Előre, 1920. február (16. évfolyam, 2521-2539., 2510-2518. szám)

1920-02-15 / 2534. szám

ÁGI ,7 X VT. É VFOT iYA ~~ NEW Y OHK~CLK VKI.A NT). CHICAGO,^Bmi^ErO]?T.DETROIT^JHf^^T\0\S'\ U N’ÁjQ FKBRrAl? V~ló. 192(1. city edition ~~ | GOMPERS IS TÁMADJA MÁR A KORMÁNYT Az American Federation of Labor ügyésze éles támadást intézett Wilson munkaügyi miniszter ellen. A támadást Samuel Gompers is helyesli. Landis bírót is támadják. WASHINGTON, febr. 14. — Minden jel arra vall, hogy a jelen­legi adminisztráció és az Ameri­can Federation of Labor vezető­sége között szakadás állott be. Tudvalevő dolog, hogy Gompers és társai eddig még a legreakció­­sabb intézkedésekben is támogat­ták az adminisztrációt. A szakításnak első jelét már a Gompers múltkori beszédéből lát­ni lehetett. Most azonban már sokkal tovább mentek. Jackson H. Ralston, az American Federa­tion of Labor ügyésze, — minden valószínűség szerint Gompers tudtával és beleegyezésével. — éles támadást intézett Wilson munkaügyi miniszter ellen. Ralston megjelent , tegnap a­ kongresszus igazságügyi bizott­sága előtt, hogy elmondja véle­ményét az új, drasztikus törvény­­javaslatokra vonatkozólag. Ralston az adminisztrá­ció ro­vására írja fel azt, “hogy olyan bírákkal rendelkezünk, mint Lan­dis; olyan bevándorlási biztosunk van, mint Skeffington ; olyan új­ságunk, mint a New York Times és olyan munkaügyi miniszter, mint William T. Wilson, akiknek a döntései szégyenletesek.” Ralston egyen­esen Wilson munkaügyi miniszter azon dönté­sére célzott, amelyben ez a Kom­munista Pártot és a Kommunista Murdbár Pártot törvényen kívül helyezte és ezen pártok valame­lyikében a tagságot elégnek tartot­ták arra, hogy valakit deportálja­nak. Landis bíróról pedig azt mon­dotta, hogy csak az Industrial Workers of the World meg a szo­cialisták elítélésével és szigorú ül­dözésével szerzett magának hírt.­­( William T. Wilson munkaügyi miniszter az American Federation of Labor tagja. Tisztviselője volt az A. F. of L.-hez tartozó bányász szervezetnek. Munkaügyi minisz­terré az A. F. of L. segítség­ével lett. Annak idején az American Federation of Labor vezetőség ezt óriási győzelemnek tekintette. Mint azonban most kiderült, Wil­son csak lépcsőnek használta az A. F. of L.-t és most már nem sokat törődik régi kenyeres paj­tásaival. Ralston egyenesen megvádolja a műn­­­­ügyi minisztériumot, hogy az egész hivatalt az igazság­­ügyi miniszter uralja. Palmer a je­lenlegi kabinet legreakciósabb tagja és Gompers nagyon harag­szik rá. Palmer most az elnök, hogy William P­. Wilson is támo­gatni fogja őt. Ezért­­fordultak most Compersék hirtelen Wilson ellen is. A radikálisok elleni üldözések központ­jában Palmer áll, aki meg­nyerte ennek az eszmének Cami­­netti bevándorlási főbiztost is. Ketten azután együttes erővel megdolgozták Wilson munkaügyi minisztert és így történt, hogy a munkaügyi minisztérium az utób­bi időben nem munkaügyekkel, hanem igazságszolgáltatással fog­lalkozott. TAGADJÁK A KÉPVISELŐK ÜLDÖZÉSÉT Newton kijelentette, hogy ‘‘jo­guk van a védelemre”. Wald­­man megtámadja Sweet-et, a képviselőház elnökét és védeke­zésre fogja kényszeríteni. ALBANY, feb. 14. — A szocia­lista párt hivatalos köreiből kiszi­várgott értesülések szerint a fel­függesztett öt szocialista képvise­lő ügyében folyó herce-hurca a jö­vő hét folyamán egy jelérzékeny incidenssel fog “gazdagodni”. Í­gy hírlik, hogy Louis Waldman az egyik kizárt szocialista képvi­selő abban a vallomásában, ame­lyet a jövő hét keddjén a vizsgáló bizottság előtt fog tenni, hatal­mas támadást intéz Thaddeus C. Sweet képviselőházi elnök el­len és kényszeríteni fogja őt arra, hogy saját védelmére a tanúszék­­be üljön. Waldman elmondja majd, hogy Sweet­­elnök milyen csalárd mó­don akadályozza meg már három éve, hogy egy bizonyos javaslat, amelyet Oswego városa nyújtott be, tárgyalás alá kerüljön. Oswe­go, a képviselőházi elnök szülővá­rosa és lakóhelye. A kérdéses ja­vaslat egy bizonyos jármű kifej­lesztését célozza és a 340 ezer dol­lár értékű bond kibocsájtására en­­gedélyre van szükség. Ennek az engedélynek megszerzését Sweet, képviselőházi elnöki befolyásánál fogva, már három eszten­deje meg­akadályozza és amint sejthető, nem ok nélkül. Sweet elnök tör­ténetesen anyagilag érdekelve van egy másik vízmű vállalkozásában, amely szintén szülővárosában működik és természetszerűleg el­követ mindent a konkurencia le­hetetlenné tevésére. Jelenleg Oswego városának nagy összegű kamatokat kell fi­zetni kölcsönökre, melyeket azért volt kénytelen felvenni, mert nem bocsáthatja ki a gondokat. A kizárt szocialista képviselők már napok óta szorgalmasan dol­goznak Albanyban és a képviselő­házi rekordokban kutatnak, ame­lyekből számos, Sweet elnökre rendkívül kellemetlen adatot tud­nak felderíteni. Ezek az adatok okvetlenül szükségessé teszik Sweetnek személyes védekezését. Tagad a főügyész. Newton New York állami fő­ügyész a mai napon megerősítet­te azt a hírt, amely megcáfolja azt az állítást, hogy a kizárt öt szo­cialista képviselő ellen bűnvádi el­járást indítanak. Bizonyos híresz­telések szerint ugyanis, állítóla­g a tárgyalás iratait már át is küld­ték az államügyész new yorki hi­vatalának a bűnvádi eljárás meg­indítása céljából. “A kizárt szocialista képvise­lők ellen folytatott vizsgálat kö­zepette”, — mondotta Newton, — “időszerűtlennek tartanám a bűnvádi eljárást. Sem a vallomá­sok, sem más irat nem­ lett át­­küldve a new yorki ügyészséghez a bűnvádi eljárás megindítása cél­jából. Ellenezném ezt az eljárást.” “A szocialista képviselőknek joguk van a védelemre”, — jelen­tette ki Newton főügyész. ELÍTÉLIK ÁRDRÁGÍTÁSÉRT ALBANY, február 14 — A United States Grand Inrv ma. hozta első ítéletét az árdrágítók ellen Az elitélt az itteni Paris Cloak and Suit Company. A tár­­gyalás folyamán kiderült, hogy $05.00 ruhát $gr­o-ért adtak el. Ez száz százalékos hasznot jelent. Állítólag az a körülmény, hogy Benjámin Gid­ont elítélték, felve­tette azt a kérdést, hogy talán a szocialista képviselőket is el le­hetne ítéltetni ugyanazon az ala­pon. Newton határozottan állít­ja, hogy még arról sem bír tudo­mással, hogy milyen alapon ítél­ték el Gid­ont és így nyilvánvaló, hogy valótlanságon alapszik az a híresztelés, hogy az ő hivatala már lépéseket is tett a bűnvádi el­járás megkezdésére. Fiorelli La Guardia, a new yor­ki alderman-ek republikánus elnö­ke beszédében erősen védelmébe vette a szocialista képviselőket és megtámadta Sweet képviselőházi elnököt. A SZOVJETEK ARANYBÁNYÁI AZ URALBAN Két óriási aranybányát fedeztek fel a Szovjetek által kiküldött tudós kutatók. — Német szak­értők készséggel megerősítik a hírt. Az oroszok aranykészlete 60 százalékkal meg fog növe­kedni. BERT­IN, febr. 14. — Amióta a vörös hadsereg elfoglalta Szibé­riát, a szovjet kormány nagynevű tudósokat, bányamérnököket és bányaszakértőket azzal bízott meg, hogy kutassák fel az Ural­­hegység természeti kincseit. Legújabban azt jelentik Mosz­kvából, hogy a kutató mérnökök két óriási kiterjedésű aranybá­nyát fedeztek fel. Azt hiszik, hogy ez a két arany bánya a világ leggazdagabb két bányája lesz. Az egyik bányát a jaketarinberghi bányaközpontból 16 mértföldnyire keletre fedezték fel. A szovjetek mérnökei azt mond­ják, hogy amint képesek lesznek megszerezni a megfelelő gépeket a bányák üzembehelyezésére, a szovjet kormány aranykészlete két év alatt 60 százalékkal szapo­rodni fog. Egy Reiche nevű német bá­nyamérnök, aki a szovjeteit szol­gálatában áll, megvizsgálta a felfedezett területet és személyes tapasztalat útján megerősítette az aranybányák felfedezéséről szóló nyilatkozatokat. A felfedezés kereskedelmi szem­pontból óriási fontossággal bír, mert a világpiacon az orosz rubel és a szovjetek hitele a­ közeljö­vőben jó magasra fog szökni, mert a fizetéseket aranytartalék­kal fogja garantálni szovjet Orosz­ország. A két uráli aranybánya szovjet Oroszország gazdasági életében nagy szerepet fog ját­szani és a nemzetközi kapitalis­ták váratlan vereséget szenvedtek a szovjetek elleni támadások te­rén. Mert a mai roskadozó pro­fit­rendszerben az arany még a profitot kiküszöbölő szovjetek kezében is gazdasági nagyhata­­lom. Az átkozott arany is segí­teni fog megépíteni az új rend­szert. : -NEWARK, N. J febr. 13. — Ma temették el a 41 éves Mrs. Rose Merolat. Mrs. Merola súlya 505 font volt. A koporsója 6 láb 4 inch hosszú, 26 inch széles és 22 inch mély volt. KOLCHAK VOLT TISZTJEI A SZOVJETEK SZOLGÁLATÁBAN Samarából jelentik, hogy ott a Kolchak-féle déli hadsereg volt tisztjei és hivatalnokai, számsze­rűit minteszv 2000-en. Fvülést tar­tottak, amelyen elhatározták, hogy önként csatlakoznak a vörös hadsereghez. Elfogadtak egy ha­tározati javaslatot is,­­ amelyben üdvözlik a szovjet kormányt.­­ Az önként ajánlkozó tiszteket hamarosan be is fogják osztani az egyes csapattestekhez, előbb azonban politikai iskoláztatásuk­ról gondoskodnak és­­pedig oly­módon, hogy politikai és nemzet­­gazdaságtani előadásokat rend­szeresítenek számukra, amelye­ket nyilvános vita követ. Így nyelik maguknak a “vörö­sek” s még a katonákat is. WILSON ELNÖK | ELBOCSAJTOTTA! R.LANSINGET Robert Lansing, az Egyesült Ál­­­lamok külügyminisztere, el­hagyta hivatalát. Az elnöki jo­gok bitorlásával vádolják. Mi­nisztertanácsokat hívott egybe Wilson betegsége alatt. — Az elnök és a külügyminiszter le­velezése, WASHINGTON, febr. 14. — A tegnapi nap folyamán Wilson elnök elbocsátotta állásából Ro­bert Lansingot, az Egyesült Álla­mok külügyminiszterét. Az elbo­csátásnak oka az, hogy Robert Lansing Wilson­­betegsége alatt több minisztertanácsot hívott egy­be és azokon elnöki jogokat gya­korolt. Az Egyesült Államokban a Sec­retary of State (külügyminiszter) tárcája a legfontosabb miniszteri t társa. Egyben ez a miniszter tölti be itt azt a szerepet is, mint az országokban a miniszterelnök. Lansing tehát ezen a jogon hívta össze a minisztertanácsot akkor, midőn az orvosok megtiltották Wilson elnöknek, hogy a kormány ügyeivel foglalkozzék. A washingtoni hivatalos körö­ket nem lepte meg Wilson elnök intézkedése. Már néhány napja­­ tudják, hogy az elnök és a k­ül­ügy-­­­miniszter között elhidegült a vi­szony.­­Már február 7-ike óta leve­leket váltanak az elnök és Lans­ing, amelyben az utolsó két leve­let tegnap küldték el. Lansing utolsó levelében a felmentését ké­ri, mire Wilson nyomban­­ vála­szolt és a lemondást azonnal elfo­gadta. Más okok is voltak. Február 7-én Wilson elnök le­velet írt Lansingnak, amelyben kérdőre vonja, hogy várjon való­ban hívott-e egybe minisztertaná­csokat az ő betegsége alatt? Eb­ben a levélben azonban már kife­­­jezést ad annak is, h­ogy az ily minisztertanácsokat elítéli. Így egészen természetes, hogy Lan­sing részére nem maradt egyéb, mint felmentését kérni. Wilson azonban megemlíti le­veleiben, hogy már Párisban gya­nakodott Lansingra. Azóta csak meggyőződött arról, hogy Lan­sing nem jár el az ő utasításai sze­rint. Most aztán a mérték betelt és tovább nem tűrte azt, hogy a kü­­ügyminiszter a saját belátása sze­rint intézkedjen. Wilson különö­sen az ellen kelt ki, hogy Lansing nagyon sok intézkedése felől csak utólag értesítette őt, amikor már késő volt beleszólni a dologba. Wilson elnök leveleiből kitör­l­nik, hogy a távollétében összehí­­­vott minisztertanácsok egyes igen­ fontos kérdésekben olyan irány­­ban döntöttek, amelyek nem egyeznek meg az ő politikai felfo­gásával. Így például Wilson nem­ helyeselte azt a Politikai vitát, a­mi'elvet az­­ Eu­ressi­­t Államok 'Me­­xicoval folytatott a Tenkins kon­zul elraboltatása alkalmával. A munkáskérdésekben is hozott egy igen fontos határozatot a mi­nisztertanács Wilson tudta nél­kül. És ez az, hogy nagy sztráj­kok esetén a katonaságot fogják igénybe venni a sztrájkok letöré­sére. A levelekből nem tűnik ki, hogy vaj­­on Wilson elnök helyes­­li-e, ahogy ellenzi ezt a határoza­tot, csupán azt jegyzi meg, hogy tudta nélkül hozták. A többi miniszterek is érdekelve vannak. Lansing lemondásából lehet, hogy általános miniszterválság lesz. Lansing leveleiből kitűnik az, hogy a minisztertanácsok meg­tartását a többi miniszterek sür­gették. Már most nem lehetetlen az, hogy ők is le fogják vonni a következményeket és Lansing után mennek. Kitűnt a jelenlegi minisztervál­ságból az is, hogy a külügyminisz­térium és Wilson elnök között csak nagyon laza összeköttetés volt. Lansing egyáltalában nem ismerte Wilson terveit. Washingtonban Frank L. Folk, külügyminiszter helyettest emle­getik Lansing utódjának. Lansing szerepét Pokl vette át Parisban, miután Lansing otthagyta a bé­kekonferenciát. Polk állítólag jó viszonyban van Wilson elnökkel. HOLLANDIA• KÖVETELIK A CSÁSZÁRT A miniszterelnökök 11­­ .jegyzé­ke Európa veszélyének ne­vezi őt. Újból követelik a COO németet. • A Temps nem helyesli a francia külügyi politikát. Loske nem fogja kiszolgáltatni az antant ál­tal követelteket. LONDON, február 14. Az Evening Standard értesülése szerint az antant holnap újabb jegyzéket küld Hollandiának, amely a volt német császár ki­szolgáltatásával foglalkozik. A jegyzék olyan hangon van írva, hogy kimutassa a­ szövet­­ségesek egyetértését­ a kertése felett. A jegyzék n­nni szólít­ja fel Hollandiát, hogy a né­met császárt szolgáltassa ki, de annak a reményének ad ki­fejezést, hogy Hollandia nem utasította vissza véglegesen az antant kérelmét. A­ Hollan­diának szánt jegyzéken kívül a németországi jegyzéket is megfogalmazták. A 900 né­metet újból követelik. PARIS. február 14. — Mil­­lerand francia miniszterelnök, aki jelenleg a londoni legfel­­­sőbb tanács értekezletein vesz­ részt, erélyesen követeli a 900 német kiszolgáltatását. Habár­­ a németországi jegyzék eré­lyes hangon lesz tartva, nem fogja elzárni az utat Németor­szágnak egy újabb jegyzék megküldéséhez. Az itteni Temps egy mai cikkében megjósolja Lloyd George politikájának sikerét. Lloyd George terve az, hogy Németországot segítsék a ha­disarc megfizetésében. Lloyd George győzelme a francia külügyi politika teljes meg­változtatását jelentené. A cikk arra figyelmezteti a közönsé­get, hogy sokkal fontosabb kérdések várnak megoldásra, mint a német császár és a töb­bi 900 német kiszolgáltatása. Valószínüleg a francia kül­ügyminisztérium szabta meg a cikk irányát.. BERTÁN, febr. 14. (Elkés­ve.) Az antant által a 900 né­met ellen emelt vádak általá­nosságát mindenütt elítélik. Guta­ve Noske hadügyminisz­ter nem enged álláspontjából. Az ő magatartása döntő befo­lyással lesz a német kormány­ra e válságos időben. Ő az egyedüli, aki képes lenne a vádlott németeket kiszolgál­tatni. Azonban Noske ismé­telten kijelentette, hogy ő azt nem fogja megtenni. Ellensé­gei ennek dacára azzal gyanú­sítják ,hogy mégis eleget fog tenni az ántánt követelésének és ezzel kiszolgáltatja az egész német kormányt az ántántnak. Kívülről jött AZ ELSŐ GOLYÓ CENTRALIABAN A koronatanú beismeri, hogy a centraliai I. W. W.-istákra kí­vülről lőttek először. Azt ígér­ték neki, hogy nem büntetik meg, ha társai ellen vall. Montesano, Február 14. — A tegnapi tárgyaláson az állami ügyész tanúszékbe ültette Tom Morgant, a vád koronatanúját. Morganról már előzőleg úgy em­lékezett meg az ügyész, mint ar­ról a tanúról, aki kétséget kizá­rólag bizonyítani fogja, hogy Centrálában az I.­­W. W. vád alá helyezett 11 tagja gyilkolta meg azt a négy embert, akik­­a fegy­verszüneti felvonulás áldozatai lettek. Morgan a centráliai I. W. W. 0­­ .ff helyiségben volt A­kkor, midőn a lövöldözés történt. Tagja volt az Industrial Workers of the World­nak, de az ügyészség rábeszélé­sére a vád korona tanújává lett és ezért azt ígérték neki, hogy nem lesz bántódása. Morgant a vallomása után Vanderveer védő keresztkérdé­sek alá fogta. A kérdések folya­mán kitűnt, hogy Morgan mint­egy két hónapig volt tagja az In­dustrial Workers of the World­­nak. A fegyverszüneti napon a 11 vádlottak egyikével, név szerint Roy Deckerrel ő is elmenn az I. W. W. helyiségbe. Állítólag csak azért ment alfa,skwt­­.,Decker hív­ta és már akkor hallotta, hogy '■ lövöldözés' Tisz.' Kimondotta a tanúi azt is, hogy látta a helyiség­ben Elmer Stuart Smith fiatal ügyvédet, akit később börtönbe vetettek azért, mert a gyilkosság­gal vádolt I. W. W.-istákat vé­deni akarta. Morgan vallomásában az­­volt a leglényegesebb, hogy szerinte az egyik vádlott, William Britt Smith, őt is megkérdezte, hogy nem akar-e puskát , természe­tesen tagadókig válaszolt. — És miért ment az I. W. W. helyiségbe, ha tudta, hogy ott lö­völdözés lesz? — kérdezte Van­­derveer. — Azért, mert nem hittem, hogy lesz lövöldözés, — felelte Morgan. A keresztkérdésekre válaszolva a korona­tanú elismerte, hogy az első lövés kívülről, az utcáról jött. A lövések úgy tetszettek neki, mintha gépfegyverből jöt­tek volna. Vanderveer azután ki akarta mutatni, hogy az ügyészség be­folyásolta a tanút, amennyiben megígérték neki, hogy őt nem fogják vád alá, ha a többiek ellen vall. Azonban az ügyész kivált­ságára a bír­ó ebben megakadá­lyozta. Vanderveer azonban így is el­mondotta, hogy Morgant a többi­ektől külön tartották és a megré­­mítésére megmutatták neki a bor­zalmasan megcsonkított Wasley Everetet, akit aznap lincseltek meg. A szétroncsolt hullával igye­keztek Morgant megrémíteni és kényszeríteni arra, hogy olyan válaszokat adjon, amilyeneket az ügyész kívánt. Habár a bíró nem engedte meg, hogy Morgan az erre vonatkozó kérdésre feleljen, a koronatanú kénytelen volt beismerni, hogy a lövöldözés előtt a szabadságolt katonák megtámadták a helyisé­get és az első lövések kívülről, az Avalon szálloda irányából jöttek. --------------------­SANTIAGO, Ulmie, február 13. Pinetti hadnagy, a francia repülők missziójának egy tagja, súlyosan megsebesült ma, amikor gépével az Andesek felett repült. Mendo­­zából (Argentína) Ovallóba (Chile) repült. A VASUTASOKAT ÍGÉRETEKKEL FIZETTÉK KI Wilson elnök visszautasította a millió vasúti alkalmazott köve­telését. Új ígéretet kaptak a drágaság leszállítására. Ta­nácskoznak a vezetők. WASHINGTON. Febr. .14. —­­Wilson elnök mindössze 15 per­cig tanácskozott a 2 millió mun­kást számláló vasúti szervezetek képviselőivel. Ez a 15 perc azon­ban elég volt arra, hogy a vas­utasok követeléseit kereken visz­­szau­tasítsa. Ellenben újra ígére­tet tett nekik, hogy a drágaságot meg fogják szüntetni. A vasúti alkalmazottak már 11 napja tárgyalnak Hines vasúti vezérigazgatóval. A követelései­ket Hines is visszautasította, de egyben bejelentette a szerveze­tek képviselőinek, hogy azokat Wilson elnök elé terjeszti, így­ került a vasutasok ügye Wilson elé. A vasutasok még a múlt év jú­liusában adták be a béremelésre vonatkozó kérelmüket. Akkor ugyancsak olyan helyzet állt be, miint ma. A követelések teljesíté­sét a vasúti igazgatóság megta­gadta és az ügyet Wilson elnök elé terjesztette. Wilson maga elé, hivatta a vas­úti szervezetek képviselőit és megígérte nekik, hogy a nagy drágaságot le fogják szállítani és akkor nem lesz szükség a bér­emelésre. A drágaság leszállításából azon­ban semmi sem lett. Sőt éppen el­lenkezőleg. Július óta mindennek felment az ára. A vasutasok tehát megújítot­ták a követeléseiket. A vasút igazgatóság egész mostanáig ha­logatta a feleletet. Végre is a vas­úti szervezetek ultimátumszerű­­leg követelték a választ, mert a vasutak a törvény értelmében március elsején visszamennek a m­agá­n t­á­rsállatok b­irt­okába. Wilson írott választ adott a vasutasok küldöttségének. Eb­ben a válaszban azt mondja, hogy nem tartaná helyesnek, ha a 15— 41­ százalék között váltakozó bér­emelést megadnák most, mikor két hét múltán a vasútvonalak már nem lesznek az állam kezén. Ellenben vállalkozik arra, hogy a követelések teljesítésére vonat­kozólag ajánlatot tesz a magán­társulatoknak. Wilson elnök egyben elmon­dotta azt is, hogy az élelmiszerek és egyéb, a megélhetéshez szük­séges árucikkek árai már elérték a legmagasabb pontot. Ezután csak esés várható és így nem áll fenn a bérjavítás szükségessége Miután a union-tisztviselők el­hagyták a Fehér Házat, azonnal tanácskozásra hívták az érdekelt 14 szervezet vezetőségét. A vá­laszt ők is írásba foglalják és úgy fogják benyújtani az elnöknek. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a unionvezetők között van olyan, aki az azonnali általános sztrájk mellett van, mások azon­ban amellett kardoskodnak, hogy­ a követeléseket be kell terjeszte­ni a magántársulatoknak is és csak akkor kel­l sztrájkba menni, ha azok visszautasítják a követe­lések teljesítését. Az azonnali általános vasúti sztrájk sorsa tehát attól függ, hogy a most folyó tanácskozásnál melyik fél kerül ki győztesen. -----------—------­SOUTHAMPTON, febr. 13. — A Cunard vonal Mauretania nevű hajóján nem volt egy csöpp sze­­rtal c°m, amikor ma itt meg­érkezett. Mihelyt a hajó New Yorktól három mértföldnyire volt, az utasok ostrom alá vették a bárt

Next