Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)

1919-07-10 / 2325. szám

A forradalmi napok hiteles krónikája •(Folytatás.) Debrecen város magyarsága ötösfogatán ment be a városba a királyi pár, de valami vak osztrák udvari ember itt is közbeintézke­­dett s egész nap azután udvari fo­gatokon járt-kelt az egész kísé­rettel, pofoncsapott kalapu, paró­­kás kocsissal, gólyalába bécsi la­kájokkal, paradicsommadár bécsi testőrökkel. Küldöttségek fogadó­­dása után délután került sorra a debreceni kálvinista nagy templom meglátogatása, a történelmi tem­plomé, ahol már egyszer detroni­­zálták a Habsburgokat. Balthazar püspök fogadta a királyi párt, be­vezette az Ur asztalához, hol e szavakkal mondott áldást: —Isten nevében megáldalak benneteket, felséges királyi pár, e nagyságos alkalommal, midőn a viszono,\ 'tengeszkelődés fátyola száll... Olyan furcsán stilizáltak e sza­vak, olyan furcsán jönnek ajkára a fekete taláros kálvinista püs­pöknek, hogy alig érti meg az ember. A­ királyi pár aligha ér­tette meg! A templomkapuban pillanat­nyi epizód: egy öreg ember borul a király lábaihoz. Egy csendőr­százados igyekszik meleggé ten­ni a jelenetet, szelíd szavakkal biztatja az öreget. Mondják, hogy 48-as honvéd, mások sze­rint königgraetzi veterán. Mind­egy. Talán csak azért fogják lé­tét említeni, hogy ő volt az utol­só, ki a debreceni öreg templom előtt térdet hajtott. Sietve lezajlott az egyetem fel­avatása, a színházi előadás, hol jó esetleg nem is olyan jó verse­ket szavaltak a békéről s a királyi pár a pályaudvarra hajtatott és visszaindult az udvari vonat. Az elutazásnak van még egy epizód­ja, mely­ feljegyzésre vár. Ez az, hogy mikor már a négy minisz­ter és mindenki búcsút vett az udvari vonattól s az indulóban volt. Winu Tschgraetz herceg, a közélelmezés minisztere felszök­kent a vonatra, hogy­ a királyai utazzék. Még néhány lökés a la­vinához! Mi újságírók, visszatértünk a városba, hogy lapjainkkal telefo­non beszélgessünk Kik elvégeztük a dolgunkat, a folyosó falócáin üldögéltünk bű­vös, nyirkos lett a levegő, a ki­, merü­ltségtől is borzongott az ember: az őszi napfény sietve enyészik bele a rideg sötétbe. Legkésőbben beszélő egyik tár­sunk kiszalad a telefonfülkéből: — Budapesten valami van! — Mi az, mi történt? — Valami nagy botrány a deb­receni Gotterhalte miatt! Csak ennyit tudtunk e perc­ben még. A pályaudvaron, az egyik miniszter magához kérette a félhivatalos kőnyomatos mun­katársát s mire elindult a vona­tunk, körülbelül sejtettük azt, hogy­ a Gotterhalte miatt a par­lamentben izzó vihar tört ki. A mentterv szerint Hajdúszo­boszlón pár órát állott a vona­tunk. A mi kocsink előtt a négy miniszter s a katonai főméltósá­gok kocsija állott, lefüggönyö­zött ablakaiból gyengén szűrő­dött ki a halvány fény. Körös­körül a Nagy-Alföld éjjelének végtelen csendje! Mintha körü­löttünk ezer és ezer mértföldnyi­­re mélységes álmot álmodott vol­na az egész világ! Éjfél volt-e, vagy túl azon, nem tudom, egy­ hirlapírótársam jön be és leszürkült arccal mond­ja: — Fiumét megrohanták a hor­­vátok. Lefegy­verezték a honvé­deket, levegőbe röpítették a pálya­udvart, elfogták a kormányzót. —­ Sok minden nem úgy történt, amint azt akkor az első hír mond­ta, de ott az Alföld néma, vak éjjelén valami rettenetes, véres összeomlás képe égett a sötétség­be meredő szemeinkben. — Elmondjam a többieknek is? Ketten intettünk, hogy ne. Azóta már sok, hangosabb izgal­mú éjjelt éltünk meg, ki tudja, a holnap mit hoz reánk; de­ a ke­gyetlen várakozásnak tanácsta­lanabb, reménytelenebb perceit nem szülheti semmi más, mint az ezer tévedésre feleletet adni nem tudó hajdúsági éjszaka. És a kelő nappal ismét jöttek a békés falvak, virágos kertecs­­kék, talán álmodjuk mindazt, ami torkunkat szorítja, nevetni akar­tunk, gúnyoltuk az álhíreket és rohanvást kapkodtuk el a pálya­udvaron az első lappéldányokat. A virrasztástól homályos sze­münk előtt most már ott káprá­­zott a fiumei véres valóság! Simó Ferenc: A FORRADALOM ELŐKÉ­SZÍTÉSE ÉS LEZAJLÁSA. Az orosz forradalom nagy át­alakító hatással volt a magyar társadalom dolgozó és államfen­­tartó rétegeire. Az értelmiségi elem: a magánalkalmazottak óriási tábora, tanárok, tanítók bank- és egyéb vállalatok alkal­mazottai, mérnökök, orvosok, ügyvédek tömegesen csatlakoz­tak a radikális és szociális szer­vezetekhez és részt vettek min­den radikális politikai mozgalom­ban, amelynek végső célja egy gyökeres rendszerváltozás Ma­gyarországon, ha lehet békés után, ha kell erőszakos eszközök­kel. A kormány­ egy­ ideig nem törődött ezeknek a társadalmi ré­tegeknek szélső irányú­ politikai és társadalmi szervezkedésével és nem számolt azzal, hogy ezek nemcsak számra nézve jelentenek igen tekintélyes tömeget, de ve­szedelmet jelenthet a régi rendszer­re ezeknek az osztályoknak szer­vezkedése azért is, mert mint ve­zető értelmiségi osztályok nagy befolyással vannak a melléjük és alájuk rendelt társadalmi­­ réte­gekre. Később, amikor egyre nagyobb számmal alakultak meg a radiká­lis polgári szervezetek, a Weker­­le-kormány védekezésre gondolt és oly módon próbált szembe­szállni ezeknek a társadalmi osz­tályoknak balratolódásával, hogy nem engedélyezte a szellemi munkások szervezeteinek meg­alakítását, a meglevőket pedig feloszlatta. Így feloszlatta a Ma­gántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövet­ségét, amely a legnagyobb volt a hasonló tisztviselői szervezetek között. A kormányzat reakciona­rizmusa azonban ellenkező ered­ményt ért el: ahelyett, hogy el­­ny­omta volna a tisztviselői réte­gek szervezkedését, ezt az ideig­­óráig elnémított elemet a forra­dalmi mozgalm­ak legagilisabb és legelszántabb harcosaivá tette. A feloszlatott magánalkalm­a­­zott szervezetnek ezer és ezer, működésben megbénított tagja a legagilisabb katonája lett a radi­kális politikai mozgalmaknak. Tisztviselők és munkások talál­koztak a politikai és társadalmi felfogásban és a radikális tiszt­viselői szervezkedés megakadá­lyozásának első eredménye az­ volt, hogy munkások, tisztvise­lők, mérnökök között a legszo­rosabb együttműködés jött létre. Akik számon tartották ezeket a mozgalmakat, már körülbelül három hónappal ezelőtt tisztán látták, hogy­ ezek az események, és különösen a békekilá­sok egyre halványabb reménye oly feszültségben tartja úgyszólván az egész ország közhangulatát, mely előbb-utóbb ki fog robban­ni. A mozgalom nemcsak békét követelt, hanem radikális belső rendszerváltozást, ezzé dagasz­totta a szelid pacifista mozgal­mat az orosz forradalomnak fe­lénk hömpölygő áradata. Követel­ték, hogy­ a háborúnak azonnal vessenek véget és mind határo­zottabban alakult ki az irányzat messzebbmenő forradalmi jelle­ge, amely az egész társadalom és állami berendezkedés gyökeres átalakítását kívánja. (Folytatjuk.) Hangok a „ magyar forradalomból "­ ’ A nagy társadalmi átalakulás Magyarországon nem hagyta érintetlenül a társadalmi élet egyetlen mozzanatát sem. Főképen az iróvilág körében észlelhető a nagy­ változás kiváló hatása. Minden valamirevaló iró megszólalt e forradalmi napok­ban. Kiválóbb magyar proletáríróink cikkeiből néhányat a most vasárnap megjelenő ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT tartalmazza. PETERDI ANDOR, PÓK ÖDÖN, RÉVÉSZ BÉLA, KRÚDY GYULA remek cikkeit olvashatja a folyóirat MOST VASÁRNAP MEGJELENŐ ~ rendkívü­l tartalmas számában, úgyszintén a vörös hadsereg “TENGERÉSZ CSAPATÁNAK” a képét is közöljük e szám­ban, amelyet okvetlenül szerezzen be mindenki. AZ OLVASÓK KÖMBŐL (1). rovatban bárkinek az Írását axlve­sen közöljük, ha kttx érdeke dologról tárgyilagosan, megfelelő hangon ír. Csak gépírásos, vagy tintával és a pa­pír egyik oldalára írt cikkeket ve­szünk figyelembe. Kéziratokat nem orsü­nk meg és nem adunk vissza.) ‘HELP WANTED.” A “Help Wanted” kérdésében a mai nap az alant közölt leve­let kaptuk. A levélben foglalt ajánlat annyi osztálytudatról és áldozatkész­ségről ad tanúbizonyságot, hogy szinte csodálkozással vettük, hogy még a mai anyagias kor­szakban is vannak ilyen áldozatra kész elvtársak. So. Bethlehe, Ta. 1919. VL8. Előre szerkesztőségének. New York, N. Y. ‘ T. Szerkesztőség! A Help Wanted ügyére vonat­kozólag nézetein ugyanaz ami E. G. elvtársé. Amint látom az Előre olvasói úgymint az S. P. tagjai mind ez ideig nem igen sokat törődnek a “Help Wanted” kidobásával s az ezzel ért anyagi veszteségével a saját lapunk az Előre ez irány­­bani anyagi segélyezésével. Én azt vártam, hogy több cikk után több anyagot szerzek magamnak s azóta be kell látnom, hogy úgy az Előre olvasói, mint az S. P. tagjai mélyen alusznak s még csak az álmukban sincs, hogy a mi egyetlen, lapunkkal az Előrével törődjenek. Szégyen reánk, mint szívezett munkásokra nézve, hogy ilyen fontos ügyben olyan közömbösek vagyunk, akkor ami­kor látjuk, mert látnunk kell, a nagy átalakulást s látnunk kell azt a nagy ellenséges tábort, amely minden lépésünket figyeli s ezek a mi lomha kényelmüsé­­günket kihasználja, hogy felet­tünk győzelmet arassanak. Munkástársak! Mikor fogtok álmotokból fel­ébredni ? Mikor fog meggyónni része­tekre a reggel? Mikor akarjátok tettekkel be­bizonyítani, hogy ti is éltek még? Mikor fogjátok belátni, hogy kö­telességeitek vannak? Vagy min­dig a nemtörődömséggel akar­tok élni? Gondoljátok, hogy ez így lehetséges? Nyissátok ki a szemeiteket, hisz már fél tizenkettő. Ha min­dig ilyen sokáig alusztok nem fogjátok meglátni a szabadság szép reggelét. Vagy ti talán nem is tudnátok örülni neki? Nem hi­szem. Hiszen tudom, hogy mindnyá­jan éltek, azt is tudom, hogy az érzékeitek is megvannak. Nem fáj talán a saját és családjaitok sorsa akkor, amikor látom mind- KI 6Xt nyájunk élete csak kin és meg­aláztatás. És mikor ezek már a tetőpontra hágtak még mindig nem akarjátok belátni, hogy a kö­zös ellenséggel csak közös erővel lehet a harcot felvenni Munkástársak fogjunk össze s ami any­agi veszteség érte egyet­len lapunkat az Előrét a “Help Wanted’’ kidobása miatt, ipar­kodjunk azt tízszeresen pótolni. Hisz megtehetjük, csak egy kis akarat kell hozzá. Akik dolgoz­nak azoknak erkölcsi kötelessé­gük csekély összeget havonta oda juttatni, ahol a saját érdekünk van, védik a népet s tanítják. A csoportok iparkodjanak mu­latságokat s kedélyes összejöve­teleket rendezni s mindig a na­gyobb felét a tiszta jövedelemnek a lap támogatására forditani. Ne legyünk szűkkeblüek. Hagyjunk fel, akik tehetik, azzal az erős pénztakaritással, mert hiszen, ha egyszer visszamehetünk hazánk­ba, nem a folytatólagos bizony­talanság lesz az osztályrészünk, "mindnyájunknak meg lesz a meg­élhetése jobb mint bármikor volt még valaha, ahol az embereknek nem lesz okuk úgy a pénzt ha­lomra takarítani. Én a részemről hajlandó vagyok tiz, százalékot a munkabéremből áldozni s ha ezt minden öntudatos munkás meg­teszi, ami nem is oly­an nehéz, fogadok, pár hónap alatt 8 olda­las Előrénk is lehet. Tehát munkástársak fel a mun­kára, mutassuk meg az ellensé­geinknek, hogy mi is élünk még, s ha kell tudunk dolgozni egyszer ami saját érdekünkben is, mert ez erkölcsi kötelességünk. o J. Tisztelettel, I KÉZI­UNKA AZ­AGYAR ASSZONYOK ^ J» jffl Dísze: es BL'szKEsei.E * v r­P Közvetlen az első legrégibb Magyar Kézimunka-gyár- JW ból kérjen árjegyzékeket, valamint fehér és barna vász- ^ & nak és lenvásznakról és kérjen mintákat, melyek yard, m tíf és vég számra is küldetnek a vevők kényelmére. Kap­­hatók a legfinomabb hazai pamutok és valódi libatoll. «3 Oi Minden, ami GROSS-FÉLE, jótállással jár. ff DEBS-faldisz kapható, valamint a világ legnagyobb fí harcosainak a/, arcképeit is raktáron tart­juk. | CHARLES K. GROSS 1 ^ 8803 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, O. ^ MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE " Úgyszintén a felső ma- ¥ |rT1k­jP ^ állami felügyelet aLtj gyaror.zági vármegyékbe X\W/ A A Mm XT» A álClll Vr álló bankházában, . Ik IMAtOtft DOIX.1R BETICTJfT líék­mé «1 mn znegM^batft hankh­ásban. Tflbh mint 1« íve «xolgálja be eastleftel a® amerikai masz­arságot. Levél cím: RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY, DOSZTOJEVSZKIJ — 250 — mázott, lepihent itt egy kissé ebéd után, anélkül, hogy megzavarta volna a békés nyugalmat. Így történt, hogy egy júniusi napon délfelé egy távh­ős­ kisasszony, Messier Karolina, leült egy padra az északi terrasz szélén. Hogy fel­frissítse kissé szemét a pázsittal, háttal fordult a városnak. Barna volt Karolina, szeme fakó, az­tán erős és szelid, huszonöt-huszonnyolc eszten­dősnek látszott. Csaknem ugyanazon pillanat­ban a villamoströszt egy hivatalnoka, Csai­ György foglalt mellette helyet . Szőke, sovány, hajlékony, nőiesen finom vonásai voltak; nem volt idősebb, mint a leány és fiatalabbnak lát­szott. Csaknem mindennap találkozván e he­lyen, rokonszenvvel kezdtek viseltetni egymás iránt és élvezetet szerzett nekik, ha egymással beszéltek. Beszélgetésükben mégsem volt sem­mi gyöngédség, semmi kedves, bensőséges dolog. Karolina, bárha megtörtént vele a múltban, hogy megbánta a bizalmaskodását, talán még több odaadást mutatott, hanem Clair György mindig szerfölött tartózkodónak mutatkozott be­szédében, éppen úgy, mint viselkedésében; igye­kezett társalgásuknak tisztán intellektuális jel­leget adni és megtartani az általános keretek között, különben minden tárgyról a legteljesebb szabadsággal mondván meg véleményét. Szívesen beszélgetett vele a társadalom szer­vezetéről és a munkaföltételekről. —­ A gazdagság — mondá — eszköz a boldog életre, és a létezés végcélját csinálták belőle. És mindkettőjük előtt szörnyűnek látszott a dolgok ilyen állapota. Szüntelenül visszatértek bizonyos tudományos tárgyakra, melyeket rokonszenveseknek talál­tak. E napon a kémia fejlődésére vonatkozólag tet­tek megjegyzéseket. — Attól a pillanattól kezdve, — mondá Clair — amint a rádiumot héliummá lehet átalakítani, megszűnt az egyserű testek megváltozhatatlan­— 247 — sen ezek voltak a legnagyob számmal), a milliár­dosok eszméit és erkölcseit utánozták, hogy ve­lők összetévesztessenek. Minden olyan szenve­délyt, mely a vagyon növekedésére vagy megtar­tására ártalmas volt, megbecstelenítőnek tekin­tettek; nem bocsátották meg sem a gyengeséget, sem a restséget, sem az érdek nélküli kutatások iránti érzéket, sem a művészetek szeretetét­, min­­denekfölött pedig nem a pazarlást, a könyörü­le­­tességet elítélték, mint veszedelmes gyengeséget. Míg minden gyönyörűség felé hajló hajlandóság általános rosszulást keltett, ellenkezőleg men­tegették az erőszakot, ha az durván kielégített étvágyból jön: végre is az erőszak kevésbbé ár­talmasnak látszott az erkölcsökre, mint a társa­dalmi energiák egyik formájának megjelenője. Ami a munkásokat illeti, kik a gyárakban, a város környékén dolgoztak, az ő testi és erkölcsi elfajulásuk mély volt: az antropológia által föl­állított szegény típust képezték. Jóllehet­, bizo­nyos izmaik kifejlődése, amely munkásságuk különleges természetéből eredt, csalódásba ejt­hetett erejük felől, magukon viselték a beteges györgeség biztos jeleit. Az élettani rendellenes­ségek sokaságon, jélésül a, fej vagy a végtagok gyakori aránytalan voltán kívül, alacsony ter­met­ük kicsiny­ fejük, keskeny mellük is meg­különböztette őket a jómódú osztályoktól. Fo­kozatos és folytonos elkorcsu­lásra voltak kár­hoztatva, mert közülök az erősebbekből az állam katonákat csinált, kiknek készsége nem sokáig állott ellent a kaszárnyák körül tanyázó leá­nyoknak és pincérnőknek. A proletárok mind több és több lelki gyöngeséget mutattak. Szel­lemi képességeik állandó gyöngülése nemcsak életmódjukból következett, a gazdáik által vég­zett rendszeres kiválasztásból is eredt. Ezek félvén az igen világosagyu munkásoktól, mint a­kik képesebbek lesznek jogos követeléseiket for­­mulászni, azon mesterkedtek, hogy minden lehető eszközzel kiküszöböljék őket és előszeretettel . H .­­........................ ............. ........— ----------O ■ I Jk jáW Hosszabbítsa meg az életét! | J Ép fogak jó egészséget jelentenek j t K­/T MÉRSÉKELT ÁRAK ÉS MINDEN | Az orosz irodalomnak egyik legelső csillaga és legtöbbet szenvedett alakja, Mihalovits Theodor Dosztojevszki, aki 1821-ben született és 1881-ben halt meg. Úgy is mondhatnék, hogy 1881-ben halt meg harmadszor, mert a cár elleni összeesküvés miatt már akasztófa előtt állt és ott tudta meg, hogy megkegyelmeztek neki. Ez volt az el­ső halála. A második halála akkor volt, amikor szibériai kényszermunkára ítélték és ezt szenvedte végig. Ez a két halál volt részben oka annak, hogy Dosztojevszkij 60 éves ko­rában a tüdővész harmadszor és most már véglegesen meg­ölte. Dosztojevszkij forradalmár volt. Mint író nem az által forradalmár, hogy tettre izgat, hanem az által, hogy az ese­ményeket és történeteket irja le és ez által izgat forradalom­ra. Dosztojevszkinek, ennek a korát megelőzött nagy írónak A­­nagybácsi álma című regénye közlését még a hét folyamán elkezdjük. Anatole France most befejezett regénye után, aki a tár­sadalmat a gúny fegyverével ostorozza most egy más jellegű írónak a munkáját hozzuk. Az Előre az egyetlen amerikai magyar napilap, amely nem rémregényekkel, nem ponyva-irodalom szemétjével, ha­nem a világ legjelesebb íróinak termékeivel szórakoztatja és­ tanítja az olvasókat még a regény-rovatban is. Rendelje meg! az Előrét még ma, hogy egy napi késedelmet se szenvedjen A nagybácsi álma ! olvasásában, amely regény mindvégig idegizgatóan érdekes , és emellett oktató és nevelő tendenciája is van. '­­ munkáért jótállás •­• Bridge-munkák 22 karátos aranyból, szájpadlás nélkül * X Arany, platina, porcelán és ezüst tömések Aranykoronák I*.* X TELJESEN FÁJDALOMNÉLKÜLI FOGHÚZÁSOK X Dr. ORWAN GYULA, magyar fogorvos t First Ave. és 77th St., Commonwealth Bank épületben. X X NYITVA NAPONTA: VASARNAP: *i­ d. «. »-töl eat* »-I*. re terel l-töl dfll U-l*. I Tel. Rhinelander 4115. * NICHOLAS T. BROWN TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Elvállal és legpon- BArhol a Váro­l,az­­­tosabban véghez- raíry a kftm­eréken ! visz minden fele-NYITVA ÉJJEL­­I keretbeli temetke- j^pp^ *1276 FIRST AVE., 68. utcánál, NEW YORK CITY. | í szabadalmakat“! kieszközöl BEL- és KÜLFÖLDÖN, azok értékesítését közvetíti Hercog Zsigmondi , az Egyesült Államok szabadalmi hivatalában bejegyzett , szabadalmi ügyvivő s a budapesti kir. műegyetemen végzett okleveles mérnök. 116 NASSAU STREET, NEW YORK CITY. ESTE ft«. VASARNAPl 1057 HÓK AVE., BRONX, a Simpson Street Suhway állom«« kOceléhea.

Next