Előre, 1919. szeptember (15. évfolyam, 2378-2398. szám)

1919-09-11 / 2388. szám

Kültjön pénzt ELŐRE HERRMANN ARTHUR az American Express Co. magyar képviselője, FIRST newyork! UTCA Nyitva minden este 10 óráig. Vasárnap is. Telephone: Plaza 8278. az otthoniaknak napi árfolyamban az AMERICAN EXPRESS COMPANY útján VAGY VEGYEN KÜLFÖLDI CHEQUE-ET AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY-TÓL. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál MŰVÉSZET ÉS FORRADALOM 1849.) Irta: Wagner Richard. (Folytatás.) Ez a német mozgalom kezdetben csak a külföldi, eltorzított, tehát torzító román forma ellen való visszahatás jellegét vehette fel. Mivel azonban ez nem valamely elnyomott német forma érdekében történhetett, hisz ilyen valójában nem is volt, az egész mozgalom határozottan ideális, tisztán emberi, nem egyetlenegy nemzetiségre szorítkozó forma föllelésére irányult. Goethének és Schillernek, a két legnagyobb német költőnek, különös, újszerű és a művészet történetében példátlanul álló együttműködése, épen azáltal, tűnik ki, hogy ők tették először teljes jelentőségében kutatásuk tárgyává az ideális, tisztán emberi művészi forma kérdését, úgyannyira, hogy a forma e keresése majdnem legfontosabb tárgya egész működésüknek. Lázadozva azon forma kényszere ellen, mely a román nemzetek szent törvénye volt, odajutottak, hogy objektíve nézhették ezt a formát, minden előnyét és hátrányát megvizsgálhatták. Visszamehettek minden európai művészetforma forrására, a görögre, feltárhatták teljes egészében és keresésére indulhattak annak az ideális művészi formának, mely tisztán emberi voltánál fogva a szűk nemzeti erkölcs forma alól felszabadíthat, ezt az erkölcsöt magát is tisztán emberi, örök törvényeknek rendelve alá. Az a hátrányos helyzet, melyben eddig a német a románnal szemben volt, ezek szerint előnyeivé változhatna. Míg pld. a francia egy teljesen kiképzett, minden részében lezárt formában elégölvelel, változhatatlannak tartott törvényeinek szolgailag engedelmeskedik és igy a forma folytonos ismétlésébe, vagyis (magasabb értelemben véve) belső termelőképessége megállítására szorítkozik, addig a német helyzete előnyeinek tudatában, annak hátrányait is megismerhetné. Nem kerülné el figyelmét a kötöttség sem és így egy ideális művészetformát teremthetne, mely minden formaörökérvényű, a véletlen és igaztalan bilincsei alól felszabadult részét tartalmazná. Véghetetlen fontossága e formának abban állana, hogy a szűkebb nemzetiség semmiféle korlátjának nem lévén alávetve, általánosan érthető és a mi minden nemzet számára hozzáférhető lenne Ha az irodalmat illetőleg az európai nyelvek különbözősége akadály, úgy a zenének, e minden ember előtt érthető nyelvnek, volna meg az a nagy, kiegyenlítő hatalma, hogy a fogalmak nyelvét az érzések nyelvévé változtatva, a művészi hitvallás minden titkát közkinccsé tegye. Különösen tehetné ezt akkor, ha a drámai kifejezés megérzékítését ögs világossá tenné, mint ez eddig csak a festőművészet különleges hatású eszközeivel történhetett. Itt futólag láthatja annak a műremeknek tervét, mely egy időben mint ideál mind világosabban bontakozott ki előttem és amely arra indított, hogy teoretikus vonásokba megrajzoljam. Történt ez akkor, mikor folyton, nagyobbodó ellenszenvvel kezdtem viseltetni a műfaj iránt, mely az én általam elgondolt ideálhoz csak annyira hasonlított, mint a majom hasonlít az emberhez és amely elől riadtan menekültem a legteljesebb visszavonulásba. Hogy ezt a korszakot érthetővé tegyem, engedjék meg, hogy életrajzi adatok fárasztó felsorolása helyett azt a különös lelki állapotot jelezzem, melyben mint korunkbeli német muzsikus voltam, aki Beethoven symphoniájával szívében, a modern operával kénytelen foglalkozni és ennek is azzal a fajtájával, mely Németországban került napvilágra. Komoly tudományos nevelésem ellenére már kora ifjúságomtól kezdve állandó, közeli érintkezésben állottam a színházzal. Első ifjúságom összeesett Karl Maria Weber utolsó éveivel, akinek operái tartózkodásom helyén, Drezdában időnként színre kerültek. Első zenei benyomásaim ettől a mestertől eredtek, dallamai mélységes komolysággal töltöttek el, egyénisége lángoló lelkesedést váltott ki belőlem. Távoli országban történt halála rémülettel töltötte el gyermeki szívemet. Beethovenről halála alkalmával hallottam először valamit, tehát röviddel Weber elhalálozása után. Aztán zenéjével is megismerkedtem, elmúlásának rejtélyes hite és zenéje egyaránt vonzott, ilyen komoly benyomások következtében mindjobban, nőtt a zenéhez való hajlamom. De csak később, miután más irányú tanulmányok közelebb vittek a klasszikus ókor-, ház és költői kísérletezések ösztönét is felköltötték bennem, jutottam ahhoz, hogy alaposan foglalkozzak a zenével. Egy szomorújátékomhoz muzsikát akartam írni. Azt mesélik, hogy Rossini egyszer megkérdezte tanítómesterét, kell-e a dalműszerzéshez kontrapunktot tanulnia? Mivel a felelet, tekintettel a modern olasz operára, tagadólag szólt, a tanítvány szívesen lemondott a nehéz tanulásról. Az én mesterem egyszer így szólt hozzám, miután a legnehezebb kontrapunktistikus műveidteket elsajátítottam: “Valószintű-űleg sohasem kerül abba a helyzetbe, hogy egy fugát írjon; de hogy szükség esetén meg tudná írni, ez a gondolat önállóságot ad önnek és könnyűvé fogja tenni a nehéz-ségeket.” Így felkészülve szirr-, házi karmester lettem és magamrta opera szövegeket zenésítgettem meg. A német opéra helyzetéről elmondottakból könnyen lehet következtetni fejlődésem menetére. Az a furcsa, kínzó fájdalom, melyközönséges operáink dirigálásánál erőt vett rajtam, néha-néha nemesebb művek előadásánál leírhatatlan, lelkesítő boldogságnak adott helyet, ha az előadás folyamán bensőmben drámai zenekombinációk semmivel össze nem hámorítható hatását éreztem. Ez a hatás oly mély, oly bensőséges és mégis oly közvetlen elevenségű, hogy más művészetek egyáltalában nem bírják előidézni. Hogy , voltak ilyetén soha nem sejtett lelhetőségeket villámként megvilágító behatások, ez láncolt egyestül újra meg újra a színházhoz, habár másrészről operaelőadásaink általánossá lett szelleme élénk undorral töltött is el. Ilyenfajta benyomásaim közül legjobban emlékszem egyre, Spontini egyik operájának berlini előadása alkalmával, melyet a mester maga vezényelt. Hasonlóképpen felmagasztosulva és megnemesülve éreztem magam egy ideig, mikor egy kis operatársulatnak Méhus gyönyörű “József”-jét betanítottam. Húsz év előtt hosszabb időre Párisba kerültem és a Nagy opera előadásai, különösen a zenei színpadi rendezés hatalmas és lelkesítő behatást gyakorolt rám. Leghatározottabban Azonban már kora ifjúságomban egy drámai énekesnő, Schröder-Devrient — azt hiszem — soha el nem érhető alakításai hatottak rám. Páris annak idején megismerkedett ezzel a nagy művésznővel. Ennek az asszonynak hasonlíthatatlan drámai tehetsége, alakításainak utolérhetetlen összhangja és egyéni jellemzése, engem, aki egészen közelről láthattam és hallhattam, valóságos varázszsal töltött el és egész művészi irányomra hatással volt. (Folytatjuk.) vTXXXxmxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxTxxxxxTTxxxx xxxxzxxxr" * TELJES SZAVATOSSÁG ÉS A LEGOLCSÓBB NAPI ÁR.J FOLYAM MELLETT J KÜLDÖK PÉNZT ! M N : NÉMETORSZÁG, NÉMET-AUSZTRIA? JUGOSZLÁVIA, 2 3 CSEHO-SZLOVÁKIA, ROMÁNIA, ERDÉLY, LENGYEL- 3 1 ORSZÁG ÉS A BÁNÁT MINDEN RÉSZÉBE. 3 A legmegbízhatóbb európai bankcégekkel vannak 3 3 összeköttetéseim, 1s J Bővebb felvilágositásért akár személyesen, akár 3 J írásban, forduljon hozzánk teljes bizalommal: J ! “ A. METZNER ! N X 3 1901 WEST ?5tr STREET, CLEVELAND, OHIO. 2 ____ BUFFALO ÉS VIDÉKE Lapkezelő: FEHÉR SÁNDOR, 140, Optario Street. NÉHÁNY SZÓ A MEGALAKULT NAGYBIZOTTSÁGRÓL Megemlékeztünk már arról, hogy az egyházak és egyletek köréből egy nagybizottsági mozgalom készül Buffaloba, amely az elmúlt vasárnap tartotta alakuló gyűlését, ismertetve céljait és választotta meg tisztviselőit. Tagadhatóan, szép gyűlés volt. Sajnos azonban, nem állapíthatunk neki semmi komolyságot, mert az, ami ezen a gyűlésen megnyilvánult, csak egy megerősítése volt azon véleményünknek, amit róla , előzőleg tartottunk. Világosan, őszintén megmondták, hogy mire kell a mozgalom s bár akármenynyire helyeseljük is a szellemi oldalát, határozottan szükségtelennek, sőt károsnak tartjuk azt. Ugyanis az a cél, hogy egyenlőre 10 ezer dollárt szedjenek össze, hogy ruhát véve hazaküldjék Magyarországba és az Egyesült Államokban hasonló segítő bizottságok alakításának elősegítése. Ezek azok a tények, melyektől mi féltünk, amitől óva intjük Amerika magyarságát, amely ellen harcoltunk és harcolni fogunk a jövőben is. Ez az, amiről megmondtuk már a múlt szerdai számunkban véleményünket, valamint kezdeményező vezéreiről is és a gyűlés igazolta, hogy van is okunk rá. Minden ember előtt egyszerű tény, hogy ahogy az árvák és özvegyek, valamint más, a magyar vezérek által kikombinált segélyző akciók nem lehetnek tiszták, eredményesek, úgy nem lehet az itteni bizottság ezen törekvése sem az. Mert ha a magyarországiakat ruházni akarják, akkor milliókról lehetne szó, amely összeget egy bizottság sem fog tudni összeszedni, mert a múlton okulva, nem számíthat a magyarság ily nagy zömére, de még ha valaki segítséget akar adni, megteszi azt bizottságok nélkül is, tudva azt, hogy segítségünk oda megy, akiknek tényleg szánjuk, érintetlenül, minden bizotttsági cécók költségeitől mentesen. Mert hát ki volna köztünk olyan, hogy ha van odaát valakije, hogy ne támogatná? Feltéve, ha szabad az út. Mert ha én, vagy a másik nem tud összeköttetésbe jönni az odaáti mieinkkel, akkor egy bizottság sem tud. Nem szeretnék, ha a helybeli nagybizottság tisztviselői félreértenének, de be kell látniok, hogy hiábavaló az ilyen irányú törekvésük. Le tehát a hiúsággal, legyünk őszinték. Nem mulaszthatjuk el, hogy ezen gyűlés egyik szónokának a múltkori cikkünkre való kirohanásaira rá ne térjünk. Úgy látszik, nagyon nehezükre esett, hogy megmondtuk, hogy kik kezdik és hogy végzik az ilyen mozgalmakat, még akkor is, ha az Buffaloba van , ámbár nem hittük, hogy annyira fején találjuk a szöget, mert éppen azok, akiket legkevésbbé hoztunk össze a múlttal, köhögnek legjobban. Rámutattunk arra, hogy olyanok kezdenek mozgalmakat, akiknek nincs a munkássággal összeköttetésük, csak azokon élősködve, azokat kihasználva, nem látják a társadalom súlyos problémáit és nem értik meg az osztályharcot. A buffalói mozgalom sem osztálytudatos embereknek a műve s azok, akik ma benne vannak, azoknak sem az lehet a céljuk, hogy ruhát küldözhessünk haza, hanem hogy a munkásságot öntudatossá neveljük. Erre törekszünk mi is — nagybizottságok nélkül is — erre törekszik harci sajtónk, az Előre is. Hogy ezt Mr. Vandrasko túlbecsüli, az a tényen nem változtat. Azonban ez nem ad jogot arra, hogy a tényt elferdítve, azt a sajtót lekicsinyelje, épen azok előtt, akiknek igenis nagy szükségük volna, hogy olyan lapot olvassanak, mint az Előre. Mr. Vandrasko jól tudja, hogy milyent füllentett, mikor azt állította, hogy azok a politikai urak abban a bizonyos new yorki lapban őt köpönyegforgatónak nevezte. Jóllehet, hogy az ilyen frázisok egyeseket nevessé tehet intellektuelek előtt, de sajnálatossá az öntudatosabbak előtt. Vagy nekik annyira fáj, ha a Berkó, Pivány and Co.-féle vezérkéket le akarjuk rázni magunkról? Sőt még azokat is, akik ezeknek a nyomába haladnak? Nem is tudtuk, hogy már ennyire összeforrtak. Ezen az útón már igazán nem találkozhatunk. Adj Isten, jó éjszakát. TM. Vanderbilt 116. Butcfeerek figyelmébe! Honfitársaink nálunk szerezhetik be legmutányosabb árak mellett a legmodernebb butcher-, grocery- és delicatessen-üzlet berendezéseket. Szives pártfogásukat kéri: Steiner&Schwartzberg Bro. 858 — Int Ave.. New York City. (47—48-ik utca között.) A Singer gyár munkásai iparilag szervezkednek Ma este 8 órakor népgyűlést tartanak Elizabethen. A létfentartás költségeinek folytonos emelkedése, az elizabethi Singer gyár munkásait is kiemelte a közönyösségből és a Brotherhood of Metal Workers’ vezetése alatt ipari szervezet megalakítását határozták el. Míg a többi iparokban majdnem általános a 44 órás munkahét és a munkabérek is az árdrágulással arányban emelkedtek, addig a Singer gyár rabszolgái még mindig 52 órát dolgoznak, darabszámos rendszer mellett és a keresetük még arra sem elég, hogy a legfontosabb életszükségleteiket kielégíthessék. Ilyen körülmények között a kizsákmányolt munkások között naprólnapra nagyobb az elégedetlenség s. A tanult munkások közül utóbbi időben többen kértek bérjavítást, de a vezetőség minden egyes esetben kereken elutasította őket. Ere belátták, hogy csak egy kivezető út van számukra, az osztálytudatos ipari szervezkedés. A Brotherhood of Metal Workers’ Union megtette a lépéseket arra, hogy az összes departmentek alkalmazottait egy nagy ipari írni-ónba szervezze. Az Intern. Ass. of Machinists kötelékébe tartozó, munkások is kezdik felismerni azt, hogy az A. E. of Labor útján nememelhetik a helyzetük javítását és tömegesen csatlakoznak a B. of M. W. Unionhoz. A Brotherhood of Metal Workers’ Union ma, csütörtökön este 7 órakor ismét nagy népgyűlést tart a US2 Fulton Street alatt, a New Point Road sarkán levő Wittman’s Hallban ; a gyűlésen tekintélyes szónokok fognak beszélni az ipari szervezkedésről. -------—---------- 1 | A sheriff embereit uszítják a sztrájkolók ellen NEW BRUNSWICK, szept. 10 — A Michelin Tire Company telepe előtt a sztrájkoló gummigyári munkások és rokonszenvezőik összecsaptak a sztrájktörők— Pompás ülés esik itt — mondta Knuth hadnagy, egy hajtásra ürítvén ki a poharát. Ittak és nevettek, mintha hókiséretek bújtak volna elő a fehér kút-medencéből, hogy egy kissé dorbézoljanak. Terringette! — kiáltott föl Alice, az égnek tartván arcát, hogy a hó rája szállingózzon — isteni egy állapot! Alice kisasszony jókedvében olykor férfiasabb kifejezésektől sem idegenkedett. — Az ördögbe is — szólt — ha a lelkészkisasszony hallaná, bosszúból rögtön valami új egylet dísztagjává választatna meg. "Egészségére, kis kamarás! S egészen más hangon s mély, érzelmes pillantást vetve Bemer szemébe, mondta halkan: — Maga, kis kamarás, maga az egyetlen, aki nem válik nevetségessé. Hirtelen mintha tompa harangkongás hallatszott volna a távolból. A fővadászmester hajadonfővel állt odafönn a lépcsőn s öklével ütötte a vasajtót. — ,Töttök-e mindjárt be?! — kiáltott reájok. És a vasajtó újra megkondult. — ,Jöttök-e már? !. . . — Megyünk, megyünk! — felelt Alice kisaszszony s előre szaladt. Nevetve ballagtak át a hosszú folyosón, elől a hadnagyok, aztán utócsapatnak Berner és Feddersen. Feddersen buzgón pödörte bajuszát. — Berner — szólt s aztán minden bővebb magyarázat nélkül tette hozzá: — Kedves Berner, ön, ugy látszik, megbolondult. Berner nem kérdezte, hogy mért. — Azaz, hogy tul szerény — folytatta Feddersen — ennyi az egész. Feddersen ismét hallgatott, s ugy mondta aztán: — Az embernek már csaknem azt kell hinnie, hogy ön nem is tudja, micsoda bűvös isten adományával jár-kel a világban. . A fiatal ember lehunyta szemét s halkam suttogta: — Csak elgondolom. . . Alice kisasszony kacagni kezdett, hogy hangját csengve verte vissza a magas boltozat, majd hirtelen elhallgatott. — Ez a nagybátyám — mondta egy újabb arcképet mutatva. A lelkész-kisasszony szigorúan csucsorította össze a száját, (mellesleg megjegyezve allán némi szakállképződés is barnállott) s úgy gondolta magában: “Ahá, ez az akinek szerelmi viszonya volt a majorosnéval.” Nemsokára aztán teát hordozott körül az inas. A hadnagyok kissé fölegyenesedtek heverő helyzetükből. Egyszerre csak ámuló kiáltás hangzott az ablak felöl: — Az ördögbe is! Mi ez? Hiszen havazik! A társaság azonnal fölélénkül. Mind az ablakhoz léptek a ház fia pedig kirohant az ajtón, föl a billiárd-terembe, ahol a négy kártyás még mindig lankadatlanul l’hombre-ezett. — Havazik, havazik — kiabált a hadnagy. — Megbolondultál? — mordult rá a fővadászmester. — Szavamra mondom — erősködött a hadnagy — havazik, mégpedig ma, április huszadikán. A négy öregember fölkelt az asztal mellől, odamentek az ablakhoz, melyet a fővadászmester hamarosan kinyitott. Valóban, havazott, sűrű, lágy fehérség borította az udvart, amelynek túlsó oldaláról csengő kacagás hangzott. Alice kisasszony tapsolva szaladt bele a hóba. — Jöjjön hát, kis kamarás, jöjjön — kiáltotta, s egyszerre az összes hadnagyok lerohantak az udvar közepére. — Alice! Alice! Alice!... A kalapját sera tette fel!. . . De Alice kisasszony oda se hallgatott. Ruhája uszályát felfogva állt az udvar közepén, miközben a hólabdák szaporán röpködtek körötte. SEGÍTSE MAGYARORSZÁGBAN ÉLŐ SZERETTEIT Küldjön általunk CIPŐT nekik, nehogy kássületlenül találja őket a tál. Szavatossflft mellett tt*ál- Mtunk el pit Magyarorszák bármely rászálló. KELLNER BROS. Cipőüzlete 140 éve. “C” — 9-ik utca sarok. FONTOS TODNTCAbil MAGYARORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE MINDEN KORLÁTOZÁS NÉLKÜL MEGINDULT A PÉNZKÜLDÉS A hazaküldésre szánt összeget küldje be dollárokban a hazai címmel együtt és én azt a legolcsóbb napi árfolyam mellett azonnal továbbítom. Minden pénzküldő posta fordultával megkapja a hivatalos nyugtát, amelyen ugy a dollár összeg, valamint az átutalt korona ki van tüntetve. RUTTKAY JENŐ bankháza több mint 16 éve szolgálja becsülettel az amerikai magyarságot. RUTTKAY JENŐ bankháza állami felügyelet alatt áll és teljes felelősséget vállal minden pénzküldeményért. RUTTKAY JENŐ bankháza elfogad kamatozó dollárbetétet, amelyet bármikor, minden felmondás nélkül kivehet. RUTTKAYJENŐ bankháza szívesen ad önnek felvilágosítást a hazautazás, pénzküldés, pénzváltás vagy bármily más ügyben. Levelét címezze így: RUTTKAY JENŐ BANKÁR 106 AVENUE B, NEW YORK * Elvtársak! Bevásárlásaikkal is segíthetik az Előrét, mert mi minden dollár után 2%-ot nő. Kidre javára adunk, tehát miért ne venné kalapját vagy sapkáját ugy gyermekei, mint sajátmaga részére JACOBY BROS. MAGYAR FÉRFI KAI.APOSOKNAI, 1108 FIRST AVE, 64-A5-ik u. k«*t, New York Minden bev&»Arlasnfd kérjen “A* Előre javéra” Miháljí. kel. Charles Anderson kerületi sheriffet ismét Milltownba rendelték. Száz felfegyverzett deputy sheriffet mozgósítottak a sztrájkolók ellen és csak a munkások higgadtságának köszönhető, hogy vérengzés nem történt. A bíróság is mindent elkövet a munkások megfélemlítésére. Öt sztrájkolót két hónaptól hat hónapig terjedő börtönre ítéltek tegnap “lázadás ürügye” alatt.