Előre, 1920. június (16. évfolyam, 2671-2701. szám)

1920-06-01 / 2671. szám

"i mg**'■ m­fm^' -*'': 4. t | ELŐFIZETÉSI ÁRAK X T '!* X a rendkívüli postai szál- X •|- *'• T lrtási költséggel együtt: X v Egy évre____$8.— | 1£ Félévre ____ 54.— | S3 EAST 1st STREET | | NEW YORK, N. Y. | X x •5*«5**$* *|**5M$*****5**|* *|**|*®***!­,^*|­ VOL. XVI. ÉVFOLYAM, No. 2671- NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT. KUN BÉLA ABBAN REMÉNYKEDIK, HOGY LENGYELORSZÁG NEMSOKÁRA SZOVJET URALOM ALÁ FOG KERÜLNI BÉCS, május 31. — Egy újságírónak sikerült a magyar kommun­isták koncentrációs táborába jutni és az ott internált Kun Bélával beszélgetést folytatni. A tudósító az orosz-lengyel front eseményeiről beszélgetett a volt magyar külügyi népbiztossal, aki azt a véleményt fejezte ki, hogy Lengyelország kommunista rendszer kialakulásának kü­szöbén áll. Szerinte a jelenlegi lengyel katonai uralom már ré­gen bukófélben van és csak rövid idő kérdése, mikor váltja fel a militarista kormányt egy szovjet kormány­— A lengyel szocialisták leveleiből — mondja Kun Béla — kiviláglik az, hogy Lengyelországban roppant komoly a helyzet. Az egyik szocialista pártvezér azt írja, hogy a jelenlegi lengyel kormány úgy érzi magát, mintha egy kitörő vulkán tetején állna. A lázongások napirenden vannak a lengyel hadseregben, a gyá­rakban pedig a munkásság roppantul elégedetlenkedik a kor­mány mai politikája miatt. A sztrájkok mindjobban általáno­sabbá válnak. Senki sem kétli azt, hogy az orosz vörös hadsereg megtöri a lengyel hadsereget és hogy ha gyorsan nem alakul szovjet kor­mány, az orosz csapatok Varsóig meg sem állanak. Lengyelor­­zág előbb-utóbb szövetséges szovjet köztársaság lesz és siker­testvére a bolsevista Oroszországnak. DEBS ISMÉT AZ EGYESÜLÉST HAJTOGATJA HADIHAJÓKAT KÜLDENEK AZ ÍREK ellen Az ír munkások meg­tagad­ják a csapatszállításokat. True Translation filed with the Post master of New York on May 31, JS*20, as reauired by the Act of Octo ovr 6, 11*17. LONDON, május 31. — Ma r­endkivül­­ or­tos kabinetgyá­­r­út tartanak az ír helyzet tár­gyalása végen. A kabinetgyű­­ésen Lloyd George fog elnök­kölni és a tanácskozásban részt vesznek French lord, Green­­­,ood­er titkár, McReady pa­­rancsnok. A kabinet tárgyalni fogja azt a kérdést, hogyan lehetne a ka­tonaságot fölhasználni a muní­ció szállítására, mivel az ír ki­­kötőmunkások és­ vasutasok a muníció szállítását megtagad­ták­. Arról is van szó, hogy az Ír-­­­rszágban levő hadsereg szá­mot emeljen. Jelenleg ötven­e­zer főnyi hadsereg van Íror­szágban és ezekhez kirendeltek újabb csapatokat, azonban az ír vasutasok megtagadták a csapatok szállítását is. A Daily Chronicle értesülése szerint, kilátás van arra, hogy az angol munkások hármas szövetsége segítséget nyújt az ír munkásoknak és elrendeli, hogy az angol munkások is ta­gadják meg a munkát azokon a hajókon és vasútvonalakon, amelyek hadsereg és muníció szállításra szolgálnak. Londonban az írországi fej­leményeket illetőleg, sötét jós­latok hangzanak el. A kormány elő fogja terjeszteni azt a tör­vényjavaslatot, mely az ír kor­mányzatra vill­atkozik, de jó­formán senki sem hiszi, hogy ez a törvény megoldja az ír kérdést és a kormány egyik be­folyásos tagjának a véleménye szerint is “ő­ kell készülni a legrosszabbra.” (2) Erdőtűz elpusztított egy kanadai várost ST. JOI M­. N. B., május 31. A 2000 Lkost számláló St. Quentin városnak felet porrá égette szombaton az erdőtűz, amely a városon végigsöpört. A lakosság ide hajlék nélkül ma­radt. Az anyagi kárt egy millió dollárra becsülik. Leégett 15 lakóház, 3 gyár, 2 szálloda, a Canadian National vasútállomás, a Provincial Bank és számos üzleti vállalat. MEGALAKULT * AZ ÉLELMEZÉSI ONE BIG UNION A pékek, cukorkakészítők és szállo­dai munkások megalakítják az egy nagy szervezet. Az International Federation of Hotel Workers ez évi közgyűlésén a reorganizáció mellett szavaztak. Az újjászervezést az Egy Nagy Szervezet elvei alapján fogják vég­hezvinni. „ A union új neve az International Workers in the Amalgamated Fed Industries. Tagjai lehetnek mind­azok, akik részt vesznek az élelmisze­rek termelésében vagy szétosztásá­ban. Az első lépés már megtörtént, amikor a Journeymen Bakers and Confectioners’ International Union 4800 tagja egyesült a szállodai mun­kásokkal. A konvenció által feál­í­­tett terv szerint, amelyet már ki­visznek a gyakorlatban, szervezni fogják az unionba a fűszer- és cse­mege­üzletek alkalmazottait, a hen­teseket, a mészárosokat, a vágóhidak és cukorgyárak alkalmazottait.­­ Ugyancsak meg fogják kísérelni a szállodai hivatalnokok, szobaleányok és küldöncfiuk szervezését. Először a kis szervezetekkel akar­nak egyesülni. A konvención elha­tározták, hogy a legerélyesebben fogják folytatni az egyesülés munká­ját. Az élelmiszer-ipar gépészeit, fű­tőit és más szakmunkásait szintén felszólítják majd, hogy csatlakozza­nak az Egy Nagy Szervezethez. A one - big union alapján tervbe vett szervezés már javában folyik. Míg a szállodai munkások első kon­vencióján a pincérek és a szakácsok mint különálló csoportok voltak képviselve, addig az új konvención egy szervezetet alakítottak. Az új szervezet felépítése megfelel az ipar gazdasági természetének. A mű­hely az alapvető egység. A konvención résztvevő minden egyes tagon meglátszott, hogy ko­moly, konstruktív munkát akar vé­gezni a munkásmozgalom érdeké­ben. A megszökött fegyenc önként jelentkezett BOSTO, május 31. Charles Ward nég°r fegyenc, aki május 25-én éjjel, két társával meg­szökött az állami börtönből, tegnap váratlanul megjelent és a börtönigazgatónál jelentke­zett. Kijelentene, hogy apja, any­ja és egy barátja tanácsára ment vissza. “Ha nem jelentke­zem, tudom, hogy anyámnak megreped a szíve” — mondta. Ward 35-től 40 évig terjedő fegyházra van elítélve kriminá­lis merényletért. Két társa gyilkosságért volt elítélve. Azt állítja Ward, hogy a másik két szökevényről nem tud semmit, mert amikor a börtön falain kí­vül voltak?, elváltak egymástól. Ez volt az első nyilatkozata, mint az Egyesült Államok elnökjelöltje. Örömének adott kifejezést Kate O’Hare kiszabadítása fölött. ATLANTA, Gay május 3­. — Eugene W. Debs, az amerikai mun­kásmozgalom veteránja és a szocia­lista párt elnökjelöltje, a jelölés el­fogadása után beszélgetést folytatott pártügyekről O’Neal és Branstetter­­rel, akiknek többek közt a követke­zőket mondotta: “Szilárd a meggyőződésem, hogy a kampány alatt minden őszinte tag a politikai egyesülés bázisán fog dolgozni. Ez életbevágóan szüksé­ges és hozzá fog járulni céljaink egyesítéséhez.” Jseph Caldwell, aki szintén poli­tikai fogoly az atlantai fegyházban és akinek megengedték, hogy az ün­nepélyes jelenetnél jelen lehessen, kijelentette, hogy neki is ez a véle­ménye, azonban hangsúlyozta, hogy nem hisz a komunista pártokkal va­ló egyesülésben és lehetetlennek tartja azt. Ő amellett van, hogy egyes európai államok példájára, az összes pártok egyesüljenek az or­szágos jelölteken, azonban maradja­nak is a saját külön pártjukban. Debs nagyon helyeselte hogy 3 párt nem bocsátkozott bele a régi elvtársakkal kontinverziókba és vi­szálykodásokba. Nézete szerint né­hány kivételével, valamennyien be­csületesek és véleménye szerint a szocialista párt is hibákat követett el. Debs kijelentette még, hogy a szocialista konvenció fontosabb ak­cióit és határozatait tanulmányozni fogja. Sok fontos ügyben még nem vett alkalma a fegyházban informá­ciókat szerezni. ‘‘Szívből örülök Kate O’Hare elv­társam kiszabadulásának — mondot­ta Debs — végre hazamehet a csa­ládjához és a barátaihoz. Hogy ez egy új politikának­­a kezdetét jelen­ti-e, mely az összes elvtársak kisza­badulását vonja maga után, azt még nem tudjuk. “Aligha van közöttünk egy ember, aki ne ülné le szívesen a teljes bün­tetést, abban a tudatban, hogy Kate O'Hare elvtársunk kiszabadul. Az elvtársaknak újra munkához kell lát­ni, hogy kiszabadítsák a még börtön­ben levő politikai és ipari foglyo­kat.” NAGY SZTRÁJK VAN KÉSZÜLŐBEN Massachusetts állam 35 unionja sztrájkot tervez. Lawrenceben til­takozó sztrájkot rendeznek. BOSTON, május 31. — Bever­ley szervezett munkássága kiált­ványt intézett az összes munkás­­szervezetekhez, hogy megfontolás alá vegyék az általános sztrájk kér­dését. Ezt tartják az egyedüli esz­köznek, amellyel, hathatósan tilta­kozhatnak az “egyéni szerződés“ al­kalmazása ellen. Harmincöt munkásszervezet kép­viselői gyűlést tartottak a Bever­­ley-i Commercial Hallban, ahol tár­gyalták a United Shoe Machinery Co. munkásainak sztrájkját. Egy el­fogadott határozati javaslat szerint az egész országban küzdeni fognak az egyéni szerződés ellen, amely a munkásemberek és asszonyok szer­vezeteinek a megsemmisítését jelen­ti. A gyűlés tagjai felszólították az American Federation of Labort, hogy a United Shoe Manufacturing Companyt a fekete listára helyezze. LAWRENCE, Mass., május 31.— Az Amalgamated Textile Workers tegnap általános sztrájkot rendelt el június elsejére. A sztrájkkal til­takozni akarnak ama­i demonstrá­ció” ellen, amelyet W­. M. Wood rendezett a saját költségén a saját számára. Ezzel a “tüntetésesl ” a­melyen csak naplopók vettek részt, fizetésért, a vád alá helyezett Wood meg akarta mutatni, hogy milyen hűek az ő munkásai és hogy mennyi­re meg vannak győződve az ellene emelt vád alaptalanságáról. Wood azonban nemcsak naplopó­­kat állított a szolgálatába, hanem a rendőrség is az ő malmára hajtja a vizet. A rendőrség megakadályoz­za, ahol és amikor csak lehet, gyű­lések rendezését. Ugyancsak meg­tagadták az engedélyt a holnapi fel­vonuláshoz. A rendőrség egész nyíl­tan a munkáltatók pártján áll és a szövőgyári munkásoknak minden lé­pésébe beleavatkozik. NÉMETORSZÁG NYUGTALANSÁGA FOKOZÓDIK: A kormány fél a reakciósoktól is, a kommunistáktól a­ True Transition tiled with the Post master of New York on May 31, ls*20. as required by the *vct ox tober 6. 1917. BERLIN, május 31. A nyug­talanság áthatja egész Német­országot. Még két nap van hát­ra az általános választásokig s a­z államcsínyekről szóló hírek szállingóznak mindenfelé. A nemzeti pártiak és a kommu­nisták egymást vádolják állam­csíny tervezéssek Ezeknek a híreknek egy ré­szét politikai agitációnak lehet tartani, de ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni­, hogy a helyzet a legkomo­lyabb lehetőségeket tartalmaz­za. A hangulat olyan nyugta­lan, hogy a kormány szüksé­gesnek látva egy hosszú nyilat­kozat közlését, amely tárgyalja a közszájon forgó híreket s bi­zonyos következtetéseket von le belőle. “Nem lehet tagadni, — így mondja ez a nyilatkozat — nagy veszély fenyeget úgy jobbról, mint balról. Mind a két oldalról súlyos a veszély, de le lehet gyűrni, ha bátran szem­­beszállun«­ vele.” A helyzet legfontosabb té­nyezője benne az, hogy mekko­ra a kormánynak a hatalma egy esetleges államcsíny elnyo­mására? Egy katonai állam­csínyt valószínűnek lehet tar­tani azért, mert az úgynevezett önkéntesek és a Balti-csapatok csak hivatalosan vannak le­­fegyverezve s feloszlatva, a va­lóságban azonban nincsenek. Ezek az elemek mindig készen állanak egy reakciós állam­csíny végrehajtására és a kor­mány nem tudja, hogy a ren­des csapatokban megbízhat-e, hajlandók lesznek-e ezek egy ilyen államcsíny leverésére? (1) NÉLKÜLÖZNEK A DEPORTÁLTAK : CSALÁDJAI Palmer fölött egyre jobban torr­ yo- t sulnak a felhők. Az amerikai női­­ bizottság elkeseredetten támadja,­­ amiért szétszakította a deportáltak családját. Alig múlik el nap, hogy Filmért, az amerikai igazságszlogáltatás híres bajnokát valahonnan ne érné táma­dás. Nem volt az Egyesült Álla­moknak még egy magas hivatalno­ka, akit annyi testület és egyesület pellengére állított volna, mint Mit­chell Palmer. Legújabban­ az American Wo­man’s Committee leplezte le Palmer ügynökeinek emb­ertelen kegyetlen­ségeit azoknak a hozzátartozóival szemben, kiket a Bufford hajón Szo­vjet Oroszországba deportáltak. E­z a női bizottság abból a célból ala­kult, hogy támogatást nyújtson a deportált radikálisok családjának. A bizottságnak fiók­szervezetei vannak Detroitban és Chicagóban. Miss Helen Tojdd, a bizottság titká­ra, kijelentette, hogy a szervezet nem kutatta, milyen okból történtek a de­portálások, csupán azoknak a nők­nek és gyermekeknek a sorsa érdek­li, akiknek férjét, illetve apját de­portálták. A bizottság jelentése pellengére­ állítja az igazságügyi államtitkárt és azt állítja, hogy az ügyosztálya kí­méletlen kegyetlenséggel bánt a nők­kel és gyermekekkel. A jelentés töb­bek közt a következőket tartalmaz­za :­­ férje­k és apák deportálásával, akik nem vihették magukkal a fele­ségeiket és gyermekeiket, számtalan otthont feldúltak. Más otthonok­ szá­­­zait azzal dúlták fel, h­ogy az elfo­gott egyéneket hosszú ideig börtön­ben tartották, tárgyalás nélkül, to­vábbá a department of justice,azon megmagyarázhatatlan módszerével, hogy megtagadta a kenyérkereső de­­prtálását, vagy kibocsátását. “Belgium kivételével, ahova a né­met hadak bevonultak, modern ál­lam még soha nem látott otthonokat ennyire tönkretenni. Még a cár leg­­kegyetlenebb uralma alatt is megen­gedték, hogy a száműzött, magával vihesse a családját Szibériába. Egy nő megőrült és a long islan­­di tébolydában van. Egy másik a férje deportálása után öt nappal gyer­meknek adott életet, öt asszonyt kitettek a lakásból és a legtöbb gyer­mek 6 , éven aluli. Csak azért ma­radhattak életben, mert a szegény szomszédok könyörültek meg raj­tuk, akiknek a lakásuk anélkül is túl van zsúfolva. E­gy 60 éves, munka­­képtelen asszonyt tél közepén esz­méletlenül találtak a lakásán. Ami­kor magához térítették, elmondta, hogy egyedüli fiát, akitől az életfen­­tartása függött, deportálták és két napon át nem volt mit ennie. Amikor a vizsgálat napfényre hoz­ta a szenvedéseket, a bizottság egy megbízottját Palmerhoz küldte az­zal a kéréssel, hogy a legközelebbi hajóval küldje utánuk a deportáltak családtagjait, hogy együtt­ lehesse­nek a kenyérk­eresőjükkel. A meg­bízott tíz napig volt Washingtonban az egyik krmánytisztviselőtől a má­sikhoz ment, végül Wils­on munka­ügyi álamtitkár tudomására hozta, hogy a hajó küldésére nincs költ­ségvetés. A jelentés megjegyzi, hogy a de­partment of justice ellen vizsgála­tot fognak követelni. MA KEZDŐDIK PASSAIC-ON A SZTRÁJK A Passaic és környékbeli szövőgyá­rak munkásai ma mindenütt fél­­benhagyják a munkát. Az Amalgamated Textile Workers of America vezetése alatt a passaic-i és garfield-i szövőgyárakban ma ve­szi kezdetét a nagy sztrájk. A sztrájkra az a körülmény adott okot, hogy a rajnai munkáltatók ri­degen elzárkóztak a munkások is­mételten beterjesztett követelései elől. A gyárosok nem hajlandók az 50 százalékos béremelést, a 44 órás munkahetet és a szervezet elismeré­sét megadni, viszont a munkások nem hajlandók 48—60 órát dolgoz­ni, 23, 24 és 28 dollárért­­hetenként. A szervezet legjobb tagjait fekete listára írják és a gyárakból kidob­ják. Mindezek a sérelmek nem ve­zethettek máshoz, mint nyílt harc­ra, amely a mai napon veszi kezde­tét. A passaici és környékbeli magyar szövőgyári munkásoktól elvárjuk, hogy öntudatos és osztálytudatos munkásokhoz illően viselkedjenek a sztrájk kezdetén és annak ertsz tar­tama alatt. Ma reggel senki mun­kába ne fogjon, hanem teljesítse azo­kat az utasításokat, amelyeket a sztrájkvezetőség kiadott. Mindenki tartsa kötelességének a gyűléseken megjelenni,­ piketelni és részét a szükséges munkából kivenni. Ahol összetartás, fegyelem és kitartás volt,­­ ott még sztrájk soha el nem bu­kott. Ma reggel senki ne álljon mun­kába és ne álljon munkába addig, a­míg a kapzsi munkáltatók nem tel­jesítik a jogos követeléseket: 44 órás munkahét, 50 százalék a béremelés, a szervezet elismerése és a fekete szégyen-lista eltörlése. Moszkvából újabb győzelmeket jelentenek True Translation filed with the Post master of New York on May 31. ISZU, as required by the Act of Octo­ber s. litl?. LONDON, május 31. Mosz­kvából érkező hvatalos szovjet távirat jelenti: “Sventsiany felé Germanovs­­chi és Sharkove-Chisna vidé­kén csapataink több falut visz­­szafoglaltak. Moldetekins irá­nyában a vasútvonal mindkét felén kemény harcok folynak. Mozira­­l az ellenség támadá­sait visszavertük és az ellensé­get a Bereziu­x folyóig szorítot­tuk vissza. Kievnél a folyó bal­­partján elkeseredett harcok folynak az ellenséges erődök el­foglalására. A Dnieper jobb ol­dalán az ellenséget visszakér­hettük és Tripulye mel.WItt is a mi javunkra alakul a helyzet.” (3) I MEGJELENIK MIN­­K I­DEN NAP, VASÁR­­K |­NAP TARTALMAS X I MELLÉKLETTEL I ?­­ •* X Egyes szám ára: X ! f 2c • * J TUESDAY (KEDD), JUNE 1, 1920. A FEHÉR TERRORIZMUS BANDITÁI A BECSÜLETES FÖLDNÉP NEVÉBEN KÖVETI EL BORZALMAS TETTEIKET Milyen népitéletet rendeztek Magyarországon Salmék A FEHÉR TISZTEK ORSZÁGSZERTE “NÉPITÉLETE­­KET” RENDEZTETNEK ÉS NEM HEDERÍTENEK SEN­KIRE, MÉG A “KORMÁNYZÓRA” SEM. M­ILYEN A FO­­NYÓDI “NÉPÍTÉLET” RÉMTETTE IS. A FEHÉR TER­ROR RABLÓGYILKOS TISZTI KÜLÖNÍTMÉNYEI MOST IS TERRORIZÁLJÁK AZ ORSZÁGOT- A FONYÓDI LE­VÉLÍRÓ ÉS AZ ÁLDOZAT FELESÉGE, AKI MEGHALT. A magyar hóhéruralom védekező hadjáratával szemben mindig újabb és újabb borzalmas tények sorakoznak fel, amelyek rávilágítanak arra a fehéren izzó pokolra, amelyet a vérszomjas magyar antiszemita keresztes vitézek és szadisták hoztak a tisz­­talelkű, becsületes magyar föld népére. Hiába erőlködnek a bu­dapesti, bomlott idegű úri, papi és mágnás hiénák, nem fog si­kerülniük port hinteni a világ szemébe. A bűntények napvilágra kerülnek, a véres pogromok felrázzák az embereket és a végíté­let közeledik, amikor egy egész nép megm­ételyezőivel, ezrek hi­degvérű tiszti gyilkosaival le fog számolni egy meggyötört or­szág munkásforradalma. A B. M. U. rémes történetet közöl a fonyódi “népítéletről,” amely véres képet fest a fehér terrorról, arról a gyilkos hadjárat­ról, amelyhez a magyar népnek aligha van köze­ A fonyódi rém­tett áldozata burzsoá ember, kikeresztelkedett dúsgazdag kapita­lista. A gyilkosok tehát nem a forradalmárt, nem is a zsidót, hanem a saját osztálybeliüket végezték ki. A fehér farkasok egy­mást­ marcangolják. A megbomlott Salm­ok, Bibók szadizmusa szabadon dühöng nyomorult Horthy-országban. A fonyódi rémes gyilkossá­gokról a B. M. U. kimerítő le­írását lapunk más helyén ad­­juk. Itt a tragédiáról szóló vé­leményt adjuk, ahogy azt a bé­csi magyar sajtó szemén át lát­ja az ember. A fonyódi esetre vonatkoztatva, igy iz a Bécsi Magyar Újság­­írás még ilyen véresen le nem leplezte a nemzeti hadse­reg fehér bestiáit, senki így nem igazolta a magyar népet, mint a fonyódi levélíró. A Hor­­thy-uralomnak nemcsak az a bűne, hogy Magyarországra szabadította a fehér terrort, de vérlázítóan vétkes abban, hogy minden gonosztettet és gazsá­got, amit a tiszti terrorfiuk el­követnek, a magyar népre há­rít. Horthyék Salm grófot, Bi­­bót, Prórayt, Héjjast s Oszten­­burgot akarják igazolni a kül­föld előtt, igazolni akarják azt, hogy e megnevezett és minden­ki által ismert gyilkosok még szabadon járnak és garázdál­kodnak és minden felelősséget a “népítélet” nyakába sóznak. Mintha a józan, bölcs s derék magyar nép csupa Salm gróf­ból állna. Vagy csupa állatias Ostenburgból, emberevő Freis­­bergerből. Mintha a magyar nép nem a legemberségesebben gondolkodó fajtája volna a mű­velt Európának. Horthyék vé­res sajtószolgálata ezt a dolgos és békés népet feketíti be a társadalmasított nyugat előtt, erről a becsületes fajról állítja ki a gonoszság legsötétebb bűn­ügyi iratait, amelyek csak a Horthy-t­ársaság viselt dolgait fedhetnék. Kiderül, hogy a magyar pa­rasztság a kommü­n bukását követő napokban is megőrizte mérsékletét és nyugalmát, azt­­-a legszebb vonását, amely a no­mád és nnzen élő népek sajá­tossága, amely a botjára tá­maszkodó juhász méla méltósá­gával, az isten szabad ege alatt dolgozók higgadt, természe­tes eszével gondolja meg és fontolja meg a legindulatosabb dolgait is. Salm gróf, Barkóczy alezre­ 5°s és véreskezű tiszttársaik,­­ végigházalták a balatonmenti községeket, hogy “népitéletet” rendezhessenek. A községek népe riadtan utasította vissza a felelősséget, magy­arán tilta­koztak a cinkosság ellen: sen­­ki se kért a salmi ítéletből. Csak Fonyódon sikerült a tisz­tek hajnali puccsa. Csak ott le­hetett ötven-hatvan embert összeterelni a “népitélethez”, de amikor megtudták, miről van szó, döbbenten, kerekre nyitott szemmel, fölháborodott és megfélemlített szívvel néz­ték végig a fegyveres terror­fiuk gyilkosságát. A falu még ekkor szabotálta a népítéletet. Salm­ur perverz akasztásaihoz hirtelen élpen senkinek se volt ot­thon kötele. Pedig csak akad falusi háznál istráng, dohány­­,-szárstó, tehénterelő zsineg, de nem akadt ember, aki az a be­csületes, munkában edzett kö­tetét így meg hagyta volna becsteleníteni. A magyar nép nem gyilkol, a magyar nép nem rabol, a ma­gyar nép n­em gyűlöli a zsidót, akivel egy átt élt és dolgozott emberöltőkön át. A Horthy­­bandának fáj a magyar népnek ez az erkölcsi fölénye, a Hor­­thy-banda magához akarja rán­tani a ma­gyar népet abba a fe­neketlenségbe, ahol ők tobzód­nak vérben, szennyben, az em­beri megalázás és elbecstelení­­tés kü­zhödt poklában. De a magyar nép, a józan paraszt elrántja kérges kezét: “Nem megyek veletek, gonosz gyilkosok.” Egy biblikus faj ballag az ökl­e mellett, munkál szellejében, hasítja a barázdát az istenadta televényben, de nem lop, nem gyilkol, mert aki­nek­ az égiek erőt és munkaked­vet adtak, annak nincs szüksé­ge rá, hogy kötéllel s gyilokkal szerezzen, az tisztán akarja tar­tani a lelkét, mert gyilkolással terhelt lélekkel csak tovább­­gyilkoln­i lehet, dolgozni nem. Eljön azonban az idő, amikor ez a békés fajta megunja vég­ig a békés munkát, megunja, hogy a nevében gyilkoljanak s raboljanak Horthy terrorfiai, megunja, hogy az ő országa vérben tobzódó gyilkosok, ré­szegek és férfiparáznák orszá­ga legyen. Megunja, hogy a nyakán maradjanak és szívják c. vérét h vcrivopók, mert vé­gül már a paraszt egészséges vérére is szomjaznak. Ha ez a magyar paraszt egyszer azt mondja: elég, akkor reszkesse­nek Salm grófék, Osztenbugék ... minden Horthy-fiuk, akkor jön csak az igazi, minden go­nosszal és gonoszsággal leszá­moló népitélet. A Fehér Terror áldozatainak segé­lyezésére szánt összegeket, továbbí­tás végett, erre a címre kell küldeni: Segély bizottság, c­o Előre, 5 East 3rd St., New York City.

Next