Előre, 1919. szeptember (15. évfolyam, 2378-2398. szám)

1919-09-01 / 2378. szám

A TÁRSADALMASÍTOTT TERMEÉS FÖLTÉTELEI Irta: PFEIFFER IGNÁC. (“Vas és Fémmunkások Lapja” 1919 július 4-iki számából). (Folytatás és vége). És ha azokat a sikereket nézzük, amelyeket a vörös had­sereg az utóbbi időben elért, ha ezeknek okait keressük, akkor ezt elsősorban a fegyelemben találjuk, de itt sem abban a fe­gyelemben, amelyet a följebbvaló káplárok pálcákkal gyako­rolnak, mert hiszen ezt a Tanácsköztársaság eltörölte, hanem abban a fegyelemben, amely minden öntudatos munkásban ki­váltja azt a meggyőződést, hogy egy nagy világtörténelmi problémának a sikeres megoldásáért küzd. A termelési rendben épp ilyen szükséges a fegyelem, de a szaktudás is. A baj csak az, hogy amíg a vörös hadseregnél az első balsiker 24 óra alatt bizonyossá tette, hogy rendet kell teremteni, addig a kommunista termelés rendjének kiépítése közben ennek a szükségét nem látják be olyan gyorsan. Az üzemek úgy, amint eddig folytak, egy bizonyos ideig a ben­nük lévő eleven erő és tehetetlenség folytán tovább mennek, de amely pillanatban tényleg a kapitalista termelésről, amely nem azonos a kommunista termelés rendjével, egy tökélete­sebb folyamatára akarunk áttérni: ott megszűnik ez a­ tehetet­lenség, ott megszűnik ennek az eleven erőnek a hatása, ott ini­tiative kell és hozzáértés kell. Ezt Oroszországban már egy évvel ezelőtt tudták, megér­tették, amint az Lenin “A Szovjethatalom legközelebbi felada­tai” röpiratából kitűnik. Hasonlóan nyilatkozik Trockij a ‘ Mirika, fegyelem és rend mentik meg a proletárságot” című füzetében. •T,­­ J, Oroszországban, ahol az első időben kénytelen volt nélkü­lözni a Tanácsköztársaság a technikusok és általában a szelle­mi munkások közreműködését, mert szabotáltak, ahol ez a­­ szabotázs indokolt ellenszenvet váltott ki a szellemi munká­sokkal szemben, egy év leforgása alatt rájöttek arra, hogy a munkásmozgalomnak, illetőleg az Tanácsköztársaságnak a szellemi munkásokra és elsősorban a technikusok munkájára föltétlenül szükségük van. Magyarországon a mérnökség nem szabotál. Talán nem érdektelen, ha kutatjuk annak okait, hogy miért nem szabo­tált a­­mérnökség. Hiszen az is polgári ideológiában élt. Nem tudom, hogy nyomon járok-e. Magam után ítélek ■és úgy érzem, hogy Magyarországon a mérnökség azért nem szabotált, mert a háború alatt saját testén ismerte meg a ka­pitalizmus igen nagy hibáit és bűneit. Nekem erős meggyőző­désem az, hogy azt a sok szenvedést, amelyet a háború utolsó éveiben átéltünk, elsősorban a drágaság váltotta ki. Az a meggyőződésem, hogy ez a drágaság nem természetes fejle­mény, hanem következménye a kapitalista termelési rend­nek. Ma nem lehet a drágaság ellen könnyen védekeznünk, de volt idő a háború folyamán, amikor a kormányoknak mód­jukban lett volna a drágaságot megfékezni, ha nem kapita­lista érdekek vezetik őket és ha a drágaságot megfékezik — amivel egyúttal elejét vették volna a rengeteg mennyiségű papírpénz kibocsátásának is — akkor az a nagy ínség, nagy nyomorúság, amelyben ma élünk, sokkal enyhébb volna. Megérezték tehát azok is, akik ma foglalkoztak szocioló­giai kérdésekkel, hogy a kapitalista termelés olyan hiányok­kal, hátrányokkal járt, amelyeknek a kiküszöbölésre föltét­lenül szükség van. Ennek a kiküszöbölésnek pedig csak egy módja van, ezt a polgári társadalom nagy része is belátta: ez a termelési eszközök köztulajdonába való vétele. Igen sokat voltak, talán mondhatom, voltunk, akiknek nagy aggályai voltak, várjon a mi speciális viszonyaink mel­lett, Magyarországnak a közgazdaságában nem fog-e beállani nagy zökkenés, ha ez az átmenet hirtelen történik. Azonban a háború utolsó idejében a termelés a kapitalizmus kezeiben is­ teljesen lehetetlenné vált. Ennek következtében bármilyen utat vagy módot követtünk volna, itthon normális termelést fölvenni nem lehetett volna. Adva volt tehát a mód és az alkalom arra, hogy miután ezek a megrázkódtatások amúgy­ sem kerülhetők el, forradal­mi eszközökkel, forradalmi úton kellett a termelési eszközö­ket birtokba venni és Hevesi népbiztos elvtársnak föltétlenl igaza van, amikor megállapítja, hogy ez tisztán politikai kér­dés volt. Sőt azt mondhatnám, hogy nem is volt nehéz politi­kai kérdés, mert nálunk a prototip kapitalisták sem ellenkez­tek a termelőeszközöknek köztulajdonba vételénél. Ők is be­látták, hogy ők a termelésre nemcsak most, hanem a közel­jö­­vőben is képtelenek. A technikusok a kommunista termelési rendbe igen köny­­nyen élték bele magukat. Talán azt mondhatnám, hogy köz­tünk a régi időket csak azok sírják vissza, akiket kielégített az, hogy fölfelé­ görnyedve lefelé rúghattak. De azoknak a technikusoknak akik világéletükben hozzászoktak a munká­hoz és akik már intelligenciájuknál, de foglalkozásuknál fog­va is nemcsak a kapitalizmusért, hanem a közért is tudtak dolgozni, azoknak olyan világrend nem lehet idegen, mely ne­kik tilrásba helyezi, hogy minden tudásukat, minden munka­energiájukat igazán a köz javára fordíthatják. De nemcsak ezek az erkölcsi motívumok, hanem tisztán anyagi motívumok is szorítják a technikust arra, hogy a kom­munista termelés rendje mellett kitartson, mert ha a kommu­nista termelési rendet nem tudjuk fönntartani, ha azt ideig­lenesen más rend váltaná föl, akkor Magyarországon sem ipar, sem ipari munkás néhány év mugva nem lesz. Ami ugyanis ez után jönne, az alig lehetne más, mint olyan feudális irányzat, mely Magyarország­ből tisztán mezőgazdasági államot, de nem Dániát, hanem Romániát akar csinálni. Magyarország előrelátható területe részben predesztinálja is erre, de egy földmivelő állam sokkal megfelelőbb is agrár­kapitalist a tér­­ínelésre,­­mint egy ipari állam. Már­pedig, h­a Magyarország ipara elpusztul, pedig föltétlenül elpusztulna, akkor kipusztul Magyarország ipari munkássága is, ha pedig az ipari munkás­ság kipusztul vagy kivándorol, akkor ebben az országban technikusnak is nagyon kevés helye van.­­ Tehát anyagi ér­dekünk, erkölcsi érd­el,­­luk, hogy ne térjen vissza, ami volt és ezt az anyagi új erkölcsi érdeket átéreztük akkor, amikor a kommunista termelés mellé állottunk. Tehát a technikusok szabotázsától sem a múltban félni nem kellett, sem a jövő­ben félni nem kell. Csak azzal a kérdéssel kell még foglal­koznunk, érdemelnek-e a magyar technikusok büntetést a múltban elkövetett bűneikért? Hogy voltak-e munkásh­aj­­csárok vagy nem, arra már kitértem. Hevesi elvtársunk szel­lemesen és helyesen állapította meg azt, hogy a technikusok, mondjuk általánosan a szellemi munkások, szolgáltatták a kapitalizmusnak a tudományt. Ez igaz. Ezzel szemben azon­ban én azt mondom, a fizikai munkások szolgáltatták a fizi­kai munkát, bár Hevesi elvtárs szerint a szellemi munkás ön­tudat fölött, a fizikai munkás gyakran öntudat alatt csele­kedte ezt. Lehet, hogy nem jól értettem szavait, de következ­tetéseit semmi esetre sem tudom helyeselni. Legyen szabad­­ ezt két példán indokolni. Magyarországon legrégebben és a legjobban szervezett munkások a nyomdászok voltak. Évtizedek óta erős szerve­zetekben éltek, bérharcaikat sikerrel vívták meg és mégis ezeknek a nyomdai munkásoknak kellett, mint fizikai munká­soknak, a Budapesti Hírlap­nak, az Új Nemzedék­nek és an­nak az egész nagy litteraturának előállításán segédkezniük, mely az egész munkásság sorsát megnehezítette, mert a mun­kásság céljai ellen harcoltak. .Jut eszébe ezért ma valakinek a nyomdászokat megvádolni? Mindenki tudja, mindenki meg van arról győződve, hogy a munkások kényszerűségből csele­kedtek. Hogy áll azonban a dolog a szellemi munkásokkal és elsősorban a technikusokkal? Mellékesnek tartom azt, hogy ez a kényszer a technikusokkal szemben még sokkal na­gyobb volt, mint a szervezett fizikai munkásokkal szemben, mert a szervezkedésnek még a lehetősége sem volt meg szá­mára. De az a tudomány, mellet a technikus a kapitalistának szolgáltatott, nemcsak a kapitalista javára vált. Ha a techni­kus egy fűrészen védőkészüléket alkotott azért, hogy a kapi­talistának kevesebb balesetbiztosítási díjat kelljen fizetni, mégis a munkás keze volt az, amelyet a technikus megvédett. Igaz, hogy a kapitalista profit növelése érdekében, de megcsi­nálta évtizedek alatt azt az 500.000 lóerőt, mely Magyarorszá­gon ma működik. Mégis csak a techniak érdeme az, hogy a munkást a tiszta izommunkától fölszabadította vagy legalább is fölemelte öt intellektuális munkára, mely őt sokkal na­gyobb munkabírásra és egész más életszínvonalra emeli, mint amilyenen az a barom ember áll, aki arca verítékével, gép nél­kül dolgozott. Ezt nemcsak mi tudjuk, ezt tudják a testi munkások is, akik már nem törik össze a gépeket és a szövő­székeket. Az üzemek szocializálásának kérdése a jelen időpontban nagyon hálátlan feladat és sokkal könnyebb bírálni, mint va­lamit jól megcsinálni. Óvakodnunk kell tehát attól, hogy a munkának eredméytelenségéért vagy csekély eredményéért akárkit is felelősségre vonjunk. Azonban meg kell állapíta­nunk ilyen nehéz körülmények között is, hogy ha a termelés lehető feltételeit meg akarjuk valósítani, a technikai felada­tok megoldására az egész országnak technikus karát munká­ba kell állítani­ .Megállapítható a munkásmozgalmakban résztvett fizikai és szellemi munkások fejlődésében bizonyos ellentétes szelekció. Az évtizedes munkásmozgalmakban a fizikai munkások közül nem azok a fizikai munkások álltak a mozgalom élére, akik legerősebben érezték a kapitalizmus elnyomását, hanem azok, akik intelligenciájuknál fogva föl­ismerték a kapitalista termelés fonákságait, úgy hogy idők során a munkásság vezetése tényleg a munkások legjavának kezébe került. Lehetnek kivételek, de ez az általános szabály. Ez a szelekció a szellemi munkások között éppen megfordí­tott irányban ment végbe. Természetes okai vannak ennek. A kapitalizmus elnyomását elsősorban azok érezték, a­kik mellette érvényesülni tudtak. A kapitalizmusnak pedig meg­volt a magához való esze, hogy azokat az embereket, akik ké­pességeiknél fogva arra hivatottak voltak, a termelésben ma­gasabb állásokban helyezi el. Ez nem azt jelenti, hogy egész dinasztiák ne ültek volna tudás és rátermettség nélkül egyes­­termelési ágakra, hogy ott is ne tobzódtak volna a tehetetle­nek, de bizonyos az, hogy az osztályelnyomást a technikusok között nem a legelsőrendűek érezték legjobban. Ennek meg­állapítását azért tartom fontosnak és azt hiszem, senki ebben sértődést nem fog találni,, mert ez megadja a magyarázatát annak, hogy most, amikor a szociális rendet ki akarjuk alakí­tani, azok, akiknek kezébe tették le a nagy feladatot, nem r­endelkeznek sem olyan nagy szervezőerővel, mint például Rab­eanu, sem olyan finánctehetségekkel,, — hogy például itthonmaradjak — például Krausz Simon vagy olyan mérnök­zsenivel, mint például Kandó Kálmán. Már­pedig a termelés rendes menetben is feltétlenül szükséges az, hogy akik egy magasabb nívóról irányítják ezt a termelést, azoknak legelső­­rendű erők álljanak rendelkezésükre. Azért állapítom ezt meg, mert erre a feladatra a magyar technikus kar rendelke­zésre készen is áll. Elenőrizzék politikai megbízottakkal, ha szükséges és amíg szükséges, de az egész magyar technikus karnak a munkáját igénybe kell venni olyan hatáskörrel, a­milyenre alkalmas, hogy tényleg minden tudását, minden energiáját érvényesíthesse, mert épp úgy, mint ahogyan a munkással szemben nem szabad az ostornak fegyelmi eszköz­nek lenni, úgy sokkal kevésbbé lehet egy magasabb kulturaí­­von álló, magasabb képzettségű munkást ilyenféle fegyelmi eszközökkel munkára szorítani. Ismétlem, a magyar technikusok szabotázsától igazán nem kell tartani. De hogyha olyan munkába fogják őket ál­lítani, amely nem felel meg tudásuknak, tehetségüknek és olyan körülmények között, kell ezeket a munkákat, végezniök, amely nem engedi munkaenergiájuk teljes kifejlődését, annak a munkának az eredménye olyan lesz, mint a szabotázs. Hogy pedig a technikus ezt a hivatását betölthesse, első­sorban arra van szükség, hogy megbecsülést szerezzünk ne­kik a munkások körében és az egész Tanácsköztársaság kebe­lében. Ennek a megbecsülésnek a hiányát érezzük, nem az­ öntudatos és velünk évek óta együtt dolgozó, bennünket is­merő munkásságnak a körében, hanem a hiányát érezzük azokban az intézkedésekben, rendelkezésekben, amelyeket a proletárdiktatúra hozott. Nem tudom fölismerni azt a politikai szükséget, a­mely kívánatossá teszi, hogy — azt hiszem, felelőtlen elemek — a fizikai munkásságot a szellemi munkások ellen uszítsák. Mert ha valaki meggyőzne arról, hogy ez politikai szükség, akkor ebbe a politikai szükségbe bele kellene törődnünk és ennek a politikai szükségnek a konzekvenciáit viselnünk kel­lene. Szabatosan kell megállapítani nem azt, hogy ki a fizikai, ki a szellemi munkás, hanem azt, hogy ki a termelő munkás! A kommunista társadalomban csak termelő munkásnak van létjogosultsága, de ez a létjogosultság minden termelő mun­kásra egyaránt és egyformán kiterjed. ISztRJK AMERIKAI KATONÁKVISSZATÉRNEK SZIBÉRIÁBÓL True translation flieri with th« Post' master of New York on August 31, 1919, as required by the Act of OctobeiS, 1917. VLADIVOSTOK, augusztus 10. (Késve). — Az amerikai transz­port szá­ll­ító hajó 600 katonával ideérke­zett. Körülbelül negyvenöt nap múlva fog San Francis­­coba érkezni. Ez az első nagy szibériai csoport, a­melyet innét Amerikába visszaszállítottak. (5) OKOS tmber mind tud­ja, hogy a leg­jobb MAGYAR FOGORVOS Dr. WINTER V. MIKLÓS 78-ik utca, First Ave. sarkán Office drAkl .—k—W-lg. Vutruy *­12. Félitek lárra, TeL Lenen 832«. Mirsékelt díjas. s. — lé évi jétCUA*. OKTATÁS A JV KOL fis NÉMEI ÖKAILiT AU tanítónő könnyű és gyors módszer szerint, 9-től 9-ig 35 cent leckénként. Vasárnap is. 40 lecke után még a leg­gyengébb felfogású is ír, olvas és be­szél, miről írásban kezeskedünk. Vi­dékieket levélileg jótállan mellett ta­nítok, 25 cent leckénként. Az isk­ola 12 éve fennáll. Kérjen felvilágosítást. Nila*» Blanche Schweitzer, 1­04 Lexing­ton Ave., 85-ik utca sarok, New York. Nyomdász - sztrájk Rómában RÓMA, augusztus 31. — Róma városának közönsége immár két hete nem olvashat újságot. Az egyetlen lap, amely megjelenik, a szocialista Avanti, minthogy a nyomdászok sztrájkban állanak s csakis a szocialisták lapját csinál­ják meg. Az Avanti a legszélsőbb radiká­lis álláspontot képviseli az olasz szocialista mozgalomban. ------------------­ A sztrájkoló szivarosok keddi gyűlése. Kedden délután három órakor nagyszabású gyűlést tartanak a szivarosok a Bohemian Hallbeli sztrájktanyájukon, 321 East 73rd Street. Az összes műhelyek meg­bízottjai hétfőn délelőtt 10 órakor összejönnek a gyűlés előzetes ügyeinek a megbeszélése céljából. Ezenkívül még a következő gyűléseket tartják: a Workers of the American Cigar Comp., ked­den délelőtt 10 órakor a sztrájk­tanyán; a Seidenberg-féle műhely alkalmazottjai kedden este 7 óra­kor; valamint az E. M. Schwartz és S. J. Davis műhelyek munká­sai kedden délután 2 órakor. A sztrájkolókat felszólítja, hogy holnap lehetőleg korán reg­ge jelentkezzenek vagy az Odd Fellows Hallban, 98 Forsythe St., vagy pedig a Bohemian Hallban, i 321 East 73-ik utcában. 1 11 EZER BÁNYÁSZ SZTRÁJKBA LÉP. A West Virginia-i szénbányá­szok vidékén, különösen Charles­­town-ban, Rum Creecken, a szén­bányászok komoly mozgalmat in­dítottak abban az­ irányban, hogy a bányatársaságokat a unió elis­merésére kényszerítsék. Magában Guyam völgyében mintegy 11 ezer bányászmunkás áll készen a bér­harcra. 1­­ , 4 . Állítólagos jelentések szerint, Rum Creeken már­is sztrájkba lépett 2500 bányász. A sztrájkolók és báln­aörök kö­­zött nem egy súlyos természetű összecsapás történt. A B. R. T. ALKALMAZOTTAI ELFOGADTÁK A TÁRSASÁG FÖLTÉTELEIT. A Brooklyn Rapid Transit, egé­szen jól járt azzal,hogy alkalma­zottainak sztrájkját még időben leszerelték. Tegnap gyűlés volt Brooklyn­ban, az Arcadia Hall­ban, amelyen a­z alkalmazottak elhtározták, hogy elfogadják a társaság 35 százalékos béremelési ajánlatát és a 9 órás munkaidőt. Ezzel a megalkuvással a legna­­­gyobb mértékben provokálták azo­­kat az elégedetleneket, akiknek­­ hangjai sűrűn hallatszottak a te­remben. Előfizetőinkhez ! Olvasóink egy része még min­dig nincsen i­,ztáb­ri lapunk elő­fizetési árával, amiért is szüksé­gesnek tartjuk felhívni figyelmü­ket a következőkre: Az Előre előfizetési •­ra az Elő­re Képes FolyóiratM eg' "’tt­­'ez­­évre 10 d­ollár folyóirat nélkül pe­dig 8 dollár. Ezt kérjük figyelem­be venni, nehogy felesleges leve­lezésekre adjanak alkalmat, vagy pedig hetek vagy hónapok múlva értesítsenek arról, hogy a folyó­iratot nem kapják. Ismételten kijelentjük, hogy fo­lyóiratot csak azoknak küldünk, akik negyedévre $2.50-et, félévre $5.00-t, egész évre pedig $10.00 1t küldenek be. Tel. Lenox 2993. Mrs. F. PILÁT a budapesti szülészeti egyete­men vizsgázott okleveles szü­lésznő, ajánlja magát az elv­­társnők figyelmébe. 428 EAST 77-IK UTCA New York. cxxxxxxxyxxtxxixx xxrxxiírj BARO ENDRE MAGYAR VENDÉGLŐJE 1290 FIRST AVE. 70th St. Sárkán BILLIARD ASZTALOK! MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEK: xcrxrrixxxzxxxxxxxxxxxxx} RÁKÓCZI SZÁLLODA 197 L 4th St. New York A leglátogatottabb és legmegbízha­tóbb MAGYAR hely vidékiek részé­re. Tiszta, eleső szobák.Jó MAGYAR KONYHA. Termek lakodalmakra és balokra vas,v gyűlésekre kiadók Minden szombaton és vasárnap el­sőrendű e'R&ngzsue. Családok M ven. találkozó Hely*. PÉTER LAJOS, tulajdonon. Telephone. Leno* ISII UNION HALL lses 2nd Ave. (13—II. utcák között) * MAGYAR VENDÉGLŐ 1 9 ÉTTEREM Szombat, vasárnap Langer cisztuy­­zenekarat és CAllAHá. Elsőrendű magyar konyha. Kitűnő Italok. Elő­zékeny kiszolgálás. Alkalmas tér-, í mek, mulatságok és gyűlések roeg-i tartására Kiadók. — Családok ked-i ;véne találkozó helye. Billiard aas-; I­talp II. ÍRTÍS ÉS PÉTER, tulajdonosek­­ GARTNER LAJOS magyar közjegyzői, hirdetési pénzküldési, fordítási és minden­féle biztosítások irodája, 401 E. 80. St., New York, N. Y. Telefon: Lenox 6049 Halvány, bágyadt és ideges gyermekének, akit erőszakolni kell az evésre, adjon minmi gyógyszert és meglátja, hogy egészsége javulni fog. A használata kellemesen fogja meglepni. Kapható minden gyógyszertár­ban. Ne fogadjon el hamisít­ványokat. Ha nem kapható rendelje közvetlen tőlünk. Nagy üveggel ...$1.25 Hat ” ... $11.00 NOVO LABORATORY Inc. H. 1. I’ERIU AMBOY, N. ,J. IC: Egy leveses kanálnyi NOVO-YIN egy csésze tejjel naponta háromszor, életerőseb­bé teszi gyermekét. ! Telefon: Orchard­o 102.1. 1IÖTEl ¡ CHARLES EBERSTEIN’S NI« FIRST A VENUI3, (7-ik utca sarok) JVIfiW YORK CITY. ^ -t •*+****++4*0'<*&&ir*'+< BERNÁTH VILMOS Vendéglő és cukrászdája 218 East Smith St, a 2-ik és 3-ik Ave. közt. A legfinomabb hazai módra készült kávé és cukrász sütemé­nyek minden időben kaphatók NYITVA ÉJJEL-NAPPAL. I - * * •&-* rZXXXXTtt2XTXZZXXXXXX» l EGYEDÜLI MAGYAR g i UNION GYÓGYSZERTÁR | VARGA PATIKAI H 14Bl AVE A (Cor 79 St) § i NEW YORK t B fe? C ORVOS», i gok. SZ.ÉPI'l «SZEREK m m MEGBÍZHATÓ­­.S OLCSÓ S­­RAKTÁRA. M MUNKÁT NYER. Egy konyhaleány és egy order sza­kácsod, éjjeli munkára felvétetik. — Munkás Otthon, 350 East 81st St., New York. (áll.) Kovács gyakorlott auto-body és truck munkái­ felvétetik. 48 órai munkaidő. Jó fize­tés, állandó munka. HUBER S2 — S-lk utca. Long Island City közel Jackson over Subway állomáshoz. 31,1 KERESTETÉS. NAGY VENDELT, aki régebben ha Előre bethlehemi képviselője volt, fel­szólítjuk, hogy tudassa velünk a címét. Ha valaki tudja tartózkodási helyét, ’kérjük, közölje azt velünk, áll. Az Előre Kiadóhivatala. Egy 80 akeros farm eladó fele tiszta szántóföld, a másik fele legelő és erdő. 400 különféle gyümölcsfa, 10 darab tehén, 9 szobás ház minden felszereléssel, 3 melléképülettel, 5 mise a város­tól. Bővebb felvilágosítást ad KONRÁD ISTVÁN 348 Pine St., Bridgeport, Cpnn. i HERCZ JÓZSEF 3 1; 1542 Madison Av«. (104-lk U. közel) p NEW YORK .! Sírkő Vállalkozó '! Munkát szállítok bármelyik temető-3 p be. Mintát és fényképet kívánatra p «. házhoz viszek. .. PHONE: HARLEM 4277. p DHT1X 1«*«-érrtbb elhelyezőben, IT* H feli­­­ti St.. felvételnek elsőrangú nyaralókba szakácsnők, eto­­paleányok, waltressek, laundressek, házaspárok. Telefont Orchard MM Közjegyzőség United Elhelyező Iroda 30S B. 72-ik utca óta 880 *. 4-ik ntca. Szükségünk van mindenféle női és fér­fi személyzetre hotelek részére a he­gyekbe és tengerpartra, szintúgy ren­delkezünk a legjobb fizetésű privát he­lyekkel helyben és vidéken.*1-1. Talefon: Plaza 2664.­ A. G. SENDER ELSŐRENDŰ HÚSOK ÉS ÉLELMISZEREK . 340 E. 65th St. 1-se és 1-Ac Ave költ NEW YORK CITY. CHICAGÓI MAGYAR ÜGYVÉD Gottlieb Lajos csos. Ingyen tanács mindenne­mű kő*­ és váltó, való és bün­tető ügyben. Városi Iroda: 13* W Waanington St, szoba-szám: 1116. Tel.: Mám 1609 és Frank­­lin 1491. órák: d. e. 9-től 1-ig. North Sidel Iroda: 1672. N. Hal­­sted St, az emeleten. Telefon: Liversey 3134. — órák: d. u. 1-től 8.30-ig. Vasárnap délelőtt 10-től 11-ig. ELADÓ RUHÁK OUASAOOKTOL UtVBTZr* •tarntet JLavssMiw MSövxrr ÖLTÖNYÖK téli kabátok, nadrágok, magyar­­ szabónál olcsón kaphatók. Tiszti­lat, javítást és vasalást jutányos áron ! »MiköztSk­ — Nyitva este 9 óráig. — Vasárnap fi órái*. JACK THE TAILOR : 31a East 6th Street, 1 és *-ik Av. WirBtt. — Telefon: Orchard tt** — WM. KOVÁCS Moving — Express — Storage 1263 SECOND AVENUE Tel.: Playa <i34S*. — NEW YORK CITY. (66—67tik utcák közötti Elfogadok csomagolást és költözkö­dést automobillal helyben és vidékre. “ELŐRE” MOVING EXPRESS 1 Költözködik elvtársi — Akarja, hogy lelkiismeretesen én olcsón legyek ki­szolgálva? — Jöjjön hozzám ás diai­­győződi­k, hogy a legjobb aaállitót választotta. 1317 SECOND AVENUE «• és 50-ik utcák között, gets Yark. Telephone: Rhlaehoder 887 I FIGYELEM! ^ j Ha szabad estéjét kellem­e­ *• % *ea akarja eltölteni, jöjjön a É­­ SIÓ ALADÁR :: Í klasszikus zenéje és jó étel, 1 ital mellett kitünően lehet ! X MUNKÁS OTTHONBA, 11 v 350¡ Fast 151 *t Street. ‘ * X ahol minden smerdia, szombat és , •3 vasárnap este ,. T szórakozni. Tel. Lenox 8307 || t és Lenox 10141. Tisztelettel .. T Tisztelettel • • 1- 4 Munkás Otthon vezető cége. + •ü* ” V

Next