Előre, 1920. július (16. évfolyam, 2706-2731., 2782-2784. szám)
1920-07-26 / 2729. szám
4 HUNGARIAN DAILY NBWBPAPHR PubUsbed DAILY Including BCNDaY Guiiuay insu« Include* Magazin« auction Published by the American Hungarian Workingmen's Federation Treas. VKNCZEL MAZAJVLK.; tiecretary CH. VARGA. ^3 KasrirT^eer ^^ ^B^ney M^nag^ SUBaCRATION RATES; United State» and Canada: one year: $».—; (1 months: *4.—; 8 months: $2.—. Foreign Countries: one year $12.—; * months: *«.—; 3 months: *3. B.LoFLtJtóTF.SI ARAK: Egyesült Államokban és Kanadaian. egy évre: $1.—; félévre: $4.—; negyedévre $2.—• Külföldre: 1 évre: $12—; félévre: $6.—; negyedévre: $3.— TELEPHONE: ORCHARD «ÜÜZ «az* E lap hasAbja« közérdekű Ügyekben mindenki «zS.m4.ra nyitva Allnak. Kéziratokat » azerkesztőcég nem Őriz meg. MINDEN OLECK és MONEY ORDER as ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. LESZ-E VÁLLALKOZÓ ? Lengyelország összeomlása felveti azt a kérdést: lesz-e vállalkozó, aki hajlandó lesz még ezek után is feláldozni magát az imperialista érdekek szolgálatában? Lengyelország nem saját magáért, hanem a szövetséges hatalmakért harcolt. Egészen bizonyos, hogy a világ imperialistái meg fogják kísérelni más országok beugratását is. A lengyel követ már megmozdult Washingtonban, Wilson elnök “erkölcsi” támogatását kérte és csapatokat is abban az esetben, ha Anglia és Franciaország is rászánják magukat arra, hogy a szovjetek ellen fegyveres erővel támadjanak. Aligha hisszük, hogy Anglia és Franciaország kormánya erre a lépésre rászánja magát. A francia és különösen az angol munkássággal számolni kell. Inkább azt hisszük, hogy az imperialista rablók Európában fognak újabb áldozatok után nézni. Lesz-e vállalkozó, aki egy ország proletárjait újabb háborúba fogja vonszolni, csak azért, hogy az imperialista érdekek szolgálatában a szovjet seregekkel szemben pusztuljanak el, úgy, ahogyan a lengyel proletárok is elpusztulnak? Iia lesz, akkor erre a szerepre csak olyan országok vállalkozhatnak, amelyek uralkodó osztályának a legtöbb oka van rettegni az orosz szovjetektől. És van-e uralkodó osztály, amelynek több oka lenne félni, mint a magyar véres, gyilkos, papi és főúri osztálynak? Hire jött, hogy Magyarországon ismét fegyverkeznek. Csak Cseho-Szlovákia vagy Szovjet Oroszországi ellen irányulhat a fegyverkezés. Ha az előbbit támadná meg Magyarország, Angliával és Franciaországgal találja magát szemben. Ha az utóbbi ellen támad, a szövetségesek segíteni fogják és Lengyelország sorsára fog jutni. Ha végignézünk Európán, nem hisszük, hogy a Horthy-bandán kívül más kormány vállalkozna arra az aljas szerepre, hogy háborút indítana Szovjet Oroszország ellen. Csak a magyar kormány, a gyilkos, barbár, tiszti különítmények kormánya vállalkozhat erre a szerepre, az a banda, amelyre az egész világ őszinte megvetéssel tekint. A magyar uralkodó osztálynak van mitől félnie. Ha Varsó orosz kézre kerül, a szovjet csapatok útja nyitva áll Közép-Európa felé. A magyar munkásság gyilkosainak, a csuhás és egyenruhás banditáknak eláll a szívverésük, ha arra gondolnak, mi lesz akkor, szentséges fehér kurzus, ha a szovjet csapatok megjelennek a Kárpátoknál. Ez a gondolat elég ahhoz, hogy megöljön hitvány mágnásfattyakat. Ez a gondolat elég ahhoz, hogy a Horthy—Báli—Héjjas-kormánynak és Amerikába szalasztott ügynökének libavány mágnásfattyúkat. Ez a gondolat elég ahhoz, hogy lelkesedve, a segítés vágyától áthatva kiáltsuk rettentő kínokban szenvedő testvéreinknek: még egy kicsit várjatok, még egy kicsit tűrjetek, közeledik a megváltás! ■ ■ LETESZIK A MUNKÁSOKAT A nagy amerikai újságok éppen azt kezdték elhitetni olvasóikkal, hogy a nagy ipari nyugtalanság véget ér és az országban mindenütt munkához fognak a dolgozó milliók, — amikor az American Woolen Company Lawrence-ben becsukta négy telepét és a Pennsylvania vasúttársaság leteszi munkásainak tíz százalékát. “Ha az üzlet csökken” — írja a vasút sajtóügynöke, “nem marad más hátra, mint tömegesen elbocsátani a munkásokat, hogy a megmaradt személyzet rendes megélhetése biztosítva legyen.” Az emberek, még ha mindjárt öntudatlan, szervezetlen munkások is, gondolkodó lények. A letett munkások, a családjuk és megszokott környezetük köréből kiszakított munkások elgondolkoznak azon, ami velük történt. Mit fognak gondolni ezek a munkások? A munkások talán igazságtalannak fogják tartani azt, hogy egy-két ember halannak fogják tartani, hogy egy-két ember határozzon afelett, dolgozzanak-e a munkások százezrei, milliói, vagy ne. Talán elkeserednek azon, hogy egy-két ember fog dönteni afelett: kapjanak-e kenyeret az éhes gyerekszálak, vagy ne. Talán szükségesnek fogják találni, hogy tanuljanak és cselekedjenek: a jövőben követeljenek beleszólást abba, hogy dolgozzanak-e vagy ne, egészen addig, amíg a munka joga a dolgozók kezébe kerül. Szóval, lehet, hogy felébred bennük az öntudat szikrája, amely belekapcsolja őket az osztályharcba. Amit a szocialisták tanító munkája nem tudott elvégezni, azt elvégzik maguk a tőkések. A munkabeszüntetés bűn, ha a dolgozók teszik le a szerszámot, de nem bűn akkor, ha a tőkések teszik le munkásaikat. A tőkések sok mindent megtehetnek, amiért a munkásokat üldözik, büntetik. Megtehetik, amíg a dolgozó milliók nagy része öntudatlan tömeg, amelynek hátán fát vághatnak kizsákmányolóik. De a letett munkások gondolkodni fognak. A gondolkozó emberekből osztálytudatos munkások lesznek, akik nem fogják eltűrni, hogy úgy packázzanak velük és családjukkal, mint, ahogyan a múltban megtehették. A munka felett a munkásoknak kell rendelkezni. A termelő eszközöket kell átvennünk. Az ipart és kereskedelmet kell kisajátítanunk, hogy megszüntessük azt a rendszert, amelyben egy-két ember százezreket hajít ki az utcára, mert az ő nyomorult érdekük úgy kívánja ezt. ■ ■ Az offenzíva a proletáriátusé A munkásmozgalom eredetileg nem volt más, mint a munkásoknak nagyobbára osztálytudatlan, inkább csak ösztönszerű védekezése a kapitalista kizsákmányolás és a kapitalizmusnak általános, elnyomó tendenciái ellen. Osztályharcot kellett vívniük a munkásoknak, mivel a kapitalista kizsákmányolás szorította őket a harcra, azonban évtizedekbe került, amíg a munkások felismerték a saját harcaik indító okait, a kapitalista termelés törvényeit, a társadalmi fejlődés törvényeit, melyeknek ismerete nélkül harcaik nem lehettek osztálytudatosak. Az értékelméletre és a történelmi materializmusra vonatkozó nagy fölfedezések, a társadalmi fejlődés törvényeinek kikutatása, melyeket Marxnak, Engelsnek és Morgannak köszönhetünk, osztálytudatossá tették a proletariátust, tudatára ébresztették történeti hivatásának, azonban még ezek sem jelentették azt, hogy a munkásosztály a védekezésről áttért a támadásra. A szocialista agitációnak támadó jellege volt ugyan, azonban nem annyira támadást, mint inkább a támadásra való előkészítést jelentett, az agyak forradalmasítását, hogy a proletáriátus annak idején készen legyen a valódi támadásra, a fizikai forradalomra. A proletáriátus hellyel-közzel megkísérelte a támadást, a francia kommunisták Párisban, az orosz forradalmárok Petrogradon, a forradalomra kedvezőtlen társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok között. Az uralkodó osztályok az ilyen támadásokat könnyen leverték és a proletáriátus osztályharca ismét csak a védekezésre szorítkozott. A kapitalista termelés teljes csődje kellett ahhoz, hogy az osztályharcban az offenzíva a proletáriátus kezébe kerüljön. Európában ez a csőd bekövetkezett. A világháború kitörése azt bizonyította, hogy a nemzeti keretek szűknek bizonyultak a kapitalista termelés számára. A nemzeti gazdászatnak világgazdászattá kellett átalakulnia a versengő kapitalista csoportok egy részének az összetörésével, hogy ez az átalakulás bekövetkezzék. Az egymással megütköző csoportoknak élén az angol és a német imperializmus állott, a harc az angol imperializmus javára dőlt el, azonban az átalakulás-------rekonstrukciónak is nevezik, nem következett be. A világháború szörnyű pusztításai összetörték a termelés gépezetét, elfecsérelték az anyagi javak óriási mennyiségét, a minimumra csökkentették a proletariátus termelőképességét, a maximumra fokozták az osztályellentéteket, a termelés annyira megbénult, hogy az egyenesen a kapitalizmus csődjét, a kapitalista társadalmi rend tarthatatlanságát jelenti. Ilyen körülmények között a proletáriátus számára a védekezés nem elegendő, sőt teljesen hiábavaló. A proletáriátus, hogy el ne pusztuljon, támadni kénytelen, kénytelen elpusztítani a kapitalizmust. E támadásnak akkor kellett jönnie, amikor a kapitalizmus a leggyöngébb, amikor a saját tehetetlenségének a súlya alatt roskadozik. Az orosz proletáriátus kezdte az offenzívát, amely már kiterjed az egész európai kontinensre. Mielőtt a cárizmust megdöntő orosz burzsoáziának alkalma lett volna megerősödni, elsöpörte a proletárforradalom. És az orosz proletárforradalom, amikor forradalmának vívmányait védte, valójában folytatta a támadást a nemzetközi kapitalizmus ellen. S most, amikor áttörte a gyűrűt, mellyel az imperialisták körülilvezni és elszigetelni akarták, fölidézi a kapitalizmus ellen a támadást egész Európában. Ukrajna kapitalistái már belepusztultak a támadásba, Lengyelország kapitalistái már soron vannak. Németország kapitalistáinak a helyzete a lehető legkétesebb. Csehoszlovákia, Jugoszlávia és Olaszország kommunistái is készülnek a döntő támadásra. A francia és az angol proletáriátus pedig keresztül húzza uralkodó osztályának számításait, megbénítja nemzetközi hadműveleteit. Az offenziva átment a proletáriátus kezébe. Közli bécsi tudósítónk. — Wien, július 2. A mezőtúri választókerületben Tóth János, volt közoktatásügyi miniszter, Apponyi gróf, közoktatásügyi minisztersége alatt pedig közoktatásügyi államtitkár és a középiskolai resszort vezetője lépett fel pártonkívüli programmal. Tóth János régi néppárti és Apponyi egyik benső személyes híve. A híres Apponyi-féle nemzetiségeket elnyomó, erőszakosan magyarosító kultúrpolitikának egyik leghirhedtebb harcosa. Ellene Vértes Vilmos mezőtúri kisgazda lépett fel. A Tóth-pártot Egon Imre vármegyei kormánybiztos olyan brutális eszközökkel akadályozta választási munkájában, hogy mikor Palugyay Móric volt államtitkár a főkortesek letartóztatása ellen protestált, utasította Mezőtúr város rendőrkapitányát, hogy Palugyayt karhatalommal távolítsa el. Az ügy hátterében az áll, hogy úgy a keresztény nemzeti párt, mint a kisgazdák Apponyival és híveinek a politikában való részvétele ellen azzal izgatnak, hogy Apponyiék “grófi párt”. Különösen a kisgazdák nem akarják semmiképpen az Apponyi— Andrássy-féle úgynevezett “nagy kabinetet”, mert félnek, hogy akkor a földreform kérdése lekerül a napirendről. Az egyetemi hallgatók a Csókavárban tegnapelőtt gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen elhatározták, hogy a német Burschenschafter mintájára megalakítja a Turul Bajtársi Szövetségét. Tuzson János, egyetemi tanár, a gyűlés elnöke beszélt ezután a numerus claususról és kijelentette, hogy a numerus clausus Magyarország mai csonka állapotában nem helyes. Mindazonáltal elhatározták, hogy a kormányhoz memorandumot intéznek, amelyben Tuzson János fogja a numerus clausus tételes módozatait szabályokba foglalni. Budapesten Surpáth Gyula táblabíró tanácsa tegnap ítélte halálra a duna-tisza-közi 1919 júniusi ellenforradalom leverőit: Prosser Antalt, Boros Ferencet, Kövér Frigyes Bélát. Budai Ferenc és Riesz Jenő 15 évi fegyházat kaptak. Most, amikor a szakszervezetek szövetsége felelősségre vonja a fehér terror miatt a magyar kormányt, most, amikor a kormány Gratz bécsi követ útján dementálni akarja a magyarországi fehér terrorról szóló híreket, most Budapesten akasztanak és 15 évig egyházakat osztogatnak azoknak, akik egy de facto kormány védelmében katonai parancsot teljesítettek csak. Mindent megróbálnak, hogy a külföldet félrevezessék, ahová úgy hiszik, a külföld szeme nem lát, bent tovább megy minden úgy, ahogy eddig. A M. O. V. E. (Magyar Országos Védőegyesület) múlt heti ülésén elhatározta, hogy az uralkodó kurzus megvédését minden körülmények között biztosítani fogja, még akkor is, ha "egyes magas méltóságú egyének” a kurzus gyengítését is akarnák. A “magas mllásli egyén” valószínűleg maga ő főméltósága Horthy Miklós kormányzó. Tehát a katonatisztek egyesülete még a legfőbb Hadúr ellenére is meg fogja védeni a kurzust. Mintha a fegyelem egy kissé meglazult volna abban a hadseregben, amely támogat egy politikai irányt a legfőbb parancsoló ellenére is. Mintha nem egészen a legfőbb Hadúr parancsolna a tiszteknek, hanem megfordítva?! Rubinek az előtérben álló miniszterelnökjelölt, most földmivelésügyi miniszter. Ő tudvalevőleg a nagybirtok képviselője és az Omge-nek, a nagybirtokosok érdekszövetségének sok időn keresztül volt elnöke,, jelenleg kisgazdapárti képviselő. Kisgazdaminiszterségét arra használja fel, hogy olyan földbirtokreformot javasol, mely érintetlenül hagyja a nagybirtokot és az egyházi vagyont. Saját pártja és annak másik vezére, Nagyatádi Szabó István sem fogadják el ezt a reformot. A másik fajta földbirtokreformtervezet a kisgazdapárt másik részéből indul ki, akik a földre éhes parasztoknak akarnának az állami és községi birtokokból megváltás ellenében földet adni. Ez az állami jövedelmek olyan csökkenését jelentené és az összes többi osztályoknak olyan nagy ellenállásával találkozna, hogy lehetetlen lesz kivinni. A nagybirtokhoz az agráriusok, feudális nagybirtokosok és katonatisztek nem engednek hozzányúlni. Szekularizációról meg egyáltalában nem lehet szó. A harmadik fajta földbirtokreform-tervezet az a fajta, amit Hélasék csinálnak, hogy a zsidó bérlőket és birtokosokat elkergetik és felosztják földjeiket a kisparasztoknak, hogy kedvesné tegyék magukat. De ez nekik nem sikerülhet, mert a parasztság is fel van háborodva, amióta a tiszti különítmények vidéken is élnek és rabolnak. A földbirtok-kérdés, a magyar politikának ez a régi sebe, ma aktuálisabb, mint valaha. De ma épp oly kevéssé fogják tudni megoldani, mint eddig, sőt ma éppen nem tudják megoldani. A magyar válságban most előkelő szerepet játszik Gömbös Gyula, a Move elnöke, ő az összekötő szerepét játsza a tisztek és a kormányzó és mint nemzetgyűlési kisgazda képviselő a nemzetgyűlés és a tiszti különítmények között. A hírlapíróknak adott intervjújában kijelentette, hogy jöjjön akár katona, akár polgári személy, de “az erős kéz politikájának kell következnie”. Szóval nem elég neki az a fehér terror, ami van, hanem még "erősebb kezet” akar. Fontos, hogy Gömbös Gyula ma a politikai élet középpontjában áll és nagyon súlyosan esik latba kívánsága. Valószínű, hogy a szakminiszterekből álló kabinet kérdése ezzel elesik. Az Allgemeine Krankenhausban, Bécsben fekszik most Deutsch Ármin budapesti szücsmester. Deutsch Ármint, Árpádot, Deutsch Fmil 72 éves háztulajdonost és leányát, Viktóriát május 22-én este 7 órakor egy tiszti különítmény igazolásra szólította fel. Bár szabályszerűen igazolták magukat, bevitték őket a VIII. kerületi kapitányságra, ahol Deutsch Viktóriát meztelenre vetkőztették és véresre korbácsolták. Deutsch Ármint bajonett-szúrásokkal arra akarták kényszeríteni, hogy testvérét becstelenítse meg. Mikor ezt megtagadta, percekig hasán táncoltak és folyton verték, sőt magának kellett a korbácsütéseket számolnia. Hogy mi történt azután, azt Deutsch Ármin nem tudja, mert átkísérték a gyűjtőfogházba. Sikerült megszöknie, és így tudta meg anyjából, hogy a nyomozás lefolytatásával megbízott Süle Árpád detektív 6S ezer koronáért elárulta neki, hogy Deutsch Árpádot és és Viktóriát megölték. A Deutsch Ármin sérüléséről szóló orvosi bizonyítvány a bécsi antántmissizók kezében van. A bécsi szociáldemokrata párt százezer főnyi tömegei tegnap délután népgyűlést tartottak a fehér terror ellen és a bojkott érdekében. Bauer, Forstner és Allotia képviselők beszéltek, ahol Héjjas és társai, valamint a magyar kormány ellen éles kifakadások hangzottak el. Elhatározták, hogy a bojkottot körömszakadtáig védelmezik és a nemzetközi iroda intézkedéseit keresztülviszik. SORAKOZZUNK! Az amerikai öntudatos munkásokhoz intézett felhívásunk visszhangra talált olvasóink körében. Elvtársaink felismerték azt a veszélyt, mely az amerikai magyarságot fenyegeti, ha egyetlen hatalmas fegyverét veszni engedi. Itt közöljük a beérkezett lelkesítő levelek egyikét, amely önmagáért beszél és vár-t juk a többi néhány ezer magyar munkás sürgős segítségét. Mint egy tagja Amerika magyar munkásosztályának, szégyelnem kell, hogy hétről-hétre azt kell olvasni lapunkban, a mi lapunkban: “SEGÍTSETEK! SEGÍTSETEK!” Minéhány nyomorult dollárt nem akarunk megvonni magunktól, míg munkástestvéreink odaát életüket, vérüket, családjukat, mindenüket miértünk áldozzák fel. Gyűlésezünk, tiltakozunk, dobáljuk a nagyhangú frázisokat, verjük a mellünket, hangoztatjuk osztálytudatos mivoltunkat, de mikor tenni, cselekedni kellene, mint gyáva nyulak, félreállunk, elbújunk. Ezelőtt vay 15 évvel, az AJ M. Sz. M. Sz. new brunswicki konvencióján felszólítottam a delegátusokat, hogy szedőgépet kell venni és ennek alapjára adjuk oda egy napi munkánk bérét. Mint egy ember ugrott fel az egész konvenció és harsányan kiáltották: “MEGADJUK!” A szót tett követte és vettünk szedőgépet. ■ Most újból odakiáltom, nem egy konvenció, de Amerika ma, gyár munkásainak összességé-t hez: “Aki ember, aki magyar munkás, akiben van becsület és tisztességérzet, aki átérzi a jelen idők súlyos voltát, aki méltó tagja akar lenne osztályának, aki hallja Horthyország pincebörtöneiben sínylődő harcosok segélykiáltásait, aki nem akar cinkostársa lenni Huszáréinak, az odaadja egy napi munkabérét a világ egyedüli magyar munkáslapjának, az ELŐRÉ-nek. Mondjuk ki, ha nem elég egy napi munkabér, úgy minden hónapban odaadunk egy napot, de az ELŐRE -nek megbukni nem szabad. Ne keresse senki magát, mi magunknak, családunknak, utódainknak adunk. Ez pediglen mindnyájunk emberi, igen, emberi kötelessége. Történelmi időket élünk ! Az utolsó csatát vívjuk! Munkástársak. Középút nincs. Vagy velünk, vagy ellenünk! Válasszatok! Álljunk sorba, tömött sorba és védjük meg várunkat, a magyar proletárság egyetlen napilapját, az ELŐRE-t. Mellékelve $10 az ELŐRE papíralapja javára. Ki lesza tízezredik utánam? Newark, N. J., jul. 23, 1920. Róna Dezső: ELŐRE MAGYARORSZÁGI SZEMLE AZ ANGOL KÜLDÖTTSÉG JELENTÉSE FEHÉR TERROR MAGYARORSZÁGON A Magyarországon járt egyesült brit munkásküldöttség jelentése. (Folytatás.) 41. Mielőtt Bécsből elutaztunk, fölkeresett a pécsi (40.000 lakossal bíró bányaváros) munkások küldöttsége. Ez a város Magyarországnak abban a részében fekszik, amelyet jelenleg még a jugoszlávok tartanak megszállva. A küldöttség az ottani bányász-szakszervezete titkárából és a szocialista párt elnökéből állott. Mind a ketten magyarok voltak, arra kértek minket, hogy akadályozzuk meg a szerb csapatok visszavonását és ne engedjük meg, hogy a pécsi munkásságot kiszolgáltassák a jelenlegi magyar kormánynak. Pécsett sohasem volt tanácskormány. És ezek az emberek mégis azt mondták, hogy a bányászok levegőbe röpítenék a bányákat és valamennyien kivándorolnának Szerbiába, ha a szerbek elvonulnának. Azzal bizonyították őszinteségüket, hogy beleegyeztek nevük megnevezésébe, noha nyilvánvaló, hogy a fehér Magyarországon egy percig sem élhetnének biztonságban, miután ezt a nyilatkozatot megtették. A bányák egy angol társaság befolyása alatt állanak. Megállapításaink: 42. A terrort olyan rendszernek minősítjük, amellyel a de facto kormány — bármiképen alakult légyen is — elnyom minden politikája ellen irányuló ellenzéket, elnyomja az egyéni és kollektív jogok meg nem engedett korlátozásával, ellenfeleinek bebörtönzésével, vagy kikényszerített, önkéntes száműzésével, embereknek politikai vétségek miatti kivégzések és üldözéseknek és kínzásoknak tűrésével, vagy meg nem akadályozásával. Ha ez a meghatározás helyes, márpedig mi helyesnek tartjuk: a következőkben sorra akarjuk venni azokat a tényeket, amelyek a már eddig fölsoroltakkal egyetemben, ítéletünk alapját szolgáltatták. 43. A magyar kormány bevallja, hogy Magyarországon szigorú újságcenzúra van. A magyar lapoknak nem volt szabad helyes említést tenniük azokról az antiszemita zavargásokról, amelyek megérkezésünk éjjelén történtek; mi magunk láttuk másnap reggel az újságokban a fehér foltokat. Ennek a cenzúrának a jellemzésére rámutatunk továbbá a szociáldemokrata párt jogvédő irodájának május huszonharmadikának éjjelén történt megtámadására. 44. A kormány bevallja, hogy a Károlyi-kormány alatt alapított szakszervezeteket elnyomták és hogy a munkásság jelenleg meg van fosztva a sztrájk jogától. Ehhez azt akarjuk hozzáfűzni, hogy a Károlyi-kormány ideje előtt is fennálló szakszervezetek működését csak korlátozással folytathatják; a Károlyi-kormány alatt alapított szakszervezetek elnyomását azzal magyarázzák, hogy ezek a szervezetek törvénytelenek. 45. Beismerik, hogy 27.000-nél több esetben emeltek vádat állítólagos kommunisták ellen és hogy 6000 ember ül fogságban. Ebben az utolsó számban nincsenek benne azok, akik internált táborokban, vagy katonai fogságban ülnek. A mi becslésünk szerint, a polgári foglyok, internáltak és katonai foglyok száma együttvéve legalább 12.000. Beismerik, hogy sokan ezek közül hónapokig vártak a börtönben a törvényszéki tárgyalásra és a börtönök túlzsúfoltságának a jellemzésére fölhozzuk a szolnoki fogházat, amelyet delegációnk két tagja látogatott meg. A fogház igazgatója, amikor a túlzsúfoltságról beszéltünk neki, azt mondta, hogy ő azon nem segíthet, mert háromszázötven foglyot kell elhelyeznie olyan helyiségben, amely eredetileg 50 ember befogadására épült. Később megtudtuk az igazságügyminisztériumban, hogy a szolnoki fogház foglyainak a száma 535. Informálóink részletes kimutatást tettek elénk, amely szerint a polgári és katonai foglyok, valamint az internáltak száma együtt véve 25.000-re rúg. Az egyetlen szám, amelyet eznek a kimutatásnak az adataiból ellenőrizhettünk, a szolnoki fogház folyóinak a száma volt, ahol a mi informálóink 400 fogolyról beszéltek. Ezzel az adattal szemben áll két hivatalos adat: 350 és 535. Ennek a két adatnak a különbségét az magyarázza, hogy különböző időkből valók, azonban kétségtelen, hogy a mi informátoraink bizonyos hitelre tarthatnak igényt, minthogy abban az esetben, amelyben összeállításukat ellenőrizhettük, becslésük igen megbízhatónak mutatkozott. 46. Be van bizonyítva, hogy Bécsben nagyszámú száműzött él, magunk is találkoztunk velük és figyelemreméltó, hogy egy részük egyáltalán nem kommunista, hanem csak azokhoz a kormányokhoz volt valami közük, amelyek a fegyverszünet óta kormányozták Magyarországot. Beismerik, hogy 1919 december óta a polgári hatóságok 39 kommunistát végeztek ki. 47. A magunk szemével láttunk egy parancsot, amelyben a budapesti rendőrség egy háztulajdonost fölhatalmaz arra, hogy lakásbérlői közül kettőt a többi bérlő megfigyelésére használjon föl. Egyebek között a következő kérdésekre kell felelni: 1. Milyen újságokat olvas a lakó ? 2. Jár-e gyűlésekre? 3. Van-e sok pénze és ha igen, honnan? 48. Tény, hogy Kiss Kálmán hadnagy Bécsben azzal van vádolva, hogy Ausztriában négy magyart tőrbecsalt és elhurcolta őket Magyarországra, ahol agyonverték őket. A törvényszéki tárgyalás küszöbön áll Kiss a börtönből levelet írt, amelyben arról panaszkodik, hogy a magyar hatóságok nem törődnek vele dacára annak, hogy ő csak parancsukat teljesítette s dacára annak, hogy védelmet ígértek neki. Kiss bejelentette, hogy Ranzenberger százados parancsára cselekedett, aki állítólag angol útlevéllel tudott az osztrák rendőrség elől Magyarországba menekülni. 49. Mint fentebb kifejtettük, ezenkívül még két teljesen tisztázott eset ismeretes, amelyben az elrablott emberek nem magyar alattvalók voltak és az áldozatoknak ezekben az esetekben is nyomuk veszett. 50. Be van bizonyítva, hogy április 28-án a katonaság 19 személyt emelt ki a szolnoki fogházból, akiket Abony mellett agyonvertek. Ezzel az esettel más helyen bővben foglalkozunk, de jellemző, hogy ezt az esetet hivatalosan elismerték. Az a két személy, akihez azért utasítottak minket, mert ismerték ezt az ügyet, vonakodtak nekünk erről nyilatkozni. Sem beismerni, sem tagadni nem akarták az esetet! Szolnok városának 30.000 lakosa van, Abony pedig csak nagyobbfajta falu. Kizárt dolog, hogy ilyen esetről ilyen kis helyeken ne tudjon mindenki, úgy, hogy mi arra a meggyőződésre jutottunk, hogy azok a személyek, akikhez minket utasítottak, azért nem akartak beszélni, mert féltek a következményektől. Már Bécsben megmondották nekünk, előre, hogy az emberek félnek majd beszélni és a mi tapasztalataink ezt a jóslatot beigazolták. Fölmerült az a terv is, hogy látogassuk meg a hajmáskéri internált tábort, de azt mondották nekünk, hogy az olaszok látogatása után azokat a foglyokat, akik panaszkodni mertek, a legbrutálisabb módon megverték. Ennélfogva nem éreztük magunkat följogosítva, hogy leutazzunk Hajmáskérre. 51. Az előterjesztett bizonyítékok alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Magyarországon igenis van terror, de a magyar kormány, képtelen azt megakadályozni és saját cselekedetei közül is sok olyan kegyetlen, hogy azok is megérdemlik a “terror” nevet. Éppen ezért értheti tetlen előttünk, hogy jelenthette ki a britt főmegbízott február 21-én, “noha kétségkívül történtek gaztettek, semmiféle terrorról szó sem lehet.” 52. Rá kell mutatnunk arra, hogy a katonaságnak Magyarországon saját bíróságai és hivatalai vannak és ezek olyan vétségekkel foglalkoznak, amelyek Angliában polgári vétségszárítába mennek. Magyarországon cserdőrtartalék címén egy olyan katonai alakulat létezik, amelyet általában “karhatalomnak” (Brachialgewalt) neveznek. Ez az alakulat eredetileg tisztekből és pedig túlnyomó részben tényleges tisztekből állt. Rendkívül nehezen tudtunk erről az alakulatról hiteles fölvilágosítást kapni: egyszer pótrendőrségnek, azután meg rendőrségi tartaléknak, végül különleges rendeltetésű rendőrcsapatnak mondották. Annyit azonban mindenesetre beismertek, hogy ez a csapat, noha expedíciókat és letartóztatásokat esz- s közöl, valamint embereket hallgat ki, s akiket kommunista vétségekkel vádalnak, amely vétségek a polgári törvényhozás körébe tartoznak, mégis semmilyen formában sincsen az igazságügyminisztériumnak alárendelve, hanem a hadügyminisztérium hatás-körébe tartozik. Különös figyelmünket kellett tehát, hogy fölkeltse az a tény, hogy, noha a “karhatalom” elnevezés általában ismeretes és mindenki használja, a kormányzó — úgy látszik — nem ismeri ezt a szót. Ez a “karhatalom” az, amelynek erőszakoskodásai ellen a legrészletesebb és legkimerítőbb vádakat emelték. Azt állítják, hogy tényleges tisztek használják föl ezt a karhatalmat és a legtöbb vád a Héjjas, Prónay, az Osztenburg, Salm és Bibó nevű tisztek ellen emeltetett. Amikor a kormányzóval való beszélgetésünk során ezek közül a tisztek közül néhányat megneveztünk, a kormányzó azt felelte, hogy ezek a legjobb tisztjei. 53. Ha arra törekszünk, hogy megállapítsuk, ki a felelős a magyarországi terrorért, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ország öt hátszorús évet és a forradalmaknak és ellenforadalmaknak egész sorát viselte el. A kormány tagjai kinyilvánították, előttünk, hogy új kommunista lázadástól félnek, de azonkívül ott van az ébredő magyarok pártja, amelynek egy milliónál több tagja van. Az ébredő magyarok heves el f lentállást tanúsítanak a békeszerző-dés aláírásával szemben, melyet Budapestről való elutazásunk idején kellett volna aláírni; az ébredő magyarok azonkívül heves antiszemiták , és állítólag monarchisták is. Véletlenül, jelen voltunk az ébredő magyaroknak egy gyűlésén, ahol azt mesélték nekünk, hogy nincsen terror és hogy el fogják küldeni ne■ künk ennek az állításnak írott bizotnyítékát. Az okmány, amelyet csakugyan megkaptunk, egyáltalában nem is foglalkozik a terrorral, ellenben heves támadást tartalmaz a zsidók ellen, amint ez kitűnik a következő kivonatból. (Vége következik.) MUNKÁSOK! Saját lapotok, az ‘ELŐRE’ érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok. Követeljétek mindenütt az ‘ELŐRE’-t