Előre, 1920. június (16. évfolyam, 2671-2701. szám)

1920-06-03 / 2673. szám

4 HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY Includlnr SUNDAY Sunday Issue Includes Magazine section Published by the American Hungarian Workingmen’s Federation Treas. VENCZEL MAZANEK; Secretary CH. VARGA 33 East 1st Street Business Manager: Stew xers.. m. JULIUS LIGETI. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada: one year: Is.—; É months: 34.—; S months: 32.—; Foreign Countries: one year $12.—; € months: $6.—; 3 months: $3 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egyesült Államokban és Kanadába egy évre: $8.—; félévre: $4.----negyedévre $2.—. Külföldre: 1 évre: $12—; félévre: $6.—; negyedévre: $3.— TELEPHONE: ORCHARD 4927 4928 E lap hasábjai közérdekű ügyekben mindenki arámira nyitva állnak Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSECK és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. HORTHY-ORSZÁG A SZABADKŐMŰVESEK ELLEN Kopenhágából jelentették tegnap, hogy egy budapesti sürgöny szerint a magyar belügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a szabadkőműves páholyokat fel kell oszlatni és pénzüket el kell kobozni. A szabadkőművesek pénzalapjait “jótékony célokra ’ fogják fordítani. Kérdezzük meg az amerikai magyar szabadkőműveseket: van-e teherterror Magyarországon? Kérdezzük csak meg a Relief Committeeben tevékenykedő szabadkőműveseket: mit fognak mondani? Azt, annál az angol parlamentben kijelentették- Azt, amit Horthy Miklós őfensége mond. Amit Huszár Károly és Bangha páter mond és, amit az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság a tények elhallgatásával ordít,, hogy Magyarországon nincsen fehér terror. Nincs- Mert, ami most Magyarországon van, az még a fehér terrornál is fehérebb. Magyarország szerencséje, hogy őrülten, bután, baromi módon csinálnak most mindent Horthy-országban, így legalább nem tart soká! Ha Magyarország jelenlegi urai nemcsak szuronnyal, szögesdróttal és akasztófával dolgoznának, hanem egy kis ésszel is, annyival, amennyi egy lyuknak a fejében van, akkor szubvenciót adtak volna a szabadkőműveseknek, ahelyett, hogy feloszlatták páholyaikat. A szabadkőművesek azok, akik a jelen rendszert a jótékonyság injekciójával próbálják egészségesre nevelni. A szabadkőművesek azok, akik jótékonysággal és szelíd reformokkal akarják megszüntetni a mai társadalom velejáróját, a nyomort és szenvedést. A szabadkőműves páholyok a jelen társadalom támogató oszlopai és milyen butaság, milyen vak bárgyúság kellett ahhoz, hogy rendelettel oszlassák fel a magyarországi szabadkőműves páholyokat. A pénzüket “jótékony célokra” fogják fordítani a Horthy-pribékek- Oh igen! Bibó, Osztenburg és Héjjas a jótékonyság mentőangyalaiként fognak megjelenni Kecskeméten, Siófokon és Hajmáskéren. Azért vették el a jótékonyságot gyakorló szabadkőművesektől, hogy jótékonyságra fordítsák. Tudjuk, tudjuk, akár ne is mondták volna. Tudunk mindent. Tudjuk, hogy ez a pénzt is arra fordítják, amire minden pénz megy: a fehér terror folytatására, kínzásokra, gyilkosságokra. És a Relief Committee-ben összegyűlt magyar szabadkőműveseknek még mindig van képük arra, hogy pénzt kérjenek az amerikai magyaroktól a magyarországi gyilkos kormánybanda támogatására! Ha az amerikai magyar szabadkőművesek siketek és vakok, mit szóltok ti ehhez, amerikai magyarok?! Ligájáról Lord Robert Cecil, a képviselőházban hatalmas beszéd kíséretében azt a kérdést tette fel: miért nem lépett működésbe a Nemzetek Ligája, amikor Lengyelország minden ok nélkül fegyveres támadást intézett Oroszország ellen, amelynek kormánya egyszerűen és őszintén békét kínált? Bonar Law válaszolt a kérdésre. És a válasz olyan szenzációs volt, hogy annak egyedül meg kellene ölni a Nemzetek Ligájának még a gondolatát is. Bonar Law kijelentette, hogy a Ligát azért nem léptették életbe akkor, amikor Lengyelország fegyverrel támadt a békés Oroszországra, mert “a kormánynak az a nézete, hogy a Nemzetek Ligájának csak akkor szabad működésbe lépni, ha az eredményesnek ígérkezik.”i ki a megmondhatója annak — kérdezte Bonar Law, — hogy a Liga eredménnyel léphetett volna közbe ennél a súlyos esetnél ?! És Bonar Law-nak igaza van. Ki a megmondhatója annak, hogy a Nemzetek Ligája valaha is a siker reményével fog tudni fellépni, amikor egy ország fegyveres erővel támad békés szomszédja ellen . A szocialista lapok és természetesen az Előre is, megmondották mindjárt az elején, hogy a Nemzetek Ligája nem a világ reménye, hanem a rabló, imperialista hatalmak reménye. Az nem lenne baj, hogy a szocialista sajtó véleménye nem mérvadó a kormánykörökben. Ez természetes. De itt lenne már az ideje annak, hogy a munkások milliói támogassák és kövessék a szocialista sajtót, amely a munkásosztály érdekeit védelmezi a Nemzetek Ligájával szemben csak úgy, mint a kisebbfajta szélhámosságok ellenében. n ■ NEMZETEK LIGÁJA Akik már elfelejtették, hogy micsoda a Nemzetek Ligája, azok dak újra megmondjuk: a világ népének reménysége, a boldogság cutrorrása, óvszer összes háborúk ellen, stb. stb. A Nemzetek Ligájának halva született esznéjét nemrégiben csak a szocialista lapok merték támadni. Nem is csoda: veszedelmes dolog volt az nagyon. Aki a Nemzetek Ligáját támadta, arra ráfogták, hogy németbarát, vagy ami még ennél is sokkal rosszabb: bolsevik. Most már azok is merik támadni az eszmét, akik mindig hónapokkal, évekkel kullognak a szocialisták mögött: a polgári újságok A new yorki “Sun” párisi levelezője jelenti, hogy a békeszerződésről a pénzügyi szakértők megállapították, hogy az hasznavehetetlen. A pénzügyi kérdésekkel foglalkozó részt elejétőlvégig át kell írni. Rossz, ostoba, zagyva az egész. Olyan emberek csinálták, akik a gazdasági kérdések legelemibb részével sem voltak tisztában. Nem mi mondjuk ezt. Nem németbarátok és nem bolsevikek mondják ezt. A new yorki “Sun” párisi tudósítója szerint a nagyhatalmakat képviselő pénzügyi szakértők mondják ezt arról a békeszerződésről, amelyet a Nemzetek Ligájával együtt a világ nyakába akarnak varrni. Wilson elnök főként ezért ragaszkodik a békeszerződés változtatás nélkül való elfogadásához, mert meg akarja menteni a világ reménységét, a Nemzetek Ligáját. És mialatt Washingtonban Wilson még mindig a Liga Szent György lovagjaként szerepel, addig Londonban is beszélgetnek a Nemzetek JÁTSZÁS A TŰZZEL Az örök rejtély: az angol diplomácia- Mindenütt ott van, sehol sem látható. A szerepe mindig kétséges. Mosolyog és hátbaszúr, baráti jobbot nyújt és bomba esik ki a markából. Folyton tűzzel játszik és mégis biztonságban van : ez az angol diplomácia. Oroszországgal is kétes a szerepe. A szovjetek képviselői Londonban tárgyalnak az angol kormánnyal. Már folyik a kereskedés Anglia és Oroszország között. De a lengyel támadásban a többi nagyhatalommal együtt, benne volt Anglia keze is. Hagyományos, évszázados szokás szerint, kettős politikát űz az angol diplomácia: Churchill zsebében háború van és folytonos uszítás háborúja, az orosz szovjetek ellen Llloyd George zsebében készen áll a cáfolat és a hajlandóság arra, hogy tárgyaljanak az orosz szovjetekkel. Kari Radek néhány hónappal ezelőtt figyelmeztette valamire a szövetséges hatalmakat. Azt mondotta, hogy ha a nagyhatalmak még sokáig húzzák, halasztják a békét, Oroszország lángba fogja borítani az egész Keletet. Nem adtak semmit Radek szavára a szövetségesek. Játsztak tovább a tűzzel és játszanak a tűzzel még most is. Oroszország még nem borította lángba a Keletet, mint azt Radek megjósolta. De a szikra már ég Perzsiában, ahol a szovjet seregek elfoglalták Enzelit és elfogták Denikin flottáját. Szó sincs róla: a helyzet kedvezőbb, mzint hetekkel ezelőtt volt Az angol munkás küldöttek Moszkvában vannak. A bolsevik küldöttek Londonban tárgyalnak. A kereskedelem, — ha nem is hivatalosan, folyik az oroszokkal. A lengyel csapatok vetés fejjel menekülnek és mindez közelebb hozza a békét Oroszországgal. De, ha a szövetségesek és elsősorban Anglia mindezek dacára sem térnek észre és tovább játszanak a tűzzel, a szikra, amely Perzsiában már ég, egy-kettőre lángra lobbanhat és ez a láng, végleg le fogja perzselni az imperialista törekvések megtépdesett szárnyait, s a MEXICO - AZ MÁS! Örményországot, — a koldust az országok között, — szerették volna .Amerika gyámsága alá helyezni A kifosztott, elnyomott, szegény, sokat szenvedett Örményországnak a gazdag Egyesült Államokat szánták gyámul. Azonban Örményország és szerencsétlen népe hiába reménykedett. Amerika nem kel a gyámkodásból, amely évenként sok millió dollárba kerülne. Amerika nem akar gyámságot vállalni, — mondották az ország bölcsei, a szenátorok, és Örményországot elutasítják Fali szenátor, a harcias honatya, haragszik Mexicora. Ha tőle függne, inkább na, mint holnap, bevonultatná az amerikai hadsereget. Mexicot az Egyesült Államok gyámsága alá helyeztetné és eközben nem törődne azzal, hogy hány ezer amerikai életbe és hány minó dollárba kerülne a kirándulás. Gyámságot vállalni Örményország felett: őrültség. Gyámságot vállalni Mexico felett — az más, az kötelesség, az hazafiság. Örményország szegény, kifosztott, nyomorult. Ott a gyámkodás százmilliókba kerül. Mexico gazdag, kihasználatlan. Ott százmilliónyi bevételt jelent a gyámkodás. Ezért jó üzlet Mexico és ezért rossz üzlet Örményország. Ezért nem kell Amerikának a rongyos, koldus Örményországé, ezért kell a gazdag Mexico. ELŐRE EGYÜTT VANNAK MÁR A magyar politikai zsibvásár legújabb eseménye, hogy a mandátumvásár piacán megjelent a “munkapárt” cég alatt csődbejutott közkereseti társaság és “nemzeti középpárt” időszerű formája alatt részt kíván a keresztény nemzeti vajúdásból. A tiszántúli választásokon a munkapárt vezérei és Lukács László is jelöltként jelentkeztek. Megválasztásuk értékes nyeresége lesz a Sorthy-tanácsnak, ahol hézagot fognak betölteni és megjelenésük külsőleg is bevonja a jogfolytonosság nemesen ódon platinájával a törvényhozást. Lukács Lászlót politikai múltja nem predesztinálja ugyan vezérszerepre az új magyar parlamentben. Mert amit ő sópanamával és zalatnai házspekulációival nem mm egészen dicstelenül kezdett, azt eltörpítették jelenlegi miniszteri utódainak hússzállítás, közvetítés és más téren elért rekordját. Azt a mutatványt pedig, hogy szerény ősnemesi család sarjából hogyan lehet közgazdasági tevékenységgel milliomossá átalakulni, sokkal gyorsabban produkálják a keresztény morál puritán Fregolijai. De ha vezető szerepet nem igényelhet is, évtizedes politikai tapasztalataival egyre-másra taníthatja a nálánál tehetségesebb kezdőket. De a történelmi igazság is megköveteli, hogy a munkapárt visszafoglalja helyét a jól ismert húsosfazéknál, ahonnan a keresztény egyesüléssé duzzadt néppárt kiszorította. Teljesen egyenlő érdemeik voltak a múltban és bár eltérő jelszavakat hangoztattak, cselekvésnél mindig megértették egymást.Együtt szolgáltatták ki az ország termelő erőit, nyersanyagát és emberanyagát a dinasztiának és militarizmusnak. Testvéri együttérzéssel csináltak rabszolgatörvényt, derestörvényt, munkás leigázást, kivételes állapotokat, statáriális kivégzéseket, háborús kitartást — a proletárok utolsó csepp véréig, így legalább, a munkapárt megjelenésével, ha már az árak alakulásában nem — de a kormányzásban helyreállott a háború előtti állapot. ------------------——--------- A “bolsevista” ütőkártya A magyar irredentizmus rémhírterjesztésben éli ki magát, amelyeket lapjai a román, cseh és jugoszláv zavarokról színezgetnek. A kapitalizmusnak mindenütt rothadó botrányait , a termelés ziláltságát, a korrupció egetverő emelkedését harmonázzák reklámcélokra, elfelejtkezve a saját szemétdombokról, ahol mindez még bujábban tenyészik Az új államok egymás fejéhez vágják a bolsevizmus terjesztésének a vádját és viszont kárörömmel várják a szomszédban terjedő bolsevikagitációtól a saját kis machinációjuk sikerét. A magyar lapok néhány nap előtt még diadalmasan híresztelték, hogy Szabadkán a magyar lakosság lázadással demostrált a szerb álom ellen. Most pedig ugyanolyan erélyesen cáfolják és tiltakoznak a “puccs hiresztelése” ellen. Kiderítik,ogy a cseh és jugoszláv kén anyagi és erkölcsi támatása mellett folyik a kommunista agitáció. “De ez a veszélyjáték megérlelte a gyűmört, mertJugoszláviában állami rend teljes föl-’ bomlásban van.” Lapjaik tele vannak panasszal, hogy az utódállamba háttérbe szorítják és elnyomják a magyar nemzetiséget úgy, ahogy ők évszázadokon át elnyomták a többi nemzetiségeket. A magyar kapitalizmus siratta ezekben a cikkekben elvesztett kizsákmányolási terülteit és a magyar bürokrácia elveszett uralmát és agitációs céljukra találták ki a kommunizmus állami reetációjának bárgyú meséjét. Konkrét formában jelentik, hogy a kommunisták szövetséget kötöttek a cseh és szerb kormánnyal, hogy három oldalról megtámadjákagyarországot. A kommunista propagandát AZ OPPORTUNIZMUS ÉS A!!. INTERNACIONALE ÖSSZEOMLÁSA Irta: N. LENIN II. A szocializmus ügyének elárulása azok által, akik a háborús kölcsönöket aláírták, akik a minisztériumokba léptek, akik az 1914-15-ik évi “honvédelmet” fentartják, nyilvánvaló, ezt a tényt csak a képmutatók tagadhatják le. És ezeket le kell álcázni. Hogy az egész mozgalom válságát megérthessük, először a megadott politikai helyzet gazdasági jelentőségét, másodszor alapvető elveit, harmadszor összefüggését a szocializmus irányainak történelmével kell megvizsgálnunk. Miben áll az 1914—15-ik évi ‘‘honvédelmi” háborúnak gazdasági lényege? Az összes nagyhatalmak burzsoáziájának háborúja a világ felosztását, kizsákmányolását és a népek leigázását célozta. A munkásbürokratáknak, a munkásarisztokratáknak és kispolgári követeik kis csoportjának a burzsoázia nagy profitjából egynéhány morzsa juthat. Az opportunizmus és a sovinizmus osztályalapjai ugyanazok: egy kis kiváltságos munkásrétegnek egyesülése "saját” nemzeti burzsoáziájával a munkásosztály nagy tömege ellen, a burzsoázia által kizsákmányolt osztály ellen. Az oportunizmus és a sovinizmus politikai lényege ugyanegy: az osztályok összeműködése, hogy meggátolják a proletárdiktatúra létesítését, a forradalmi akciót; a polgári jogok feltétlen elismerése; a bizalmatlanság a proletariátus iránt és bizalom a burzsoázia iránt. A szociálpatriotizmus az angol liberális munkáspolitika egyenes folytatása és vége, Millerandizmus, Bernsteinizmus. A munkásmozgalomban ennek a két iránynak, a forradalmi és az opportunista szocialistáknak egymás ellen való küzdelme töltötte ki az egész időszakot 1889 és 1914 között. A háborút illetőleg még ma is az öszszes országokban két főirány különböztethető meg. Vegyük az irányokat országok szerint. Tíz európai országot említünk: Németországot, Hollandiát, Svédországot, Bulgáriát, Svájcot, Belgiumot és Franciaországot. Az első nyolc országban megkülönböztetjük az opportunistákat és a radikálisokat, szociálpatriótákat és nemzetközieket. Németországban a szociálpatrióták támaszpontját a szocialista folyóiratok és Légion és társai képezték. Angliában a Fabierek és a Labour Party ,az I. L. P. mindig velük együtt alkotott blockot, napilapjukat támogatta és ebben a blockban mindig gyöngébb volt, mint a szociálpatrióták, míg a B. S. P.-nek háromhetedrésze internacioonalista volt). Oroszországban a Nascha Sarja (jelenleg Nasche Djelo), a szervezőbizottság, a Duma-frakció az F.scheidt vezetése alatt képezték az opportunistákat; Olaszországban Bissolatis vezetése alatt a reformerek; Hollandiában Troekstra pártja; Svédországban a Branting álta vezetett többség; Bulgáriában a “fehérszivűek” pártja, a Svájcban pedig Gruelich és társai. Mindezekben az országokban a radikális körökben kisebb vagy nagyobb következetességgel tiltakoztak a szociálpatriotizmus ellen. Csak két ország, képezett kivétel: Franciaország és Belgium, ahol szintén voltak nemzetköziek, de pártjuk nagyon gyenge volt. A szociálpatriotizmus nem egyéb, mint tökéletes opportunizmus. Megérett egy nyílt, olykor rendes szövetségre a burzsoáziával és a törzstisztikarral, és éppen ez a szövetség az, amely nagy hatalmat, a sajtó raonopolizálását és a tömegek félrevezetését biztosítja számára. Nevetséges lenne, ha ma a párt belsejében az oportunizimist még jelenségnek tekintenénk. Nevetséges lenne a baseli határozat keresztülvitelét David Leesen, Hyndemann, Frechanow és Webbel együtt megkísértem A nemzetközi proletariátus táborában a szakadást a más népek kizsákmányolására törekvő burzsoáziával való egyesülés okozza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakadásnak rögtön és mindenütt meg kell törtennie, csupán annyit. Hogy a szakadás történelmileg megégett, a proletariátus forradalmi harcában szükséges és elkerülhetetlen, hogy a történelem készítette elő, amely a “békés” kalitalizmustól az imperialista kapitalizmushoz vezetett. “Vojentem ducunt fete, nofentem trahunt.” III. A burzsoázis böcs képviselői ezt kitűnően megértették. Azért dicsérik a mai szociáldemokrta pártokat, amelyek élén a "haza védői”, az im-perialista rablás védői állanak, és ezért jutalmazzák a kormányok at szódáni*trió** vezéreket miniszteri állásokkal (Franciaországban és An-gliában), vagy a törvényes, háborítatlan existencia monopóliumával ( Németország és Oroszországban). Németországban, ahol a szociáldeminden kormánynál nagyobb hatalom — a gazdasági és történelmi szükségszerűség — támogatja és szövetségese az az undor s irtózata, amelyet a fehér vadállatok tehetetlen őrjöngése előidéz. Sokrata párt a legerősebb volt és átalakulása egy nemzeti liberális ellenforradalmi munkáspárttá a legfeltűnőbb volt, a dolog odáig fejlődött, hogy a kormány a többség és a kisebbség közötti küzdelmet osztálygyűlölet szítására használja fel! Ezért törődnek annyira az előrelátó oportunisták a régi pártok egységének megtartásával, amelyek olyan nagy szolgálatokat tettek a burzsoáziának. A világ összes országaiban az opportunisták álláspontját a német szociáldemokrácia tagja Monitor név alatt a reakciós “Preussische Jahrbuecher” 1915. április havi számában megjelent cikkben köszönetre méltó nyíltsággal fejezte ki. Monitor véleménye szerint a burzsoáziára végtelenül veszélyes lenne, ha a szociáldemokrácia még inkább a jobbszárny felé fejlődne, mert “szocialista” ideáloktól áthatott munkáspárti (szociáldemokrata) jellegét meg kell„őriznie, különben azon a napon, amelyiken azt feladja, egy másik párt fog keletkezni, amely a megtagadott programot radikálisabb kiadásban fogja magáévá tenni.” Monitor fején találta a szöget. Éppen ez az, amit az angol liberálisok és a francia radikálisok mindig akartak. Forradalmi hangzású szavakat kerestek, amelyek a népet félrevezetik, hogy ezek a Lloyd Georgeokban, Sembat-okban, Renaudel-ekben, Legien-ekben és a Kautsky-okban bízzanak, olyanokban, akik képesek a rablóhadjáratban a “hazavédelmet" hirdetni. De Monitor az opportunizmusnak csak egyik faját mutatta be: a nyílt, durva, cinikus, saját. A másik faj titkos, finom és “becsületes”. (Engels egyszer azt mondta, hogy a “becsületes” opportunisták a legveszélyesebbek a munkásosztályra... Itt idézünk egy példát: Kautsky a “Neuen Zeit” 1913. november 26-án megjelent számában így ír: ‘‘A többség elleni oppozíció növekszik, a tömeg oppozíciós érzelmű, a háború után (csak a háború után? N. 1.) az osztályellentétek annyira ki fognak élesedni, hogy a radikalizmus fog a tömegekben felülkerekedni. A háború után (csak a háború után? N. 1.) a radikális elemek a pártból ki fognak válni és parlamentetle nes tömegakcióba (?? azaz parlamenten kívüli tömegakcióba) fognak egyesülni, így oszlik meg pártunk két szélsőségre, melyek semmi közössel nem bírnak”. Kautsky az egység megmentése végett arra törekedett, hogy a parlamenti többséget rábírja, hogy a kisebbségnek egynéhány parlamenti szónoklatot engedjenek meg. Vagyis Kautsky egynéhány forradalmi szónoklattal akarta a forradalmi tömegeket az opportunistákkal kibékíteni, akiknek a forradalommal semmiféle közösségük nincs, akik régóta tartják kezeikben az üzemek vezetését és most a burzsoáziával és a kormánynval való nyílt szövetségükre támaszkodva a párt vezetését uralják. Mi által különbözik ez a Monitor programjától? Semmi egyéb által, mint egynéhány édes frázis által, amellyel a Marximust prostituálták. Az 1915-ik év március Siki Reichstag-ülésen a Kautsky-ista V.H urm figyelmeztette a frakciót, hogy "ne feszítsék meg túlságosan a húrokat, mert a tömegekben az oppozíció a többségi frakció ellen nő; a Marxisták előtt (?! ez bizonyára nyomtatási hiba, helyesebben mondva: a “monitoristák” előtt) most a fődolog, hogy centrumot megtartsák. Ebből kitűnik tehát, hogy már 1915 március havában az összes Kautskyak (a centrum) elismerték a tényt, hogy a tömegek forradalmiak! Nyolc és fél hónappal később Kautsky mégis ismételten megkísérelte, hogy ezeket a tömegeket, akik harcolni akarnak, az opportunistákkal, az ellenforradalmárokkal "kibékítse”, mégpedig egynéhány forradalmi hangzású frázissal. A háború sokszor azért hasznos, mert rámutat arra, ami korhadt és eltávolítja azt, ami konvencionális Hasonlítsuk most össze az angol Faltereket a német Kautskyakkal. Az elsőkről egy valódi “marxista”, Friedrich Engels. 1893 január 18-án így ír: ”... ez a stréberek bandái, akik elég eszesek arra, hogy az elkerülhetetlen társadalmi kavarodást felismerjék, akik azonban a durva proletariátusra egyedül ezt az óriási munkát képtelenek rábízni, eléggé merészen kezükbe vették a vezetést. Irányító elvük a forradalomtól való félelem.” És 1893 november 11-én ismét így írt: "... ezek a gőgös burzsoák kegyesen meg akarták engedni, hogy a proletariátus felszabadulása felülről lefelé történjen, ha ugyan a proletariátus eléggé belátó lesz és elismeri, hogy az ilyen durva, műveletlen tömeg önmagát fel nem szabadíthatja és semmit sem tud elérni ezeknek a bölcs ügyvédeknek, íróknak és szentimentalistáknak kegye nélkül.” Elvben Kautsky megvetéssel tekint a Fabierekre, mint a farizeus tekintett szegény bűnösre, mert mégis a "marxizmusra” esküsznek. De mi a különbség közöttük a gyakorlatban? Mindketten aláírták a baseli kiáltványt, és mindketten úgy tettek vele, mint II.Vilmos Belgiummal. Marx azonban egész életén át harret mellett, akik a munkásság forradalmi lángját ki akarták oltani. (Folytatjuk.) EMLÉKEZZÜNK! Emlékszünk-e még arra a névre, hogy Somogyi Béla? Hogyne emlékeznénk! Somogyi Béla nevét nem lehet elfelejteni. A magyarországi munkásmozgalomra és a Népszavára sújtottak kábító csapást, amikor a Horthy-pribékek elrabolták a szorgalmas, a becsületes munkástanítót. Somogyinak kiszúrták mind a két szemét, kitörték az ujjait mindkét kezén, kötelet dobtak a nyakába és eltörték nyakcsigolyáját. Azután beledobták a Dunába El lehet valaha is felejteni Somogyi Béla nevét? Nem! Emlékezni fogunk rá mindig. De emlékszünk más valamire is. Emlékszünk azokra is, akik meggyilkolták Somogyi Bélát és meggyilkoltak sok másokat is és gyilkolnak még most is fáradságot, kíméletet nem ismerve. Rájuk is kell emlékeznünk. A Bécsben megjelenő ‘‘Az Ember” 1920. február 23-iki száma, amelyikben Somogyi Bélát elbucsúztatják, megemlékszik két nevezetes emberről. .Az egyik Huszár Károly. A másik Bangha páter. Huszárról többek között ezeket írja: “Huszár úr jellemrajzához tartozik az a kis história is, hogy Somogyi Béla tragikus meggyilkolásának kiderülése napján Huszár Károly hírlapíró és miniszterelnök úr nagyszabású teaestélyt adott, amelyen igen vidámak voltak a gyilkosok, a hölgyek és az urak... Bangha páterről pedig, a homosexuálisról, ezeket írja ugyanaz a lapszám: “Ennek a két piszok lapnak (az “Új Nemzedék” és a “Nemzeti Újság” címűeknek) szellemi irányítója és legfőbb patrónusa, Bangha jezsuita páter a saját személyében felelős Somogyi Béla tragikus halálért, mert hiszen lapjaiban ő követelte hónapok óta valami gyanús és szívós makacssággal, hogy pusztítsák el, végezzék ki Somogyit. Bangha páter,aki néhány hónappal ezelőtt még alázatosan besurrant “Az Ember” szerkesztőségébe és szocialista szellemű, sőt félbolond cikket írt ebbe a lapba. Bangha jezsuita atya igenis felelni fog a saját személyében Somogyi Béla kiirtásáért abban a pillanatban, amikor a felelősségrevonás ideje elérkezik...” Huszár Károly úr, akinek miniszterelnöksége alatt nemcsak Somogyi Bélát ölték meg, hanem más ezreket is, büntetlenül, szabadon, tevestélyt rendezett, együtt mulatott a gyilkosokkal . Bangha páter pedig hónapokon keresztül buzdította a pribékeket, hogy fogják meg, pusztítsák el Somogyi Bélát. P.s Somogyit el is fogták. Kiszúrták mind a két szemét, kitördelték az ujjait, kötéllel megfojtották és holttestét a Duna vizébe hajították. Hogy felpuffadjon kövérre, mint a jezsuita páterek pocakja szokott. És a gyilkolás, a szemkiszúrás, az ujjak kitördelése, a Dunába hajítás tovább folyik. Az asszonyok, az ártatlan munkásasszonyok mellét még mindig levágják, tőből, szuronnyal. Azt mondják, hogy nem kell több proligyerek és hasbarúgják a terhes munkásasszonyt. Magyarországon még mindig nagy személyiség Huszár Károly és Bangha páter, akinek “legszemélyesebb vezetése alatt szövögetik a magyar pártpolitika fonalait.” A felelősségrevonás ideje még nem érkezett el De elérkezik másnak az ideje. Elérkezik annak az ideje, amikor jelenteni fogják nekünk, amerikai magyar munkásoknak, hogy Huszár Károly és Bangha páter megérkeztek Amerika földjére, látogatóba. Talán már csak egy-két hét választ el ettől. Meg fognak érkezni Amerikába, még ezen a tavaszon is előadást fognak tartani nekünk, amerikai magyaroknak, Magyarországról, Horthy-ról, Héjjas-ról, Bibó-ról, Ostenburg-ról, Kecskemétről, Orgoványról, és Somogyiról, Hajmáskérről, kinzómakrákról, Gummibotokról, szögesdrótról, kasztrálásról. Huszár Károlyés Bangha páter. Nyolc előadást fognak tartani nekünk, amerikai magyaroknak, hogy jól megértsünk mindent, ami sokak előtt ma még érthetetlen. Az előadások szépek lesznek. Szép gyűléseket is kell majd rendezni. Nagyokat, lelkeseket. Van még egykét hét időnk, addig gyakorolhatjuk magunkat. Newark magyar szervezetei rendezik az első próbát: tiltakozó gyűlést tartanak a magyarországi fehér terror ellen. A példát: követni kell. Gyűlést gyűlés után, mindenütt, ahol magyarok laknak, ahol munkások laknak. Nagy, lelkes gyűléseket kell rendezni. Hangosat, hogy meghallják az egész világon, a legbarbárabb országban is: Magyarországon. Siessünk, rövid az idő, alig egy-két hét választ el attól a naptól, amelyen Huszár Károly és Bangha páter körünkbe érkezik. Addigra bele kell gyakorolnunk magunkat a gyülésezésbe! (ehn) SZERKESZTŐI ÜZENETEK N. K., New York. Magyarországba még nem lehet postacsomagot küldeni. Kérdésünkre a postamesternél azt a választ kaptuk, hogy a múltkori bejelentést ők sem értik, de kábel útján kérdést intéztek a magyar postához és rövid idő múlva várják a választ. M. Tóth, Passaic. Levelét megkaptuk és a címét bejegyeztük. Annak idején értesíteni fogjuk az eredményről.