Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)
1919-07-18 / 2334. (2333.) szám
Hazavámvmrolni akaró bridgeporti magyarok, legyetek Július 19-én SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR a Rákóca-teremben összehívott gyűlésünkön, ahol megbeszéljük a hazamenés körülményeit. Legyünk ott mindannyian, akik haza akarunk menni!! Az egybehívok. BRIDGEPORTI KRÓNIKA TARTSUNK csak egy kis szemlét a dolog felett, hogyan is történt az eset? A Woodmen of the World bridgeporti 14-ik számú Kossuth osztálya, közel 70 más amerikai magyar egylet példájára, ez év június elsején tartott rendes gyűlésén határozati javaslatot fogadott el, amelyet közlés végett beküldött az “Előré”-nek és amelyben “tiltakoztak az Amerikai Magyar Sajtóegyesület és Szövetség ama nevezhetetlen eljárása ellen, hogy az amerikai magyarság nevében kábelben fordultak Wilson elnökhöz és őt és a szövetségeseket a felszabadult magyarság és annak szabad népe ellen izgatta: “megvetésüket fejezték ki azokkal szemben, akik a múltban és mindenkor csak kárára voltak az amerikai magyarságnak; és végül “üdvözölték a hazai munkástestvéreinket, akik bátran és vonakodás nélkül megteremtették a maguk szabad népköztársaságát és megszüntették a gazdagok és kiváltságosak uralmát.” Ez a határozati javaslat az “Előre” június 6-iki számában jelent meg. július 10-én, tehát teljes 34 nappal e határozati javaslat megjelenése után a következő sorok láttak napvilágot az Amerikai Magyar Népszavában: Bridgeport! csendélet. A meghamisított egyleti határozat. Az özvegyek és árvák 25 dollárja és Monszport Imre. Bridgeportnak is megvan a maga bolsheviki szegénylegénye. Monszport Imrének hívják és ezzel a Monszport Imre nevű izével kapcsolatban a Bridgeport legutóbbi számában a következő épületes nyilatkozatot olvassuk: Nyilatkozat. Alulírott ezennel kijelentem, hogy az Előre című lapban június hó .6-án a vezetésem alatti W. O. W. 14. Kossuth Osztály határozataként megjelent cikket nem láttam előzetesen, azt alá nem írtam és nevemet arra illetéktelen égyén irta alá, aki arra felhatalmazva nem volt. Hogy ki tette ezt, azt csak Monszport Imre tudná megmondani. Kijelentem továbbá, hogy a lapban megjelent határozat szövegét az egyleti gyűlés sem fogadta el és annak tartalmával én sem értek egyet. Bridgeport, Conn., 1918 juli. Varga József, a W. O. W. 14. Kossuth Osztály elnöke. Előttem: Jesztrelov Sándor, nagybizottság kiküldött. S ez a nyilatkozat is jellemző adalék annak a megértéséhez, hogy micsoda eszközökkel dolgoznak a bolshevik vigécek s hogy születnek a bolshevikizü egyleti "határozatok”. Vastag, fekete betűkkel megjelenik az Előrében az állítólagos “ha- tározat”, s amikor megjelent, akkor derül csak ki, hogy a határozat szövegét az egyleti gyűlés sohasem fogadta el. S Isten tudja csak, hány ilyen bolsheviki egyleti határozatról lehetne hamarjában megállapítani, hogy szabigyerek. Lapunk július 12-iki számában megírtuk erről a “nyilatkozatról” a véleményünket. Megírtuk, hogy Varga József elnököt valószínűleg levették gyenge lábairól és rábírták arra, hogy vállalkozzék a hamis tanú szerepére a szocialista párt egy tevékeny tagja és az Előre ellen. Hogy mennyire igazunk volt, azt a “Bridgeport” július 12-iki számából kivett alábbi sorok igazolják: NYILATKOZAT. “A Woodmen of the World 14-ik számú Kossuth Osztálya az 1919. év július 6-án tartott gyűlésén az “Előre” című lapban június 6-án megjelent “A Woodmen of the World tiltakozása” című cikkhez a következő módosítást határozta el: “Fentartja az osztály a június hó 1-én tartott gyűlés azon határozatát, amelyben elítéli, sőt megveti a “Sajtószövetség” és a Sajtóegyesület álarca alatt bujkáló kalandorok szereplését. Továbbá: Sajnálattal vette tudomásul az osztály azt, hogy a Nagybizottság s az összes bridgeporti egyletek sértőnek találták ezen tiltakozásunkat, mivelhogy nem volt szándékunkban sem sérteni. Sőt ellenkezőleg: a bridgeporti összmagyarság Nagybizottsága a W. O. W. 14-ik Kossuth Osztályt bolsevik propagandának nevezte akkor, amikor még az egész dolgot nem ismerte, holott a W. O. W. 14. osztálya minden időben és mindenféle magyar mozgalomból kivette a részét húsz (20) éven át. De mivel nem törődve, hogy a “W. O. W. 14-ik osztályt” bármely testület akármivel vagy akárminek nevezi, mi testvérharcot nem akarunk! Nem akarjuk, hogy az a közmondás beigazolást nyerjen, hogy: Átok fogja meg a magyart, Mert az soha össze nem tart! Mi készen vagyunk baráti jobbot nyújtani az összes bridgeporti egyleteknek és a Nagybizottságnak, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is, egymást megértve, áldásos munkát végezhessünk az összmagyarság javára. “És egyben kijelenti az osztály azt, hogy a jövőben semmiféle más egyletekkel, csupán a saját belügyeivel fog foglalkozni. Nem akar sem politikát, sem magánügyeket tárgyalni, minthogy az ily dolog nem tartozik az osztályunk munkaköréhez. “A Woodmen of the World 14-ik számú Kossuth Osztály megbízásából: Eisler Nándor, Tesztreli Sándor, Doby Dániel, jegyző.” Egyszóval igazunk volt és a “Bridgeport” és a “Népszava” megint szemérmetlenül hazudott. Kiderült, hogy nem az “Előre”, hanem a “Bridgeport” és a “Népszava" közli a “zabigyerekeket”, amelyeket megfélemlített és félrevezetett munkásemberekkel iratnak alá, csak hogy az Előrét olyan színben tüntessék fel, amilyenben ők látják. Kiderült, hogy a W. O. W. 14-ik Kossuth Osztálya tényleg állást foglalt a Sajtóegyesületben és a Szövetségben tömörült kalandorok és szélhámosok ellen, sőt, — mint a második nyilatkozat mutatja, — fentartja a június elsején hozott határozatot. A fenti nyilatkozathoz a “Bridgeport” általunk többször ismertetett szerkesztő-tulajdonosa, Csongrádi Tatva Kornél a következő megjegyzést fűzi: “Miután a fenti nyilatkozatból látható, hogy a W. O. W. 14. Kossuth Osztály utólagosan nemcsak jóváhagyta, hanem helyesli is a Monszport Imre által a magyar lapok ellen elkövetett durva sértést: ezennel kijelentjük, hogy a W. O. W. 14. Kossuth Osztálynak a hivatalos lapságát visszautasítjuk, kalauzát lapunkból kivesszük s mindaddig, mig a fenti sérelmes határozatot viszsza nem vonják, semmiféle közleményüknek sem pénzért, semingyen lapunkban többé helyet nem adunk. Az amerikai magyar sajtónak sokat küzködő munkásai mindenkor vannak olyan tisztességes emberek, mint a W. O. W. tagjai, s valóban itt az ideje annak, hogy véget vessünk annak, hogy sáros csizmáját mindenki az újságosokba törölhesse!” Egyszóval Tatya Kornél nem fogadja el egy olyan egyletnek a “hivatalos lapságát”, amelynek tagjai ki merik mondani az igazat. Mert ne higyjük ám, hogy a többi bridgeporti magyar egylet tagsága másképen gondolkozik. Szó sincs róla! A Verhovay, a Rákóczi és a többi egyletek bridgeporti fiókjainak a tagjai egytől-egyik megvetik és lenézik a Berkó, Csongrádi és Himlerféle szélhámosokat és kalózokat, akik az amerikai magyarság megkérdezése nélkül kábeleztek Wilson elnöknek és úgy tesznek-vesznek az amerikai magyarság megkérdezése nélkül állandóan, mintha az amerikai magyarság nem is gondolkozásra képes emberekből, hanem birkákból állna. Mindenki gyűlöli őket — csak nem merik kimondani, mert a Dezső Jánosféle egyleti basák ott ülnek a nyakukon és terrorizálják őket. A W. O. W. 14-ik Kossuth osztályának a tagsága nem félt kimondani az igazat, azt, amit érez és gondol, ezért érte most az a nagy csapás, hogy Tatyu Kornél “kivette a kalauzát”. Annyi baj legyen! — fogják mondani a W. O. W. tagjai, akik fogják tudni a kötelességüket és tennivalójukat egy olyan lappal szemben, amely pénzért minden gyalázatra, minden ocsmányságra kapható, de az igazságot még pénzért sem közli. Az igazat nem veszi be Csongrádi Tatya Kornél szerkesztésben megrontott gyomra! A “Népszava”! Berkó Dávid! Hát még róla is beszéljünk? Felesleges. A “Népszava” július 10-én megírta, hogy az Előrében megjelent határozat szövegét az egyleti gyűlés sohasem fogadta el. Ebből mindenki holt bizonyossággal tudhatta, hogy a gyűlés igenis elfogadta a határozatot. Berkó Dávid kijelentette, hogy az a bizonyos határozat “zabigyerek”, tehát mindenki holt bizonyossággal tudhatta, hogy az a határozat igenis valódi, eredeti és szabályszerűleg elfogadott határozat volt. Mert megszokhattuk: amit az “Amerikai Magyar Népszava” és gazdája, Berkó D. Géza állít, az mindig valótlanság és annak az ellenkezője igazság. (n): Egy a sok közül. Kiadóhivatalunk tegnap a következő levelet kapta: Verhovay Segélyegylet 10-ik fiókja. Barton, O., julius 14, 1919. Tisztelt kiadóhivatal! Csatoltan küldöm a nyomtatványokért járó összeget és értesítem, hogy egyletünk az Önök munkájával nagyon meg van elégedve. Maradok honfitársi üdvözlettel Máté András. M Tlzen levelet tucatjával kapunk és ezek a levelek bizonyítják azt, hogy az Előre nyomdavállalata — amely szakember vezetése alatt áll —minden üzletfelet, minden rendelőt kielégít és arra törekszik, hogy azoknak dicséretét kiérdemelje. Pontos, lelkiismeretes munka Jutányos árak! Ez a mi jelszavunk és mert ez is marad a jelszó, bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövőben is a rendelők teljes megelégedésére fogunk dolgozni. Tegyen egy kísérletet és soha nem fog más nyomdában dolgoztatni! Bírja rá egyletét, hogy rendelje nyomtatványait az alanti címen: ELŐRE NYOMDA S East 3rd Street, New York. á L 6 k tt AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL <JS rot&töna BUrkluek *.» naive neu kfilöljtk, na bfizérdekl corogrft, tárgyilagosan, megfelelő hangon ír. Csak gépíráson, vagy tintával és a papír egyik oldalára írt cikkeket végzünk figyelembe. Kéziratokat nem ozsünk meg és nem adunk vissza.) HELP WANTED: Tisztelt Elvtársak! Azt az anyagi veszteséget igen könnyen tudjuk pótolni, csak minden elvtárs dolgozzon. Ne sokat, csak legalább minden elvtárs egy előfizetőt szerezzen (egy éveset). Lapunk olvasói is tegyék meg azt, úgy bizonyos vagyok benne, hogy a mi lapunk lesz a legelterjedtebb a magyar lapok között. Ez olyan csekélység, hogy ez elől egy elvtársam sem vonhatja ki magát. Fel elvtársak, fel a munkára, hogy lapunk olvasóit megtízszerezzük és ezáltal tegyük lehetővé lapunk támogatását és ezzel uj harcosokat nyerünk meg eszménknek, mert minden uj olvasó’ uj harcost jelent táborunkban. Mennél több az olvasó, annál hamarább vívhatjuk ki az ipari demokráciát. Forradalmi üdvözlettel Jancsár József, Martinsferry, O. Tisztelt Szerkesztőség! A "Help Wanted” hirdetéseket illetőleg azt akarom megjegyezni, hogy ne kérjenek adakozást senkitől sem. Nézetem szerint azok a munkások, akiknek anyagi helyzete megengedi, hogy adakozzanak, nagyobb részt talán nem eléggé áldozatkészek. Azt ajánlanám, hogy emeljék az újság árát 5 centre és ha ez sem elég, akkor 10 centre, még ha emiatt az olvasók felét el is veszítenék, mert azokat, akik a humbugot a létérdek és igazság fölé helyezik, úgy sem lehet bőkezűségre kényszeríteni. Azonban van egy része az olvasóknak, akik a lapot még akkor is meg fogják venni nagponta, ha csak fél vacsorával is kellene beérniök. Az önkéntes adakozást is el lehet fogadni, ámbár az alamizsnaként tűnik fel. Kérem cselekedjenek ily értelemben. Elvtársi üdvözlettel Borovsky Pál. New York City. Tisztelt Elvtársak! Miután minden nap olvasom az egyedüli munkáslapot, az Előrét, igy a többek között azt is elolvastam, hogy mennyi veszteség érte szerény lapunkat a Men MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE * Úgyszintén a felső ma- ¥ Tpi*,rp|/' ^ f állami felügyelet aluli gyarországi vármegyékbe M. JÉ IVxJ|tJIJLLil v v/álló bankházában KA iHATO/zd DOJLIiAft BfiTÉTjÉ'l' kélyment wb megbirkató bankbbbsa. ____ Tflfib miaM6 ér« szolgálja feecattlettel mm amerikai aukfantaot. — Lővés cím: " RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY. Wanted vagyis Help Wanted kiküszöbölése végett. Ennélfogva én, tehetségem szerint, hozzájárulok a veszteséghez, csekély öt dollárral. De ha minden munkás ennyivel járulna hozzá, akkor bizonyosan nem szenvednének nagy hiányt az ilyen gaz hirdetések végett. Igaz ugyan, hogy az ilyen hirdetésekért busásan szoktak fizetni a kapitalisták. De remélem, hogy ezen veszteség pótolva lesz, különösen ha az elvtársak fognak az Előrében egy rovatot Veszteségi Lisztának szentelni, úgy értve, hogy a nevek sorrendben legyenek közölve, nem talán azért, mert én szeretném a nevemet olvasni, de ismerem munkás testvéreim nagyzásban szenvedését, így felbuzdulva többen hozzá fognak járulni a veszteségi lisztához. Mert még igen sokan vannak, akik 10 dollárt is szívesen adnának, csak nevük az újságban legyen. Ezért becses figyelmükbe ajánlom a fentnevezett ajánlatomat. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik ezt félremagyarázzák, de nem hiszem. Elvtársi üdvözlettel Árpád György, Clifton, N. T. hogy igenis egyesülhetünk, ha meg van bennünk az akarat és vitassuk meg, hogy milyen alapon egyesülhetünk. Ne ragaszkodjunk a régi névhez, hanem vegyünk fel egy új nevet és ne három-négy csoportban legyünk, hanem egyben. És akkor fölhangozhat, hogy: “Eöl, föl, ti rabjai a földnek Föl, föl, te éhes proletár.. Tisztelt Elvtársak és Munkástársak ! A tőkésosztály akármilyen politikai párthoz tartozik, egyesül a munkások letörésére. Tehát vegyünk példát tőlük, dobjuk ki magunk közül, akik foltozni akarnak, és akik újjá akarunk építeni, egyesüljünk! A tőkések Rifjpátonák a zászlót, amelynek győzelme nyomsort és szenvedést jelent a munkások számára. Fogadjuk el a kihívást, bontsuk ki mi is a mienket, amelynek győzelme boldogságot és jólétet jelent mindnájunk számára. És ha azt akarjuk, hogy győzelemre kerüljön, vegyünk példát magyarországi és oroszországi testvéreinktől és akkor elmondhatjuk vagyis fölhangozhat, hogy: ‘‘Ez a harc, ez lesz a végső. Csak összefogni hát És nemzetközivé lesz Holnapra a világ!” Forradalmi üdvözlettel J. Fejes, Crescent, C. VILÁG MUNKÁSAI EGYESÜLJETEK! Tisztelt Elvtársak és Munkás- társak! A fenti mondatra tanított bennünket, nincstelen munkásoi kat nagy tanítómesterünk: Marxi Károly. És elgondolkozva a dol- gok felett, megállapíthatjuk, hogy még azok a munkások is, akik mindenben magukévá teszik Marxi tanításait, keveset foglalkoznak az egyesüléssel. Pedig az egyesü-lés kérdése mindinkább fonto- sabbá kezd válni. Tisztelt Elv-társaim és Munkástársak, nekünk — a különböző szervezetek tag- jainak — kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Akkor, amikor látjuk, hogy úgy az egyik, mint a másik oldalon, meg akarnak bennünket fojtani, kishitűség az tőlünk, hogy széttagolva harcolunk, mikor azt tanítjuk, hogy összetartásban rejlik az erő. Ez annak tudható be, hogy nagyon ragaszkodunk a saját álláspontunkhoz. Tisztelt Elvtársak és Munkástársak! Gondolkozzunk, — 20 — ményesebben, hogy minő rokonságban van Ön a herceggel? Ön őt nagybátyjának hívja? — Bizony isten, nem tudom, Alekszandrovna Mária, hogy micsoda rokona vagyok neki; talán csak olyan ágról-hegyről való rokonság az egész. Én ebben egy cseppet sem vagyok hibás, hanem hibás a néném, Mihajlovna Ágiája. Egyébiránt Mihajlovna Ágiája nénémnek egyéb dolga sincs, mint az ujjain a rokonságot számítgatni: ő nógatott engemet is arra, hogy a herceget meglátogassam: a múlt nyáron úgy mentem Duhanovóba. Ment volna el ő maga! Egyszerűen csak nagybácsinak hivom, ő pedig elfogadja ezt tőlem. Ez az én egész rokonságom, ennél többet nem mondhatok, legalább a mai nap nem. . . — De én mégis csak azt mondom, hogy csak valami isteni sugarat adhatta önnek azt a gondolatot, hogy őt ide hozza, egyenesen én hozzám. Remegek attól a gondolattól, hogy mi történt volna velem, szegénykével, ha valakihez máshoz botlott volna be, nem élt hozzám. Itt őt szétszedték, darabokra tépték, megették volna. Rávetették volna magukat, mint valami bányára, elhullatott kincs-garmadára, sőt tán még meg is lopták volna! El sem képzelné ön, hogy milyen kapzsi, aljas, önző emberek vannak itt, el sem képzelné, Alekszandrovics Pál. . . — Ah istenem, hát ugyan kihez vihette volna őt, ha nem kegyedhez: he, furcsa kegyed, Alekszandrovna Mária! — szótt közbe a tea töltögetésével foglalkozó özvegy, Petrovna Násztászja. — Hiszen csak nem viheti tán Nikolajevna Annához, mit tetszik gondolni? — No, de miért késik ilyen sokáig? Ez szinte furcsa — mondá Alekszandrovna Mária a helyéről felállva. — A bácsi? én azt hiszem, hogy ő még ott tölt vagy öt órát. Azonkívül pedig, miután ő neki emlékezőtehetsége egyáltalában nincs, hát talán el is felejtette, hogy ő vendégül jött ide. Csudálatos ember az, Alekszandrovna Mária! — Ízé lik, hogy az a szörnyeteg asszony egészen megigézte, veszélybe döntötte őt. No, de ön végre kiragadta a karmai közül. Most már fel kell használni a jó alkalmat és őt teljesen megmenteni. De mondja el még egyszer: hogyan sikerült önnek ez? írja le a legkörülményesebben találkozásukat. Az imént nagy lelkendezésemben csak a fődologra gondoltam, holott éppen a részletek, az aprólékosságok adják meg az egésznek — hogy úgy mondjam — az izét. Én roppant szeretem az aprólékosságokat, még a legfontosabb esetekben is legelébb azokra figyelek... és... ameddig ő ott ül a toaletje mellett. . . • — Csak annyiból áll, amennyit már elmondtam, Alekszandrovna Mária! — készségeskedett Mozgijakov, aki szívesen elbeszélt egy-egy dolgot akár tízszer is, mert ez neki nagy élvezetet szerez. —. Egész éjjel után voltam s természetesen egész éjjel nem aludtam, képzelheti, menynyire siettem! — tette hozzá Zinához fordulva, — egy szóval szitkozódtam, veszekedtem, követeltem, sőt duhajkodtam is a postaállomásokon, hogy lovat kapjak: ha kinyomatnák, egész uj ízlésű poénra kerekednék belőle. Egyébiránt ez mellékes. Pontban reggeli hat órakor érkeztem meg a végső stációra. Tyesovóba. El voltam gémberedve, de azért még csak meg sem akartam fütözni, hanem az első gondolatom: lovat! Megrémítettem az állomási felnevelő feleségét, aki éppen szoptat: azt hiszem, hogy el is apadt a feje. A nap felkelte elragadó! Tetszik tudni: bár,dér pora megpirul, aztán ezüst színbe játszik! De én mindezzel nem törődöm, más szóval sietek ész nélkül. Erőszakkal kerítettem lovakat, valami kollégiumi tanácsostól kaparintottam el, aki csaknem párbajra hitt e miatt.. Hallom, hogy az állomásról ezelőtt egy negyed órával hajtatott el valami herceg: a saját lovain megy, itt halt meg. Én alig hallgatok a szóra, felülök, repülök, mint ha láncról szabadultam volna el. Felnek (Fel hírneves orosz költő) van egy elégiája, CSAK EGY DOLLÁRT FIZET hetenként ■. Ha HERRMAN ZENECSARNOKÁBAN választja ki BESZÉLŐGÉPÉT és HANGLEMEZ1 ZEIT. Óriási választék. Előzékeny kiszolgálása, HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA ij FIRST A VE., 67. utca «árkán. NEW VCRK " nyírva ntilu mk >*-««. — Vart««* la. Jj TBLJEJ'HOnB; PUAIA 1*7» KÖZJEGYZŐI ÉS PÉNZKÜLDÉSI IRODA, ASTORIA, L. I. ÉS KÖRNYÉKE. HA TISZTESSÉGES ÖLTÖNYT AKAR CSINÁLTATNI ASTORIA-BAN, FORDULJON BIZALOMMAL WEISS THE TAILOR-HOZ 3*8 STEINWAY AVENUE, ASTORIA. L. I. K«»« nttám.