Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)

1919-07-18 / 2334. (2333.) szám

Hazavámvmrolni akaró bridgeporti magyarok, legyetek Július 19-én SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR a Rákóca-teremben összehívott gyűlésünkön, a­hol megbeszéljük a hazame­nés körülményeit. Legyünk ott mindannyian, akik haza akarunk menni!! Az egybehívok. BRIDGEPORTI KRÓNIKA TARTSUNK csak egy kis szemlét a dolog felett, hogyan is történt az eset? A Woodmen of the World bridgeporti 14-ik számú Kossuth osztálya, közel 70 más amerikai magyar egylet példájára, ez év június elsején tartott rendes gyű­lésén határozati javaslatot foga­dott el, amelyet közlés végett be­küldött az “Előré”-nek és amely­ben “tiltakoztak az Amerikai Ma­gyar Sajtóegyesület és Szövet­ség ama nevezhetetlen eljárása ellen, hogy az amerikai magyar­ság nevében kábelben fordul­tak Wilson elnökhöz és őt és a szövetségeseket a felszabadult magyarság és annak szabad népe ellen izgatta: “megvetésüket fejezték ki azokkal szemben, akik a múlt­ban és mindenkor csak kárára voltak az amerikai magyarság­nak; és végül “üdvözölték a hazai munkás­testvéreinket, akik bátran és vonakodás nélkül megterem­tették a maguk szabad nép­­köztársaságát és megszüntet­ték a gazdagok és kiváltságo­sak uralmát.” Ez a határozati javaslat az “Előre” június 6-iki számában je­lent meg. július 10-én, tehát tel­jes 34 nappal e határozati javas­lat megjelenése után a következő sorok láttak napvilágot az Ameri­kai Magyar Népszavában: Bridgeport! csendélet. A meghamisított egyleti határo­zat. Az özvegyek és árvák 25 dollárja és Monszport Imre. Bridgeportnak is megvan a maga bolsheviki szegénylegé­nye. Monszport Imrének hív­ják és ezzel a Monszport Imre nevű izével kapcsolatban a Bridgeport legutóbbi számá­ban a következő épületes nyi­latkozatot olvassuk: Nyilatkozat. Alulírott ezen­nel kijelentem, hogy az Előre című­ lapban június hó .6-án a vezetésem alatti W. O. W. 14. Kossuth Osztály határozata­ként megjelent cikket nem lát­tam előzetesen, azt alá nem ír­tam és nevemet arra illetékte­len égyén irta alá, aki arra fel­hatalmazva nem volt. Hogy ki tette ezt, azt csak Monszport Imre tudná megmondani. Ki­jelentem továbbá, hogy a lap­ban megjelent határozat szöve­gét az egyleti gyűlés sem fo­gadta el és annak tartalmával én sem értek egyet. Bridgeport, Conn., 1918 jul­i. Varga József, a W. O. W. 14. Kossuth Osz­tály elnöke. Előttem: Jesztrelov Sándor, nagybizottság kiküldött. S ez a nyilatkozat is jellem­ző adalék annak a megértésé­hez, hogy micsoda eszközökkel dolgoznak a bolshevik vigécek s hogy születnek a bolshevik­­izü egyleti "határozatok”. Vas­tag, fekete betűkkel megjelenik az Előrében az állítólagos “ha-­­ tározat”, s amikor megjelent, akkor derül csak ki, hogy a ha­tározat szövegét az egyleti gyűlés sohasem fogadta el. S Isten tudja csak, hány ilyen bolshevik­i egyleti határozat­ról lehetne hamarjában m­egál­­lapítani, hogy s­zabigyerek. Lapunk július 12-iki számában megírtuk erről a “nyilatkozatról” a véleményünket. Megírtuk, hogy Varga József elnököt való­színűleg levették gyenge lábairól és rábírták arra, hogy vállalkoz­zék a hamis tanú szerepére a szo­cialista párt egy tevékeny tagja és az Előre ellen. Hogy mennyi­re igazunk volt, azt a “Bridge­port” július 12-iki számából ki­vett alábbi sorok igazolják: NYILATKOZAT. “A Woodmen of the World 14-ik számú Kossuth Osztálya az 1919. év július 6-án tartott gyűlésén az “Előre” című­ lap­ban június 6-án megjelent “A Woodmen of the World tilta­kozása” című cikkhez a követ­kező módosítást határozta el: “Fentartja az osztály a­ jú­nius hó 1-én tartott gyűlés azon határozatát, amelyben el­ítéli, sőt megveti a “Sajtószö­vetség” és a Sajtóegyesület ál­arca alatt bujkáló kalandorok szereplését. Továbbá: Sajná­lattal vette tudomásul az osz­tály azt, hogy a Nagybizottság s az összes bridgeporti egyle­tek sértőnek találták ezen tilta­kozásunkat, mivelhogy nem volt szándékunkban sem sérte­ni. Sőt ellenkezőleg: a bridge­porti összmagyarság Nagybi­zottsága a W. O. W. 14-ik Kossuth Osztályt bolsevik pro­pagandának nevezte akkor, a­mikor még az egész dolgot nem ismerte, holott a W. O. W. 14. osztálya minden időben és mindenféle magyar mozgalom­ból kivette a részét húsz (20) éven át.­­ De mivel nem tö­rődve, hogy a “W. O. W. 14-ik osztályt” bármely testület akár­mivel vagy akárminek nevezi, mi testvérharcot nem akarunk! Nem akarjuk, hogy az a köz­mondás beigazolást nyerjen, hogy: Átok fogja meg a ma­gyart, Mert az soha össze nem tart! Mi készen vagyunk ba­ráti jobbot nyújtani az összes bridgeporti egyleteknek és a Nagybizottságnak, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is, egymást megértve, áldásos munkát végezhessünk az össz­­magyarság javára. “És egyben kijelenti az osz­tály azt, hogy a jövőben sem­miféle más egyletekkel, csupán a saját belü­gyeivel fog foglal­kozni. Nem akar sem politi­kát, sem magánügyeket tár­gyalni, minthogy az ily dolog nem tartozik az osztályunk munkaköréhez. “A Woodmen of the World 14-ik számú Kossuth Osztály megbízásából: Eisler Nándor, Tesztreli Sándor, Doby Dániel, jegyző.” Egyszóval igazunk volt és a “Bridgeport” és a “Népszava” megint szemérmetlenül hazudott. Kiderült, hogy nem az “Előre”, hanem a “Bridgeport” és a “Nép­szava" közli a “zabigyerekeket”, amelyeket megfélemlített és fél­revezetett munkás­­­emberekkel iratnak alá, csak hogy az Előrét olyan színben tüntessék fel, ami­lyenben ők látják. Kiderült, hogy a W. O. W. 14-ik Kossuth Osz­tálya tényleg állást foglalt a Saj­tóegyesületben és a Szövetségben tömörült kalandorok és szélhá­mosok ellen, sőt, — mint a máso­dik nyilatkozat mutatja, — fen­tartja a június elsején hozott ha­tározatot. A fenti nyilatkozathoz a “Bridgeport” általunk többször ismertetett szerkesztő-tulajdono­sa, Csongrádi Tatva Kornél a kö­vetkező megjegyzést fűzi: “Miután a fenti nyilatkozat­­ból látható, hogy a W. O. W. 14. Kossuth Osztály utólago­san nemcsak jóváhagyta, ha­nem helyesli is a Monszport Imre által a magyar lapok el­len elkövetett durva sértést: ezennel kijelentjük, hogy a W. O. W. 14. Kossuth Osztálynak a hivatalos lapságát visszauta­sítjuk, kalauzát lapunkból ki­vesszük s mindaddig, mig a fenti sérelmes határozatot visz­sza nem vonják, semmiféle közleményüknek sem pénzért, sem­­ingyen lapunkban többé helyet nem adunk. Az ameri­kai magyar sajtónak sokat küz­­ködő munkásai mindenkor van­nak olyan tisztességes embe­rek, mint a W. O. W. tagjai, s valóban itt az ideje annak, hogy véget vessünk annak, hogy sáros csizmáját mindenki az újságosokba törölhesse!” Egyszóval Tatya Kornél nem fogadja el egy olyan egyletnek a “hivatalos lapságát”, amelynek tagjai ki merik mondani az iga­zat. Mert ne higyjük ám, hogy a többi bridgeporti magyar egylet tagsága másképen gondolkozik. Szó sincs róla! A Verhovay, a Rákóczi és a többi egyletek bridgeporti fiókjainak a tagjai egytől-egyik megvetik és lenézik a Berkó, Csongrádi és Himler­­féle szélhámosokat és kalózokat, akik az amerikai magyarság meg­kérdezése nélkül kábeleztek Wil­son elnöknek és úgy tesznek-vesz­­nek az amerikai magyarság meg­kérdezése nélkül állandóan, mint­ha az amerikai magyarság nem is gondolkozásra képes emberekből, hanem birkákból állna. Mindenki gyűlöli őket — csak nem merik kimondani, mert a Dezső János­­féle egyleti basák ott ülnek a nya­kukon és terrorizálják őket. A W. O. W. 14-ik Kossuth osztályának a tagsága nem félt kimondani az igazat, azt, amit érez és gondol, ezért érte most az a nagy csapás, hogy Tatyu Kornél “kivette a kalauzát”. Annyi baj legyen! — fogják mondani a W. O. W. tagjai, akik fogják tudni a kötelességüket és tennivalójukat egy olyan lappal szemben, amely pénzért minden gyalázatra, minden ocsmányságra kapható, de az igazságot még pénzért sem közli. Az igazat nem veszi be Csongrádi Tatya Kornél szerkesztésben megrontott gyom­ra! A “Népszava”! Berkó Dávid! Hát még róla is beszéljünk? Fe­lesleges. A “Népszava” július 10-én megírta, hogy az Előrében megjelent határozat szövegét az egyleti gyűlés sohasem fogadta el. Ebből mindenki holt bizo­nyossággal tudhatta, hogy a gyű­lés igenis elfogadta a határoza­tot. Berkó Dávid kijelentette, hogy az a bizonyos határozat “zabigyerek”,­­ tehát mindenki holt bizonyossággal tudhatta, hogy az a határozat igenis valódi, eredeti és szabályszerűleg elfoga­dott határozat volt. Mert meg­szokhattuk: amit az “Amerikai Magyar Népszava” és gazdája, Berkó D. Géza állít, az mindig valótlanság és annak az ellenke­zője igazság. (n): Egy a sok közül. Kiadóhivatalunk tegnap a következő levelet kapta: Verhovay Segélyegylet 10-ik fiókja. Barton, O., julius 14, 1919. Tisztelt kiadóhivatal! Csatoltan küldöm a nyom­tatványokért járó összeget és értesítem, hogy egyletünk az Önök munkájával nagyon meg van elégedve. Maradok honfitársi üdvöz­lettel Máté András. M Tl­zen levelet tucatjával ka­punk és ezek a levelek bizo­nyítják azt, hogy az Előre nyomdavállalata —­ amely szakember vezetése alatt áll —­­minden üzletfelet, minden ren­delőt kielégít és arra törekszik, hogy azoknak dicséretét kiér­demelje. Pontos, lelkiismeretes munka Jutányos árak! Ez a mi jelszavunk és mert ez is marad a jelszó, bizonyo­sak vagyunk abban, hogy a jövőben is a rendelők teljes megelégedésére fogunk dolgoz­ni. Tegyen egy kísérletet és soha nem fog más nyomdában dolgoztatni! Bírja rá egyletét, hogy ren­delje nyomtatványait az alanti címen: ELŐRE NYOMDA S East 3rd Street, New York. á L 6 k tt AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL <JS rot&töna BUrkluek *.» naive neu kfilöljt­k, na bfizérdekl­ corogrft, tárgyilagosan, megfelelő hangon ír. Csak gépíráson, vagy tintával és a pa­pír egyik oldalára írt cikkeket vé­gzünk­ figyelembe. Kéziratokat nem­ ozsü­nk meg és nem adunk vissza.) HELP WANTED: Tisztelt Elvtársak! Azt az anyagi veszteséget igen könnyen tudjuk pótolni, csak minden elv­társ dolgozzon. Ne sokat, csak legalább minden elvtárs egy elő­fizetőt szerezzen (egy éveset). Lapunk olvasói is tegyék meg azt, úgy bizonyos vagyok benne, hogy a mi lapunk lesz a legelterjedtebb a magyar lapok között. Ez olyan csekélység, hogy ez elől egy elv­társam sem vonhatja ki magát. Fel elvtársak, fel a munkára, hogy lapunk olvasóit megtízsze­rezzük és ezáltal tegyük lehetővé lapunk támogatását és ezzel uj harcosokat nyerünk meg esz­ménknek, mert minden uj olvasó’ uj harcost jelent táborunkban. Mennél több az olvasó, annál ha­­­marább vívhatjuk ki az ipari de­mokráciát. Forradalmi üdvözlettel Jancsár József, Martinsferry, O. Tisztelt Szerkesztőség! A "Help Wanted” hirdetéseket illetőleg azt akarom megjegyezni, hogy ne kérjenek adakozást senki­től sem. Nézetem szerint azok a munkások, akiknek anyagi hely­zete megengedi, hogy adakozza­nak, nagyobb részt talán nem eléggé áldozatkészek. Azt aján­lanám, hogy emeljék az újság árát 5 centre és ha ez sem elég, akkor 10 centre, még ha emiatt az olva­sók felét el is veszítenék, mert azokat, akik a humbugot a létér­dek és igazság fölé helyezik, úgy sem lehet bőkezűségre kényszerí­teni. Azonban van egy része az­ olvasóknak, akik a lapot még akkor is meg fogják venni nag­­ponta, ha csak fél vacsorával is kellene beérniök. Az önkéntes adakozást is el lehet fogadni, ám­bár az alamizsnaként tűnik fel. Kérem cselekedjenek ily értelem­ben. Elvtársi üdvözlettel Borovsky Pál. New York City. Tisztelt Elvtársak! Mi­után minden nap olvasom az egyedüli munkáslapot, az Előrét, igy a többek között azt is elol­vastam, hogy mennyi veszteség érte szerény lapunkat a Men MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE * Úgyszintén a felső ma- ¥ Tpi*,rp|/' ^ f állami felügyelet aluli gyarországi vármegyékbe M. JÉ IVx­­­J|­tJIJLLil v v/­álló bankházában K­A iHATO/zd DOJLIiAft BfiTÉTjÉ'l' kélyme­nt wb megbirkató bankbb­bsa. ____ Tflfib miaM6 ér« szolgálja feecattlettel mm amerikai aukfantaot. — Lővés cím: " RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY. Wanted vagyis Help Wanted ki­küszöbölése végett. Ennélfogva én, tehetségem szerint, hozzájá­rulok a veszteséghez, csekély öt dollárral. De ha minden munkás ennyivel járulna hozzá, akkor bi­zonyosan nem szenvednének nagy hiányt az ilyen gaz hirdetések vé­gett. Igaz ugyan, hogy az ilyen hirdetésekért busásan szoktak fi­zetni a kapitalisták. De remélem, hogy ezen veszteség pótolva lesz, különösen ha az elvtársak fognak az Előrében egy rovatot Veszte­ségi Lisztának szentelni, úgy ért­ve, hogy a nevek sorrendben le­gyenek közölve, nem talán azért, mert én szeretném a nevemet ol­vasni, de ismerem munkás testvé­reim nagyzásban szenvedését, így felbuzdulva többen hozzá fognak járulni a veszteségi lisztához. Mert még igen sokan vannak, a­kik 10 dollárt is szívesen adnának, csak nevük az újságban legyen. Ezért becses figyelmükbe ajánlom a fentnevezett ajánlatomat. Le­het, hogy lesznek olyanok, akik ezt félremagyarázzák, de nem hi­szem. Elvtársi üdvözlettel Árpád György, Clifton, N. T. hogy igenis egyesülhetünk, ha­ meg van bennünk az akarat és vi­tassuk meg, hogy milyen alapon egyesülhetünk. Ne ragaszkodjunk a régi névhez, hanem vegyünk fel egy új nevet és ne három-négy csoportban legyünk, hanem egy­ben. És akkor fölhangozhat, hogy:­­ “Eöl, föl, ti rabjai a földnek Föl, föl, te éhes proletár.. Tisztelt Elvtársak és Munkás­társak ! A tőkésosztály akármi­lyen politikai párthoz tartozik, egyesül a munkások letörésére. Tehát vegyünk példát tőlük, dob­juk ki magunk közül, akik fol­tozni akarnak, és akik újjá aka­runk építeni, egyesüljünk! A tőkések Rifjpátonák a zász­lót, amelynek győzelme nyomsort és szenvedést jelent a munkások számára. Fogadjuk el a kihívást, bontsuk ki mi is a mienket, amely­nek győzelme boldogságot és jó­létet jelent mindnájunk számára. És ha azt akarjuk, hogy győze­lemre kerüljön, vegyünk példát magyarországi és oroszországi testvéreinktől és akkor elmond­hatjuk vagyis fölhangozhat, hogy: ‘‘Ez a harc, ez lesz a végső. Csak összefogni hát És nemzetközivé lesz Holnapra a világ!” Forradalmi üdvözlettel J. Fejes, Crescent, C­. VILÁG MUNKÁSAI EGYESÜLJETEK! Tisztelt Elvtársak és Munkás-­ társak! A fenti mondatra tanított­­ bennünket, nincstelen munkáso­i kat nagy tanítómesterünk: Marxi Károly. És elgondolkozva a dol-­ gok felett, megállapíthatjuk, hogy­ még azok a munkások is, akik­ mindenben magukévá teszik Marxi tanításait, keveset foglalkoznak­ az egyesüléssel. Pedig az egyesü-­­­lés kérdése mindinkább fonto-­ sabbá kezd válni. Tisztelt Elv-­­társaim és Munkástársak, nekünk­ — a különböző szervezetek tag-­­ jainak — kell ezzel a kérdéssel­­ foglalkoznunk. Akkor, amikor­­ látjuk, hogy úgy az egyik, mint a másik oldalon, meg akarnak bennünket fojtani, kishitűség az tőlünk, hogy széttagolva harco­lunk, mikor azt tanítjuk, hogy összetartásban rejlik az erő. E­z annak tudható be, hogy nagyon ragaszkodunk a saját álláspon­tunkhoz. Tisztelt Elvtársak és Munkástársak! Gondolkozzunk, — 20 —­ ményesebben, hogy minő rokonságban van Ön a herceggel? Ön őt nagybátyjának hívja? — Bizony isten, nem tudom, Alekszandrovna Mária, hogy micsoda rokona vagyok neki; talán csak olyan ágról-hegyről való rokonság az egész. Én ebben egy cseppet sem vagyok hibás, hanem hibás a néném, Mihajlovna Ágiája. Egyébiránt Mihajlovna Ágiája nénémnek egyéb dolga sincs, mint az ujjain a rokonságot számítgatni: ő nóga­tott engemet is arra, hogy a herceget megláto­gassam: a múlt nyáron úgy mentem Duhanovóba. Ment volna el ő maga! Egyszerűen csak nagybá­csinak hivom, ő pedig elfogadja ezt tőlem. Ez az én egész rokonságom, ennél többet nem mond­hatok, legalább a mai nap nem. . . — De én mégis csak azt mondom, hogy csak valami isteni sugarat adhatta önnek azt a gon­dolatot, hogy őt ide hozza, egyenesen én hoz­zám. Remegek attól a gondolattól, hogy mi tör­tént volna velem, szegénykével, ha valakihez máshoz botlott volna be, nem élt hozzám. Itt őt szétszedték, darabokra tépték, megették volna. Rávetették volna magukat­, mint valami bányára, elhullatott kincs-garmadára, sőt tán még meg is lopták volna! El sem képzelné ön, hogy milyen kapzsi, aljas, önző emberek vannak itt, el sem képzelné, Alekszandrovics Pál. . . — Ah istenem­, hát ugyan kihez vihette volna őt, ha nem kegyedhez: he, furcsa kegyed, Alek­­szandrovna Mária! — szótt közbe a tea töltöge­­tésével foglalkozó özvegy, Petrovna Násztászja. — Hiszen csak nem viheti tán Nikolajevna Anná­hoz, mit tetszik gondolni? — No, de miért késik­­ ilyen sokáig? Ez szinte furcsa — mondá Alekszandrovna Mária a helyéről felállva. — A bácsi? én azt hiszem, hogy ő még ott tölt vagy öt órát. Azonkívül pedig, miután ő neki emlékezőtehetsége egyáltalában nincs, hát talán el is felejtette, hogy ő vendégül jött ide. Csudálatos ember az, Alekszandrovna Mária! — Íz­é­ lik, hogy az a szörnyeteg asszony egészen meg­­igézte, veszélybe döntötte őt. No, de ön végre kiragadta a karmai közül. Most már fel kell használni a jó alkalmat és őt teljesen megmen­teni. De mondja el még egyszer: hogyan sikerült önnek ez? írja le a legkörülményesebben talál­kozásukat. Az imént nagy lelkendezésemben csak a fődologra gondoltam, holott éppen a rész­letek, az aprólékosságok adják meg az egésznek — hogy úgy mondjam — az izét. Én roppant sze­retem az aprólékosságokat, még a legfontosabb esetekben is legelébb azokra figyelek... és... ameddig ő ott ül a toaletje mellett. . . • — Csak annyiból áll, amennyit már elmond­tam, Alekszandrovna Mária! — készségeskedett Mozgijakov, aki szívesen elbeszélt egy-egy dol­got akár tízszer is, mert ez neki nagy élvezetet szerez. —. Egész éjjel után voltam s természe­tesen egész éjjel nem aludtam, képzelheti, meny­nyire siettem! — tette hozzá Zinához fordulva, — egy szóval szitkozódtam, veszekedtem, kö­veteltem, sőt duhajkodtam is a posta­állomáso­kon, hogy lovat kapjak: ha kinyomatnák, egész uj ízlésű poénra kerekednék belőle. Egyébiránt ez mellékes. Pontban reggeli hat órakor érkez­tem meg a végső stációra. Tyesovóba. El voltam gémberedve, de azért még csak meg sem akar­tam fütözni, hanem az első gondolatom: lovat! Megrémítettem az állomási felnevelő feleségét, aki éppen szoptat: azt hiszem, hogy el is apadt a feje. A nap felkelte elragadó! Tetszik tudni: bár,dér pora megpirul, aztán ezüst színbe játszik! De én mindezzel nem törődöm, más szóval sietek ész nélkül. Erőszakkal kerítettem lovakat, va­lami kollégiumi tanácsostól kaparintottam el, aki csaknem párbajra hitt e miatt.. Hallom, hogy az állomásról ezelőtt egy negyed órával hajta­tott el valami herceg: a­ saját lovain megy, itt halt meg. Én alig hallgatok a szóra, felülök, re­pülök, mint ha láncról szabadultam volna el. Fel­nek (Fel hírneves orosz költő) van egy elégiája, CSAK EGY DOLLÁRT FIZET hetenként ■. Ha HERRMAN ZENECSARNOKÁBAN vá­­­­lasztja ki BESZÉLŐGÉPÉT és HANGLEME­Z1 ZEIT. Óriási választék. Előzékeny kiszolgálás­a, HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA ij FIRST A VE., 67. utca «árkán. NEW VCRK " nyírva ntilu mk >*-««. — Vart««* la. Jj TBLJEJ'HOnB; PUAIA 1*7» KÖZJEGYZŐI ÉS PÉNZKÜLDÉSI IRODA,­­ ASTORIA, L. I. ÉS KÖRNYÉKE. HA TISZTESSÉGES ÖLTÖNYT AKAR CSINÁLTATNI ASTORIA-BAN, FORDULJON BIZALOMMAL WEISS THE TAILOR-HOZ 3*8 STEINWAY AVENUE, ASTORIA. L. I. K«»« nttám.

Next