Előre, 1921. február (17. évfolyam, 3074-3101. szám)

1921-02-16 / 3089. szám

ELŐRE Hungarian da-xt kewspapcr ITMbllsfted! DAILY Including SUNDAY — Sunday i»»R Includes Sunday Magazine Section. Published by the American Hungarian Worklngmen’i Federation. — CH. VARGA. Secretary. HARRY H. KLEIN, Business Manager. ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH THB __________POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y. ADMISSION- FOR SECOND CLASS APPLIED FOR. S3 Cast 1st street. „ Telephones: N-w York, N, Y. ORCHARD 4927. Oil. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada one year {3.00, 6 months. $4.00. 3 months: 12.00. Foreign Countries; one year $12.00. 6 months $6.00. 3 month {».00. El.FIZETÉSI ÁRAK: az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre: $8.00; félévre: $4.00; negyedévre: $2.00. Külföldre, 1 évre: $12.00; félévre: $6.00; negyedévr« $3.00. MINDEN CSEKK ésMoNEY ORDER az "ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI E lap hasábja. KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki számára nyitva állanak.____________ MEMENTO. A tőkének nemcsak a munkával van állandó harca, hanem egymás között is állandó versengés áll fenn a tőke és tőke között. Amikor veszély fenyegeti a profitot, akkor nincs nemzetiség, nincs barátság, nincs semmiféle emberi vagy isteni törvény, amelyet le ne gázolna. Ha nagyobb tőkeszerzésre van kilátás, akkor minden eszköz jó, amely célhoz vezet. Ez a tőke erkölcstana. A világháború sem volt egyéb, mint a tőkének a harca a tőke ellen. Mindaz, ami a háború befejezése óta történik, pedig szintén nem egyéb, mint szemléltető oktatás arra, hogy mindaz, amit hallunk humanizmusról, világbékéről, leszerelésről, nemzetek szövetségéről, mindezek nem egyebek, mint színes eltakarói az igazi mozgató erőnek, a tőke őszentségének. Mert ha akár a leszerelést, akár a nemzetek szövetségét komolyan gondolnák és végre akarnák hajtani, semmi sem állana útjába a kivitelnek. Ami azonban a szemünk előtt lefolyik, az éppen azt bizonyítja, hogy a jelszók csak üres keretek, mert a tartalmuk nem az, ami rájuk van mázolva, hanem a tőke féktelen éhsége. A versaillesi békekötés nem volt egyéb, mint a tőkések harcában kudarcot vallott országok területei fölöttvaló marakodás. Mindegyik kapitalista álamnak az volt az igyekezete, hogy a háború céljaira befektetett tőke minél nagyobb kamatot hozzon. És nem riadtak vissza atótl, hogy a háborús profitot embermilliók vére és nyomorúsága árán lehetett megszerezni. Mint másfajta üzleteknél, úgy a háborús üzletnél sem lehetett az összes következményeket kiszámítani. Ha a Hohenzollerek, Habsburgok, meg a többi megkoronázott és koronázatlan királyok ezt a forradalmasító munkát, amelyet a háború végzett, kiszámították volna, akkor nem ütöttek volna a kardjukra. Ha kiszámíthatta volna a minden oroszok cárja társaival együtt azt, hogy milyen politikai átalakulást és a gazdasági életnek milyen felfordulását vonja a háború maga után, akkor ma nem lenne Szovjet-Oroszország. Ha a tőkék urai kiszámíthatták volna azt, hogy milyen élesztő anyagot ad a háború a szocialista mozgalmaknak, akkor ma nem volna világrevolució. Ha a tőkék urai kiszámítanák azt, hogy ennek a világrevoluciónak mi lesz a folyománya, akkor nem rendeznének minden országban reakciós munkásüldözést. Ebben az üldözésben annyira egyöntetű az eljárás, hogy a tőkések egymással szemben, vívott civódásában bizonyos szélcsend állott be. Mi lehet ennek az oka? Nem más, mint attól a száguldó förgetegtől való félelem, amely most mindnyájukat egybe tereli a védekezésre. Miből áll a védekezésük? Abból, hogy mindenütt úgynevezett kommunista üldözés folyik. Titkos, egész Európát lángba borító összeesküvésnek találnak a nyomára és más egyéb kitalálások képeznek ürügyet arra, hogy munkásembereket és a munkásügyek vezetőit elnémítsák. Ebben az üldözésben nincs különbség antant és nem antant között, köztársasági vagy monarchisztikus államformát követő államok között. A csehszlovák úgynevezett szociáldemokrata köztársaság éppen úgy bebörtönzi a neki nem tetsző munkásokat, mint akár az üldözésben vezető szerepet vivő Magyarország gyilkos haramiái. Svájcban a politikai vélemények szabadságának hazájában kommunistákra vadásznak. Amerikában egy jámbor professzornak az előadását nem engedik megtartani, mert bolsevista érzelműnek tartják. Franciaország nemcsak otthon rendez találékony módon munkásüldözést a kommunizmus vádjával, hanem messzemenő támogatást nyújt Lengyel- és Magyarors 3á-gn dk azért, hogy mint őrszemek álljanak útjába az előretörő veszedelemnek. Ezek után meg még azt a Németországot akarják védelmi vonalul használni, amelyet meg akarnak fojtani. Mindezeknek a jelenségeknek meg van az az egyforma jellegzetességük, hogy alkalmat adnak minden ország kapitalistáinak, hogy mindenfajta munkásmegmozdulást elnyomjanak, a kommunizmus elrémita veszedelmének az odaállításával. Ez a vészkiáltás alkalmas módnak kínálkozik arra, hogy még azokat a jogokat is lábbal tiporják, amelyekkel eddig élhetett a munkásság. A keleti veszedelemtől való félelem kergeti a legtöbb ország intézőit arra a kadart gondolatra, hogy a munkást egy fél század előtti állapotba süllyessze vissza. A munkásmozgalmak kezdetén ugyanazt az összefüggő ellenállást lehetett a burzsoázia részéről tapasztalni, mint amelyet ma tanúsít a munkástömegek egy fejlettebb, céljaiban határozottabb s az eszközökben megállapodott irányával szemben. Éppen úgy nem lehet erőszakos intézkedésekkel ezt az irányt sem elnyomni, mint ahogyan nem tudtak a szocialista tanok elterjedésének gátat vetni és megakadályozni azt, hogy kisebb-nagyobb eredményeket ne érjen el, úgy gazdasági, mint politikai téren. De ezek az apró-cseprő eredmények nem oldották meg a kérdést, sőt csak nem is hozták közelebb a célt, Így logikusan csak arra a következtetésre juthatott el a világ proletariátusa, hogy kövesse azt a tanítást és immáron gyakorlati példát, amely a szocialista kérdések megoldásához vezet. Ez a felfogás lett uralkodóvá minden ország proletariátusa között. És ennek a felfogásnak nem lehet bebörtönzéssel, üldözéssel útját állani. GNI A KÉRDÉS MEGOLDÁSA: A kapitalizmus a munkanélküliség kérdését nem tudja megoldani. Nem képes a termelést olyan mederbe szorítani, hogy a munkások millióit foglalkoztatni tudná. A munkaalkalom hiánya magában Angliában 8 millió ember nyomorát vonja maga után. “Mit tegyen a munkásság ezzel szemben? Talán tétlenül nézzék, hogy a gyárak zárva vannak?” Ezt a kérdést teszi fel a francia szakszervezetek hivatalos lapja, a “La Vie, Ouvriere” és feleletül azt mondja, hogy ha a vállalkozók bezárják az üzemeket, mi majd ki fogjuk nyitni. Mert gyűlésekkel és a gyűléseken elhangzott beszédekkel nem lehet a munkanélküliséget megoldani és az azt követő nyomort megszüntetni. A viennei (Franciaország) munkanélküli textilmunkások azt a határozatot hozták, hogy “a proletáriátusnak joga van élni és nincs más mód a vállalkozók sabotage-ával szemben, mint az, hogy követik azoknak az olasz vasmukásoknak a példáját, kik a gyárakat önmaguk helyezték üzembe. Ugyanez a felfogás van a londoni munkásság között is. A londoni vasmunkások nemrégiben elhatározták, hogy az angliai munkásság intéző bizottságát felkérik, hogy intézzen felhívást az ország munkásaihoz, hogy vegyék az üzemet tulajdonukba. Meg vannak győződve, hogy a mukástömegek egyöntetű eljárása képes lesz megszüntetni azt a munkanélküliséget, amelyet a kapitalizmus intézői nem tudnak megszüntetni. Elz A KIS ANTANT. Kavargó belső hullámok dúlnak a kis antant név alatt ismert országokban. Sem Csehország, sem Románia, sem Szerbia nem képesek olyan konszolidáltságot létrehozni, hogy nyugvópontra jutva, élet- és fejlődésképesek lennének. A bizonytalanságot és határozatlanságot árulják el mindazok az intézkedések, amelyek azt célozzák, hogy “rend, béke és nyugalom” legyen. Ezt a hármas jelszót tették a régi hármas jelszó: “Isten, király, haza” helyébe. Ennyiben változott a helyzet, de a tartalma az újabb mondásnak és a belső politikai intézkedések szellemének ugyanaz, mint volt. És ez a magyar,(szó oka, hogy nem tudják a stabilitás állapotát előteremteni. Ezekben az országokban olyan fejlett és tudatos munkásmozgalom van, hogy anélkül, hogy a munkásság akarata érvényre ne jusson, lehetetlen a belső ingadozást megszüntetni. Van még egy jelenség ezekben az országokban és ez az irredenta törekvés. Mindegyikben titkos és nyílt formában az irredenta agitátorok százai működnek. Ez késztette a kis antant vezetőit arra, hogy már régebben fegyveres szövetségre lépjenek a Magyarországból kiinduló hatalmas irredenta mozgalom ellensúlyozására és annak a veszélynek az elhárítására, amely mindegyiket fenyegette a magyar kardcsörtetéssel. A “Neue Breie Presse” most arról ad hírt, hogy a kis antant a bajok végleges megoldását úgy reméli elérni, hogy Magyarországot teljesen felosztanák Csehország, Románia és Szerbia között, Lengyelországnak is juttatnak egy részt. A terv azonban meghiúsult azon, hogy Lengyelország visszautasította a neki szánt magyar területet. Ennek a hírnek nem a komoly volta ad jelentőséget és nem is azért foglalkozunk vele, mintha különösképpen érdekelne bennünket az, hogy Take Ionescu miben töri a fejét, hanem azért, mert azt hiszik, hogy külpolitikai sakkhúzásokkal lehet a belső jelenségekről a figyelmet elterelni. A megoldás csak az lehet, hogy a kis antant hatalmat bitorló és a mukásságot elnyomó uraitól át kell venni a vezetést a proletáriátusnak, mert a proletáriátus nemcsak ezeken a területeken belül fog tudni olyan intézkedéseket tenni, amelyek egyedül alkalmasak az állapotok megjavítására, hanem megtalálja a módját annak is, hogy a többi országok proletáriátusával kezet fogva, a gazdasági krízisből a kivezető utat megtalálja. A proletariátus nem ismer történeti határokat, nem táplál gyűlöletet más nemzetek irányában. A gazdasági jólétet nem úgy akarja megteremteni, hogy más országok vagy nemzetek gazdasági forrásait elrabolja, hanem minden ország munkásságával egyetértően akarja a termelést, megszervezni és az áruk kicserélése révén a jólétet előmozdítani. MINDENNAPOS ESETEK Az “Előre” egyik európai tudósítójától. | LENIN A KELET URA Wien, 1921 január 24. ;------------------| Mintha csak a | Marx, az ál- | B o d .| á | Zsigjiamveszélyes, mond néhai hul-1—----------—1 lám-elméletének akarnának igazságot szolgáltatni, olyan szeszélyes és nyaktörő hul- i lámokban kavarog a társadalom fejlődésének árja. Ami ma a hul- i lámhegy ormán körül imádkozott oltáron magaslik, az holnap bőr- tónak priccsén vonaglik halálos görcsben, hogy holnapután ő gyújtsa lángra a börtönfalakat. A ma hurrázás lengette barrikádzászlaját a sárban tapossa meg a holnap, hogy véres-könnyes csókjaival mossa tisztára a holnapután. Hullámhegyre mintha örökkön hullámvölgy következnék s arra újra hullámhegy és hullámvölgy. .. Marx írásainak legtöbbje valamikor cenzura kergette, dugaszban titkolt füzetke volt, a mely csizmatalp közepében hatolt be a cár szent Oroszországába. Aztán a füzetkék papírja javult, parányi betűje kigömbölyödött, majd a füzetek hatalmas kötetekké egyesültek, amelyeket előkelő díszhelyeken őriztek a könyvtárak. Néhány évvel ezelőtt furcsálkodva olvastam arról, hogy valamelyik német kiadó pompás díszpapiroson, cifrálkodó páva-köntösben, rengeteg áron a remekírók jubileumi kiadásai közé sorozta “A kommunisták kiáltványá”-t, s mintha csak korai disz-sírhelyet adnának a barrikádok urának azok, akik már nagyon szeretnének ott gyászoskodni a temetésén. S amikor a magyar proletárhullámhegy beleomlott a fehér terror véres sírvölgyébe, könnyező szemmel s ökölbe csontosodó kézzel hallgattam heteken át a dühödt híradást: “A kommunisták kiáltványá”-ból nyolcvanezret égettek el, a “Bérmunka és tőke” füzetből ötvenezret, ma a Szabó Ervin-féle kitűnő gyűjteménnyel izzítják a közúti kazánjait, ma meg újra húszezret, negyvenezret ebből-abból. Aztán hónapok múlva arról a vallásos hívő-áhitatról olvastam, amivel Szovjet Oroszország tudománya áldoz Marxnak, a szocializmus Mózesének. S ma újból azt olvasom a temesvári pártlapban, hogy valahol Ó-Romániában a szocialista munkáskönyvtárból elkobozták Marx munkáit, mert államveszélyesek... Ma diszkiadás, holnap elkobzás és lángsír, hullámhegy és hullámvölgy kergetik, hajtják egymást. Mikor ér végre partot a hánykolódó, tépett emberiség? I------------------! A sors érde! Magyar kés tréfájából ! pénzhami- t ugyanabban az isitók. időtájban, amit--------------—skor a magyar tanácsköztársaság tíz elfogott népbiztosát, többek között ‘‘pénzhamisítás” miatt is elitélte Fehér- Magyarország gyorsított igazságszolgáltatása, jött hire annak, — amint a wieni Die Rote Fahneban olvassuk, hogy Kossuth Lajos bankóprése, amivel a két forintosait nyomatta, rövidesen árverésre kerül. A “Kossuthbankó”-t a negyvennyolcas forradalom után az ellenforradalmi restauráció tűzre vetette, mint hamis pénzt, és a negyvennyolcas magyar hazafiak, akiknek az emlékét naponta meghempergetteti érdeksorában a fehér keresztesvitézek mai Magyarországa, évtizedeken át rejtegették, az osztrák börtönökkel is dacolva, a forradalom apró bankó-emlékeit. .. S ugyanaz a keresztény magyar sajtó, amely könyörtelen vérszomjazással halált rikoltott a rablógyilkos és pénzhamisító népbiztosok fejére, lelkesen követeli, hogy Fehér-Magyarország Bach”-jai Kossuth Lajos bankóprését mint “nemzeti kincs”-et feltétlenül vásárolják meg az állam részére, mert még holmi lánckereskedőknek a kezébe talál kótyavetyélődni... A történelem anekdotái valamikor éppen úgy fognak majd mulatni a mai magyar igazságszolgáltatás pénzhamisítási vádján, mint akár azon a — ha jól emlékszem, — Mária Teréziakorabeli debreceni civisen, akinek az egész vagyona ráment a pénzhamisításra, mert minden egyes hamisított garasa egy kerek hamisítatlan tallérjába kószált.-----------------| Egy vidéki | Évi 1400 | magyar lapocs- I koronakának, az “Esz-1------------------Itergom és Vidéke” című jelentéktelenségnek, néhány régi, hónapokkal ezelőtt megjelent száma került az kezünkbe. Azok egyikében olvastuk Reviczky főszolgabíró úrnak 76,920. sz. pályázati hirdetményét, amely szó szerint a következőket hozza “köztudomásra”: “Esztergom vármegye járásához tartozó Tokod községben lemondás folytán megüresedett segédjegyzői állásra pályázatot hirdetek. Az állás javadalma a következő: Készpénzfizetés évi 1400 korona. Háborús pótlék. 1 szobás lakás természetben. Felhívom mindazokat, kik ezt az állást elnyerni óhajtják”, stb. Aki a hirdetmény első sorából talán fejcsóválással vette tudomásul, hogy Magyarországon J. W. Walker perzsiai bányák főmérnöke, aki hosszabb tartózkodása alatt a keleten, végigjárta az összes ázsiai államokat, Parisban annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Kelet Ura címével senki mást olyan joggal nem illethetnek, mint Sennnt. A Universal Service egy riportere előtt leadott intervjújában Walker, mint tényt állapította meg, hogy az angol kormány uralma — már ami a keletet illeti — leáldozóban van. Erre a föltevésre a szövetséges képviseletek georgiai és konstantinápolyi értesülései adnak támpontot, amelyek azt bizonyítják, hogy a nagy politikai és ipari centrumokat — mint amilyen például Mossoul, Bagdad, Konstantinápoly és Bejruth kivéve — ,Nagybataniya befolyása jóformán a semmivel azonos. •A Kurdisztán lakosságának máris hatvan százaléka kommunista mondá W alker — és az egész volt török birodalom érett egy nagy forradalomra, amelynek az eredménye csak egy vörös kormány lehet. Ez talán Konstantinápolyra nem fog kiterjedni, bár ott is nagy az elégületlenség, de hogy egy éven belül egész ázsiai Törökország szovjetekké alakul, azt már most lehet látni. “Azok, akik állandóan Lenin bukását várják, úgy látszik nem veszik észre a szovjetek óriási sikerét a keleten. “Ha tekintetbe vesszük, hogy Anglia 200.000 elsőrangú katonát tart Mezopotámia és a Dardanellák főpontjain és hogy az angol oroszlán egész erejével küzd a bolsevizmus terjedése ellen, akkor látjuk csak, hogy mennyire csodás Lenin hatalma, amellyel aláásta a mai keleti kormányok exisztenciáját. “A válasz erre nagyon egyszerű. Lloyd George és társa, Lord Curzon, mint minden angol politikus a múltban, az eseményeket londoni szemüvegen át nézik és a maguk kielégítését keresik csupán. Soha eszükbe sem jutott megkérdezni a benszülötteket a véleményük felől és ha azok meg is mondták azt, a a véleménynyilvánítást nem értékelték kellőképen a lordok házában. Ahelyett hogy ezt megérteni akarták volna, mindenkor a bajonett és a katonai diktatúra erejére bízták az ügyek elintézését. Ez ment is valahogy Viktória királynő alatt Indiában, de már nehezebben ment Egyiptomban és sehogyan sem megy Törökországban. “Itt van aztán a különbség a Curzon ésLenin politikája között: Lord Curzon angolokká akarja a keletieket csinálni, amíg Lenin függetlenséget, önkormányzatot, vallásszabadságot és idegen elnyomóik elleni védelmet ígér nekik és csak akkor fogja őket a szovjet szigorú törvényei alá, amikor már szakítottak a nyugattal, mint azt eddig Azerbidjan és Örményország tették. “A szovjet ügynökök ezrei (ahol ma annyi állástalan és munkanélküli ember szaladgál az utcán, hogy, ha össze akarnák számlálni őket, a nagy munkával aligha készülhetnének el a lenei rémuralom könyörtelen elkerülhetetlenséggel közeledő bukásáig) ma közhivatalbeli állás lemondás folytán megüresedhetik, •a hirdetmény további részébőltudomásul veheti, mi is az oka annak, hogy Magyarországon mai napság a segédjegyzők szá ma állandóan apad, míg a külö-nítmények tisztikarának létszá-í ma ugyanolyan arányban emelkedik. A fehér terror kormánya valójában megbecsüli azokat, akiken uralma épül, azért ad a közigazgatás vidéki oszlopainak, a segédügyzőknek évi 1400 korona fizetést. Igaz viszont, hogy nem hamisított, hanem valódi Horthy- pénzben. S az is igaz, hogy Horthy- t Magyarország mai segédjegyzői valóban nem is érdemelnek többet, mint éppen azt az 1400 koronát — Horthy-bankóban, no, meg még néhányat. — Horthy' barcóval , George Mesenski. [járják a keletet és egyöntetűen működnek Mustafa Kemál Pasa embereivel, ő ugyanis teljesen a szovjetek mellett áll, mert annak a munícióját, élelmiszereit, hadifelszerelését és tiszteit használja hadműveleteinél. Kemál pasának kétszázezer katonája van a legjobb török csapatok legénységéből, akik a háború nagyobb részén át visszatartották a szövetségeseket a Dardanelláktól. “Ezek a csapatok jól föl vannak szerelve és még tankjeik és repülőgépeik is megfelelő számmal vannak és nagy számuk, valamint az egyedül célravezető gerilla harcok folytán semmi ellenség meg nem verheti őket. A görögöknek az a vállalkozása, hogy nyolcvanezer emberrel a saját földjén akarják ezt a sereget megverni, a legnagyobb komikum. “Ami Perzsiát illeti, ott a szovjet hatalmát mi sem igazolja jobban, mint az angolbarát kormány végleges kibukása, amely akkora meglepetés volt a sahra, hogy annak következtében majdnem le is mondott. Ez aztán azt is jelentette, hogy Perzsia, amely az utóbbi harminc éven át az angol tőke szolgálatában tulajdonképen India gátja volt, ma már megszabadult ettől a megalázó köteléktől és hogy az erre készített angol-perzsa egyezmény is semmissé vált. Angol volt a vasúthálózat, angol volt a kereskedelem és Teherán tulajdonképen egy modern nyugati városhoz hasonlított. Egy rövid korszaktól eltekintve az angol befolyás teljesen dominált. Ma azonban ennek már vége. A tavasz végével egyetlen angol katona nem lesz Perzsiában, sőt lehet, hogy egyetlen angol polgár sem. “Maholnap Oroszország nagyobb olajállam lesz, mint akár a Standard Oil vagy a Royal Dutch hazája és már erre való tekintettel is jó lenne, ha ezek az országok jobb szemmel néznék szovjeteket. “Oroszország ismét egy medve. Lábai a Balti tengertől Perzsiáig érnek és okos kormány az, amely ahelyett, hogy a farkát csavarná e medvének, a barátságát keresné.” ---------------- ELŐRE A nap legérdekesebb híre A véletlen úgy hozza, hogy a nap legérdekesebb hírét tegnap nem kábeltávirat hozta, hanem a posta, amely a kezünkbe adta a január végei bécsi és budapesti magyar lapokat. Ezekben a lapokban olvastuk a nap legérdekesebb hírét: jan. 21-én, pénteken éjjel, az ébredő magyarok betörtek a debreceni “öreg templomba”, azután a leggyalázatosabb módon — leírhatatlanul — beszennyezték az Úr asztalát, és a falakra, amerre csak a szem lát, nagy betűkkel ezt firkálták: ‘Üsd a reformátust!” Hangsúlyozzuk: ezt nem csak a bécsi magyar újságok írják, hanem a budapesti lapok is, amelyeket pedig Árgus, szemmel őriz a fehér cenzúra. A hitelességéhez tenni nem fér kétség, mert ha valamit el szeretne titkolni a pesti rablóbanda, akkor EZT el szeretné. A “keresztény” és a “nemzeti” Magyarország tehát elju tett odáig, hogy most már nemcsak “Üsd a zsidót” kiabál, hanem azt is, hogy “üsd a reformátust”! Olvasóink értesültek az Előre hasábjairól, hogy Balthazár református püspök pártot alakított a gyilkos fehér kurzus ellen. Ez az oka annak, hogy a banditák dühe ma már nem annyira a zsidók, hanem a kálvinisták ellen irányul. Debrecent az ébredők valóságos csatatérré alakították át és — mint ahogyan ezt a tegnap érkezett lapok állítják, — arra vetemedtek már, hogy a szószéket és az oltárt is beszenynyezzék. Megállapíthatjuk, hogy odaát már kitört az a gyűlölet, amelyet a reformátusok ellen titokban itt is szít a katholikus klérus. Itt a magyar katholikus papok összefognak, hogy egy református lelkészbe minden ok nélkül, csak azért, mert református, belefojtsák a szót. Odaát a Bangha páter és a többi csuhás bandita vezetése alatt álló Ébredők már az Úr asztalát is berondítják, csak azért, mert református templomban áll az. Íme, lássátok, amerikai magyarok : nemcsak a zsidót, a reformátust és ha kell, a katholikust is üldözik, meggyalázzák Horthyországban, ha nem áll szó nélkül a gyilkos fehér kurzus szolgálatába. Őrült banditák tobzódnak az egykori Magyarország helyén, akik előtt nem szent sem ember, sem Isten és akik nem fognak elpusztulni onnan, amíg le nem bunkózzák őket, mint a veszett kutyákat. IHHE m smBsBBSm Trenton magyarsága tiltakozott a fehér kurzus ellen (Folytatás a 3-ik oldalról.) “Hallottam, — mondotta, hogy van itt Trentonban egy síró köszüz, amelyhez éjjelnappal vonul az ájtatos nép. Amióta ezt hallottam, nem megy ki a fejemből. Nem vagyok sem istenfélő, sem vallásos ember, de ezt a síró Szűz Máriát valahogyan mégis elképzelem. Mert, higgyék meg nekem, ha a szent szűz végigtekint a mai Magyarországon és végigtekint a dr. Szabóhoz hasonló reverendás himpelléreken, akkor sírva kell fakadnia még ha mindjárt kőből van is kifaragva...” Percekig tartott, amíg a falrengető kacagás és a taps elállótt és az előadó folytathatta beszédét. A magyarországi fehér terror kiemelkedő eseményein kívül ismertette Magyar- Amerika jelenlegi helyzetét, a fehér ügynökök sikertelen, de újból és újból megkezdett próbálkozásait és kíméletlenül korbácsolt végig azokon a lapokon és egyéneken, amelyek és akik az élet-halálra menő küzdelemben a munkásság ellenségeihez csatlakoztak. Előadása végén rámutatott azokra a mozgalmakra, amelyekből az Előre tökéletes győzelemmel került ki, mert az amerikai magyar munkásság erőt adott ennek a lapnak. A munkásoknak továbbra is dolgozni kell ennek a lapnak az érdekében, amely a neki kölcsönzött erőt a munkásmozgalomnak adja vissza. Az előadó után Binder gyűlésvezető lejelentette a gyűjtés eredményét: $77.39. A feltett kérdések megválaszolása után a gyűlést lelkes hangulatban, azzal a reménnyel zárta be, hogy a trentoni magyarság rövidesen ismét és állandóan öszsze fog jönni, hogy gondolkozni és cselekedni tanuljon.