Előre, 1921. május (17. évfolyam, 3163-3193. szám)
1921-05-22 / 3184. szám
5. oldal. HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER FnbUahed DAILY Including SUNDAY. — Sunday _____________Include» Sunday Mngailne Section._____________ Pctllahed by the American Hungarian Worklnamea’» Federation. — E. RENYI, Secretary. HARRY H. KLEIN, Business Manager. _____ ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH THE POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y._______ ADMISSION FOR SECOND CLASli' APPLIED FORTelephone«: ORCHARD «921. *»**• 13 East 1st Street, New Torit. N. Y. SUBSCRIPTION RATES: United Stal M. and Canada one year: 18.00, f months: 14.00, 3 months: 22.00. Foreign Countries: one year $12.00, $ months $(.00, 2 month 12.00» ELŐFIZETÉSI ÁRAK: az Egyesült Államokban 4a H£nadiban egy évre: »8.00; félévre: »4.00; negyedévre: »2.00. Külföldre, 1 évre: 812.00; félévre: »4.00; negyedévre »2.04. MINDEN CSEKK és MONEY ORDER as "ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KL * lap hasztyal KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki «mem»ra nyitva allst.« K — A CSŐCSELÉK URALMA Számtalanszor bebizonyítottuk, hogy az amerikai munkásság törvényen kívül van helyezve anélkül, hogy kivételes törvényeket alkottak volna erre a célra. Az amerikai elnyomó osztály mindenkor nagy súlyt helyezett arra, hogy a demokratizmus látszatát fenntartsa — ténykedései azonban annál súlyosabban helyezkednek szembe mindennel, aminek a demokráciához a legkisebb köze is van. Nincsen terünk annak a sok igazságtalanságnak felsorolására, amit az utóbbi évtizedben a munkássággal elkövettek és így csupán arra szorítkozunk, hogy egy pár égbekiáltó igazságtalanságot ragadjunk ki , amelyek a csőcselék uralmát bizonyítják és soha megtorlásban nem részesültek. Emlékezzünk Frank Little, a nyomorék munkásszervezőre, akit a bányabárók bérencei, ágyából kihurcolva, felakasztottak. Emlékezzünk Bisbee-re, ahol ezernél több munkást a sivatagba szállítottak és az éhhalálnak tettek ki. Emlékezzünk az ügyvédek bekátrányozására és félholtra verésére, mert ezeknek a megkínzott embereknek igazságot kerestek annál a bíróságnál — amelyet mi osztálybíróságnak tartunk — amelynek tiszteletét mindenkitől megkövetik. A bíróság a csőcselék uralmával szemben egyetlen esetben sem nyújtott védelmet a munkásságnak. A Supreme Court, mint legfelsőbb fórum, felmentette az összes gazembereket — a munkásságon elkövetett erőszakért. Hogy a Supreme Court határozatai milyen mértékben hatnak az amúgy is kifejlett csőcselékuralomra, azt eléggé megvilágítja az a tárgyalás, mely Los Angelesben Willis többe előtt folyik. A reakciósok biztatására az American Legionban szervezett csőcselék megtámadta az I. W. W. helyiségét, az ott talált embereket félholtra verték és mint ilyenkor szokás, a félholtra vert embereket a bíróság elé hurcolták — akárcsak Centraliában. Willis főbíró előtt Jack Gavellt a szindikalista törvény megsértésével vádolják. Gavell ügyvédje Willis főbírótól azt kérte, hogy a tárgyalást utalják más város esküdtszékéhez, mert Los Angelesben az I. W. W. iránt előítélet uralkodik. Willis főbíró tagadásba vette az előítéletet és a kérelmet elutasította, mely alkalommal a következő nyilatkozatot tette:•A tárgyalás folyamán a szövetségi ügynökök arról tanúskodtak, hogy az Egyesült Államokban nincsen a ‘Wobbly’-k (I. W. W.) számára gyülekező hely. Mi ugyanezt akarjuk végrehajtani ebben az államban, ahogy azt a többi államokban teszik. Azt a vádat is emelték a kiszolgált katonák ellen, hogy a ‘Wobbly’ Hallt megtámadták és az ott találtakat súlyosan bántalmazták. “A bíróság nem hirdetheti az erőszakot, azonban én megértem és számos okot látok, amiért a katonák a ‘Wobbly’ Hallt látogatták és azt következtetve, hogy a törvény nagyon lassan működik , saját kezükbe vették az ügyet. Most ezek a fiatal emberek azon őrködnek, hogy az országban ne legyenek forradalmi kitörések.” Willis főbíró fenti nyilatkozatát akkor tette, amidőn az elfogultság vádját utasította el. Hogy a védőnek mennyire igaza volt, azt Willis főbiró nyilatkozata igazolja legjobban. Azonban a nyilatkozatban nem is az elfogultság a legfontosabb, hanem az a tény, hogy a főbiró biztatja a csőcseléket a további garázdálkodásra. A jeles főbiró szerint a kapitalista bérencek, amikor félholtra verték az ártatlan munkásokat, csupán azt tették, hogy nem bírták bevárni, amíg a bíróság végzi el ezt a munkát és ezért vették kezükbe az ügyet. Ha Willis főbíró megállapítása helyes a törvény lassú működéséről, akkor tiszteletteljesen kérdezzük: miért nem távozik helyéről, miért hozza a magas fizetést és miért nem engedi át helyét a kapitalisták által felbérelt gyilkosoknak, hogy azok üljenek törvényt az ártatlanok felett. Az a gyilkos csőcselékhad sem tudná súlyosabban a sárba tigorni a bírói “függetlenséget”, mint ahogy azt Willis főbíró teszi. Willis főbíró szerint indokolt a csőcselék uralma, mert a törvény nagyon lassan működik. A nyilatkozat alapos tanulmányozása után és annak figyelembe vétele mellett, hogy hol hangzott el, kezdünk a jeles főbírónak igazat adni. Ha nem tévedünk, Los Angeles Californiában van, ahol a tőkések összeesküvése 1916-ban Mooneyt és számos más munkásembert juttatott ártatlanul a fogságba, akiket a tőkések bírósága halálra ítélt és még most sincsenek kivégezve. Mennyivel egyszerűbb dolog lenne Willis főbíró rendszerét alkalmazni, ha a kapitalista bérencek vernék agyon a munkásság szervezőit, ezáltal megkímélve a “független” bíróságot a kellemetlen feladatok végrehajtásától. Milyen más lenne a helyzet, ha 1916-ban a kapitalisták szolgálatában álló ■aliforniai főügyész nem hamis tanukat bérelt volna fel Tom Mooney és társainak elitéltetésére, hanem egyszerűen agyonverette volna őket, akkor most nem kísértene annak veszélye, hogy az elszánt harcosok élve kerülhetnek ki a börtönből és harcolhatnak a kizsákmányolás ellen. Willis főbírónak igaza van. A törvény lassan működik és a munkásság feladata, hogy gyorsítsa ezt a működést. Az ország börtönei telve vannak azokkal a proletárokkal, akiket a csőcselék közé vegyült Willisféle bírák juttattak a börtönökbe és egyetlen komoly ígéret sem hangzott el arra nézve, hogy mikor engedik őket szabadon. Az igazságszolgáltatást siettetnünk kell azzal, hogy a Willisek bíráskodása ellen szüntelen rohamot intézünk és elsöpörjük azt a csőcselékuralommal együtt. ■ ■ RITKA ALKALOM New York város egészségügyi hivatalának április havi jelentése fekszik az asztalunkon és nem halaszthatjuk el annak kijelentését, hogy a végzett munkáért az egészségügyi osztály munkásait elismerés illeti. A jelentés szerint a betegségek, valamint a halálozások száma állandóan hanyatlik. Amíg 1920 március hónapjára 8166 halálozás esik, addig ez év márciusában 6531-et tesz ki az elhaltak száma. A halálozás csökkenésével arányban áll a betegségek csökkenése is. Különösen a kanyarónál (measles) nagy a csökkenés, számszerint 5733. Az összes előfordulható betegségek közt csupán a vörhenyláz mutat 1593 emelkedést, ami végeredményben 41 halálozással múlja felül az eőző hónapokat. A jelentés utal arra a tényre, hogy New York városának lakossága egyre emelkedik és ezzel szemben a betegségek és halálozások száma állandóan csökken, amiért — jegyzi meg a jelentés — nem jár elismerés, de joggal várhat az egészségügyi osztály támogatást a jövendő munkák elvégzésére. A magunk részéről a jelentés ismertetésének bekezdésénél megadtuk az elismerést az egészségügyi osztály munkásainak — mert tudjuk jól, hogy megfeszített munkájuk nélkül a szenvedések láncolata szaporította volna az amúgy is eléggé szenvedő munkásosztályt. New York lakásviszonyai soha olyan vérlázítóak nem voltak, mint most, a nyavalyák terjedésére soha olyan burjánzó talaj nem kínálkozott, mint most és ha az egészségügyi osztály munkásai meg tudtak birkózni a bajokkal és azok nem terjedtek jobban el, az csak annak a bizonyítéka, hogy lelkiismeretesen fogták fel hivatásukat és kiváltak az általánosan elterjedt grafterek soraiból. A jelentésnek van egy része, amelyből megállapítható az egyre súlyosbbodó megélhetés is. Míg a vörhenylázból eredő halálozást kikapcsolva, az összes halálozások száma csökkent, addig a rablógyilkosságok száma 9-cel, az öngyilkosok száma 19-cel emelkedett március hóban. Mindkét fajta gyilkosság szoros kapcsolatban van a rosszabbodott kereseti viszonyokkal. A rablógyilkosságok és öngyilkosságok egy és ugyanazon forrásra vezethetők és aszerint fokozódnak, amely mértékben a megélhetési viszonyok rosszabbodnak. Egyébként ezen meghatározásunkat a jelentés egy másik része igazolja, amely szerint a házasságok száma március hónapban 673-al csökkent. A házasságkötések számának csökkenése ugyancsak a rosszabbodó megélhetési viszonyokra vezethető, mert a fiatalok nem mernek a bizonytalanságra való tekintettel házasságra lépni és rákényszerülnek a természetellenes életmódra, ami a következő jelentéseknél az egészségügy rovására feltétlenül jelentkezni fog. Amíg az egészségügyi osztály munkásai némi sikerrel tudják elhárítani a tőkés rendszerből fakadó bajok egy részét, addig azok a másik oldalon annál súlyosabban jelentkeznek, amelyeket az egészségügyi osztály munkásai minden igyekezetük mellett sem tudnak leküzdeni, mert azok egyenes velejárói az anarchisztikus tőkés rendszernek. Az egészségügyi osztály jelentésének csupán annyi értéke van a munkásság számára, hogy tanulságul szolgál a mai rendszer elleni küzdelemre, mert csupán annak megdöntésével fog lehetővé válni a betegségek minimumra való szorítása.. B B AZ OLAJTRÖSZT ADOMÁNYA Az olajtröszt rövid pár hónap alatt kétszer is leszállította a munkabéreket és a munkások jórészét még így is elbocsátotta, hogy a megmaradtakat annál inkább ki lehessen használni. Azonban tévedne, aki azt hinné, hogy az olajtröszt igazgatósági tagjai nem érző szivü emberek és csupán azon spekulálnak, hogy miként lehet a munkásokat jobban kihasználni. Az olajtröszt embereinek nagyon is érző szivük van és ott segítenek, ahol ar■a a legnagyobb szükség van. Az olajtröszt egyik igazgatója, Mr. Perkins negyvenezer dollárt küldött a budapesti segélyző bizottságnak, hogy azt kizáróan a középosztály tagjai közt osszák szét. Szó sem fér ahoz, hogy a Horthy-uralom miatt számos ELŐRE A nap legérdekesebb híre Kansas állam tőkései megparancsolták a törvényhozóknak, hogy olyan törvényt készítsenek, amely alkalmas az ipari béke biztosítására. Azt viszont nem kell külön magyarázni, hogy az ipari béke az esetben zavartatik meg, amikor a munkások nem hajlandók szó nélkül tűrni a kizsákmányolást, aminek rendszerint sztrájk a következménye. Mivel a nagytudású kansas-i képviselők olyan törvényt nem tudtak hozni, amely a sztrájkot meggátolná, tehát hoztak olyan törvényt, amely a sztrájkólókat bezárással sújtja. Ennek a törvénynek az alapján Alexander Howat és társait már többször letartóztatták azonban az ipari béke csak nem akar megteremtődni. Sőt az újabb hírek szerint súlyos harcokra van kilátás. Kansas állam szervezett munkássága Chanuteban konvencióra jött össze, ahol egyhangú szavazattal mondták ki, hogy a törvény ellen a legszélső harcot veszik fel. Az ipari békét biztosítani akaró törvény így fokozza a zavart, csupán azért, mert sehogy sincs összhangban a követelményekkel. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a kansasi törvénygyártók egykönnyen engedni fognak. Nem ilyen példát látnak maguk előtt. A szövetségi törvényhozók ugyancsak hoztak egy bölcs törvényt a szesztilallomról. Az egész ország zúgolódik ellene, rendőrséggel és börtönnel felelnek a meglágyult koponyájú urak. A törvényt, mivel megvan mindenáron a legdurvább erőszak alkalmazásával akarják végrehajtani. A nép haragja első esetben a rendőrség ellen irányul, másod esetben fütyül a törvényre, harmad esetben szembeszáll a törvény erőszakos végrehajtóival. A kansasi ipari békét biztosító törvénynek hasonló lesz a sorsa. A begyöpösödött koponyájú urak azonban egyre azon keseregnek, hogy a nép nem tiszteli a törvényt. Azonban nem beszélnek arról, hogy az utolsó évtizedben kizáróan olyan törvényeket alkottak, amelyek ellent mondanak a józan észnek , mert azok osztálytörvények, amelyek csak kiélesítik az osztályharcot, minthogy a kansasi törvények is egyetlen érdeme az osztályharc kiélesztésében merül ki, amelyet törvényt gyártóival együtt fog elsöpörni a győzelmes osztályharc. Bernard Shaw a bolsevikekről Az orosz munkások nagyon sokat zárultak a világháború folyamán. A nemzetközi burzsoáziától a háborúban kapott lecke folytán olyan tettet hajtottak végre, amilyenről azelőtt még beszélni sem igen hallott az ember; egyszerűen megtagadták, hogy tömegesen lemészárolják a többi országbeli munkástestvéreiket, fogták a fegyvereiket, hazamentek, vettek maguknak egy darab földet és művelni kezdték. A gyár munkásai pedig a gyárakat vették a kezükbe, szervezték az ipart az egész dolgozó nép javára. Úgy az orosz, mint a külföldi kapitalistáknak a szempontjából a munkásoknak egy ilyen eljárása természetesen a lehető legnagyobb szemtelenség volt s a kapitalisták meg is kezdték a harcot a munkások ellen, akik ennek folytán kénytelenek voltak összes kizsákmányolóikat megsemmisíteni és a kizsákmányolókkal egyszersmint a kappitalistákhoz csatlakozott demokratákat is. Lehetséges, hogy ez is szemtelensész volt, de mindenesetre nagyon praktikus és hasznos szemtelenség és éppen ezért jó cselekedet volt. Újólag ismétlem, hogy jelenleg egész Európában csak egy érdekes, politikailag működő erő van és ez Lenin. Lenin határozottan megállapítja, hogy teljes lehetetlenség a szocializmus megvalósítása szavazattöbbség és parlament segítségével , azt csakis egy elszánt kisebbség hajthatja végre, amely sziklaszilárdan hisz képességeiben és tiszta látókörrel bír. És határozottan ostobaság islenne azt hinni, hogy a nép többségét, amelyet a polgári sajtó mindig félrevezeti, valaha is meg lehetne nyerni a szocializmus számára. A mi angol szocialistáink,akik az élet összes gyönyöreiben dúskálnak, csak természetes, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocializmus megvalósításával minél tovább kell várni. Azonban tettre szánt emberek, mint Lenin, nem akarnak tovább várni. Lenin, amikor látta, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés fabatkát sem ér, napirendre tért fölötte, ment a maga útján. Kiadta a jelszót: “Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék és haljon meg éhen.” A bolsevikok azt követelik, hogy minden ember dolgozzék a társadalom javára. A mi arisztokratáink is hívei a munkakötelezettségnek, a munkakényszernek, de csak a szegényekre vonatkoztatva. A bolsevikek lelkiismeretét ezenkívül még egyéb szemtelenségek is terhelik. Csevegjünk például arról, hogyan bánnak a foglyokkal. Tegyük föl, kedves olvasó, hogy a bolsevikok fogságába kerülsz. Elvisznek egy barakkba, kihallgatnak és enni adnak. De még nem is vagy kész az ennivalóddal, máris odajönnek hozzád könyvekkel , megkérdeznek: “Angol vagy?” Természetesen büszkén válaszolsz: “Igen, angol vagyok!” Erre kapsz egy csomó angol könyvet és magadra hagynak. Nem dolgoztatnak. És nem lévén dolgod, hogy az unalmat elüssed, kénytelen vagy végigolvasni a bolseviki irodalmat, fokozatosan átjárnak a kommunista eszmék, belátod a tanok józanságát, egyszóval, végül magad is bolsevik leszel. Igazán szemtelenség kell hozzá úgy bánni a foglyokkal. Azonban a bolsevikek ebben a tekintetben sem különböznek arisztokratáinktól s polgárainktól, akik a vasárnapi iskolákban arra kényszerítik az embereket, hogy a bibliát és a burzsoáziának más drága írásait tanulmányozzák. Azonban a bolsevikek még ennél is tovább mennek szemtelenségükkel. Eszméiket az iskolai oktatásba is bevezetik. A bolsevikek iskoláikban a gyermek az első pillanattól kezdve tanulja, hogy a legnagyobb igazságtalanság az, ha egyik ember kizsákmányolja a másisikat, hogy a legnagyobb szégyen a henyélés és hogy minden embernek kötelessége munkájával hozzájárulni a társadalom jólétéhez. középosztálybeli polgár nyomorog Magyarországon, azonban nyomoruk mégsem lehet nagyobb, mint a munkásság nyomora és igy a megkülönböztetett segély egyáltalán nem indokolt. Azonban meg tudjuk érteni az olajtröszt intencióját.* A munkások verejtékén összeharácsolt milliókból Amerikában is számos olyan intézményt létesített, amely a középosztály előnyére van. Az olajtröszt ezeket a jótékonysági műveleteket osztályának erősítésére szervezi, mert azokkal szerzi meg a középosztályból a legbiztosabb támaszait. Az olajtröszt ezért segíti a Horthyországban szenvedő középosztályt negyvenezer dollárral, és ezért rabolja meg amerikai munkásait a megélhetés lehetőségétől. Az olajtröszt negyvenezer dollárjára a Horthy-banda lapjai azt mondják, hogy “Amerika egyik legnagyobb jótevőjétől ered”, amire mi csupán annyit jegyzünk meg, hogy az adományozó trösztöt minden fentartás nélkül állíthatjuk a Héjjasok és Prónaiakkal egy sorba. AZOK Magyarországon zu- idították a munkásságra a szenvedések végtelen láncolatát megszámlálhatatlan gyilkosságukkal, EZEK pedig az amerikai munkásságot gyilkoltatják ITTENI Héjjasaikkal. Az egészben csupán a kivitel módjai körül van eltérés, azonban a lényeg egy és ugyanaz marad. Az olajtröszt tisztán és félreérthetetlenül kifejezésre juttatja minden lehető alkalommal, hogy a munkásokat csupán igavonóknak tekinti és ezt tette most is a nagyven- ezer dollár adományozása alkalmával, amikor a részesedésből a munkásokat kizárta. KRÓNIKA Indiana Harbor városból Varga András,, Soltész György és Rákos András bizottsági tagok aláírásával néhány nap előtt érdekes levelet kaptunk, azzal az egyenes kéréssel, hogy annak tartalmát terjesszük a nyilvánosság elé. Mi a kérésnek szíves örömest eleget teszünk. Az amerikai magyarok egy része emlékezni fog még a Szibériából megszökött és az Amerikába menekült Szircsák József esetére, aki megérkezése után gyűjtést rendezett a Szibériában sínylődő magyar rabok segélyezésére. Szircsák elment Indiana Harborba is, amelynek derék magyarjai nemvonták ki magukat a gyűjtés terhei alól. 1916 őszén 80 dollár 96 centet adtak össze, amely összeget, továbbítás végett, Modori Károlynak adtak át. Hogyan, hogyan nem: Kodori Károly nem továbbította a pénzt, hanem két álló esztendőn keresztül magánál tartotta. Két év eltelte után az adakozók egy három tagú bizottságot választottak meg a föntebb is említett Varga András, Soltész György és Rákos András személyében. A bizottságot utasították, hogy a pénzt vegyék át Modori Károlytól, helyezzék azt bankba mindaddig, amíg alkalom lesz az összeget valamilyen nemes célra fordítani. * így is történt a dolog. Igaz, hogy a két év alatt az összeadott pénz nem hogy kamatot hozott volna, hanem még le is fogyott 76 dollár 96 centre, de a pénznek — különösen az amerikai magyarok pénzének — már csak meg van az a rossz szokása, hogy inkább fogy, mint szaporodik. A bizottság átvette és bankba tette a pénzt, hogy megvárják az alkalmat a nemes tett végrehajtására. Nem sokáig kellett várni . A teljhatalommal fölruházott bizottság ez év február havának 24- ik napjáig várt, azután kivette a bankból a pénzt, amely két évi kamattal 80 dollár 96 centre szaporodott föl. A Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet indiana harbori 3-ik osztálya a saját pénztárából hozzácsapott 30 kemény dollárt és így az összeg 110 dollárra emelkedett, amelyet 1921. év február 25-én Bulik János testvérünk Chicagóba vitt, ahonnan azonnal továbbították a magyarországi fehér terror áldozatainak a segélyezésére. Ez az, aminek a tudomásul vételét kérik Varga András, Soltész György és Rákos András, a bizottság tagjai. * Természetesen tudomásul vesszük a dolgot és tudomásul kell ezt vennie minden amerikai magyar munkásnak. Hiszen igaz, kötelességet teljesítettek az Indiana harbori magyar munkások, amikor azokra gondoltak, akik odaát a fehér terror véres karmai között vergődnek, de oly világban élünk, amikor külön dicsérő szóval kell megemlékeznünk arról, ha valaki a kötelességét teljesíti. Mert nincsenek sokan ebből a fajtából. Amerikában százszámra vannak olyan magyar telepek, amelyek hol erre, hol amarra gyűjtenek, amelyek hol egy papot hizlalnak kövérre, hol meg telekhiénák erszényét tömik duzzadóra. Vannak telepek, amelyek évenként ezresekkel járulnak hozzá a munkásellenes lapok tulajdonosainak a kiadásaihoz, de kevés azoknak a telepeknek a száma, amelyek azokra is gondolnak, akik szenvednek, véreznek és a Mi harcunkat is vívják. Indiana Harbor e kevesek közé tartozik és ezt kívülünk az egész amerikai magyar munkásságnak tudomásul kell venni. * Odaát van még fehér terror és a karmai átnyúlnak ide Amerikába is. Ezért nem szabad nyugodnunk. Ezért kell a fehér terror áldozatait tovább segítenünk, és kitartani abban a táborban, amely kérlelhetetlenül vívja a harcot a munkásság itteni és odaátgyilkoló ellenségei ellen. Kísérje figyelemmel ezt a helyet. A legközelebb újabb bizonyítékát fogjuk adni annak, hogy a fehér kurzus nem nyugszik, hanem egymásután küldi át ide ügynökeit a magyar munkások pénzéért. Ismét be fogjuk mutatni azt a módot, amellyel a fehér banditák meg akarják szerzeni maguknak az amerikai magyarok keservesen megkeresett dollárjait. I*V : Népgyűlés Bridgeporton Másfél évre volt szüksége Connecticut állam főtörvényszékének, hogy felfedezze: a gyülekezési szabadság olyan alkotmányos jog, amelynek gyakorlásához nem kell rendőrségi engedély. A főtörvényszék a múltkoriban egy gyűlésbetiltási ügy kapcsán kimondotta, hogy a rendőrhatóságoknak nincs joguk engedélyt adni gyűlések tartására s nincs joguk a gyűlések megakadályozására sem. Kimondotta a főtörvényszék, hogy a gyűléseken elhangzott beszédekért nem a rendőrök, hanem az előadók a felelősek, nem a rendőrségnek, hanem az ügyészségnek a feladata, hogy vádat emeljen a szónokok ellen, ha beszédeik a törvénybe ütköznek. Bridgeporti szervezetünk, melynek népgyűléseit másfél év óta a bridgeporti rendőrség ismételten megakadályozta, e bírói döntés után a városi rendeletet ignorálva rendőrségi engedély nélkül népgyűlést hirdetett csütörtök estére a Rákóczy Hallba. Előadónak Basky Lajost hívta meg New Yorkból, akit a bridgeporti rendőrfőnök egy ízben már megakadályozott gyűlés tartásában azon az alapon, hogy ‘‘beszédei New Yorkban talán nem ütköznek törvénybe, de Connecticut álamban törvénybe ütköznek.” Néhány perccel nyolc óra után megtelt a nagy terem és a gyűlés akadálytalnul folyt le. Az előadó a kapitalista társadalom politikai és gazdasági összeomlásának okait fejtegette, különös tekintettel Magyarországra. Kimutatta, hogy egy társadalmi rend, amikor képtelen a termelésre, megérett a bukásra, hogy helyet adjon új társadalmi rendnek, melyben a termelő erők ismét szabadon működhetnek. A közönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatta az előadást. A szervezet elhatározta, hogy a közeljövőben ismét nagyszabású népgyűlést rendez. ------------------PARIS, május 21. Az “Echo de Paris” azt állítja, hogy a török nacionalisták megsértették azt a fegyverszüneti szerződést, amelyet a trökországi francia csapatok parancsnokával kötöttek. Ugyanez a lap jelenti, hogy Bunhir pasa, a szultán hadseregének egyik volt tábornoka, jelenleg pedig a nacionalisták egyik vezére, Angolából elindult Franciaország felé. Azt hiszik, hogy olyan javaslatokkal fog előállni, amelyek ellentétben vannak azzal a szerződéssel, amelyet Franciaország és a nacioalisták a legutóbb kötöttek.