Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)

1920-09-17 / 2930. szám

HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER rjblishe.1 DAILY Including SUNDAY Sunday Issue Includes Magaalne section i ublíshed by the American Hungarian Workingmen's Federation Treas. VENCZEL MAZANEK; Secretary CH. VARGA *3 East 1st Street .— v„.i Telephones: New York. N. Y. ORCHARD 4927, 4923 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada: one year: $8.—; 6 months: $4.—; 3 months: $2.—; Foreign Countries: one year $12.—; 6 months $6.—; 3 months $3. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egyesült Államokban és Kana­dában: egy évre: $8.—; félévre: 34.—; negyedévre $2.—; Külföldre: 1 évre: $12.—; félévre: $6.—; negyedévre $2. E lap hasábja közérdekű ügyekben mindenki számára nyitva állnak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSEK és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. A TERMELÉS HAJTÓ ERŐI. Kiszámíthatatlan az anyagi javaknak az a pusztulása, amit a háború okozott. Az em­berek milliót évek során át fogyasztottak, de nem termeltek. A hadseregek emésztet­ték a javakat anélkül, hogy dolgoztak volna. Sőt egyenesen romboltak. A frontok mö­gött az emberek milliói éveken át a pusztí­tás eszközeit gyártották, nem alkotó, hanem romboló munkát végeztek. A háború után milliókra megy a nyomorékok száma, azoké, akiket táplálni kell, akiktől azonban mun­kát várni nem lehet. Milliókra megy azok­nak a száma, akiknek van ugyan munka­­képességük, de nem használhatják fel, mert a termelés kapitalista viszonyai útját állják a munkálkodásnak. Itt a nyersanyagok hiá­nya, amott a szállítási eszközök tönkren­e-­ nése, egy helyütt a kereskedelmi viszonyok megszakítása, másutt az osztályharc bénít­ják meg a termelést, míg végre a kapitális­, fákból kitör a kétségbeesett követelés: ter­melni, többet termelni, szakadatlanul ter­melni! Azonban a kérdés az: vannak-e a kapitalizmusban olyan hajtóerői a termelés­nek, melyek keresztül tudnak törni az aka-­ dályokon? A termelés a kapitalista rend-­­szerben nem csupán a munkásoktól, hanem a munkáltatóktól is függ. A munkáltató termeltet addig, amíg hasz­not tud húzni a termelésből, amíg vevőket talál az árujára. Amíg elérheti azt a célt,­­ ami őt a termeléshez fűzi: a haszonszerzést, addig a füstöt okádó gyárkémény kedves látvány a szemének, a gépek kattogása ked­ves zene a fülének. Addig szívvel-lélekkel­ vallja magáénak a jelszót: termelni, minél többet termelni. Mert minél többet képes termelni a munkás, annál nagyobb az érték­­többlet, annál nagyobb lesz a pro­fit is. De ha túl van terhelve a piac, ha felhalmozód­nak az áruk , a kapitalista nem képes pénz­re váltani azokat, a kapitalista előtt célta­­­­lanná válik a termelés. Miért dolgoztasson,m m­iért fizessen munkabéreket, miért fektes­sen a termelésbe tőkét, miért szaporítsa az áruk tömegét, amikor nincs keletje az árui­nak, nincsenek vásárlók? A profitszerzés megszűnik hajtóerő lenni, a kapitalista lezá­­­ratja a gyárait. A munkásoknak célja a termelésben a munkabér. Létfentartási szükségleteiket csak akkor tudják kielégíteni, ha el tud- ,­ják adni munkaerejüket. A munkát­ csak akkor teszik intenzívvé, ha a munká­ért való verseny szorítja őket. Azonban mit érnek a termelés fokozásával? Több hasz­not biztosítanak a kapitalistának, siettetik az áruk felhalmozódását, feleslegessé teszik saját magukat. A kizsákmányolás fokozása végre is annyira tűrhetetlenné teszi helyze­tüket, hogy a termelés beszüntetésével igye­keznek magasabb munkabér fizetésére kény­szeríteni a kapitalistát. Beszüntetik a mun­kát, mert a termelés társas viszonyai közt a munka megszűnt eszköz lenni céljuk eléré­sére. A kapitalizmus kérlelhetetlen bizo­nyossággal bénítja meg a termelést, holott nyilvánvaló, hogy a termelés megbénulása vagy társadalmi forradalmat, vagy társadal­mi katasztrófát jelent. Olaszország eljutott ehez a választáshoz. A társadalom összeomlása vagy forradalmi átalakulás közt kell választania. Az olasz munkások az utóbbit választják. Részben a proletariátus történelmi hivatásának felis­merése, részben a viszonyok kényszerítő ere­je bírja az olasz munkásokat a termelés esz-­­közeinek lefoglalására. A kapitalista viszo­nyok útját állták a termelésnek, tehát meg kell szüntetni a kapitalista viszonyokat. Az olasz munkások az átalakítást azzal kezdték meg, hogy megszüntették a kapitalisták uralmát az ipar fölött, kiküszöbölték a ka-­­­pitalistát a termelésből. Ezáltal a szükség­letek kielégítését tették a termelés céljává. Az átalakításnak természetesen csak a kéz-­­ létén vannak, de azért máris észlelhető az­­ eredmény a lefoglalt gyárakban. A World isfnálim ttudoaityja beismert, hogy a lefog­lalt gyárakban a termelés nem csökkent, sőt több gyárban fokozódott is. A Times ezt az­­ eredményt azzal magyarázza meg, hogy a p­ajunkásokat a lelkesedés ösztökéli a munká­ra, azonkívül a munkások készségesen alá­vetik magukat olyan fegyelemnek, melyet a kapitalista ipari kormányzat nem tudott­­ volna rájuk kényszeríteni. A tudósító szerint “ha a munkások veszik­­­ét az ipari kormányzatot és úgy érzik, hogy ők az iparnak az urai, hajlandók intenzíví­vebb munkát végezni, hosszabb ideig dol­gozni, képességüket jobban kifejteni”. Ami­­­­re a Times megjegyzi: “Fontos dolog ez, ha­­ úgy van. .­.Olaszország értékt és tanulságot­­ nyújt a világnak és a tandíjat nem is lehet­­ túlságos magasnak tartani... De azért várj ,j­­­ok a kételkedésre. Most nagy a lelkesedés, azonban hónapok múltán a lelkesedés lelo­had, most van fegyelem, de a lelkesedés múltával csökken a fegyelem is. A munká­­s­ra való hajlam csökkenni fog, ha a munkás­­­­szervezetek által irányított munka nem bi­­­zonyul kifizetődőnek.” Nincs kizárva, hogy a termelés csökkenni fog, mint ahogy csökkent Oroszországban­­ is. Azonban a termelés hajtóerői nem csök­kenhetnek. És ez a fontos. Az olasz terme­lést csökkentheti, sőt bizonyosan csökkente­­­­ni fogja a burzsoáziának és a proletariátus­­nak végső mérkőzése a hatalomért. Ez a­­ mérkőzés termelő erőket fog kivonni a mű­­­­helyekből, gyárakból, bányákból. Csökken­­í­teni fogja a termelést a külföld kapitalis­táinak támadása is, a nyers­anyagok elzárá­sa, a kereskedelmi kapcsolat felbontása, egy esetleges blokád. Ezek a belső és külső aka­dályok azonban csakis arról győzhetik meg­­ véglegesen az olasz munkásokat, amiről már jórészt eddig is meggyőződtek: a termelés­nek az akadályai a kapitalizmusban rejle­nek, ha legyőzték az olasz kapitalizmust, az akadályokat nem hárították el teljesen, le kell számolniok a külföldi kapitalizmussal i­s. Ugyanolyan feladat elé kerülnek, mint az orosz munkások. És a külföld kapitaliz­musával a leszámolás annál könnyebben és gyorsabban fog menni, minél több ország proletariátusa kerül hasonló feladat elé. A­mint az­ orosz forradalom feladatát meg­könnyíti az olasz forradalom, éppen úgy fog­ja megkönnyíteni az olasz forradalom fel­adatát a bekövetkezendő osztrák, német,­ magyar vagy jugoszláv forradalom. Az át­alakulás folyamata alatt csökkenhet a ter­melés, azonban a termelésnek a hajtóereje nem csökkenhet. A hajtóerő pedig az a tu­dat, hogy amit a munkás termel, azt magá­­­nak termeli, nem kell a terméken osztozni­ a kapitalistával: az a tudat, hogy minél töb­bet képes termelni, annál magasabbra eme­li anyagi és szellemi jólétének színvona­­­lát. A­ proletárforradalom fölszabadítja a ter­melő erőket a kapitalizmus bénító hatása alól a kapitalizmus megdöntése által. Érde­kévé teszi a munkásnak, hogy fejtse ki ké­pességét és fegyelmezett katonája legyen a munka hadseregének, mely a forradalom győzelmes befejezése után a nélkülözés, az ínség ellen indítja meg az irtó hadjáratot. B B AZ ÁZSIAI ÓRIÁS. A­­„ Hindu Szabadság Barátai” nevű tár­sulat titkárja közli az alábbi érdekes adato­kat. Indiában 7­2 millió férfi és 32 millió nő foglalkozik nyers­anyagok előállításával. A mezőgazdaságban közel 7 millió férfi és nő dolgozik. A bányaiparban 200,000 férfi és 100,000 nő talál foglalkozást. A szövő­ipar­ban 7 és fél millió férfi és nő dolgozik. A szállító iparban 2 és negyed millióra rúg a­ munkások száma. Ennek az évnek első felében kétszáz sztrájk tört ki Indiában. A sztrájkokban a munkások milliói vettek részt. A munkások szakmákra való tekintet nélkül szervezked­nek, minden egyes telep munkásai egy szer­vezetben. A munkások a régi falu­közössé­get kívánják vissza, olyan módosítással, a­milyet a modern ipari eszközök lehetővé tesznek. A hindu proletáriátust, ezt a nyugtalan­kodó óriást költögeti most osztálytudatra az orosz proletáriátus. És ha ez az óriás fel­emelkedik félelmes erejének teljességében, Ázsiában itt az imperializmus halálos órája. E B WEST VIRGINIÁBAN, mint a többi déli államban, különösen a polgárháború óta nagyszerűen bevált az a kapitalista taktika, mely a kizsákmányolókat sztrájktörőkről és olcsó munkaerőről biztosította. A fajgyűlö­let szításával sikerült a munkáltatóknak a kapitalista érdekek védelmére sorakoztatni a fehér munkásokat, a fehér munkások se­gítségével sikerül ipari jobbágyságban tar­­taniok a néger munkásokat. A fehér mun­kásoknak persze­ kiváltságaik voltak. Azon­­n­ban a kapitalizmus fejlődése magával hozta a kizsákmányolás fokozásának szükségessé-­­ gét, rákerült a sor a fehér munkásokra is.­­ Az eredmény az, hogy ma már a fehér és a­­ néger bányászok egymás oldalán vívják har­caikat a bányabárók és gunmaneik ellen.­­ A profitéhes kapitalizmus kénytelen volt f­elrúgni magától egyik legbiztosabb tám­a­­szát. . .­E VANNAK SOKAN, akik nagyon haragsza-­­ nak azért, amiért az Egyesült Államok még­­ nem lépett be a Nemzetek Ligájába. Bizony,ra van is miért: néhány hét előtt az amerikai­­ katonák elestek attól a szórakozástól, hogy­­ Varsónál harcoljanak, most meg az a veszély­­ fenyeget, hogy a szovjet hadseregek el- f árasztják Perzsiát és Indiát, anélkül, hogy­­ angolok oldalán harcoló amerikai katonákat­­ vernének meg. , B BL PÁRISBÓL JELENTIK, hogy Foch tábor-1 1 nők, — legnagyobb sajnálatára, — nem lá- 1 fogathatja meg Amerikát, de el fog jönni he-1,­lyette Fayolle­ tábornok, hogy az amerikai­­ nép hódolatát átvegye. A fontos igazán az, hogy valaki almijain. JUl alig várjuk! is BOJKOTT ÉS BOJKOTT írta LUKÁCS GYÖRGY. Az amszterdami Szakszervezeti Internacionale Magyarország ellen foganatosított bojkottja összomlott. A helyes és okos proletárpolitika elemi követelménye, hogy a tényen magán ne szépítsünk semmit. Ellen­kezőleg. Szögezzük le ridegen ahogy van, okaival és következményeivel együtt, elemezzük a helyzetet, mely­ből létrejött és amelyet megterem-­ tett és lássuk, hogy mi következik­­ ebből a jelenre, a cselekvésre, a jö­­­­vőre nézve. A szépítgetésre pedig­­ annál kevésbé szorultunk rá, mert hiszen még ez a rosszul sikerült sztrájk is, bár vereséget jelent a szakszervezeti Internacionale szá­mára, nem veresége a proletariá­­­­tusnak (sem a magyarnak, sem a­­ bojkottáló államokénak) és legke­­­­vésbé sem győzelme a fehér Ma­gyarországnak. Hogy mennyire nem, bizonyítja az a Pesten szokatlan “előkelő” és letompított hang, mely­­lyel a bojkott leverését ünnepelték.­­ Ez a hang nem a győztesek hangja volt, hanem a halálraítélt öröme, hogy valamiképen mégis sikerült ne­ki a biztos kivégzést, ha nem­ is el­kerülni, de legalább elodázni. A Ma­­­­gyarország ellen indított bojkott -­­­ban legfontosabb megindításának puszta ténye volt. A világ proleta­riátusa ezzel kimondotta a halálos­­ ítéletet Horthy-Magyarország fö­­­­lött. Hogy mikor lesz ereje ezt az ítéletet igazán végrehajtani, hogy mikor választja meg hozzá a helyes taktikát, nem tudjuk. De maga a tény is elég arra, hogy Horthy-Ma­gyarország lármás, véres és ocsmány agóniája megkezdődjék. Elég, mert az a két fél, aki a döntő harcot vívni fogja, az elnyomók bűnszövetkezete és a magyar proletariátus, egyaránt ráeszmélt arra, hogy ez a közdelem itt van; ráeszmélt egyúttal arra, hogy ezt a küzdelmet a világforra­dalom jegyében és keretei között fogják megvívni és ezzel (mindket­ten tudják, ha egyik sem mondhatja hangosan,) el is dőlt a győzelem kér­dése, csak a győzelem dátuma lehet még kérdéses. Ebből a látószögből nézve nincsen semmi tragikus abban, hogy a győ­zelmet nem hozhatta meg mindjárt az első csata. Az e fölött való so­­pánkodás helyett érdemesebb azon gondolkozni, miért nem hozhatta meg. A felelet igen egyszerű, mert a bojkott forradalmi rendszabály, amelyet opportunista eszközökkel nem lehet megvalósítani. Az amster­­dami Internacionale bojkottja pedig úgy indokaiban, mint kiviteli eszkö­­zeiben.opportunista volt , ha a for­radalmi munkásság nyomása alatt jött is létre. Opportunista volt indo­kaiban, mert nemzetközi akciónak tervezték, anélkül, hogy igazi, nem­zetközi célkitűzései és ennnek meg­felelően, igazi nemzetközi jelszavai lettek volna. Egy Magyarország el­len indított bojkott forradalmi célja egyedül a magyar proletariátus for­radalmi fölszabadítása, a fehér dik­tatúra létének kipusztítása lehetett volna. De ezt a célkitűzést, ha ko­molyan akarták volna, hogy a világ forradalmi munkássága forradalmi lendülettel vegyen részt a harcban, mint a nemzetközi forradalom ve­szedelmes kiirtását kellett volna be­állítani. Rá kellett volna mutatni ar­ra, hogy Horthyék a lengyel slachta melllett, az antant egyedüli megbíz­ható zsoldosai Szovjet Oroszország ellen, hogy tehát a világ proletariá­tusa önmagát, Szovjet Oroszorszá­got védi, amikor halálos csapást mér a magyar gyilkosokra. A bojkott jel­szavai ellenben opportunisták vol­tak: a világ proletariátusa “rokon­­szenvét, együttérzését” akarta kife­jezni szenvféski magyar testvéreivel el akarta érni, hogy helyzetük — a fehér terror alatt — “enyhébbé” vál­jék. Azt lehetne ezzel szemben fölhoz­ni, hogy a bojkott rendezői csak tak­tikai okokból állították így be a kér­dést. Hogy tisztában voltak azzal, hogy­­ha a fehér terror kormánya csak a legkisebb látszatengedményt teszi is a világ munkásságának a bojkott megszüntetésének fejében, hogy ez az ő erkölcsi összeomlását jelenti, amelyet a tényleges össze­omlásnak nyomon kell követnie. Föl­téve, de meg nem engedve, hogy ez így volt, bizonyos, hogy a bojkott rendezői az esetben a legalkalmat­lanabb taktikát követték el a cél el­érésére. Rendes szociáldemokrata és szakszervezeti bürokrata fölfogás szerint — hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon —­ úgy akarták a bojkottot foganatosítani, hogy ez kizárólag Horthy-Magyar­­országot sújtsa, anélkül, hogy a boj­­kottáló államok kapitalizmusát lé­nyegesen érintené, anélkül, hogy ezekben az államokban lényegesen élesítené az osztályharcot. Ez az ok­talan illúzió, ez az opportunista be­állítás tette lehetetlenné, hogy a bojkott igazán hatályos legyen. Mert egyedül Ausztria az az ország a Magyarországot környező államok közül, ahol a kormányban résztvevő szociáldemokratáknak és szakszerve­zeti bürokratáknak lehetséges volt egy opportunista egyensúlyt terem­teni bojkott és hazai kapitalizmus között.. Ennek fejében persze lesze­relték a bojkottáló munkásság iga­zán forradalmi megmozdulását (munkások és tisztviselők összecsa­pása az Effelbahnon), igyekeztek a feelső osztályharcot minden áron le­­tompítani, aminek ellenértékeként a burzsoázia ellentállása is csak szá­­laskodásban merült ki. A többi or­szágban a bojkottot forradalmi me­derbe kellett volna terelni, hogy iga­zán működésbe lehessen hozni. Ettől­­ pedig az amszterdami urak jobban­­ féltek, mint a vereségtől. A mun­kásság pedig, amely az első időben forradalmi lelkesedéssel vette föl a küzdelmet, elveszítette az irányt en­nek a habozó taktikának következté­ben, ellankadt. Az amsterdamiak pe­dig, ahelyett, hogy a növekvő ellent­­­állásra élesebben és élesebben (for­radalmi módon) feleltek volna, tár­gyaltak Horthyékkal és Horthyék tagadásával szemben, mintha ők szó­ba sem állnának a szakszervezetek­kel, görcsösen igyekeztek igazolni, hogy Horthyék elismerik őket tár-­ gyaló feleknek. . . Ezért bukott el a bojkott. Mind­azok­­ az okok, amelyeket Forstner, Fimmen, az “Arbeiter Zeitung” stb.­ fölhoznak, lehetnek igazak (bár lé­é­nyeges ellentmondások vannak köz­tük.) Tény az, hogy a bojkottot le­szerelték, Amsterdamból szerelték le.­­ Hogy ezt az antant nyomása Bécsben megelőzte, nagyon valószin­­­nű, de nem igazán fontos. Fontos az, hogy leszereljék, hogy sikerült­­ leszerelni. Amilyen kevéssé sikerült­­ azt a céljukat elérni, hogy Horthy-­­­ékkal megegyezzenek, oly mérték- 1 ben érték el a másikat, annyira tá- t­vol tartani minden forradalmi szelle-­­ met a bojkottól, hogy az minden pil-­­ lanatban a “vezetők” kezében le­­j­e­gyen, hogy bármely pillanatban le­­ lehessen szerelni, így a bojkott lefo­­­­lyása a háború előtti nagy sztráj­­­­kokra emlékeztet. A munkásság nyo­­­­mása alatt, hogy a vezetést ki ne adja a kezéből, a szakszervezeti bü­rokrácia megindítja a­­sztrájkot.­­ Alig, hogy megindul, első gondja a , ’’rendre” ügyelni, arra, hogy forra- ; talmi útra ne terelődjék, hogy az- ; tán — az első adandó alkalommal , — megegyezést létesítsen a tőkés- , sőt, leszerelje a sztrájkot és ered­ ,­mény nélkül vezesse le a munkásság forradalmi hangulatát. A Magyar- , ország elleni bojkott megbukott.] mert nemzetközi formában való föl­­melegítése volt a régi, opportunista­­ szakszervezeti sztrájkoknak.­­ Hogy mennyire az amsterd­ami In- , ternacionale veszítette el a csatát és , nem a forradalmi proletariátus, ki- , ’­onyitja annak a szakszervezetektől , függetlenül, kis kommunista pártok fölhivásaira megindult, munkástöl,,­megek spontán forradalmi lelkese- ; léstől vitt bojkottnak sikere, melyet 1,­­ világproletariátus forradalmi ré­­s­­ze Lengyelország ellen visz. A " communista Internacionale és euró­ t­iai szekciói fölismerték azt a veszé­­relmet, amely a világforradalom té­­r­­zére a lengyel hadseregben, annak az antánt által való ellátásában rej­­ik. És­ saját államaik minden ellent-­­­llása dacára, erőszakkal akadályoz-­­­ták és akadályozták meg a fegyver­­■s muníciószállítást. Eleinte csak­­ szórványos, helyi akciókról volt szó. De minél világosabban tudatossá .­ált széles prolet­ártöm­egek előtt, h­­ogy saját forradalmukat védik, ha a­­ lengyel slachta szervezkedését n nemzetközileg bojkottálják, annál viharosabb hullámokat vert a moz­galom. Ma — ha az átszánt­ kapita­­izmus nem hátrál meg — lehet,­­­­ogy a német forradalom ezen a f’­ronton fog kitörni. Itt nincsenek tár­gyalások “államférfiak” és “vezé- r­yek” között — és mégis komolyab- b­­an fog meghátrálni az angol-fran-­s­­ia imperializmus, vagy komolyabb vereséget fog szenvedni, mint ami'3 valaha lehetséges lett volna az am-­­ sterdami bojkottban. Mert itt az el­­f­enforradalom tetteivel forradalmi c­selekvést szegez szembe ; munkás- v­ág; mert itt nem tér ki a döntő ar­­arc elől, hanem szembenéz vele. Ez­­ért ezt a harcot nem lehet meg- é ■gyezésseí elintézni, nem lehet le-­s­zerelni.­­ De mert ez így van, azért nincsen­­­­lég vége­ a Magyarország elleni boj­k­­ottnak. Magyarország kérdése a s­­emzetközi forradalom kérdése. Mi- 1 lél inkább omlik össze Lengyelors­­­zág, annál világosabb, hogy az án- 3 ant itt készül főzni egy kis Ż­s­en­­­yel-Eisatz-ot. Ha ezt fölismeri a f­orradalmi munkásság — és lehetet-­­­en, hogy hamarosan föl ne ismerje­m — akkor megindul a forradalmi boj­­r­­ott, az elsöprő bojkott fehér Ma- g­­yarország ellen. Horthyék érzik, h hogy nincs okuk ujjongani, ők már harcoltak; a munkásság csak had-­ gyakorlatozott ellenük, még pedig: l ehetetlen vezetők áruló parancsnok­a­i C ága alatt. Az igazi harc elkerülhe­­etlen és elkerülhetetlen a proleta-­ s­­tátus győzelme. Az opportunista a b­jkott meghalt. De D­omon fogja .­­övetni az igazi, a forradalmi baj­­t ott. MOST PÉNTEKEN este tartja az a Végrehajtó Bizottság rendes gyűlés­s­ét, amelyre minden tag megjelenése f­ontos. A titkár.­­ (Vége.) A philadelphiai rakodómunkások intő példája. Hogy az I. W. W.-t milyen nagy veszedelem fenyegeti, annak frap­páns példája a philadelphiai eset. Az I. W. W. egyik szervezetének, a M. T. W. 8-ik számú lokáljának a tag­jai muníciót szállítottak Wrangel tá­bornok seregének. Tudták, hogy az orosz proletariátus ellen szállítják hajóra azt a muníciót. Zsebükben az I. VV. W. kártyával követték el a leg­­szörnyűbb árulást, amit munkás az orosz proletariátus ellen elkövethet. Az Egyesült Kommunista Párt tag­jai kutatták, hogy melyik kikötőből küldik innen a muníciót Wrangelnek. Felfedezték, hogy Pigeon Pointon, az I. W.­­W. tagjai rakják hajóra a muníciót. Felfedezésüket nyilvános­ságra hozták és az I. W. W. közpon­ti vezetősége felfüggesztette vagy kizárta a vétkes szervezetet. És most figyeljék meg önök, milyen kommentárt fűznek az I. W. W. la­pok szerkesztői ehhez az esethez. Idézzük a “F­elszabadulás” augusztus 28-iki számából: "... azok a tagok, akik ezt az árulást elkövették, óriási többségben a pár héttel ezelőtt le­zajló sztrájk alatt csatlakoztak a szervezethez. A Marine and Trans­port Workers Industrial Union No. 8. philadelphiai osztálya a pár hétig tartó sztrájk alatt 1500 tagról több mint 7000 tagra szaporodott. A pár hetes tagok közül tehát még sokan nem voltak tisztában azon főelvek­kel, amelyeken az Industrial Work­ers of the World alapszik, a bérharc azonban szükségessé tette, hogy a szervezet tagjaivá legyenek. A bér­harc hevében nem nyílt alkalom ar­ra, hogy a jelentkező tagokat tüze­tesebb vizsgálatnak vessék alá. A harc pedig csak most fejeződött be és még nem volt idő a nevelésükre. Ez azonban, csak gyönge mentségül szolgál...” nagyon gyönge mentsé­gül az árulást elkövető tagok számá­ra és még gyöngébb mentségül az I. W. W. számára. Ez a mentegető­zés mutatja, hol a hiba. Ha egy sztrájk alatt nincs alkalom a bér­munkások osztálytudatossá nevelé­sére, hát hol van akkor alkalom? Ha egy sztrájk, amelyet az 1. W. W. vezet, nem a legjobb alkalom a mun­kások osztálytudatának felébreszté­sére, ha az 1.­­W. W. egy sztrájkban nem talál módot a munkások nevelé­sére, akkor be kell ismernie, hogy erre a nevelő munkája vagy akarata, vagy képessége nincs. És­ akkor a sztrájkjai nem jelentenek többet, mint akármelyik A. F. és L sztrájk. Azonkívül a 7000 tag közül 1500 már régi tag volt, akiknek a főelveket meg­­ csak ismerniök kellett. Ha 1500 ■égi tagnak nincs annyi ellenőrzése 1500 új tag felett, hogy rögtön fel­szólaljon az árulás ellen, rögtön meg­egye az intézkedést az I. W. W.-ba lem­ való tagok kizárására, hanem megválja, míg egy másik szervezet­nek a tagjai fedezik fel és hozzák nyilvánosságra az árulást, hogy aztán­­ központi végrehajtó bizottság zár­­a ki úgy az új tagokat, mint a ré­gieket, az I. W. W. azt bizonyítja, hogy nem alkalmas a proletariátus osztályharcának, foradalmának vez­­­ésére. És ez nem is lehet másképp, sztrájkvezetői,­ lapjai, tisztviselői a messze ködös távolban látják a pro­­etárforradalmat, nem lehet tehát cso­­dálni, ha szem elől vesztik a forra­­dalmi célt és a harcokból, melyeket még vezetnek, hiányzik a forradalmi leveles, a forradalmi szellem. Ezeket a hiábákat, munkástársak, nem fogják az I. W. W.-ból kiküszö­­bölni a Felsza­badulás­ban hasáb­omra közölt szitkozódások és rá­galmazások, az oktalan dühöngések az Előre szerkesztői ellen. Ezeket a libákat csak önök küszöbölhetik ki, eltéve, hogy felismerik. A proletár­­uradalom nem azt fogja tekinteni, mi volt az I. W. W. a múltban, ha­­nem azt, hogy mi a jelenben. A Kom­­unista Internationale ez­­előtt kilenc hónappal még testvérké­pét nyújtott az I. W.­­W. felé, — hogy visszavezesse a forradalmi ut­­ak üdvözletét küldötte nem “az In­­dustrial Workers of the World tag­ágának”, mint ahogy azt a Felsza­­badulás hamisan írta, hanem “az I.­­Y. W. sorai közt levő forradalmi amerikai proletariátusnak.” . Az I. W. W. sorai közt levő for­­adalmárokhoz szólunk mi is, hogy egyék az I. W. W.-t ,érdemessé arra a testvéri kézre, ne engedjék olyan­­ná korcsosulni, hogy az a testvéri kéz ökölbe szoruljon az I. W. W. él­én. Legyen-e kooperáció?­­ Az Amerikai Magyar Munkások szövetségének szeptemberi konven­­iója egyhangúlag megállapította: 1. Nem ért egyet az I. W. W. apjainak azzal a véleményével, hogy z amerikai kapitalizmus Szilárdan Is és az amerikai proletariátus fár­­adalma a távoli jövő kérdése. 2. Nem ért egyet az I. W. W. hivatalos szónokainak ama vélemé­­yével, hogy az I. W. W. az egye­­nli és egyetemes orvossága a tár­­adalmi bajoknak. .­­. Nem ér egyet az I. W. W. sztrájkvezetőinek azzal a véleményé­vel, mely a sztrájkokat csupán a pil­lanatnyi előnyökért való harcokká akarja tenni. 4. Nem ért egyet az I. W. W. hivatalnokkarának azzal a magatar­tásával, mely a szervezeti kérdést az osztályszolidaritás és a proletár­­egység fölé helyezi s az I. W. W.-t megakadályozza annak a feladatnak a teljesítésében, hogy egy táborban tömörítse Amerikai ipari szerveze­teit. 5. Becstelenségnek tartja, hogy egyes I. W. W. ssipok, mint a One Big Union Monthly, olyan forradal­márokat, akiknek taktikai felfogásá­val nem értenek egyet, agent provo­­katőröknek neveznek. 6. Helytelennek tartja azt a hiva­talos I. W. W. felfogást, hogy a proletariátus csupán a munka meg­tagadásával képes lesz megdönteni a kapitalista rendszert. 7. Ilyen körülmények között a konvenció lehetetlennek tartja a ko­operációt a szövetség és az I. W. W. között és utasítja lapjainak szerkesz­tőit, a szövetség végrehajtó bizottsá­gát, szervezőit és tagjait, hogy az I. W. W.-val szemben nevelő kritikát gyakoroljanak.­­ A konvenció a későbbi kooperációt attól tette függővé, hogy ennek a nevelő kritikának lesz-e eredménye, visszatér-e az I.­­W­. W.­­a helytelen útról, amelyre sikamlott? Reméljük, munkástársaink, hogy fontolóra véve a hibákat, melyeket feltártunk, arra fognak törekedni, hogy ez az idő minél hamarább be­következzék. ....... Munkástársi üdvözlettel Az Amerikai Magyar Mun­kások Szövetségének Végre­hajtó Bizottsága. * --------o-------­ •——o------- . NYÍLT levél az I. W. W. tagjaihoz. SZOVIETET PR0KLA­­MÁLTAK YUCATANBÁN MEXIKÓ CITY, szept. 16. Magán­úton jelentik, hogy Y­ucatan állam­ban, Yakcoba közelében, kedden ösz­­szecsapás keletkezett a kormány csa­patai és a radikális elemek között. Yucatanban szovjet kormányzatot ki­áltottak ki és a nacionalistákat fel­szólították, hogy fejtsenek ki ellent­­állást a kormány csapataival szem­ben, amelyeket mozgósítottak és amelyek már előnyomulóban vannak a forradalom elnyomására. ----------------­ New York utcáinak tisztítása 33,281,228 dollárba kerül Arnold B. Mac Stay tisztogatási felügyelő elkészítette az 1921. évi költségvetést, amely 1,3,163,523 dol­lárral több, mint az 1920. évi elő­irányzat. A tisztogatási felügyelő azzal in­dokolja a magasabb elönirányzatot, hogy a munkabérek emelése tette azt szükségessé. Az elönirányzattal kapcsolatosan a magunk részéről csupán annyit kí­vánunk megjegyezni, hogy még ak­kor sem lenne kifogásunk ellene, ha az még magasabb összeget tartal­mazna. Amit mi kifogásolunk, az a./uui all, hogy a rengeteg milliókat kizáróan az úri negyedek tisztántar­tására fordítják, míg a munkásság által sűrűn lakott utcák tele vannak szeméttel, és sokszor heteken ke­resztül ott hevernek" a döglött állap" tok, terjesztve a betegségek ezernyi bacillusát. Számtalanszor lehet látni, hogy , a proletár­ gyerekek a döglött lovakon gyanútlanul nyargalásznak és sejtel­mük sincs arról, hogy a sorvasztó betegségeket milliónyi bacillus for­májában magukba szívják. A fel­emelt összeget ezeknek a bajoknak az orvoslására kell fordítani legelső sorban. ---------------­A bányászok tovább “Vakációznak” SCRANTON, Pa., szeptember 16. A bányamunkások tegnap gyűlést tartottak és elhatározták, hogy te­kintet­ nélkül lesznek arra, hogy a többi kerületek munkásai — a ve­zérek szavára — visszamennek-e a munkába vagy sem, ők mindaddig: ’’vakációzni” fognak, mig követelé­seik teljesítve lesznek. HAZLETON, Pa., szept. 16. — A bányászok tisztviselőinek tanácsko­zásai a harmadik napon sem jutot­tak előbbre. A véleményező bizott­ság nem tud elhatározó lépésre jut­ni. Az elhatározást James Gorman titkárnak jelentésétől teszik függő­vé, aki Washingtonba utazott, hogy a munkaügyi minisztérium közbenjá­rását kieszközölje. James Gorman telefonjelentése után nyilvánosságra fogják hozni a bányász tisztviselők utasításait. -----------------­TÁMOGASSÁTOK AZ ÉLŐKÉT, A MUNKÁSSÁG EGYETLEN NAP ÚTLAPJÁT.

Next