Előre, 1921. január (17. évfolyam, 3045-3073. szám)

1921-01-14 / 3058. szám

»», ■ . HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY including SUNDAY. — Sunday lsstt includes Sunday Magazine Section. Published by the American Hungarian Workingmen*! Federation. — CH. VARGA. Secretary. HARRY H. KLEIN, Business Manager. entered AS THIRD CLASS MAIL THROUGH ________POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y. AD.Vi ISSIOK THUS FOR SECOND CLASS APPLIED FOR. 33 East 1st Street, New York. N. Y. Telephones: ORCHARD 4927. 4S3S. SUBSCRIPTION RATES. United States and Canada one year. $8.00, 6 months. $4.00. 3 months; $2.00. Foreign countries, one year $12.00. 6 months $6.00. 3 mouth $3.00. ÍF/?1.01 IZKT£SI ARaK: az Egyesült Államokban és Kana­­dában egy évre: $8.00; félévre: $4.00; negyedévre: $2.00. AI.1.01,i­e,­­ évre: $12.00; félévre: $6.00; negyedévre $3.00. MINDEN CSEKK és MONET ORDER az “ELŐRE HUNGARIAN DAILY' NÉVRE ÁLLÍTANDÓ ÉL E lap hasábjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki szá­­mára nyitva állana­k. AUSZTRIA BUKÁSA Az osztrák kormány beváltja fenyegetését: január 16-én átruházza Ausztria adminisztrár­­ióját a szövetségesek kártérítési bizottságára. Kijelentette már hetekkel ezelőtt, hogy a szö­vetségesek által haladéktalanul nyújtandó nagy kölcsönök nélkül Ausztriát meg nem mentheti a bukástól egyetlen kormány sem, tehát kény­telen lesz lemondani anélkül, hogy helyébe új kormány jönne. A szövetségesek most már el­­hihetik, — ha esetleg kételkedtek volna benne, — hogy az osztrák kormánynak nem volt célja a revolverezés, Ausztria összeomlása tényleg bekövetkezett. Nem a proletárforradalom dön­tött meg ott egy uralkodó osztályt s rombolt le egy, a termelésre képtelen termelő rendszert, — a kapitalizmus belső válságai és ellenmodásai fejlődtek ki logikus végső eredményükig­, mely nem lehetett más, mint a kapitalizmus össze­omlása. A burzsoá forradalom, mely a monarchiát burzsoá köztársasággá alakította, a pusztulás­nak indult kapitalizmusra új köpönyeget terí­tett, nem volt képes feltartóztatni a bomlási fo­lyamatot. A proletárforradalom pedig, mely hi­vatva lett volna, hogy a társadalom gazdasági alapjait alakítsa át s uj gazdasági alapokon te­remtsen meg uj politikai és társadalmi intéz­ményeket s viszonyokat, nem következett be. A proletárforradalom elmaradt részben a proletá­­riátus készületlensége miatt, részben azért, mert Ausztria teljesen az antant markában lé­vén, még a proletariátus forradalmi rétege is célszerűbbnek látta a várakozást. Várta, hogy­­ antant országok forradalmi mozgalma megv­édjék, hogy Szovjet Oroszország közelebb Ausztriához, hogy Németország profe­­rradalma kifejlődjön és támasza legyen az­­­nk proletáriátus forradalmának,­­ szóval osztrák proletárforradalomra kedvezőbb kö­kényeket várt. Azonban a kapitalizmus sikamlása a lejtőn gy­orsabb ütemű volt, mint a proletárforradalom fejlődése. A szövetségesek megfosztották Ausz­triát nyersanyagai forrásaitól, megfosztották kereskedelmi utaitól és piacaitól, politikai hatá­rok közé zárták, melyek iparát megbénították, termelését kikapcsolták a szomszéd országok termeléséből s ezáltal produkcióját beszüntet­ték. A francia burzsoáziának a német revanstól való rettegése megakadályozta, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzon, azzal gazdasági, politikai és kulturális egységet alkosson. Nem engedtek a szövetségesek Ausztriának más vá­lasztást, mint az összeomlást, az anarchiát s az osztrák burzsoázia most ezt az anarchiát ad­ja át a szövetségeseknek. Nem tudjuk még, hogy a szövetségesek kár­térítési bizottsága átveszi-e Ausztria adminisz­trációját. De ha átveszi is, a kapitalizmust Ausz­triában új életre nem támaszthatja. A szövet­ségeseknek saját érdekei tiltják, hogy vissza­adják Ausztriának a létfen tartás eszközeit, olyan erőre engedjék kapni,mellyel ismét elle­nük fordulhat. Nem marad tehát más, mint hogy ruhával, élelemmel, ellássanak egy nemze­tet s fedezzék adminisztrációjának a költségeit is. A saját terheik alatt roskadozva ilyen új terhet nem vehetnek magukra, vagy ha maguk­ra veszik is, nem sokáig bírják. Azonkívül nem csupán Ausztriáról van szó. Az osztrák össze­omlás csak előjele a többi középeurópai ország összeomlásának. A gazdasági és politikai csőd előtt áll Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlová­kia, Németország és Lengyelország is. Hiába üléseznek a szövetséges diplomaták minden második vagy harmadik héten. Hiába­ oldják meg a nemzetközi válságokat hónapról­­hónapra, nem tudják megmenteni a kapitaliz­must. Halad az feltartóztatlanul az örvény felé. Az osztrák kapitalizmus már belebukott az ör­vénybe. n ■ NEM IGAZ, hogy New Yorkon lakás­hiány van. Eik­man úr, New York egyik legnagyobb real estate társulatának a tagja a tanú, hogy New Yorkon könnyű lakást találni. Már pedig ő csak ismeri a lakás­­viszonyokat. Egész bátran elhihetjük neki: “akik évente három és fél ezer dollár lak­bért tudnak fizetni, azoknak nem kell ag­­gódniok, válogathatnak a lakásokban. De akik legfeljebb másfél vagy kétezer dollár évi lakbért tudnak fizetni, azok menjenek New Yorkból, azok hiába keresnek lakást.” Akiknek elegndő pénzük van, azok tehát nem szenvednek hiányt lakásban, mint ahogy nem szenvednek hiányt semmi más­ban. És kik azok, akiknek elegendő pén­zük van? Kik volnának mások, mint a ka­pitalisták. Azok nem ismerik a lakásínsé­get. Csakhogy ezt mi tudtuk Elliman úr tanúvallomása nélkül is. A forradalmasítás költségei A háború folyamán a szakszervezetek voltak a leghatalmasabb támaszai a kapitalizmusnak, vagy legalább is hatalmas védőbástyái voltak az uralkodó osztálynak a proletariátus forradalma ellen. Az amerikai szakszervezetek szövetsé­gének vezérei részt vettek a háború adminisz­trációjának minden ágában s különösen az volt a feladatuk, hogy hazafias igavonásra bírják a munkásokat. Feladatuknak természetesen nem tehettek volna eleget, ha a munkások egyik ré­tege sem­ kapott volna valamelyes kedvezményt. A burzsoáziának kifizetődött, hogy megveszte­gesse a munkások egyes csoportjait, különösen­ azokat, melyek a termelésben stratégiai pozíció­kat foglaltak el, hogy azután az így megveszte­getett csoportokat szövetségesül használja fel a proletáriátus széles és irgalmatlanul kizsák­mányolt tömegei ellen. A munkás arisztokrá­ciának nem lehetett oka a panaszra a háború alatt.­­ A fegyverszünet megkötése óta változott a helyzet. A győzelem után nem függött többé a proletariátus munkájától az európai kölcsönök biztosítása, a burzsoáziának nem volt többé oka, hogy kerülje a harcot, melyet a háború alatt kerülnie kellett az ellenséges imperializmuson­­ aratandó győzelem érdekében. Sőt a burzsoázia­ érdeke lett a nagy gazdasági harcoknak a kipro­­­­­okálása, mert a háború által felidézett válság) szükségessé tette a bérrabszolgáknak az eddig í­ginél fokozottabb kizsákmányolását, ez viszont­ szükségessé tette a munkásszervezetek letörés-é­sét. Az amerikai nagytőke úgyszólván minden­ átmenet nélkül fordult volt szövetségesei, a munkásarisztokraták szervezetei ellen, így a vasutasok szervezetei ellen is. A vasúttársulatok két ízben provokáltak ki vasúti sztrájkot, azonban úgy, hogy egyúttal a vasutasok egységét is megtörték. Az áruló szak­­szervezeti vezérek segítségével “törvényen kí­vül” helyezték a sztr­ájkolókat. Elbukott mind a két sztrájk, de­ azért a vasúttársulatok nem érték el igazi céljukat, nem tudták csökkenteni a vasutasok életszínvonalát, nem tudták fokoz­ni a kizsákmányolást. A vasúti szervezetek ve­zérei segítséget nyújtottak a forradalmi elemek leveréséhez, de ennél tovább nem mehettek, ha a saját érdekeik ellen nem akartak cselekedni. Nem mehettek olyan messzire az árulásban, hogy a vasúti szervezetek szétzüllése teljes le­gyen. Nem mondhattak le arról sem, hogy a vezetésük alatt megmaradt többség munkavi­szonyai változatlanok maradjanak. A vasúttár­sulatok most kísérlik meg azoknak a munkások­nak a letörését is, akik a múltkori sztrájkok megtörésében részt vettek. A javító munkások szervezetének tisztviselői megütközéssel tapasztalták, hogy az egymástól látszólag független vasúttársulatok egyre­­másra zárják le a saját javító műhelyeiket s a mozdonyokat, a vasúti kocsikat javítás végett kiadják magánvállalkozóknak. Olyan általános­sá vált ez a gyakorlat, hogy a szakszervezeti ve­zérek végre gyanút fogtak: nem közös megálla­­­podás alapján történik-e a vasúti műhelyek le-­­ zárása? A gyanúra annál több okuk volt, mert­ köztudomású, hogy a “független” vasuttársu­latok a finánctőke ellenőrzése alatt állanak s politikájukat néhány pénzfejedelem irányítja a Wall Streetről. Utána jártak, hogy melyek azok­ a társulatok, melyek a javító munkákat meg­­­kapják a vasuttársulatoktól, sőt megszerezték­ a vasuttársulatoknak a magán­javító társula­tokkal kötött szerződéseinek a másolatát is. És mint azt egy hírünkben már jelentettük, furcsa dolgoknak jöttek a nyomára. Felfedezték, hogy a vasuttársulatok háromszor annyit fizetnek a magánvállalkozóknak a javítási munkákért, mint a­mennyibe a saját műhelyeikben került a javítás munkája. Felfedezték, hogy a javítási munkákat olyan társulatok kapták meg, me­lyeknek gyárai “open shop”-ok. Tehát a vasút­társulatok a saját union-műhelyeikből elbocsát-' ják a munkásokat, a munkákat kiadják olyan társulatoknak, melyeknek műhelyei nem állnak, a vasúti szervezetek ellenőrzése alatt, az elbo­csátott munkások kénytelenek ezekben a mű-­­helyekben vállalmi munkát, a természetesen magasabb munkaidő és alacsonyabb munkabér mellett. A vasúti szervezetek tisztviselőinek számítása szerint a vasúttársulatoknak évente körülbelül hétszáz millió dollárjukba kerül ez a manőver, mellyel sztrájk provokálása nélkül züllesztik szét a vasúti munkások szervezeteit.­ Ezt a kiadást aztán felemelt tarifával igyekez­­nek behajtani mindazokon, akik a vasutakon­ utaznak és árukat szállítanak. Az államközi kereskedelmi bizottság, mely nem­­régen 20—40 százalékkal emelte a szállítási dí­jakat azzal a megokolással, hogy a vasútfentar-­­­tás költségei emelkedtek, tárgyalni fogja ezt a kérdést annak a vádnak alapján, melyet a vas­úti szervezetek tisztviselői benyújtottak. A leg­jobb esetben elrendeli a szállítási díjak olyan csökkentését, mely fedezetlenül hagyja a hét­száz millió dollár többletkiadást, mint felesleges kiadást, s ebben az esetben a vasúttársulatok­nak profitja hétszáz millió dollárral csökken. Azonban még így is marad elegendő hasznuk, hogy folytathassák a megkezdett manővert a vasutasok szervezeteinek lerombolására. Azonban mit érnek el vele? Csökkentik a vas­utasok életszínvonalát, de ezzel egyidejűleg fej­lesztik osztálytudatukat, forradalmi érzületü­ket s mindenekfelett a saját rendszerük egyik leghatalmasabb védőbástyáját döntik le. Hét­száz millió dollárt áldoznak a későbbi nagyobb haszon reményében, a kizsákmányolás fokozá­sára, végső eredményben pedig a munkásarisz­tokráciának életszínvonalát egyenlővé teszik a proletáriátus nagy tömegeinek életszínvonalá-­ val. Egységesítik és forradalmasítják a prole-­ táriátust a kapitalizmus ellen. R E A nap legérdekesebb híre KRÓNIKA ! OROSZORSZÁG BELSŐ HELYZETE Mialatt a szövetséges nagy­hatalmak egymással verseng­nek a szemforgatásban. Mi­alatt egy nagy amerikai lap kampányt indít az általános lefegyverzés érdekében. Mi­alatt az általános lefegyver­zésről az egész világon, mint komoly programról beszél­nek. Vivegnis-nél, a Liege közelében fek­vő kis belga falu­ban összegyűltek a francia és a belga tüzérségi szakértők és kipróbáltak egy új ágyút, a­mellyel 200 mérföldnyire re­mélik röpíteni a halált osztó lövegeket. A Nemzetek Ligájának az alapszabálya, a műsora, az ét­rendje, vagy mije, a 8-ik pont alatt megszabja, hogy a Liga tagjai minden új gyilkos ta­lálmányról értesítik egymást. Ez azonban nem állta útját annak, hogy Belgium s Fran­ciaország igenis titokban tart­sák a legújabb találmányt, a 200 mérföldre lövő ágyút. Az egész világ beteg azok­nak a sebeknek a következté­ben, amelyeket a háború alatt és után szenvedett. Francia-­­országnak még a füle sem lát­hattatok-e már megdühödt kutyát, amint a saját farkát veszi a szá­jába és dühében azt rágja, köz­ben pedig forog veszettül, hogy beleszédül az ember. Ezt csinál­ja ipost Kováts Kálmán, a Mo­­norigahelavölgyi plébános is, ki­nek nemcsak a hangja olyan, mint egy bikáé, hanem esze is körülbelül annyi van, mint egy féléves triónak. — Kováts Kálmán nagy dologra vállalkozott: lapjában, a Magy. Kath. Zászlóban, megvédte dr. Török Jánost — az Előre ellen, így védelmezte: “A bolseviki “Előre” harcol, újból harcol s megint harcol — mert hát egyebet úgy se tud... “Harcol pedig dr. Török Já­nos, egy az óhazából legújab­ban kijött magyar pap ellen. “No, mert az nemcsak ke­resztény, de katolikus is, sőt szörnyűség­­ még reverendá­ban járó pap is. “Jó előre bejelenti tehát az Előre, hogy ez a pap is éppen úgy megjárja itt, amint Hu­szár Károly megjárta azon be­mutatkozó gyűlésen, amelyet számára az American Relief Committee for Hungarian Sufferers hívott a McAlpin Hotel egyik nagy termébe ösz­sze New Yorkban.” És így tovább, folyik a “vé­delem”, több mint egy oldalon keresztül egészen addig, míg le­­ereszkedőleg és nagy kegyesen így szól: “Dr. Török János pedig ne féljen!” Ha nem csalódunk, ez egy­szer akad valaki, aki megfogad­­a tanácsát, mint főtisztelendő a tanácsot, mint főtisztelendő Kováts Kálmán. Dr. Török Já­nos — úgy látszik — tényleg nem fél. Legalább is azt kell kö­vetkeztetnünk ebből a kijelenté­séből, a­­elyet a new yorki ma­gyar munkásság hatalmas nép­­gyűlésén, ezrek füle hallatára tett: “Megmondom mindenkinek, úgy­hogy meghallja az egész világ, hogy Magyarországon ma nincsen más csak vér és szenny és bűnösök azok, akik ezt letagadni próbálják...” Hát csak védje Kováts Kál­mán főtisztelendő továbbra is dr. Török Jánost. Sok szerencsét a védelemhez!* Ez a védőnek­­fölcsapott szerencsét­len, az Előre elleni kirohanásá­­ban ezt kérdezi: “...várjon fölemelte-e az Előre a magyar munkások pénze védelmére a szavát?” Furcsa dolog lenne bárki­nek a részéről is föltenni ezt a kérdést, amikor Amerikában­­m­inden magyar tudja, hogy a magyar lapok közül egyedül csak az Előre az, amely mindig, mindenki ellen- igenis fölemeli a szik ki az adósságból, amely­nek még a kamatait sem tudja fizetni, nemhogy törleszteni tudna. De gondjuk — úgy lát­szik — nincsen egyéb, mint­hogy előkészítsék a legköze­lebbi tömegmészárlást. Egy­más összeroppantására készí­tik a gyilkos szerszámokat, amelyek — a végén — vala­mennyi imperialista hatalom összeroppanását fogják előse­gíteni. Dehát nem lehet ez máské­pen. Az imperializmus, a ka­pitalizmus és a militarizmus együtt jár. Egymás nélkül el nem lehetnek. A tőke hódíta­ni kénytelen és a hódítás fegy­verkezés nélkül el nem kép­zelhető. A Nemzetek Ligája, a szemforgatók, az újságok papolhatnak, amennyit akar­nak a leszerelésről. Nem tud­ják megcsinálni, mert a fegy­verkezésre szüksége van szü­lőanyjának , a kapitalizmus­nak. Azt kell elpusztítani. Csakhogy ennek a munká­nak az elvégzésére a leszere­lésért kiabálók nem vállalkoz­nak. Ez a munka a proletariá­tusra vár, szavat, ha a magyar munkások pénzéről, vagy érdekeiről van szó. De, még furcsább, ha ezt a kérdést Kováts Kálmán főtiszte­lendő teszi föl a m­onogahela­­völgyi magányában. Éppen ő! Amikor jól tudja a bikahangú és tinóeszű szerencsétlen, hogy nem is olyan régen, az ő saját hívei, az Előre hasábjain, emel­ték föl a szavukat az ő csalásai és sikkasztásai ellen. Hát nem furcsa állat egy megveszett szent atya?! • Egy pittsburghi magyar hetilap leg­utóbbi számában ezt írja: “Apponyi Albert gróf, aki ma kétségkívül a legkiválóbb magyar ember, azokban a cik­kekben, amelyeket egy ameri­kai magyar lapnak ír, jónak látta, hogy utolsó cikkeiben a királykérdést próbálja meg­magyarázni az itteni magya­roknak. A magyarázat hossza­dalmas és cseppet sem meg­­győző és csak egy világlik ki belőle, az, hogy Apponyi is Habsburgpárti politikus és a volt király visszatérését kí­vánja és csak annyit kíván ki­kötni, hogy a magyar királ semmi más országgal kapcso­latban ne legyen. Valószínű­leg nem ismeri a nemes író az amerikai magyarság han­gulatát ebben a kérdésben és nem tudja, hogy ez a hangula már legalább egyszer kézzel fogható módon meg is nyilvá­nult akkor, amikor a 25 ezer taggal rendelkező Verhovai Egylet kimondotta, hogy neri óhajtja a Habsburgokat még egyszer Magyarország trónját látni.” Furcsa, hogy a vidéki kis új­ságoknál milyen nehezen értik meg a dolgokat azok, akiknek­­ gondolatkörük az irredenta hatá­rain nem terjed túl. Hát olyat nehéz megérteni, hogy Apponyi­nak a legkevésbé nem fontos az hogy a mit gondol az am­erika magyarság, hanem inkább az hogy mit gondolnak azok a fe­hér betyárok, akiknek a hely­benhagyásával ő cikkeket helyez el az Amerikai Fehér Népsza­vában ?! Meg azután: mert legyen fon­tos a “nemes grófnak” az, hogy mit gondol az amerikai magyar­ság. Hát fontos nekünk, hogy mit gondol Apponyi?­­ * Chicagóban van egy nagyon gyors munkás: Aurelius C. Turpin a leve. Egy órán belül 60 csókot adott Miss Virginia Fosternek, aki a nagy sebességbe kissé bele­szédült és emiatt bepörölte Tur­­int, a turpist. A bírónak, aki maga lassú ember volt, nem tet­szett a nagy sebesség és ezért Miss Fosternek a csók darabjá­ért­ 59 dollárt ítélt meg, összesen­­166 dollárt. Aurelius azt mond­­a, hogy ennyit nem ért meg. Tegnapi számunkban közölt­­ük Lenin beszédének azt a ré­szét, melyben az orosz kommu­nista párt moszkvai kerületének konferenciáján előadta, hogy az orosz forradalom befejezte a ka­pitalizmus lerombolásának és a proletárhatalom biztosításának munkáját s ezzel elérkezett a fel­adat második fázisához, a gazda­sági konstrukció munkájához. Ennek a munkának alapjait Le­nin a következőkben határozta meg: A munka javát­ még nem vé­geztük el. A proletariátusnak meg kell mutatnia, hogy fel tud­ja építeni a nagy iparágakat úgy, hogy ezáltal a parasztok előtt egy magasabb színvonalú gazda­sági rendszer kapuit nyissa meg. A proletariátusnak nemcsak ka­tonailag, hanem gazdaságilag is győzelmesen kell felemelkednie s be kell bizonyítania a parasz­toknak és a kisburzsoáziának,s nem szavakkal, hanem tettekkel, hogy meg lehet alkotni az élet kommunista rendszerét. En­nek a feladatnak nemzetközi je­lentősége van. Legutóbbi párt­­gyűlésünkön beszéltünk erről a problémáról s fölösleges, hogy itt bővebben foglalkozzam vele. A szovjetek legközelebbi kon­­­gresszusának figyelmét főleg ez a kérdés foglalkoztatja. A kon­gresszus napirendje olyan, hogy Oroszország minden részéből érkező küldöttek figyelemét gaz­dasági problémáinkra irányítjuk, mint amilyen a földművelés ipa­rosítása, aminek kellő óvatosság­gal azt a nevet adtuk, hogy “a paraszt földmivelők támogatá­sa”. Ez a program tulajdonkép­pen jól átgondolt tervekből áll, melyeknek céljuk az, hogy a pa­rasztgazdálkodást, mely még so­káig fenn fog maradni, maga­sabb színvonalra emelje. Ezzel kapcsolatban a kongresszus elé terjesztjük azt a jelentést, mely Oroszország villamosítására tesz javaslatot s gondoskodik a tech­ nikai alapról, melyen létrehoz­hatjuk iparágaink felépítésének egységes tervezetét. Ahhoz nem férhet kétség, hogy iparágaink újjászervezésé­ről vagy a kommunizmusról szó sem lehet, ha Oroszországot nem szervezzük meg az­ eddigi­nél magasabb színvonalú techni­kai alapon. A kommunizmus szovjet kormányt jelent az egész ország villamosításával együtt, mivel a termelőképességet nem tudjuk fokozni a villamosítás nél­kül. Óriási feladat ez, melynek kivitele legalább is tíz esztendő­be kerül, feltéve, hogy nagy szá­mú specialista vesz részt a mun­kában. A kongresszus meg fogja kap­ni a részletes tervezetet, mely szerint az ország harminc nagy villamosított kerületre oszlik annyi állomással, hogy a kerü­letek iparágai szigorúan tudo­mányos alapokra helyezkedhes­senek. Ilyen munka kivitele leg­alább is tíz évbe kerül. Termé­szetesen ilyen nagy ipari válto­zás nélkül a termelésben, a szo­cialista konstrukció alig állhat másból, mint rendeletekből, me­lyek szabályozzák a viszonyt a munkásosztály és a parasztok között, akiket a proletárállam megmentett a Kolcsákoktól és a Denikinektől. Proletárállamunk mintául szol­gálhat a világnak, de nélkülözi az igazi alapot. A kommuniz­mus feltételezi a szovjet kor­mányzatot, m mint politikai szer­vet, mely megadja a módot a tömegeknek, hogy saját ügyei­ket intézzék. Nélküle elképzel­hetetlen a kommunizmus. A szo­vjet kormányzat eszméje és pro­gramja diadalmaskodik minde­nütt. Látjuk ezt minden­ epizód­jában annak a harcnak, mely a Második Internationale ellen fo­lyik, amelyet a rendőrség, a pap­ság és a munkásmozgalom elag­gott bürokráciája védelmez. A probléma politikai oldalát elin­téztük. A gazdasági rész elinté­­zetlen marad, amíg proletárálla­­munk villamosítása meg nem történik. A probléma súlyos, talán több időbe kerül, mint a­hogy számítjuk. De mi nem fél­ünk attól sem. Már az magában véve is nagy vívmány, hogy a burzsoá ideák­kal eltelt mér­nökök és tudósok százait nyertük meg ennek a Tunikának. Rájuk bíztuk azt a f­­eladatot, hogy szervezzék meg,­ iparunkat és földmivelésünket, felkeltettük érdeklődésüket a terv iránt, információkat kap­tunk tőlük minden egyes kerü­letre vonatkozólag s ezeket az információkat mindegyik kerü­letnek rendelkezésére fogunk bo­csátani. Az északi kerületek villamosí­tása már meg is kezdődött. Mi­re a szovjet kongresszus meg­kezdődik, az egész tervet közöl­jük könyvalakban. Szükséges, hogy az ország minden vidékén minden egyes szovjet intézmény szisztematikusan dolgozzon a gazdasági terv kivitelén, hogy a legközelebbi jövőben láthassuk, mennyire haladunk ezzel a mun­kával, legyen tiszta képünk a nehézségekről. Ennek a gazdasági tervnek a kivitele a fő feladata a szovjet köztársaságnak. A kommunista pártnak e terv kivitelére kell fordítania agitációját és propa­gandáját. Elméletileg már elég­gé megtárgyaltuk e kérdést és senkinek sincs szava ellene. De a munkának még századát sem végeztük el. Érthető, hogy sú­lyos politikai harcok és háborúk közepette nehéz volt figyelmün­ket új irányba központosítani, nehéz volt áttérnünk új vágá­nyokra, különösen ahol még vá­gányaink sem voltak. Az Előre Képes Folyóirat EZ ÉVI HARMADIK SZÁMA F.­HÓ 15-ÉN SZOMBATON JELENIK MEG. A füzet tartalmából kiemel­jük : Barta Lajos novelláját: Régi ismerősök. Bródy Sándor elbeszélését: Az alkusz. A folyóirat svájci tudósítója terjedelmes cikkben Beethoven zeneszerzőnek sorsát ismerteti. Henry Barbusse kitűnő fran­cia író nyílt levele, a kézi és szel­lemi munkás közötti különbség­ről szól. Egy bridgeporti munkásnő 1921 című cikkében a munkás­­társaihoz intézi szavait. Az egyik cikk a lengyel fehér terror képviselőjét, Barakovics tábornokot, egy másik cikk Hor­thy püspökét, Zadravec pátert helyezi kellő világításba. Neuwald e heti vezércikke a magyar politikai helyzettel fog­lalkozik. Mabel vőlegénye című ameri­kai humoreszk bizonyára az ol­vasó derűs mosolyát fogja ki­váltani. Ezenkívül rajzpályázat, köz­­gazdasági cikk, sakkrovat és ap­róságok. A folyóirat sztenden nem kap­ható. A három dollár évi előfi­zetési díjat közvetlenül a­z adó­hivatalhoz, First Street 33-ik szám alá kell beküldeni. ----------------­ A francia munkásszövet­séget a bíróság feloszlatta PÁRIS, január 13. — A pá­risi legfelső bíróság elrendelte az általános munkásszövetség feloszlatását. A szövetség elnö­két és négy tisztviselőjét 100— 100 frank pénzbírságra büntet­ték. A feloszlatást azon az alapon rendelte el a bíróság, hogy a szövetség túllépte azt a hatás­kört, melyet az egyesületi és gyülekezési törvény megenged. A feloszlatás elrendelése sem­,­miféle különösebb­ hatással nem lesz a francia munkásmozga­lomra, mert a feloszlatott szö­vetség nem igen emelt gátakat a tőkés törekvések elé, sőt sok esetben egyenesen a tőkés érde­seket szolgálta. Hogy a bíróság enek ellenére elrendelte a szö­vetség feloszlatását, annak ma­gyarázata az, hogy a radikális munkások kezdték megvetni fá­jukat az egyesületben és most­­ tőkések biróságia annak akar­ja elejét venni. ------------------­WASHINGTON, január 13. A népszámlálás adatai szerint az agglegények számában Ame­­rika az egész világon az első he­­tet foglalja el. A statisztika szerint tiz mil­­ló agglegény él ,az Egyesült Ál­amokban.

Next