Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)
1920-09-17 / 2930. szám
HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER rjblishe.1 DAILY Including SUNDAY Sunday Issue Includes Magaalne section i ublíshed by the American Hungarian Workingmen's Federation Treas. VENCZEL MAZANEK; Secretary CH. VARGA *3 East 1st Street .— v„.i Telephones: New York. N. Y. ORCHARD 4927, 4923 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada: one year: $8.—; 6 months: $4.—; 3 months: $2.—; Foreign Countries: one year $12.—; 6 months $6.—; 3 months $3. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egyesült Államokban és Kanadában: egy évre: $8.—; félévre: 34.—; negyedévre $2.—; Külföldre: 1 évre: $12.—; félévre: $6.—; negyedévre $2. E lap hasábja közérdekű ügyekben mindenki számára nyitva állnak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSEK és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. A TERMELÉS HAJTÓ ERŐI. Kiszámíthatatlan az anyagi javaknak az a pusztulása, amit a háború okozott. Az emberek milliót évek során át fogyasztottak, de nem termeltek. A hadseregek emésztették a javakat anélkül, hogy dolgoztak volna. Sőt egyenesen romboltak. A frontok mögött az emberek milliói éveken át a pusztítás eszközeit gyártották, nem alkotó, hanem romboló munkát végeztek. A háború után milliókra megy a nyomorékok száma, azoké, akiket táplálni kell, akiktől azonban munkát várni nem lehet. Milliókra megy azoknak a száma, akiknek van ugyan munkaképességük, de nem használhatják fel, mert a termelés kapitalista viszonyai útját állják a munkálkodásnak. Itt a nyersanyagok hiánya, amott a szállítási eszközök tönkrene- nése, egy helyütt a kereskedelmi viszonyok megszakítása, másutt az osztályharc bénítják meg a termelést, míg végre a kapitális, fákból kitör a kétségbeesett követelés: termelni, többet termelni, szakadatlanul termelni! Azonban a kérdés az: vannak-e a kapitalizmusban olyan hajtóerői a termelésnek, melyek keresztül tudnak törni az aka- dályokon? A termelés a kapitalista rend-szerben nem csupán a munkásoktól, hanem a munkáltatóktól is függ. A munkáltató termeltet addig, amíg hasznot tud húzni a termelésből, amíg vevőket talál az árujára. Amíg elérheti azt a célt, ami őt a termeléshez fűzi: a haszonszerzést, addig a füstöt okádó gyárkémény kedves látvány a szemének, a gépek kattogása kedves zene a fülének. Addig szívvel-lélekkel vallja magáénak a jelszót: termelni, minél többet termelni. Mert minél többet képes termelni a munkás, annál nagyobb az értéktöbblet, annál nagyobb lesz a profit is. De ha túl van terhelve a piac, ha felhalmozódnak az áruk , a kapitalista nem képes pénzre váltani azokat, a kapitalista előtt céltalanná válik a termelés. Miért dolgoztasson,m miért fizessen munkabéreket, miért fektessen a termelésbe tőkét, miért szaporítsa az áruk tömegét, amikor nincs keletje az áruinak, nincsenek vásárlók? A profitszerzés megszűnik hajtóerő lenni, a kapitalista lezáratja a gyárait. A munkásoknak célja a termelésben a munkabér. Létfentartási szükségleteiket csak akkor tudják kielégíteni, ha el tud- ,ják adni munkaerejüket. A munkát csak akkor teszik intenzívvé, ha a munkáért való verseny szorítja őket. Azonban mit érnek a termelés fokozásával? Több hasznot biztosítanak a kapitalistának, siettetik az áruk felhalmozódását, feleslegessé teszik saját magukat. A kizsákmányolás fokozása végre is annyira tűrhetetlenné teszi helyzetüket, hogy a termelés beszüntetésével igyekeznek magasabb munkabér fizetésére kényszeríteni a kapitalistát. Beszüntetik a munkát, mert a termelés társas viszonyai közt a munka megszűnt eszköz lenni céljuk elérésére. A kapitalizmus kérlelhetetlen bizonyossággal bénítja meg a termelést, holott nyilvánvaló, hogy a termelés megbénulása vagy társadalmi forradalmat, vagy társadalmi katasztrófát jelent. Olaszország eljutott ehez a választáshoz. A társadalom összeomlása vagy forradalmi átalakulás közt kell választania. Az olasz munkások az utóbbit választják. Részben a proletariátus történelmi hivatásának felismerése, részben a viszonyok kényszerítő ereje bírja az olasz munkásokat a termelés esz-közeinek lefoglalására. A kapitalista viszonyok útját állták a termelésnek, tehát meg kell szüntetni a kapitalista viszonyokat. Az olasz munkások az átalakítást azzal kezdték meg, hogy megszüntették a kapitalisták uralmát az ipar fölött, kiküszöbölték a ka-pitalistát a termelésből. Ezáltal a szükségletek kielégítését tették a termelés céljává. Az átalakításnak természetesen csak a kéz- létén vannak, de azért máris észlelhető az eredmény a lefoglalt gyárakban. A World isfnálim ttudoaityja beismert, hogy a lefoglalt gyárakban a termelés nem csökkent, sőt több gyárban fokozódott is. A Times ezt az eredményt azzal magyarázza meg, hogy a pajunkásokat a lelkesedés ösztökéli a munkára, azonkívül a munkások készségesen alávetik magukat olyan fegyelemnek, melyet a kapitalista ipari kormányzat nem tudott volna rájuk kényszeríteni. A tudósító szerint “ha a munkások veszikét az ipari kormányzatot és úgy érzik, hogy ők az iparnak az urai, hajlandók intenzívívebb munkát végezni, hosszabb ideig dolgozni, képességüket jobban kifejteni”. Amire a Times megjegyzi: “Fontos dolog ez, ha úgy van. ..Olaszország értékt és tanulságot nyújt a világnak és a tandíjat nem is lehet túlságos magasnak tartani... De azért várj ,jok a kételkedésre. Most nagy a lelkesedés, azonban hónapok múltán a lelkesedés lelohad, most van fegyelem, de a lelkesedés múltával csökken a fegyelem is. A munkásra való hajlam csökkenni fog, ha a munkásszervezetek által irányított munka nem bizonyul kifizetődőnek.” Nincs kizárva, hogy a termelés csökkenni fog, mint ahogy csökkent Oroszországban is. Azonban a termelés hajtóerői nem csökkenhetnek. És ez a fontos. Az olasz termelést csökkentheti, sőt bizonyosan csökkenteni fogja a burzsoáziának és a proletariátusnak végső mérkőzése a hatalomért. Ez a mérkőzés termelő erőket fog kivonni a műhelyekből, gyárakból, bányákból. Csökkeníteni fogja a termelést a külföld kapitalistáinak támadása is, a nyersanyagok elzárása, a kereskedelmi kapcsolat felbontása, egy esetleges blokád. Ezek a belső és külső akadályok azonban csakis arról győzhetik meg véglegesen az olasz munkásokat, amiről már jórészt eddig is meggyőződtek: a termelésnek az akadályai a kapitalizmusban rejlenek, ha legyőzték az olasz kapitalizmust, az akadályokat nem hárították el teljesen, le kell számolniok a külföldi kapitalizmussal is. Ugyanolyan feladat elé kerülnek, mint az orosz munkások. És a külföld kapitalizmusával a leszámolás annál könnyebben és gyorsabban fog menni, minél több ország proletariátusa kerül hasonló feladat elé. Amint az orosz forradalom feladatát megkönnyíti az olasz forradalom, éppen úgy fogja megkönnyíteni az olasz forradalom feladatát a bekövetkezendő osztrák, német, magyar vagy jugoszláv forradalom. Az átalakulás folyamata alatt csökkenhet a termelés, azonban a termelésnek a hajtóereje nem csökkenhet. A hajtóerő pedig az a tudat, hogy amit a munkás termel, azt magának termeli, nem kell a terméken osztozni a kapitalistával: az a tudat, hogy minél többet képes termelni, annál magasabbra emeli anyagi és szellemi jólétének színvonalát. A proletárforradalom fölszabadítja a termelő erőket a kapitalizmus bénító hatása alól a kapitalizmus megdöntése által. Érdekévé teszi a munkásnak, hogy fejtse ki képességét és fegyelmezett katonája legyen a munka hadseregének, mely a forradalom győzelmes befejezése után a nélkülözés, az ínség ellen indítja meg az irtó hadjáratot. B B AZ ÁZSIAI ÓRIÁS. A„ Hindu Szabadság Barátai” nevű társulat titkárja közli az alábbi érdekes adatokat. Indiában 72 millió férfi és 32 millió nő foglalkozik nyersanyagok előállításával. A mezőgazdaságban közel 7 millió férfi és nő dolgozik. A bányaiparban 200,000 férfi és 100,000 nő talál foglalkozást. A szövőiparban 7 és fél millió férfi és nő dolgozik. A szállító iparban 2 és negyed millióra rúg a munkások száma. Ennek az évnek első felében kétszáz sztrájk tört ki Indiában. A sztrájkokban a munkások milliói vettek részt. A munkások szakmákra való tekintet nélkül szervezkednek, minden egyes telep munkásai egy szervezetben. A munkások a régi faluközösséget kívánják vissza, olyan módosítással, amilyet a modern ipari eszközök lehetővé tesznek. A hindu proletáriátust, ezt a nyugtalankodó óriást költögeti most osztálytudatra az orosz proletáriátus. És ha ez az óriás felemelkedik félelmes erejének teljességében, Ázsiában itt az imperializmus halálos órája. E B WEST VIRGINIÁBAN, mint a többi déli államban, különösen a polgárháború óta nagyszerűen bevált az a kapitalista taktika, mely a kizsákmányolókat sztrájktörőkről és olcsó munkaerőről biztosította. A fajgyűlölet szításával sikerült a munkáltatóknak a kapitalista érdekek védelmére sorakoztatni a fehér munkásokat, a fehér munkások segítségével sikerül ipari jobbágyságban tartaniok a néger munkásokat. A fehér munkásoknak persze kiváltságaik voltak. Azonnban a kapitalizmus fejlődése magával hozta a kizsákmányolás fokozásának szükségessé- gét, rákerült a sor a fehér munkásokra is. Az eredmény az, hogy ma már a fehér és a néger bányászok egymás oldalán vívják harcaikat a bányabárók és gunmaneik ellen. A profitéhes kapitalizmus kénytelen volt felrúgni magától egyik legbiztosabb támaszát. . .E VANNAK SOKAN, akik nagyon haragsza- nak azért, amiért az Egyesült Államok még nem lépett be a Nemzetek Ligájába. Bizony,ra van is miért: néhány hét előtt az amerikai katonák elestek attól a szórakozástól, hogy Varsónál harcoljanak, most meg az a veszély fenyeget, hogy a szovjet hadseregek el- f árasztják Perzsiát és Indiát, anélkül, hogy angolok oldalán harcoló amerikai katonákat vernének meg. , B BL PÁRISBÓL JELENTIK, hogy Foch tábor-1 1 nők, — legnagyobb sajnálatára, — nem lá- 1 fogathatja meg Amerikát, de el fog jönni he-1,lyette Fayolle tábornok, hogy az amerikai nép hódolatát átvegye. A fontos igazán az, hogy valaki almijain. JUl alig várjuk! is BOJKOTT ÉS BOJKOTT írta LUKÁCS GYÖRGY. Az amszterdami Szakszervezeti Internacionale Magyarország ellen foganatosított bojkottja összomlott. A helyes és okos proletárpolitika elemi követelménye, hogy a tényen magán ne szépítsünk semmit. Ellenkezőleg. Szögezzük le ridegen ahogy van, okaival és következményeivel együtt, elemezzük a helyzetet, melyből létrejött és amelyet megterem- tett és lássuk, hogy mi következik ebből a jelenre, a cselekvésre, a jövőre nézve. A szépítgetésre pedig annál kevésbé szorultunk rá, mert hiszen még ez a rosszul sikerült sztrájk is, bár vereséget jelent a szakszervezeti Internacionale számára, nem veresége a proletariátusnak (sem a magyarnak, sem a bojkottáló államokénak) és legkevésbé sem győzelme a fehér Magyarországnak. Hogy mennyire nem, bizonyítja az a Pesten szokatlan “előkelő” és letompított hang, melylyel a bojkott leverését ünnepelték. Ez a hang nem a győztesek hangja volt, hanem a halálraítélt öröme, hogy valamiképen mégis sikerült neki a biztos kivégzést, ha nem is elkerülni, de legalább elodázni. A Magyarország ellen indított bojkott -ban legfontosabb megindításának puszta ténye volt. A világ proletariátusa ezzel kimondotta a halálos ítéletet Horthy-Magyarország fölött. Hogy mikor lesz ereje ezt az ítéletet igazán végrehajtani, hogy mikor választja meg hozzá a helyes taktikát, nem tudjuk. De maga a tény is elég arra, hogy Horthy-Magyarország lármás, véres és ocsmány agóniája megkezdődjék. Elég, mert az a két fél, aki a döntő harcot vívni fogja, az elnyomók bűnszövetkezete és a magyar proletariátus, egyaránt ráeszmélt arra, hogy ez a közdelem itt van; ráeszmélt egyúttal arra, hogy ezt a küzdelmet a világforradalom jegyében és keretei között fogják megvívni és ezzel (mindketten tudják, ha egyik sem mondhatja hangosan,) el is dőlt a győzelem kérdése, csak a győzelem dátuma lehet még kérdéses. Ebből a látószögből nézve nincsen semmi tragikus abban, hogy a győzelmet nem hozhatta meg mindjárt az első csata. Az e fölött való sopánkodás helyett érdemesebb azon gondolkozni, miért nem hozhatta meg. A felelet igen egyszerű, mert a bojkott forradalmi rendszabály, amelyet opportunista eszközökkel nem lehet megvalósítani. Az amsterdami Internacionale bojkottja pedig úgy indokaiban, mint kiviteli eszközeiben.opportunista volt , ha a forradalmi munkásság nyomása alatt jött is létre. Opportunista volt indokaiban, mert nemzetközi akciónak tervezték, anélkül, hogy igazi, nemzetközi célkitűzései és ennnek megfelelően, igazi nemzetközi jelszavai lettek volna. Egy Magyarország ellen indított bojkott forradalmi célja egyedül a magyar proletariátus forradalmi fölszabadítása, a fehér diktatúra létének kipusztítása lehetett volna. De ezt a célkitűzést, ha komolyan akarták volna, hogy a világ forradalmi munkássága forradalmi lendülettel vegyen részt a harcban, mint a nemzetközi forradalom veszedelmes kiirtását kellett volna beállítani. Rá kellett volna mutatni arra, hogy Horthyék a lengyel slachta melllett, az antant egyedüli megbízható zsoldosai Szovjet Oroszország ellen, hogy tehát a világ proletariátusa önmagát, Szovjet Oroszországot védi, amikor halálos csapást mér a magyar gyilkosokra. A bojkott jelszavai ellenben opportunisták voltak: a világ proletariátusa “rokonszenvét, együttérzését” akarta kifejezni szenvféski magyar testvéreivel el akarta érni, hogy helyzetük — a fehér terror alatt — “enyhébbé” váljék. Azt lehetne ezzel szemben fölhozni, hogy a bojkott rendezői csak taktikai okokból állították így be a kérdést. Hogy tisztában voltak azzal, hogyha a fehér terror kormánya csak a legkisebb látszatengedményt teszi is a világ munkásságának a bojkott megszüntetésének fejében, hogy ez az ő erkölcsi összeomlását jelenti, amelyet a tényleges összeomlásnak nyomon kell követnie. Föltéve, de meg nem engedve, hogy ez így volt, bizonyos, hogy a bojkott rendezői az esetben a legalkalmatlanabb taktikát követték el a cél elérésére. Rendes szociáldemokrata és szakszervezeti bürokrata fölfogás szerint — hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon — úgy akarták a bojkottot foganatosítani, hogy ez kizárólag Horthy-Magyarországot sújtsa, anélkül, hogy a bojkottáló államok kapitalizmusát lényegesen érintené, anélkül, hogy ezekben az államokban lényegesen élesítené az osztályharcot. Ez az oktalan illúzió, ez az opportunista beállítás tette lehetetlenné, hogy a bojkott igazán hatályos legyen. Mert egyedül Ausztria az az ország a Magyarországot környező államok közül, ahol a kormányban résztvevő szociáldemokratáknak és szakszervezeti bürokratáknak lehetséges volt egy opportunista egyensúlyt teremteni bojkott és hazai kapitalizmus között.. Ennek fejében persze leszerelték a bojkottáló munkásság igazán forradalmi megmozdulását (munkások és tisztviselők összecsapása az Effelbahnon), igyekeztek a feelső osztályharcot minden áron letompítani, aminek ellenértékeként a burzsoázia ellentállása is csak szálaskodásban merült ki. A többi országban a bojkottot forradalmi mederbe kellett volna terelni, hogy igazán működésbe lehessen hozni. Ettől pedig az amszterdami urak jobban féltek, mint a vereségtől. A munkásság pedig, amely az első időben forradalmi lelkesedéssel vette föl a küzdelmet, elveszítette az irányt ennek a habozó taktikának következtében, ellankadt. Az amsterdamiak pedig, ahelyett, hogy a növekvő ellentállásra élesebben és élesebben (forradalmi módon) feleltek volna, tárgyaltak Horthyékkal és Horthyék tagadásával szemben, mintha ők szóba sem állnának a szakszervezetekkel, görcsösen igyekeztek igazolni, hogy Horthyék elismerik őket tár- gyaló feleknek. . . Ezért bukott el a bojkott. Mindazok az okok, amelyeket Forstner, Fimmen, az “Arbeiter Zeitung” stb. fölhoznak, lehetnek igazak (bár léényeges ellentmondások vannak köztük.) Tény az, hogy a bojkottot leszerelték, Amsterdamból szerelték le. Hogy ezt az antant nyomása Bécsben megelőzte, nagyon valószinnű, de nem igazán fontos. Fontos az, hogy leszereljék, hogy sikerült leszerelni. Amilyen kevéssé sikerült azt a céljukat elérni, hogy Horthy-ékkal megegyezzenek, oly mérték- 1 ben érték el a másikat, annyira tá- tvol tartani minden forradalmi szelle- met a bojkottól, hogy az minden pil- lanatban a “vezetők” kezében lejegyen, hogy bármely pillanatban le lehessen szerelni, így a bojkott lefolyása a háború előtti nagy sztrájkokra emlékeztet. A munkásság nyomása alatt, hogy a vezetést ki ne adja a kezéből, a szakszervezeti bürokrácia megindítja asztrájkot. Alig, hogy megindul, első gondja a , ’’rendre” ügyelni, arra, hogy forra- ; talmi útra ne terelődjék, hogy az- ; tán — az első adandó alkalommal , — megegyezést létesítsen a tőkés- , sőt, leszerelje a sztrájkot és ered ,mény nélkül vezesse le a munkásság forradalmi hangulatát. A Magyar- , ország elleni bojkott megbukott.] mert nemzetközi formában való fölmelegítése volt a régi, opportunista szakszervezeti sztrájkoknak. Hogy mennyire az amsterdami In- , ternacionale veszítette el a csatát és , nem a forradalmi proletariátus, ki- , ’onyitja annak a szakszervezetektől , függetlenül, kis kommunista pártok fölhivásaira megindult, munkástöl,,megek spontán forradalmi lelkese- ; léstől vitt bojkottnak sikere, melyet 1, világproletariátus forradalmi része Lengyelország ellen visz. A " communista Internacionale és euró tiai szekciói fölismerték azt a veszérelmet, amely a világforradalom térzére a lengyel hadseregben, annak az antánt által való ellátásában rejik. És saját államaik minden ellent-llása dacára, erőszakkal akadályoz-ták és akadályozták meg a fegyver■s muníciószállítást. Eleinte csak szórványos, helyi akciókról volt szó. De minél világosabban tudatossá .ált széles proletártömegek előtt, hogy saját forradalmukat védik, ha a lengyel slachta szervezkedését n nemzetközileg bojkottálják, annál viharosabb hullámokat vert a mozgalom. Ma — ha az átszánt kapitaizmus nem hátrál meg — lehet,ogy a német forradalom ezen a f’ronton fog kitörni. Itt nincsenek tárgyalások “államférfiak” és “vezé- ryek” között — és mégis komolyab- ban fog meghátrálni az angol-fran-sia imperializmus, vagy komolyabb vereséget fog szenvedni, mint ami'3 valaha lehetséges lett volna az am- sterdami bojkottban. Mert itt az elfenforradalom tetteivel forradalmi cselekvést szegez szembe ; munkás- vág; mert itt nem tér ki a döntő ararc elől, hanem szembenéz vele. Ezért ezt a harcot nem lehet meg- é ■gyezésseí elintézni, nem lehet le-szerelni. De mert ez így van, azért nincsenlég vége a Magyarország elleni bojkottnak. Magyarország kérdése a semzetközi forradalom kérdése. Mi- 1 lél inkább omlik össze Lengyelország, annál világosabb, hogy az án- 3 ant itt készül főzni egy kis Żsenyel-Eisatz-ot. Ha ezt fölismeri a forradalmi munkásság — és lehetet-en, hogy hamarosan föl ne ismerjem — akkor megindul a forradalmi bojrott, az elsöprő bojkott fehér Ma- gyarország ellen. Horthyék érzik, h hogy nincs okuk ujjongani, ők már harcoltak; a munkásság csak had- gyakorlatozott ellenük, még pedig: l ehetetlen vezetők áruló parancsnokai C ága alatt. Az igazi harc elkerülheetlen és elkerülhetetlen a proleta- státus győzelme. Az opportunista a bjkott meghalt. De Domon fogja .övetni az igazi, a forradalmi bajt ott. MOST PÉNTEKEN este tartja az a Végrehajtó Bizottság rendes gyűléssét, amelyre minden tag megjelenése fontos. A titkár. (Vége.) A philadelphiai rakodómunkások intő példája. Hogy az I. W. W.-t milyen nagy veszedelem fenyegeti, annak frappáns példája a philadelphiai eset. Az I. W. W. egyik szervezetének, a M. T. W. 8-ik számú lokáljának a tagjai muníciót szállítottak Wrangel tábornok seregének. Tudták, hogy az orosz proletariátus ellen szállítják hajóra azt a muníciót. Zsebükben az I. VV. W. kártyával követték el a legszörnyűbb árulást, amit munkás az orosz proletariátus ellen elkövethet. Az Egyesült Kommunista Párt tagjai kutatták, hogy melyik kikötőből küldik innen a muníciót Wrangelnek. Felfedezték, hogy Pigeon Pointon, az I. W.W. tagjai rakják hajóra a muníciót. Felfedezésüket nyilvánosságra hozták és az I. W. W. központi vezetősége felfüggesztette vagy kizárta a vétkes szervezetet. És most figyeljék meg önök, milyen kommentárt fűznek az I. W. W. lapok szerkesztői ehhez az esethez. Idézzük a “Felszabadulás” augusztus 28-iki számából: "... azok a tagok, akik ezt az árulást elkövették, óriási többségben a pár héttel ezelőtt lezajló sztrájk alatt csatlakoztak a szervezethez. A Marine and Transport Workers Industrial Union No. 8. philadelphiai osztálya a pár hétig tartó sztrájk alatt 1500 tagról több mint 7000 tagra szaporodott. A pár hetes tagok közül tehát még sokan nem voltak tisztában azon főelvekkel, amelyeken az Industrial Workers of the World alapszik, a bérharc azonban szükségessé tette, hogy a szervezet tagjaivá legyenek. A bérharc hevében nem nyílt alkalom arra, hogy a jelentkező tagokat tüzetesebb vizsgálatnak vessék alá. A harc pedig csak most fejeződött be és még nem volt idő a nevelésükre. Ez azonban, csak gyönge mentségül szolgál...” nagyon gyönge mentségül az árulást elkövető tagok számára és még gyöngébb mentségül az I. W. W. számára. Ez a mentegetőzés mutatja, hol a hiba. Ha egy sztrájk alatt nincs alkalom a bérmunkások osztálytudatossá nevelésére, hát hol van akkor alkalom? Ha egy sztrájk, amelyet az 1. W. W. vezet, nem a legjobb alkalom a munkások osztálytudatának felébresztésére, ha az 1.W. W. egy sztrájkban nem talál módot a munkások nevelésére, akkor be kell ismernie, hogy erre a nevelő munkája vagy akarata, vagy képessége nincs. És akkor a sztrájkjai nem jelentenek többet, mint akármelyik A. F. és L sztrájk. Azonkívül a 7000 tag közül 1500 már régi tag volt, akiknek a főelveket meg csak ismerniök kellett. Ha 1500 ■égi tagnak nincs annyi ellenőrzése 1500 új tag felett, hogy rögtön felszólaljon az árulás ellen, rögtön megegye az intézkedést az I. W. W.-ba lem való tagok kizárására, hanem megválja, míg egy másik szervezetnek a tagjai fedezik fel és hozzák nyilvánosságra az árulást, hogy aztán központi végrehajtó bizottság zára ki úgy az új tagokat, mint a régieket, az I. W. W. azt bizonyítja, hogy nem alkalmas a proletariátus osztályharcának, foradalmának vezésére. És ez nem is lehet másképp, sztrájkvezetői, lapjai, tisztviselői a messze ködös távolban látják a proetárforradalmat, nem lehet tehát csodálni, ha szem elől vesztik a forradalmi célt és a harcokból, melyeket még vezetnek, hiányzik a forradalmi leveles, a forradalmi szellem. Ezeket a hiábákat, munkástársak, nem fogják az I. W. W.-ból kiküszöbölni a Felszabadulásban hasábomra közölt szitkozódások és rágalmazások, az oktalan dühöngések az Előre szerkesztői ellen. Ezeket a libákat csak önök küszöbölhetik ki, eltéve, hogy felismerik. A proletáruradalom nem azt fogja tekinteni, mi volt az I. W. W. a múltban, hanem azt, hogy mi a jelenben. A Komunista Internationale ezelőtt kilenc hónappal még testvérképét nyújtott az I. W.W. felé, — hogy visszavezesse a forradalmi utak üdvözletét küldötte nem “az Industrial Workers of the World tagágának”, mint ahogy azt a Felszabadulás hamisan írta, hanem “az I.Y. W. sorai közt levő forradalmi amerikai proletariátusnak.” . Az I. W. W. sorai közt levő foradalmárokhoz szólunk mi is, hogy egyék az I. W. W.-t ,érdemessé arra a testvéri kézre, ne engedjék olyanná korcsosulni, hogy az a testvéri kéz ökölbe szoruljon az I. W. W. élén. Legyen-e kooperáció? Az Amerikai Magyar Munkások szövetségének szeptemberi konveniója egyhangúlag megállapította: 1. Nem ért egyet az I. W. W. apjainak azzal a véleményével, hogy z amerikai kapitalizmus Szilárdan Is és az amerikai proletariátus fáradalma a távoli jövő kérdése. 2. Nem ért egyet az I. W. W. hivatalos szónokainak ama véleméyével, hogy az I. W. W. az egyenli és egyetemes orvossága a táradalmi bajoknak. .. Nem ér egyet az I. W. W. sztrájkvezetőinek azzal a véleményével, mely a sztrájkokat csupán a pillanatnyi előnyökért való harcokká akarja tenni. 4. Nem ért egyet az I. W. W. hivatalnokkarának azzal a magatartásával, mely a szervezeti kérdést az osztályszolidaritás és a proletáregység fölé helyezi s az I. W. W.-t megakadályozza annak a feladatnak a teljesítésében, hogy egy táborban tömörítse Amerikai ipari szervezeteit. 5. Becstelenségnek tartja, hogy egyes I. W. W. ssipok, mint a One Big Union Monthly, olyan forradalmárokat, akiknek taktikai felfogásával nem értenek egyet, agent provokatőröknek neveznek. 6. Helytelennek tartja azt a hivatalos I. W. W. felfogást, hogy a proletariátus csupán a munka megtagadásával képes lesz megdönteni a kapitalista rendszert. 7. Ilyen körülmények között a konvenció lehetetlennek tartja a kooperációt a szövetség és az I. W. W. között és utasítja lapjainak szerkesztőit, a szövetség végrehajtó bizottságát, szervezőit és tagjait, hogy az I. W. W.-val szemben nevelő kritikát gyakoroljanak. A konvenció a későbbi kooperációt attól tette függővé, hogy ennek a nevelő kritikának lesz-e eredménye, visszatér-e az I.W. W.a helytelen útról, amelyre sikamlott? Reméljük, munkástársaink, hogy fontolóra véve a hibákat, melyeket feltártunk, arra fognak törekedni, hogy ez az idő minél hamarább bekövetkezzék. ....... Munkástársi üdvözlettel Az Amerikai Magyar Munkások Szövetségének Végrehajtó Bizottsága. * --------o------- •——o------- . NYÍLT levél az I. W. W. tagjaihoz. SZOVIETET PR0KLAMÁLTAK YUCATANBÁN MEXIKÓ CITY, szept. 16. Magánúton jelentik, hogy Yucatan államban, Yakcoba közelében, kedden öszszecsapás keletkezett a kormány csapatai és a radikális elemek között. Yucatanban szovjet kormányzatot kiáltottak ki és a nacionalistákat felszólították, hogy fejtsenek ki ellentállást a kormány csapataival szemben, amelyeket mozgósítottak és amelyek már előnyomulóban vannak a forradalom elnyomására. ---------------- New York utcáinak tisztítása 33,281,228 dollárba kerül Arnold B. Mac Stay tisztogatási felügyelő elkészítette az 1921. évi költségvetést, amely 1,3,163,523 dollárral több, mint az 1920. évi előirányzat. A tisztogatási felügyelő azzal indokolja a magasabb elönirányzatot, hogy a munkabérek emelése tette azt szükségessé. Az elönirányzattal kapcsolatosan a magunk részéről csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy még akkor sem lenne kifogásunk ellene, ha az még magasabb összeget tartalmazna. Amit mi kifogásolunk, az a./uui all, hogy a rengeteg milliókat kizáróan az úri negyedek tisztántartására fordítják, míg a munkásság által sűrűn lakott utcák tele vannak szeméttel, és sokszor heteken keresztül ott hevernek" a döglött állap" tok, terjesztve a betegségek ezernyi bacillusát. Számtalanszor lehet látni, hogy , a proletár gyerekek a döglött lovakon gyanútlanul nyargalásznak és sejtelmük sincs arról, hogy a sorvasztó betegségeket milliónyi bacillus formájában magukba szívják. A felemelt összeget ezeknek a bajoknak az orvoslására kell fordítani legelső sorban. ---------------A bányászok tovább “Vakációznak” SCRANTON, Pa., szeptember 16. A bányamunkások tegnap gyűlést tartottak és elhatározták, hogy tekintet nélkül lesznek arra, hogy a többi kerületek munkásai — a vezérek szavára — visszamennek-e a munkába vagy sem, ők mindaddig: ’’vakációzni” fognak, mig követeléseik teljesítve lesznek. HAZLETON, Pa., szept. 16. — A bányászok tisztviselőinek tanácskozásai a harmadik napon sem jutottak előbbre. A véleményező bizottság nem tud elhatározó lépésre jutni. Az elhatározást James Gorman titkárnak jelentésétől teszik függővé, aki Washingtonba utazott, hogy a munkaügyi minisztérium közbenjárását kieszközölje. James Gorman telefonjelentése után nyilvánosságra fogják hozni a bányász tisztviselők utasításait. -----------------TÁMOGASSÁTOK AZ ÉLŐKÉT, A MUNKÁSSÁG EGYETLEN NAP ÚTLAPJÁT.