Előre, 1920. október (16. évfolyam, 2949-2985. szám)

1920-10-18 / 2967. szám

Brifö3£~ X S% -'­­s V, ." HUXíSARIAN DAILY NEWSPAPER " • Published DAILY including SUNDAY . f ’Sunday issue includes Magazine section Publianed by the American Hungarian Workingmen Federation Secretary CH. VARGA f ;■ • * • 'HARRY H KLEIN. Business Manager. ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH TH POST OFFICE AT NEW YORK. N. T. _ ADMISSION FOR SECOND CLASS APPLIED FOI S3 East 1st Street -aätSäLi'1 Telephones: .o» New York, N. Y. ORCHARD 492.. 49. SUBSCRIPTION RATES:* United States and Canada: on year: $8.—; 6 months: $4.—; 3 months: $2.—. Foreig * Countries: one year $12.—; 6 months $6.—; 3 months ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egyesült Államokban és Kana­dában, egy évre: $8.—; félévre: $4.—; negyedévre külföldre: 1 évre: $12.—; félévre: $6.—; negyedévre $. A lap hasábja közérdekű ügyekben mindenki számár MN­DEN CSEK és MONEY ORDER az ELŐRE , , HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. SOKAT MONDÓ HÍREK Három nappal ezelőtt megint világgá rö­pítették azt a hírt, hogy Moszkvában fellá­zadt a nép. A hírt nagy betűkkel, minden lap azt­ első oldalon közli. Éppen úgy, mint né­hány nappal előbb azt a hírt, hogy Kínában monarchista forradadalom kergette el a köz­társasági kormányt. A világ imperialistái és kapitalistái szívből óhajtják mind a kettőt a moszkvai lázongást, a kínai forradalmat is Moszkvában ismét cárt, Pekingben ismét csá­szárt szeretnének látni. Ezért kerülnek ezek a hírek a polgári lapok első oldalára. Az a hír, amely Pekingből érkezett és megcáfolja a forradalmi kacsát, már csak a lapok bel­sejében jelenik meg, egészen kis betűkkel. A moszkvai lázongás cáfolata is ilyen helyen így fog megjelenni. Vagy talán meg sem fog jelenni. Az orosz szovjet kormány már régen megunta a folytonosan felbukkanó kacsái cáfolatát. A legjobb cáfolat az, hogy háron év után szilárdabban áll a helyén, mint va­la­ha. * p]~ . » . LENGYELORSZÁG súlyos helyzetét mivel mutatja az a hír, hogy Pilsudski tábornok,­­ köztársasági elnök benyújtotta lemondása és csak a kormány hosszas rábeszélése után vona vissza a lemondását. Pilsudski mene­külni akar. A patkányok is menekülnek a sü­lyedő hajóról. . De van egy másik hír is, amely élénk fényt vet a lengyel helyzetre. A lengyel vasutasok áltaános sztrájkot hirdettek és a sztrájk els méretű lett, hogy a személyforgalom az égész országban szünetel és beszűnt az élelmiszer szállítás is. Lengyelország számos részén éh­ínség fenyegeti az amúgy is kiéhezett lakos­ságot. A lengyel vasutasok nem engedik to­vább puszta ígérettel betömni a szájukat. És a tetejébe mindennek jön a harmadik hír: a Nemzetközi Munkás Szervezet bojkot­ra készül Lengyelország ellen. Nyáron meg­állt minden vonat, minden hajó, levél és sür­göny, amely Magyarország felé indult. Most a lengyel imp­erialisták megbüntetésére ké­szül a nemzetközi munkásszervezet. Az osz­tálytudatos munkások gazdasági szerveze­tei egyre erősebben hallatják hangjukat ott ahol országok sorsát intézik­ a politikában. * ANGLIÁBAN minden erőlködés ellenére is kezdetét vette a bányász­sztrájk, amelytől hónapok óta reszket az angol kormány. Egy­előre még beláthatatlanok e sztrájk követ­kezményei, amelyben rögtön a kezdetkor egy millió munkás vett részt, azonban ez a szám­­rövidesen a kétszeresére emelkedhet, ha a vasutasok és a szállítómunkások rokonszen­­vi sztrájk kimondására szánják rá magukat. Ezzel egyidőben jött a híre annak, hogy Belgiumban november elsején valószínűleg kezdetét veszi az általános bányász­sztrájk. Egyre nő, egyre szaporodik azoknak az or­szágoknak a száma, ahol a munkások többé nem akarják a bérrabszolgaság igáját húz­ni. Szabad emberek akarnak lenni, egy sza­bad ipari köztársaságban, ahol a föld a föld­művesé, a bánya a bányászé, a gyár pedig a munkásé. Rohamlépésben közeledünk egy ilyen társadalmi rendszer felé.­­ ÉS MIND E HÍREK nyomában jön annak a híre, hogy Románia békét szeretne kötni a szovjetekkel. A román miniszterelnök jegy­zéket küldött Csicserin­hez, az orosz külügyi­­ népbiztoshoz, és abban azt kérdezi, hogy me­lyek azok a feltételek, amelyek alapján Szo­­vjet-Oroszország békét kötne Romániával. Románia érzi azt, amit a szövetséges nagy­hatalmak még nem éreznek, vagy éreznek, de nem merik beismerni. Románia érzi, hogy jó lesz békében élni a hatalmas északi szom­széd mellett, amelynek élén többé nem ide­gen kormányok szövetségét kereső cár, ha­nem a világ proletariátusának a felszabadí­­tásáér harcoló munkás­kormány áll. Romá­nia érzi, amit a felsorolt hírek mutatnak, hogy a nemzetközi Tőke két malomkő között őrlődik: minden ország saját munkássága és a külfödi proletáriátus az a két malomkő, amely a profitra alapított társadalmi rend­szernek véget fog vetni. E két malomkő közül nincs menekülés! v­k ■ * EZT IS BRISBANE MONDJA Az amerikai magyar polgári lapok az utób­bi időben nagy előszeretettel fordítgatják Arthur Brisbane, a kiváló amerikai újságíró írásait. Amit Brisbane mond, az szentírás­­számba megy. Ami itt következik, azt Bris­bane mondja: “Nagyon nehéz dolog ennek az or­szágnak a kedvében járni. Oroszország, ennek az országnak a példájára, azt jn­omiova jvinanajv, hogy a poxer-kar­e­­rités összegét nem kell tovább fizetnie Oroszoszágnak. Ez azonban alkalmas ar­ra, hogy Kínát és Oroszországot barát­ságos viszonyba hozza, tehát ez az or­­­­­­szág Kínánál tiltakozását jelentette be. Oroszországgal senki sem lehet barát­ságos viszonyban, ha arra Washington­­­ból külön akáz formájában nem kap en­gedélyt. . Egyébként a mi kormányunk Len­gyelországot is értesítette arról, hogy 28 az Oroszország és Lengyelország közötti ne éppen most megkötött békeszerződéshez nem adhatjuk hozzájárulásunkat, mert a­ Lenin kormányának a bukása után az ús oroszoknak talán nem fog tetszeni a­z a szerződés. Honnan tudjuk mi, hogy Lenin kor­­­mánya meg fog bukni? És ki nevezett bennünket Oroszország gyámjává? Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy mit csi­nál s milyen szerződést köt Oroszország !" és Lengyelország?” . Ezt is Brisbane mondja. Mert Brisbane­­ ugyan szintén polgári újságíró, mint a Nép­­i szava vagy a Szabadság tinta­ fogyasztói, de­­ ő nem dugja strucc módjára a homokba a fe­­te­jét. Benne legalább annyi tisztesség van,­­ hogy néha megírja az igazat. Az amerikai­­­ polgári magyar lapok soha, a EZ AMERIKA!­ 1- Washingtonból jelentették, hogy 1919-ben­­ az Egyesült Államok asszonyai 750 millió 1, dollárt költöttek arcfestékre, illatszerre, rizs­g­porra és ajakfestékre. Ugyancsak ,1919-ben , az Egyesült Államok féfiai és asszonyai­k 2,700 millió dollárt költöttek adózás alá a kerülő fényűzési cikkekre. Mialatt Amerika L-­ asszonyai a szépítő­szerek számláit fizetge­­tik, addig Amerika férfiai — az asszonyok­­ segítségével — 1,310 millió dollárt füstöl­­n­­ek el. Talán mondanunk is felesleges, hogy eze­­­­­ket az elképzelhetetlenül nagy összegeket a­ legnagyobb részben nem az Egyesült Álla­­mok 106 millió főnyi lakossága költi el, ha­­ny­nem az a néhány ezer ember, akiket a nagy dolgozó tömegek tartanak el. Ezt bizonyítja­­ az, hogy kétezer millió dollárt automobilra,­­ 500 millió dollárt ékszerre, 300 millió dol­­l­­árt szőrmére és 250 millió dollárt hangsze­­r­rekre költöttek el. Ez Amerika! De nemcsak ez Amerika. Amikor Wash­­ingtonból a fenti jelentést közzé adták, a DJ“Save a Life League” egyik tisztviselője je­­lentette azt, hogy a múlt hét egyik napján 115 ember lett öngyilkos az Egyesült Álla­­­­mok területén. Abban az országban, amely­­ben 2 ezer millió dollárnál többet költenek ' fényűzési'cikkekre és 750 millió dollárt köl­­t­­enek szépítő szerekre, ott egyetlen egy nap­­ alatt 115 ember dobja el magától az életet. Azzal már kérkedhetünk, hogy ha a fény­­­­űzési cikkek vásárlói között nem is, de az öngyilkosok között annál több képviselője­­ van a bérrabszolgák nagy tömegének. Ez is Amerika! De nemcsak Amerikába® ez a helyzet. Az egész világon, aho­l a Tőke ostorozza az em­­e­bermilliókat, fényűzésben élnek a herék, a­­­i kizsákmányolok és nyomorúságban a dolgo­­­­zók, akik számára a nyomorúság elöl csak­­ egy menekülés van: az öngyilkosság vagy­­­­ az osztályharc.­­ A gyengék és kishitű­ek az előbbit választ­­a­nák. Mi az utóbbir,­a a " LÉTRE JÖTT végre az orosz-lengyel béke , és az egész világon úgy írnak róla a polgári­­ lapok, mint a lengyelek nagy győzelméről. Nem ez a fontos. A fő, hogy létrejött a bé­­z­ke és a lengyel fronton felszabadult orosz tö­­­­megek hozzáláthatnak az elvégzendő munka hátra levő részéhez: megsemmisíthetik Wrangel tábornok ellenforradalmi hordáit , és tovább folytathatják Szovjet-Oroszország­­ kommunista rendszerének az építését. A lengyel győzelem nem fog gyümölcsöket hozni. És ha fog, azt is a világ proletariátusa fogja leszedni! * ■ fl a I . I A KAPITALISTA lapokat felháborította­­ az a jelentés, hogy Haitiban az Egyesült­­ Államok tengerészei több ezer embert gyil­­­koltak le. Követelik a legszigorúbb vizsgá­latot és a közigazgatás reformját. Csak­­ egyet nem követelnek: azt, hogy az ameri­­­­kai kapitalisták érdekeit védelmező hadse­­­­reg hivassák vissza. n ■ A HAZUGSÁG csalás és ebben a csalásban­­ a kormányoknak van a legnagyobb részük. Tolstoj­­i­n ■ ’ MIVEL a társadalom igazságtalanságra le van építve, a törvénynek az a hivatása, hogy­­ védje és föntartsa ezt az igazságtalanságot. Anatole Finance. B fl AZ ERŐSZAK és a hazugság védelmezői-­­ vel együtt haladni annyi, mint hátat fordíta­ni a szociális forradalomnak. Jaurés. B­ál AZ OSZTÁLYURALOM merénylet az em­beriség ellen. A szocializmus tehát, mely el­­ő­törli az osztályokat, az emberiség visszaállí­­­­tása. Ezért mindenkinek kötelessége, hogy " szocialista legyen. A szocializmus nem valami önkényes és utópikus kitalálás; indul és fejlődik teljes­­ realitásban; az élet nagy ereje, mely átjár­­­ja is egész életet és nemsokára képes lesz­­ átvenni az élet vezetését. Jaurés. . j » fii B * ELŐRE' HORTHYÉK MAGYARORSZÁGA ÚTNAK INDULT A KONSZOLIDÁCIÓ FELÉ A MAGYAR BETYÁRURALOM KÜLFÖLDI PROPAGANDÁJA Miként akarják Horthyék kiterjeszteni rém­uralmukat Középeurópára? A fehér terror propagandájának az aktái. Tíz milliárd a magyar állami költ­ségvetés deficitje. — Az Oszten­­burg-különítmény le akarta sze­relni a főkapitányságot. — A fe­hér terror merényletet tervez a pécsi munkásság ellen. (Az Előre tudósitójától.) WIEN, 1920 szept. 21. A fehér terror hadvezérei már hó-­ napok hosszú sora óta konszolidá-­­ciósdit játszanak. Horthy konszoli­dációról beszél, Apponyi konszolidá­cióról szaval, Teleki még éjszaka is a konszolidációról álmodik. És mind­ezeket a konszolidációs beszédeket, szavalatokat és álmokat kiszínezve, bő lére eresztve, megfelelő görögtü­­zes világítással újból és újból föltá­lalja a fehér terror bel- és külföldi­­ sajtója. A magyar propaganda a konszolidáció állandó és gyors elő­rehaladását kiáltja világgá. Hasznos és szükséges munkát vég­zünk tehát, ha a legújabb magyar­­országi híreink nyomán iparkodunk magunk is behatolni a fehér terror konszolidációjának titkaiba. A gazdasági konszolidáció, Magyarország gazdsági konszoli­dációjáról eleget tudunk, ha tudo­másunk van arról, hogy Korányi pénzügyminiszter úr közlése szerint a fehér magyar állam bevétele az 1920—21-ik ébven tíz milliárd koro­­­­na, kiadása pedig húsz milliárd ko­rona, vagyis a deficitje egy eszten­dőben éppen potom tíz milliárd. A deficit fedezésére a “báró­’ az új adók behozatalával kecsegteti a­­ magyar népet, ami annyit jelent, hogy a húsz milliárd álllami kiadás­­teherből a hét és fél milliós népes­­­­ségű ország minden lakosa ( a ma­­ született csecsemőt is beleértve)is mintegy 2667 koronát kénytelen köz-­­ vetett vagy egyenes adók alakjában megtéríteni. Erről a tiz millárdos deficitről Ko­­­rányi úr úgy szónokol, mintha leg- l­alább is a magyar állam évi fölös-­­ lege volna tiz milliárd korona. ’ Biz-­­ tos és szilárd alap”-ról és hasonló jókról beszél és a dugóhúzó-logiká-­­­val elszószátyárkodott beszéd azt a­­ látszatot igyekszik kelteni a kön­­­­­nyen hivő emberekben, hogy a tíz milliárdos deficit az első lépés az­­ ország konszolidációja felé. ..­­ A húsz milliárd évi kiadásokból 28 milliót emészt meg a kormányzó ur­a és ’’udvartartása”, nyilván azért,­­ hogy az adófizető alanyok visszaem-­­ lékezzenek a királyság régi, szép , esztendőire és már csak azért is jó­ ,­várogják vissza a Habsburgokat,­­ mert azok sem kerültek sokkal­­ többe.­­ A nemzeti hadseregre négy mil­­­­liárd koronát irányoznak elő a fehér terror politikusai, amiből 1200 mil­­l­iót a karhatalom él föl. A háború alatt a több millió osztrák-magyar­­ hadsereg havi háborús költsége 40 , 500 millió koronát tett ki, vagyis a..- s egész régi monarchia öt-hat milliár-­­­dot költött évente a háborúra, míg Horthyék a béke katonai kiadásaira­l pazarolnak el négy milliárdot akkor, amikor a mai Magyarország lako­­­­sainak száma a hetedrésze az isten-­­­ben boldogult osztrák-magyar mo­narchia lakosai számának. A külügyminisztérium 1100 millió koronát emészt föl s­e­t a kémek,­­ beugratók, megvásárolt hírlapok és­­ hírlapírók fizetésére, no meg a kül­­földi monarchista propagandára kell. A költségvetés persze arról nem számol be, hogy a külföldi pro­pagandára egyes prostituált lapok tulajdonosai mekkora summákat zse­­­belnek be. Pedig milyen érdekes vol-­­­na tudni például, hogy egyes ameri-­­­kai magyar lapok kikeresztelkedett, * avagy fajkeresztény lovagjai mek- - nagyságú gombostűpénzt vágnak­­ zsebre Horthyéktól annak fejében,­­ hogy olyan megható cikkeket zokog-­­ rak el a magyarországi k­onszolidá- ' cióról. " Népjóléti célokra .100 millió koro-­­­nát költ a magyar állam, amely ősz- 5 szeg rendeltetése egyenesen rejtély,­­ mert hiszen a munkásbiztosítás költ-­­­ségei felerészben a munkásoktól és a ‘ a munkáltatók fele része címén is- 1 m­ét a profitot termelő munkásoktól ■’ kerül ki, másmilyen szociálpolitikai * kiadása pedig a fehér terror orszá­­s­gának nincs. Ha ugyan nem ebből­­ jutalmazzák a Budapesti Kerületi­­ Munkásbiztosító Pénztár kéretlen lá­­­­togatóit, akik — a kereszt jegyében !­­ — az utolsó hetekben ismételten be-­­ törtek az élelmező csoport raktárába, s avagy a pénztárnak azokat az új, ab­­­­szolut keresztény és tetőtől-talpig­­ magyar alkalmazottait, akiket a hé­­t napokkal ezelőtt tucatszámra elbo­­­­csátott szocialista alkalmazottak he­­l­­yére ültettek és akik ez utóbbi né­­­­hány hónap alatt annyit tudtak sik-­­ kaszt­an­i, mint amennyit a pénztár­­ negyven és egynéhány éves fennál­­­­lása alatt sem sikerült pénztár va­­­­lamennyi sikksztójának, táppénzcsa-­­­lójának és betörő kasszafutójának­­ együttvéve sem eltulajdonítani. Ez­­ a keresztény kurzus csodákat mivel.­i Közoktatásügy rimén­t a hadse­­­­regre fordított milliárdokhoz képest e nevetségesen csekély összeget — 600 millió koronát ad ki a mai ma­gyar fehér terror kormánya azért, hogy már az elemista csöppségek is megtanulják az “Erger-Berger” kez­detű nemzeti indulót; hogy a közép­iskola tanítványait bevezessék a kongregációk titkaiba, hogy az egye­temre beiratkozzék néhány ezer hall­gató, akit a beiratkozás és igazoló eljárás néhány hónapos fáradalmai aztán képtelenné tesznek arra, hogy tanuljon is — nos, mindezért az a 600 millió korona is sok. Meg aztán az Ébredő Magyarok is belekerülnek évente négy milliárd koronába. A magyar állam ugyanis kétszázötvenezer tisztviselőt — csa­ládtagjaikkal együttt hétszázötven­ezer semmittevőt és ingyenélőt — tart el, akiknek egy tekintélyes ré­sze még csak nem is mímelheti a munkát, mert íróasztal és hivatali helyiség sem jutott nekik. A hiva­talos beosztás nélkül maradtak az­tán egyebet sem csinálnak, mint egész nap “ébred”-nek, mig a hiva­talokba bedugott kollégáik csak a nap egy részén át “ébred”-nek, mig a nap másik részét hivatali helyisé­gükben alusszák át. Ez a két , a­k mai fehér terror-korrmány szem­-­­­pontjából egyaránt fontos — tevé-­ kenység kerül potom négy milliárd koronába. Ahány számadás, annyi megdönt­hetetlen adata a fehér Magyaror­szág konszolidációjának. A gazdasági konszol­dáció állásé-­ nak másik bizonyítéka a magyar korona kurzusa, amely állandóan rosszabb, mint az osztrák koronáé, bár Német-Ausztriában nem volt pénzlebélyegzés és ez az ország igen kis hányadát termi meg a maga élelmiszerszükségletének. A külföld­­ kapitalistáit ugyanis azzal nem le­het becsapni, hogy a magyar állam a papírpénzben való bőség miatt a forgalomban levő papírpénzt lebé­­lyegzi és a lebélyegzésnél zsebre­­vágott ötven százalékos kényszer­­kölcsönt elkölti a folyó kiadásaira. És az is aligha javítja meg a raa­­ryar pénz értékét, hogy a koronát rövidesen becserélik “tunír”-okra, amely ünnepélyes alkalommal ismét megvág­ják a népet néhány szá­zalékig. Úgy nagyjában ennyit jelent ma Magyarországon az, hogy: gazda­sági konszolidáció. De a belpolitikai konszolidáció nem különb a gazdaságinál. Talán­­mindennél jellemzőbb tünete az Os­­enburg-különítmény legutolsó harci talalkozása, amelyet a pécsi Munkás szeptember­ig-iki száma ismertet. A pécsi pártlap közlése szerint ma egy tető az Ostenburg-különítmény gép­puskákkal fölszerelve kivonult a bu­­sapesti rendőrfőkapitányság Zriny u­­­tcai épülete elé azzal a szándékkal, hogy a rendőrséget leszereli. A terrorcsapat­­ szokásához ké­pest, állig fölfegyverkezve — kis­ull­­ogta a főkapitányság hatalmas, légy utcára nyíló épületét, aztán be­hatott a helyiségekbe és a rendőrsé­­get megadásra szólította föl. Az ut­­cán csődület támadt és rövidesen megérkezett Sréter hadügyminiszter­­, akinek hosszas tárgyalás után si­­került az Ostenburg-daliákat távo­­zásra bírni. (Folytatás.) II. Jelentés. Boríték: Magyar királyi követség Bécsben Legation royale de Hongrie à Vienne 250 520. D.S. Szig. biz. Kivül: Bécsi Magyar Követség Sajtóosztálya • Érkezett 1920. évi aug. hó 23. D. 200 S. szám 1520' Hivatalból. Szigorúan bizalmas 1­ 920. IIIJ22. R. I-áttam: 920—VIII[26. Dr. Belül: Szigorúan bizalmas! I. Nemzeti kisebbségek mi­nisztériumának. II. Külügyi sajtóosztály fő­nökének. 250.d. S. 1920. szám. Azon kedvező fordulat, me­lyet a legutóbbi párisi, majd a Budapesten lefolytatott tárgya­lások számunkra eredményez­tek, nagy kihatással van a pro­paganda működésére és irányí­tására is, mert egyrészről sokkal nagyobb mozgási szabadságot biztosít a mi számunkra, más­részről pedig ennek bizonyos külpolitikai színezetet is lehet adni. A francia hivatalos körök az­­ ottani pénzemberek hatása alatt a mi politikánkat ma már nyil­vánosan is támogatják és ennek az új hangulatnak irányítására a párisi hivatalos és félhivatalos lapok és más sajtóorgánumok is utasítást kaptak. Sikereinket csak fokozza ezzel szemben, hogy az entente ma már teljesen elfordul kedvencétől, Csehor­szágtól s amint az entente szim-,­pátiája Csehországot létesítette, úgy fogja megszüntetni ezt az országot az entente szimpátiájá­nak elvesztése. Csehországban nagyon jól­­ismerik ezt a hangu­latváltozást és ennek a hangu­latváltozásnak az eredménye ma Benes politikájának irányválto­zása. Benes a cseheknek a mi és Ausztria testéből megszerzett koncnak az elvesztésétől méltán tart s mert régi protektorát el­vesztette ezzel ma természetsze­rüleg uj protektor után kell néz­nie, így­ önmagától adódik az a gondolat, hogy a pánszláv gon­dolatot újra fölfedezte s a szláv rokonsági kapcsolat révén akar ma egy új politikai blokkot te­remteni. A tescheni kérdésnek a csehekre nézve kedvezőtlen el­intézése folytán Benesnek a te­kintélye nagyon csökkent és si­kereit ez a nagy balsiker fele­désbe vonta, amit ma föltétlenül reparálni akar s erre nagyon kedvező politikai fogásnak te­kinti a Belgráddal, Bécscsel való szövetséget. Csehország élén Benes bi­zonytalanságában és félelmében annyira megy, hogy ma már ke­resi az összeköttetést ősrégi el­lenségével, a németekkel is, csak azért, hogy a talaj végké­pen ki ne csússzon a lába alól. Renner Benesnek a politikáját a maga részéről a leghathatósab­­ban támogatja, természetesen azzal nem törődik, hogy mit szól ehhez a politikához Auszt­riának lakossága és mit felel er­re a mi politikánk. Mi ezeket a dolgokat a kellő időben Paris­ban fölfedtük s ezek a legna­gyobb ellenszenvvel találkoztak a párisi politikusok részéről,­­ akiknek a „zaját mandátummal nem lehet betapasztani, s akiknek a bőré­re megy a dolog, készülődnek, s sze­degetik elő tavaly ilyenkor a szele­menfa mellé, kukoricagóréba elrej­tett fegyvereket, Mannlichereket. Elő­re meg lehet jósolni, hogy a rendelet végrehajtása után néhány pár reni­tens kisgazda aluról szagolja az ibo­lyát, avagy lehetséges, hogy éppen ez aljas rendelet az a gyufaszál, a­mely lángra lobbantja a parasztság­ban amúgy is felgyülemlett forradal­mi keserűséget. Ez sem baj — gon­dolják a haramiák — legalább lóhá­ton menekülhetnek, kik Renner politikáját az utóbbi időben nem tekintik jó szemmel. Párisban biztatnak benőnket, sőt quasi politikai feladatunk egyik súlyos pontjának tekintik F­­­ner politikájának ellenőrzé­sét és ellensúlyozását, amelyre a franciáknak­­nemzeti politikai okokból szükségük van. Halmos már hetek óta kint időzik Párisban és jelentéseket­ küldött, hogy nemcsak pénz­ügyi, hanem ezzel összekapcsolt politikai tárgyalásai is a leg­szebb eredménnyel járnak. Ne­künk ugyan a francia szimpátiát elég súlyos áldozatokkal kell megfizetni, ezeket az áldozato­kat azonban majd másrészről be tudjuk hozni. Jó lenne, ha az eddig elmon­dottakat, amelyek a mai külpoli­tikának legutóbbi eseményeinek súlypontját képezik, a sajtóosz­tály valamilyen formában fel­dolgozva egyik keresztény lap rendelkezésére bocsátaná, hogy ebből egy vezércikket kerekítse­nek, amely a kormány félhivata­los expozéja legyen. . Halmos a gazadsági kérdések elintézés­e után a melléje beosz­tott politikai személyivel (Cs. a külügyből) és Burján őrnagy ta­nácsaira támaszkodva megkezdi további tárgyalásait is, amelyek­nek külső jellege­ csak magán­dolog lenne, valójában azonban ez lenne a hivatalos megnyitója annak a politikának, amelyet nekünk a franciák a csehekkel szemben engedélyeznének. Ebbe mindenesetre beletartozik az is, hogy a csehek bizonyos diplo-­lo­máciai lépésére való elkészülés­sel parírozni lehessen. (Erre vo­natkozólag a franciák semmiféle hivatalos formában nem akar­nak belemenni, másrészről azon­ban határozottan barátságos ma­gatartást tanúsítanak s a­­cse­hek ellenmozgalma és párisi el­­­­lenagitációja reánk nézve telje­sen eredménytelen fog maradni.) A szlovák minisztériumnak ti­zenhét darab akta másolatát jut­tatta D. (az idősebbik) a ke­­zünkre, s kilátásban van, hogy a jövő hét valamelyik napján Prá­gából is kapunk akta másolato­kat, vagy legalább is kivonato­kat azokra a bizalmas tárgyalá­sokra vonatkozólag, amelyeket Renner Benessel folytatott. Gon­dolhatod, hogy milyen nagy fon­tossággal bírnak ezek ránk néz­ve, amikor az a dolog tulajdon­képen m­i ellenünk irányul, ille­tőleg annak a politikának a meg­akadályozására, amelytől a cse­hek annyira félnek, de amelyet már megakadályozni nem tud­nak, mert minden tekintetben­­ kereszteződnek Párisban a szá­mításaik. A propaganda gombját külö­nösen most fogjuk megnyomni, hogy az itt elérendő sikerek mindenben támogassák a diplo­máciai terén elért sikereinket. Hogyan készül az új magyar paraszt-forradalom ? A magyar hivatalos lap rendeletet i­dözöl, amely szerint .... a nemzeti h­­adsereg felszerelése, a mai, lóállo-­­­­ány, illetve lóárak mellett szinte elüzdhetetlen akadályokba ütközik. A kormány tehát elrendeli, hogy mindazok a lovak, amelyek akár ma­gyarországi, akár külföldi kincstári eredetűek, átadandók a magyar ál­am katonai tulajdonába. Kincstárt­ulajdonnak tekintendők:­­ a német hadsereg (Mackensen), a vörös had­sereg és a megszálló hadsereg alaku­­ataiból hátramarad lövek, stb. Tehát nincs pénz, hogy a fősorozás utján alkalmasnak talált lovak árát a pa­­asztnak kifizessék. A ló pedig kell. \ '‘vitézi” kozákság — csak nem a Ludenny-féle lovasságra­ gondoltak­­ vizfejűek? — pedig elméletben már megvan, csak ló kell alája. Egy ka­­onai szolgálatra­ alkalm­as lónak az ira­ta 15—7o ezer korona. Ők a te­­eményességben kifogyhatatlanok. Nincs, ló, nincs pénz: el kell venni j­i parasztot — ingyen. Nem fontos­­nekik, hogy a “kincstári eredetű ló-t ■akat” a parasztság annak idején pénzért vásárolta meg, sőt azon sem akadnak meg, hogy a “vörös had­seregéről bírói ítélettel állapították meg, mikor vörös katonákat kellett­ pilóra juttatni, hogy az nem volt hadsereg, hanem összeverődött rab­­óbanda, azért ha e rablóbanda lovai­­ra van szükség, kimondják, hogy írni a vörös hadseregé, az­ az állam­­kincstáré volt, azaz, hogy a vörös hadsereg az állam hadserege volt. A nemzetgyű­lési kisgazdák úgy látszik, enyelik a pariparablási rendeletet is. Itthon a falukban azok a kisgazdák. A monarchista mozgalom jól fejlődik. A svájci alapból az itteni mo­narchista komité legutóbb 1,500­ 000 frankot adott ki nekik, azon­kívül a svájci Kurír, akit annak idején még Chum szerződtetett, akár útban van, hogy onnan újabb pénzt hozzon. A csehor­szági propaganda alig hasonlít­ható ezzel össze, ami a kiadáso­kat illeti. Jó lenne, ha Windisch­­graetz kicsit takarékosságra és nagyobb tevékenységre intené őket. Windischgraetz a magu­nk kezébe akarta összesíteni a má­sik propagandát is, ezt azonban a miniszter úr, nagyon helyesen előre megakadályozta, mert ez­zel csak el lett volna rontva a dolog. (folytatjuk.) » ----------------— LEZÁRT SZÖVŐGYÁR BOLTON, okt 16..— A Shnop Manufacturing Company az összes munkásokat elbocsátotta és a gyár bizonytalan ideig zárt­a marad. Az elbocsátást rendelés-hiánnyal indo­kolják. \ ‘ • 1

Next