYHA, SZŐNYEG, FESTÉK ÉS VASÁRUK 2231 W. JEFFERSON AVE., DETROIT, MICH, k -» ■ ■,■■ ............­......~ ?, I ? ■ . PULL ZSIGMOND Tiszteletűt tudatom elvtérsaimm­al és minden ismerősömmel, hogy a tvcut Jeffemou A ve. 2164 nxftiu n­ntt borbélyüzletet és pool-roomot nyitottam. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy mi 19 de#­fjetid égém­ a lég­ió lelö­ki.Szolgáálást kapta.,l'u.ll room-um­­kjliinö f asztal ált vendégeink ren,­ i »leik ezekére. V Pártfogást kér elvtársi üdvözlettel Pálinkás József TUK­AJDONOS ! i td szu­mmimn!ás és az fr'löre példáit * 011» kiül Ht kapható* 46 MEDINA V'I’R |*lvT. DETROIT, MICH. Ajánlom nyigvar munkástársaim figyelmébe jól berendezett i MÉSZÁROS ÉS FŰSZER-ÜZLETEMET, ahol mindenkor a legjobb és legfrissebb árut kapta ________ELŐRE Az amerikai magyarok Cleve­­landot úgy szokták nevezni, hogy amerikai Debrecen. Azért adták meg ennek a nagy amerikai vá­rosnak ezt a nevet, mert ez a vá­ros az, amelyben New Yorkon kiind a legtöbb magyar lakik. Cleveland város keleti részében van a Buckey Road, amely a ma­gyar falunak a megtestesítője. A “takaródon” ugyanaz a szellem, mint amely Magyarországon uralkodott, ugyanazon vallásos és hazafias szellemmel találko­zunk itt is, amelynek eredmé­nye az lett, hogy a magyar nép Amerikába vándorolt. A clevelandi West Side ezzel ellentétben a magyar ipari mun­kásságnak volt a tanyája és itt a magyar ipari munkásság csopor­tosult. Természetes, hogy ez az ipari munkásság nem elégedett meg templomokkal és korcsmák­kal, ennek nem volt elegendő kul­­túrélvezet az, ha magyar cigány­zenét hallhatott és magyarosan kimutathatta magát, ez az ipari munkásság tanulni akart, és pe­dig elsősorban azt akarta megta­nulni, hogy miképpen kell neki küzdeni a munkásosztály felsza­badulásáért, Így tehát Cleveland nyugati ré­szén már régen megalakult a szo­cialista párt magyar osztálya, a­mely majdnem két évtized óta folytat agitáló és nevelő munkát, terjeszti a munkások felszabadu­lásának az eszméjét és agitál az Előre érdekében. Ez a pártosztály a lehető leg­szorosabb összeköttetést tartja fenn a clevelandi összmagyarság­­gal és annak radikális szerveze­teivel és ennek a pártosztálynak és a hozzátartozó elvtársak mun­kájának tulajdonítható nagyrészt A clevelandi új Munkás Otthon­ ben az, hogy 111 a Clevelandon fog)­ el New York után a legtöbb Előre és hogy Cleveland az egyik erőssége a mozgalomnak és hogy a clevelandi East Side munkásai is nagy munkát fejtenek ki a ha­ladás érdekében. A clevelandi elvtársaknak már régen meg volt a maguk Munkás Otthona, amelyet bérben bírtak. A legutóbbi események hatása alatt, akkor, amikor mindig",,nehe­zebbé és nehezebbé teszik az''ön­tudatos munkás­ság részére helyi­ségek és házak kibérlését, a cle­velandi mutlkusok elhatározták, hogy nem bérelnek tovább háza­kat, hanem saját otthonukba köl­töznek. Megalakították teh­át feb­ruár 20-án­ a clevelandi Magyar Munkás Otthon Egyesületet- f : ’­ Clevelandi elvtársunk’ a be­jegyzés után munkához ■­ fogtak s megvásárolták az­ Odd Feilowitak Phoenix négy páholyát és azt a magyar munkás otthon céljaira átalakították, berendezték és fed­avatták és 4307 Lorrain Ave. alatt a magyar munkások rendel­kezésére tartják. A hitrege szerint a ■ Phoenix madár az, amely minden ezer esz­tendőben tűzbe veti íj magát és on­nan újonnan feltámad. Ez a Phoenix azelőtt a polgári egyletek phoenixe volt és a mai társadalmi és gazdasági rend tá­mogatója. Az új Phoenix a munkásmozga­lomban fog megújulni, el fogja terjeszteni a fel­világosodás és kultúra, 4 haladíifilés ipari demo­krácia félszett mindenütt, ahol ma­gyarok fáknál. Biszél­gzőhajjal és kiváltsággal üdvözöljük a clevelandi elvtársa­kat s munkástársakat uj őthonuk megnyitása alkalmából. •* " CXJOOCXXXXXXXXXJOOCJOOOOOlJOOOOOCXXXXXXXXXXJtXXXXXXXXXJCXXX) oooooockdoocxx) ^ OOOOCXXXXXXXX)^ COOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOf XXXXXXXXXj A jöttment. IRTA: KAFFKA MARGIT. Néha láttam a Balajthy Zsu­­­zsánna szemeit a zöldzsaluk rá­csai között, ■-—­ mélygödrü, nagy diószemeit, már messziről érez­tem, hogy kifigyel, rám leszkelő­­dik , és az iskolatáskám egyszer­re lefittyent a szíjon, gyámoltala­nul, balkezesen szorongattam a kis himzerámát, a hónom alatt és eszembe jutott, hogy a cipőmről hiányzik két gomb. És tudtam, hogy ma otthon megszidnak va­lamiért, vagy egyéb baj lesz, tán épp vakum élesfinom és szellemes kicsi gúnynevet bélyegzett rám e percben a Horváth Dénesné ret­tenetes tekintete, és ha még lehe­tett, nagyot kerültem inkább az Oláhtemplom-utca felé, csak sza­baduljak. De nemcsak én, felnőt­tek, férfiak is; — ha rossz volt a lelkiismeretük, el se indultak arrafelé, ahol a tömpe és terpedt, régi házikója vigyázta a lombos, szép utcasarkot a téglázott párká­ny a Vizesárok felé. Ám fenn, magasan, a Megyesikátor tűzfa­lába vágva is volt egy parányi zsalus vakablak; úgy mesélték, az sincs bizony falazva, — és a be­töltés kamrája polcain állva onnét is lesked és lát mindent és szá­­monveszi a párokat, akik elsu­hannak ilyen nagy, holdteljes, nyárelő estéken a cinterem virág­zó hársai felé. Mindent tudott, mindenre figyelt és semmit sem­ felejtett. Nem volt szószátyár és jámbor kis karénéné; — tudott hallgatni, várni sokáig; sejtető, távoli célzásaira fagyos kegyet­lenséggel találta meg a legártóbb alkalmat és időt; — eszes volt, erős, gonosz és alattomos fejede­lem-ter­mészet, állandó, titkolt ret­tegésben tartotta a várost s ural­kodott rajta ezzel. Senkinek sem volt tekintélye az övéhez hasonló. Nekem bizonyos vasárnapokon mennem kellett tisztelkedésre Ba­­lajth­y Zsuzsannához; — reszket­ve nyitottam be a kis csengős utca ajtót és átsompolyogtam, milyen gyáva, gyerekes kedvetlenséggel, — a téglakockája, hűvös kis fo­lyosón, a vadszőllő-allée között. De benn, az udvar felől, a diófa alatt valaki csattogva és krákog­­va csapta össze az újságját, fel­pattant és kigurult elém az apró, kövérke lábain Dini bácsi, a ked­ves , — és ölbekapott kacagva és hajhózva, pedig tízesztendős nagykisasszony voltam már. Oh, ha ő itthon volt, vagy nem vesző­dött éppen nagycsizmás, uradal­mi parasztokkal a vadszőlők mö­götti udvari szobában, ahol fe­kete táblán fehérkrétás írás erősí­tette, hogy ott “mérnöki iroda” van. Ha velünk ült Dini bácsi, könnyebben átestem e látogatá­son, — ha szólni lehetett hozzá, vagy ránézni segítségért legalább, amikor ő, Zsuzsánnás néni arcom­ba merítette gyönyörű és rette­netes tekintetét — s amig opálos forró szirupot kanalazott neszte­len, sűrű csurranással a befőttjei­re a kerti asztalon, — kurta és éles kérdéseket pörgetett felém otthoni dolgokról, a szülőmről, a néném mátkaságáról; és én szo­rongva tudtam, hogy bármikért felelek is baj lesz belőle és valam I hol helyre nem hozhatón el fo­gom szólni magam. Mert nem­­ rostéll kérdezni semmit: cgysze­­■ inien, nyíltan és merőn, — és mi meglepetve, felriasztva és lebű­- í­völve szolgáltattuk ki magunkat neki. Bajok és skandalumok, há­zasemberek lumpolásai, gazdasz­­szonyi baklövések, rossznevelésű­ gyermekek csinyjei vagy furcsa­ságai, amiket fölirt és eltelt szá­mukra nagykorukig, egész életük­re, ha netán sokra vinnék valaha; és mindezek, de legfőkép szerelem sőt a nem éppen törvényes’vagy szabályos lefolyásnak­­­— úgy tet­szett, ezekből él, táplálkozik és az apró város társadalma Önkény­­­telen, fursea adókép rakja a lábai elé. / Amit ő felőle tudtak, az egé­szen más volt. —­ csupa ,legenda, titok, érdekesség. Mert ö i.­em be­szélt önmaga felöl senkinek és nem engedett módot, lehetőséget a kérdezősködésre. Ö nem kö­zölte profánná, közülünk valóvá­ a múltját, se céljait vagy elinté­­­­zéseit; nem igazolta magát miat­tunk és nem engedte az emberek k­­ ítéleté.­ig]a bodsai­ista alapk­ötet maradtak és ő külön maradt, egye­dül és fölöttünk álló nagytüzü, mély szemgödreivel és magános gondolataival , tettei, élményei, rontásai és vezeklései fokán. A lezsaluzott, bűvös vizitszoba asztalán nézegettem sokszor egy kapcsos bőralbumban a szegény L­­órika képét és riadtan csaptam össze lépések zajára. Lórika, a szegény kis elhalt asszony, ne­héz, szőke hajával, nagy aranyme­­daillonjával fekete bársonyszala­­gon a pihés, leányos, lenge batiszt fodros nyaka fölött, — a szép és édes, halavány szenvedő, akit sok, sok évvel ezelőtt férjhez adott, azután halálba kergetett a nagy gonoszságával Balajthy Zsuszán­­na. Félve suttogott, régi törté­net ez Lórikáról, a madonnaszép kis árvalányról, aki fogadott gyer­meke volt Zsuzsánnának, vagy­ ilyesmi, — az első urának rokona, — mert ő neki sohasem volt gyer­meke. Már nagylánykorában vet­ték a házhoz, ám volt csinos va­gyonkája is! Járt-e már azelőtt régebben is oda Horváth Dénes, a frissmókájú, eleven, nagyhangú fiatal vízintérnök? Némelyek úgy tudják: igen, üli, némelyek na­gyon is gonsznak tudják Balajthy Zsuzsannát, aki akkor még szép­séges fiatal volt, mint egy mély­­pirosan virágzó gránátfaág és asz­­szon­­nyala teli pompájában su­­gárztot és ragyogott. És hogy Ló­rika, aki félős volt, álmatag és finoman porcellános szépségű, be­leveszejtette-e magát a kedves, gömbölyű és vidám fiúba, vagy a Zsuzsánna tánt munkája volt-e egészen?... Bármint is, d­e gyámkodó jóváhagyással állt e házasság fölött és semmi­­ nél­küle nem történhetett kenyérsü­téstől gyerekdunnácska-szegésig; a nagy természete minden oda­adásával élt a fiatalok ügyének; magáéinak tartotta és kifelé emel­te és védte őket, mint a ragado­zók évikét; de benn a fészekben súlyosan rájuk nehezedett és min­den zugocskát lefoglalt. Később még jobban ráért velük foglalkoz­ni, mert a férje, e derék és mó­dos fiskális, zajtalanul és köztu­datba sem jutottan elszenderül­­vén, Zsuzsánna egyedül uralko­dott a zöldzsalus házon, határbeli dús szőlőtelkeket­ és egyéb, jó pénzecskéken. E házasság igazi pannónája volt és szigorú buzga­lommal őrködött a Lórika leendő anyasága fölött. Szegény, fáradt kis jószág, — valóban úgy érez­hette, hogy neki gyermeket kell szülnie e kérlelhetetlen számára, aki a sorsát példázta és rendelke­zett vele, apró készülődéseivel, megadásával, várakozásaival és kinszenvedéseive. Ott volt véig mindvégig -s­­a' kis j’kigyóm­ivorttó viadat fiúgyermeket adott. —• az­tán pih­egett még , egy kiesik e gyönge és szakadó­ életben, s ami ez "alatt­a történt”­ártól A alkuné tudhat egy­edül, e­z egy tudomá­nya nő és csak az ő beszédei nyo­mán mindenek. Igazat beszélt-e? Hogy Lórikának még­sem volt egészen mindegy minden,­­ hogy valamit biztosan akart tudni azok­ban az órákban, amikor 4. súlyos bizonyságok alatt összeroppanhat az ilyen didergő kis alig-valaki. Összeszedte a kis erejét egy óvat­lan pillanatban, felkelt, hogy széj­jelnézzen — és az életet kellett látnia galád és kétlaki voltával, hát megetti, alattom­­a. Csak egy szobaajtón kellett be­nyitnia, és összeindllt a küszöbön. És sirt aztán a párnáiba' nagyon halk, de folytonos és fullasztó zo­kogással, mely rázta, szaggatta elgyön­gült kis valóját; és Valkó­­né csak meleg, szép könyeit látta utóbb már némán végigcsorogni a puha, vékonyka arcán. A láz har­madnapra jött... üli, meg kellett volna kövezni ott azt a kettőt, a­mikor zokogtak a nyitott sírnál és együtt, egy kocsiban jöttek haza, de senki sem fogott követ rájuk, csak a szegény Lórika fölé hulltak nagy, puha ázott görön­gyök. A pólyás kicsi jövevény, akit megnézni se ért rá a szülő anyja, még aznap átkerült a zöld-­­ zsalus házba, 2 esztendőre rá , meg odaköltözött a “mérnöki­­ iroda” is a fehérkrétás felirattal.­­ Az emberek bizony mindent tud-­­­­ak és suttogtak, de nem mertek szólni. Évtizedek múlva is meny­nyire friss, eleven maradt e tör­ténet, épp mert nem tudták tisz­­■ lába hozni, megvetésükkel ké­­szülni, idővel kegyesen megbocsá­tani; suttogtak, elhallgattak, bó­lintottak és minden rejtély, jelen­tőség és veszedelem oda gyűlt, ott szivárványzott a Zsuzsánna gyö­nyörű szemei körül. Ám Dini bá­csit szerették, a hangossságokba, sok beszédbe, közvetlenségbe rej­tőzött előlük és ezzel mindig job­ban lehet boldogulni. Én sokszor gondoltam akkoriban: hát ez minden?... Dini bácsi?... Célja és hőse, központja életszük evé­nyeknek és viadaloknak, d­e ked­ves kis grimmilapda öreg úr, apró, kékellő szeme és kurta lábai, a­mint fürgén és mosolygón fesz­­telenkedett Zsuzsánna közelében és ha ott volt, én sem féltem any­­nyira. Dini bácsi volt a legbát­rabb ember a szememben akkori­ban. Ő tisztelte és szerette az asszonyt, szépsége emlékéért, a jó, hús, tisztaszagú szobákért és felséges konyhájáért. Ám nem inklinált arra a­úlyos, hátteres fensebbsége, ami imnbuszkép kö­rülvette és mindenkit távol­tat­; Bott tőle; ő nem érezte idegenebb és különebb voltát az együtt­let egyszerű tényeiben, és tán ez volt életük egész titka. ’ (Folyt. kov.) | TRENTON! HÍREK Iroda: 866 S. Broad Street EMIL MATÉFFY ideigl. lap­­kezelő. KOLLEKTOROK: Csengery Dániel, 551 Emory Avenue. Kocsárdy Ferenc, 113 Hancock Avenue. Nyisztor Ferenc, 910 Hudson Street. Gross Antalné, 20 Hewitt St. Spisák András, 618 Franklin St Kemény N. Tivadar György, 308 Roebling­ Avenue. A Munkás Otthon közgyűlése. A trentoni Magyar Munkás Ott­hon Egyesület folyó hó 16-án, szerdán este fontos közgyűlést tart a szervezet helyiségében.­­ Kérjük mindazokat, akik a Mun­kás Otthon mozgalmában rés­zt­­venni kívánnak, este 8 órára je­lenjenek meg a szervezet helyisé­gében. A “Függetlenség” kedélyeske­­dik. A Trentonban majdnem he­­tenkint megjelenő “Független­­ség” cím­l izé legújabban szerve­zetünkkel foglalkozik. A Függetlenségnek eddig kizá­rólagosan csak az volt, az ambí­ciója, hogy a helybeli római ka­­tholikus pap reverendáját cibálta, elég gyerekes m­kron és eddig alig látható eredménnyel, hacsak azt nem nevezhetjük eredmény­nek, hogy a pap helyett a Füg­getlenség kezdi ki szervezetünket. Maholnap meglepetéssel fog­uik olvashatni ebben a papiros tisztasága ellen elkövetett heti merényletben, hogy: “F­gy ló megvadult, mert a szervezetre nézett”, vagy " Trenton el fog sü­­­lyedni, mert a szervezet nem csat­lakozott a Hűség­ Liga automo­bil-alapjához”, stb. Ezt várhatjuk a Függetlenség­től, mert most már érzi, hogy itt az ideje a szervezetre ültögetni a nyelvét. Múlt heti számában megírta, hogy Horváth Máté elv­társunk azért követett el öngyil­kossági kísérletet, mert a szerve­zetbe járt. Ezzel az ügyetlen nyelvöltöge­­téssel szemben Horváth Máté el­társunk a következő nyilatko­zatot adta le lapunknak: “Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy a “Függetlenség” július t1-iki szá­mában, esetemre vonatkozó hír­adása nem felel meg a valóság­nak. A tény az, hogy amíg a kór­házban feküdtem, Zálabory Sán­dor lapszerkesztő felkereste a fe­leségemet, akinek a szájába adta a lapjában megjelent nyilatkoza­tot. A valóság az, hogy a szervezet miatt még szóváltásom sem volt soha a feleségemmel, aki éppen úgy együtt érez a szervezettel, mint én. Horváth elvtársunk különben már annyira jól van, hogy részt vett szervezetünk vasárnapi gyű­lésén és ott személyesen cáfolta meg mindazt, ami a Független­ségben megjelent. Pedig a Függetlenség hiába riasztgatná szervezetünktől a trentoni magyar munkásokat, mert ma már azoknak is maguk felé hajlik a kezük, nem pedig a ügyetlem­ség­ felé! Megérjük mi még azt, hogy Gold Béla szivargyári cár úr kö­zös barátai, Stadóczy és Zámbory urak összeölelkeznek és megcsó­kolják egymást. Hiszen mind­­annyiuknak egy az érdekük: a­­trentoni magyar munkásság szel­lemi szegénységét aprópénzre váltani!* A “Függetlenség” rémmeséjét hűséges fegyvertársa, a Berkó­­féle sorscsapás is leközölte. Zám­­bory Sándor szerkesztő ezzel el­évülhetetlen érdemeket szerzett arra, hogy Radóczy és Kovács István trentoni Amerikai Magyar Népszava terjesztők a kebelükre öleljék. Miért is fújnának egy nótát külön-külön, mikor semmi különbség sincs köztük!? JEGYZŐKÖNYV Felvétetett Pittsburgh és kör­r­nyéke 1919 június hó 29-én Ran­­kinben megtartott féléves kerü­leti értekezletén. Jelen vannak a pártosztályok részéről; 15-ik osztály, Lyndora, Kovács István; 17. oszt., Rankin, Böde Sándor és Szente Lajos; 38. oszt. Mc­Keesport, Krista György és Kuk­­li János; 41. oszt., East Pitts­burgh, Gellen János és Róth Já­nos; 51. oszt., N. S. Pittsburgh, Merk János, Szánd Ferenc és Gofra Ida; 52. oszt., McKees­­rocks, Miró Ferenc; 60. oszt., Hazelwood, Szanaty Lőrinc. A betegsegélyző osztályok ré­széről : 20. oszt., McKeesrocks, Fegyveres János; 33. oszt., N. S. Pittsburgh, Olejnik Antal és Ta­­másy János; 46. oszt., East Pitts­burgh, Pika József és Blau Ala­dár; 63. oszt., Rankin, Stimec György és Csinált Pál; 70■ oszt.: McKeesport, Lang József és Nyegre István; 71. oszt., Lyn­dora, Kovács István. Ülésvezetővé Szanaty Lőrinc elvtárs választatott meg. Jegyző Gellen János. Előző ülés jegyző­könyve felolvastatván, hitelesít-­ tetett. Titkár felolvassa a beérkezett­­ leveleket, amelyek tudomásul vé- j tettek. Jelenti, hogy az Előre ja­vára megejtett sorsolásból 661 dollár és 30 cent folyt be. Uta­­­­sittatott, hogy az összeget a lap)-­ hoz küldje be. Pénztárnok előterjeszti a szer­vezői alapra vonatkozó pénztári jelentést. Májusi bevétel $478.48. kiadás $323.67; maradvány 154.81 Júniusi bevétel $371.21. kiadás $166.88; maradvány $404.33. Fél­éves bevétel $1504.06. kiadás $1299.73; maradvány $204.33. Tudomásul vétetett. Könyvtáros jelentése: Besze­reztetett Chicagóból $387.98, eb­ből eladatott 8169.03. Tudomásul vétetett. Ellenőrök jelentik, hogy a könyveket, számadásokat átvizs­­gálátk és azokat rendben levők­nek találták.­­Tudomásul véte­tett. Szervező tesz jelentést végzett munkájáról és egyben jelenti, hogy Hazel­woodon 15 taggal he­­testsegélyző osztály alakult. K­o­­másy elvtárs kívánja, hogy az Előrében gyakrabban jelenjenek meg a környék mozgalmairól szóló tudósítások. Szabados elv­társ felszólalása után a jelentés tudomásul keletett. Pika József elvtárs az east pittsburghi osztály nevében szó­vá teszi, hogy Blau elvtársat, a kerület titkárát az Előrében in­dokolatlan támadás érte és hogy Blau elvtársnak erre vonatkozó válaszát — bár az semmiféle sze­mélyeskedést nem tartalmaz és csupán a lap irányának elméleti bírálatával foglalkozik — nem akarják leközölni. Ugyanez a sors érte Blau elv­társnak egy má­sik cikkét is, amelyben Sugár elv­­társnak a propaganda-lapra vo­natkozó cikkére válaszolt. Mind­­h­­­gy megtámadott egyéneknek mért poh­ári lat­ok is megadják­­­a védekezés lehetőségét és mint­hogy a mozgalom és a lap érde­kében évek óta állandóan tevé­kenykedő elvtársakat egy szocia­lista lapnál bojkottálni nem lehet, felhívja a kerületi gyűlést, hogy az ügyet tegye magáévá és az Előre lapbizottságát szólítsa fel a cikkek leközlésére. Több hozzászólás után, ame­lyek fél s­imán megállapíttatott, hogy az időre a legutóbbi idők­ben még polgári egyének tollából is hosszú cikkeknek helyt adott, az értekezlet egy szavazat ellené­ben úgy határozott, hogy meg­bízta a jegyzőt, miszerint ebben az ügyben a lapbizottsághoz át­iratot intézzen. .. Tamásy János elvtárs lemond az ellenőri és könyvkezelői tiszt­ségekről. Tudomásul vétetett. Helyébe Szánd elvtárs választa­tott meg. ‘ Blau elvtárs kér­ titkár ismer­teti a lapkezelői állás betöltésére vonatkozólag eddig tett intézke­déseket, és azok eredményét. Részletes vita után az értekezlet Gellen János elvtárs indítványára kimondja, hogy a lapkezelő fel­adata a lapoknak az osztályokhoz való eljuttatása, a lap érdekében való agitáció és a pártkiadványok terjesztése volna. Fizetése egye­lőre heti 25 dollárban és az úti­költségek megtérítésében állapít­­tatik meg. E fizetés azonban az elért eredménynek megfelelőleg emelkedik. A titkár utasíttatott, hogy ebben az értelemben tegye közzé a pályázatot az Előrében. Egyben elhatároztatott, hogy az osztályok a­lapkezelő alkalmaz­tatása ügyében mielőbb hozzák meg határozataikat. Blau elvtárs indítványozza, hogy 1000 darab lapkezelő­ kártya rendeltessék meg. Elfogadtatotta­­ Merk elvtárs bejelenti, hogy 1 Béves elvtárs automobilját $500 l’értékben kisorsolja és ez összeg­­ 40 százalékát a szervezői alapra­­ ajánlja fel. Javasolja, hogy a­­ szervező bizottság megfelelő­­ mennyiségű jegyet vegyen át ter­­­­jesztésre. A javaslat elfogadta­tott és a jegyek kezelésére egy háromtagú bizottság választatott. Blau elvtárs bejelenti, hogy Szabados elvtárs kétszeri letar­tóztatásának ügyvédi költségei eddig 50 dollárra rúgnak és ajánl­ja, hogy ez összeget gyűjtés út­ján fedezzék. Az indítvány elfo­gadtatott és Blau elvtárs m­egbi­­zatott a gyűjtőívek kiküldésével. Egyben kimondotta az értekezlet, hogy az 1000 dolláros bond ügyé­nek kezelését a szervező bizott­ság a maga hatáskörébe veszi át. Tamásy elvtárs azt kiváltja, hogy a szervező az eddiginél na­gyobb súlyt fektessen a betegse­gélyezési ügyekre. Szervező vá­laszát tudomásul veszi. Ezek után az értekezlet megál­lapítja a szervező munkapro­­grammját és egy heti szabadság­­időt engedélyez számára. A napirend kimerülvén, elnök­e az ülést bezárja. L. Szanaii, ülésvezető: Gellén János, jegyző: Máté Horváth ” A PITTSBURGH­ KERÜLETI ÉRTEKEZLET JEGYZŐKÖNYVE

Next