Előre, 1921. május (17. évfolyam, 3163-3193. szám)

1921-05-22 / 3184. szám

5. oldal. HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER FnbUahed DAILY Including SUNDAY. — Sunday _____________Include» Sunday Mngailne Section._____________ Pctllahed by the American Hungarian Worklnamea’» Federation. — E. RENYI, Secretary. HARRY H. KLEIN, Business Manager. _____ ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH THE POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y._______ ADMISSION FOR SECOND CLASli' APPLIED FOR­Telephone«: ORCHARD «921. *»**• 13 East 1st Street, New Torit. N. Y. SUBSCRIPTION RATES: United Stal M. and Canada one year: 18.00, f months: 14.00, 3 months: 22.00. Foreign Countries: one year $12.00, $ months $(.00, 2 month 12.00» ELŐFIZETÉSI ÁRAK: az Egyesült Államokban 4a H£na­­diban egy évre: »8.00; félévre: »4.00; negyedévre: »2.00. Külföldre, 1 évre: 812.00; félévre: »4.00; negyedévre »2.04. MINDEN CSEKK és MONEY ORDER as "ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KL * lap hasztyal KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki «m­e­m»ra nyitva allst.« K — A CSŐCSELÉK URALMA Számtalanszor bebizonyítottuk, hogy az amerikai munkásság törvényen kívül van helyezve anélkül, hogy kivételes törvényeket alkottak volna erre a célra. Az amerikai el­nyomó osztály mindenkor nagy súlyt helye­zett arra, hogy a demokratizmus látszatát fenntartsa — ténykedései azonban annál súlyosabban helyezkednek szembe minden­nel, aminek a demokráciához a legkisebb köze is van. Nincsen terünk annak a sok igazságtalan­ságnak felsorolására, amit az utóbbi évtized­ben a munkássággal elkövettek és így csu­pán arra szorítkozunk, hogy egy pár égbe­kiáltó igazságtalanságot ragadjunk ki , a­melyek a csőcselék uralmát bizonyítják és soha megtorlásban nem részesültek. Emlékezzünk Frank Little, a nyomorék munkásszervezőre, akit a bányabárók bé­rencei, ágyából kihurcolva, felakasztottak. Emlékezzünk Bisbee-re, ahol ezernél több munkást a sivatagba szállítottak és az éh­­halálnak tettek ki. Emlékezzünk az ügyvé­dek bekátrányozására és félholtra verésére, mert ezeknek a megkínzott embereknek igazságot kerestek annál a bíróságnál — a­melyet mi osztálybíróságnak tartunk — a­melynek tiszteletét mindenkitől megköve­­tik. A bíróság a csőcselék uralmával szemben egyetlen esetben sem nyújtott védelmet a munkásságnak. A Supreme Court, mint leg­felsőbb fórum, felmentette az összes gazem­bereket — a munkásságon elkövetett erő­szakért. Hogy a Supreme Court határozatai milyen mértékben hatnak az amúgy is kifejlett csőcselékuralomra, azt eléggé megvilágítja az a tárgyalás, mely Los Angelesben Willis több­e előtt folyik. A reakciósok biztatására az American Legionban szervezett csőcselék megtámadta az I. W. W. helyiségét, az ott talált embere­ket félholtra verték és mint ilyenkor szokás, a félholtra vert embereket a bíróság elé hur­colták — akárcsak Centraliában. Willis főbíró előtt Jack Gavellt a szindi­­kalista törvény megsértésével vádolják. Gavell ügyvédje Willis főbírótól azt kérte, hogy a tárgyalást utalják más város esküdt­székéhez, mert Los Angelesben az I. W. W. iránt előítélet uralkodik. Willis főbíró ta­gadásba vette az előítéletet és a kérelmet el­utasította, mely alkalommal a következő nyilatkozatot tette:­­•A tárgyalás folyamán a szövetségi ügy­nökök arról tanúskodtak, hogy az Egyesült Államokban nincsen a ‘Wobbly’-k (I. W. W.) számára gyülekező hely. Mi ugyanezt akar­juk végrehajtani ebben az államban, ahogy azt a többi államokban teszik. Azt a vádat is emelték a kiszolgált katonák ellen, hogy a ‘Wobbly’ Hallt megtámadták és az ott talál­takat súlyosan bántalmazták. “A bíróság nem hirdetheti az erőszakot, azonban én megértem és számos okot látok, amiért a katonák a ‘Wobbly’ Hallt látogat­ták és azt következtetve, hogy a törvény na­gyon lassan működik , saját kezükbe vet­ték az ügyet. Most ezek a fiatal emberek azon őrködnek, hogy az országban ne legye­nek forradalmi kitörések.” Willis főbíró fenti nyilatkozatát akkor tette, amidőn az elfogultság vádját utasí­totta el. Hogy a védőnek mennyire igaza volt, azt Willis főbiró nyilatkozata igazolja legjobban. Azonban a nyilatkozatban nem is az elfogultság a legfontosabb, hanem az a tény, hogy a főbiró biztatja a csőcseléket a további garázdálkodásra. A jeles főbiró szerint a kapitalista bérencek, amikor fél­holtra verték az ártatlan munkásokat, csu­pán azt tették, hogy nem bírták bevárni, a­míg a bíróság végzi el ezt a munkát és ezért vették kezükbe az ügyet. Ha Willis főbíró megállapítása helyes a törvény lassú működéséről, akkor tisztelet­­teljesen kérdezzük: miért nem távozik he­lyéről, miért hozza a magas fizetést és miért nem engedi át helyét a kapitalisták által fel­bérelt gyilkosoknak, hogy azok üljenek tör­vényt az ártatlanok felett. Az a gyilkos cső­­cselékhad sem tudná súlyosabban a sárba tigorni a bírói “függetlenséget”, mint ahogy azt Willis főbíró teszi. Willis főbíró szerint indokolt a csőcselék uralma, mert a törvény nagyon lassan mű­ködik. A nyilatkozat alapos tanulmányozása után és annak figyelembe vétele mellett, hogy hol hangzott el, kezdünk a jeles főbíró­nak igazat adni. Ha nem tévedünk, Los Angeles Californiában van, ahol a tőkések­ összeesküvése 1916-ban Mooneyt és számos más munkásembert juttatott ártatlanul a fogságba, akiket a tőkések bírósága halálra ítélt és még most sincsenek kivégezve. Mennyivel egyszerűbb dolog lenne Willis főbíró rendszerét alkalmazni, ha a kapita­lista bérencek vernék agyon a munkásság szervezőit, ezáltal megkímélve a “független” bíróságot a kellemetlen feladatok végrehaj­tásától. Milyen más lenne a helyzet, ha 1916-ban a kapitalisták szolgálatában álló ■aliforniai főügyész nem hamis tanukat bé­relt volna fel Tom Mooney és társainak el­it­éltetésére, hanem egyszerűen agyonverette volna őket, akkor most nem kísértene annak veszélye, hogy az elszánt harcosok élve ke­rülhetnek ki a börtönből és harcolhatnak a kizsákmányolás ellen. Willis főbírónak igaza van. A törvény lassan működik és a munkásság feladata, hogy gyorsítsa ezt a működést. Az ország börtönei telve vannak azokkal a proletárok­kal, akiket a csőcselék közé­ vegyült Willis­­féle bírák juttattak a börtönökbe és egyetlen komoly ígéret sem hangzott el arra nézve, hogy mikor engedik őket szabadon. Az igaz­ságszolgáltatást siettetnünk kell azzal, hogy a Willisek bíráskodása ellen szüntelen roha­mot intézünk és elsöpörjük azt a csőcselék­uralommal együtt. ■ ■ RITKA ALKALOM New York város egészségügyi hivatalának április havi jelentése fekszik az asztalunkon és nem halaszthatjuk el annak kijelentését, hogy a­­ végzett munkáért az egészségügyi osztály munkásait elismerés illeti. A jelentés szerint a betegségek, valamint a halálozások száma állandóan hanyatlik. Amíg 1920 március hónapjára 8166 halálo­zás esik, addig ez év márciusában 6531-et tesz ki az elhaltak száma. A halálozás csök­kenésével arányban áll a betegségek csökke­nése is. Különösen a kanyarónál (measles) nagy a csökkenés, számszerint 5733. Az összes előfordulható betegségek közt csupán a vör­­henyláz mutat 1593 emelkedést, ami vég­eredményben 41 halálozással múlja felül az eőző hónapokat. A jelentés utal arra a tényre, hogy New York városának lakossága egyre emelkedik és ezzel szemben a betegségek és halálozá­sok száma állandóan csökken, amiért — jegyzi meg a jelentés — nem jár elismerés, de joggal várhat az egészségügyi osztály tá­mogatást a jövendő munkák elvégzésére. A magunk részéről a jelentés ismertetésének bekezdésénél megadtuk az elismerést az egészségügyi osztály munkásainak — mert tudjuk jól, hogy megfeszített munkájuk nél­kül a szenvedések láncolata szaporította volna az amúgy is eléggé szenvedő munkás­­osztályt. New York lakásviszonyai soha olyan vér­­lázítóak nem voltak, mint most, a nyavalyák terjedésére soha olyan burjánzó talaj nem kínálkozott, mint most és ha az egészségügyi osztály munkásai meg tudtak birkózni a ba­jokkal és azok nem terjedtek jobban el, az csak annak a bizonyítéka, hogy lelkiismere­tesen fogták fel hivatásukat és kiváltak az általánosan elterjedt grafterek soraiból. A jelentésnek van egy része, amelyből megállapítható az egyre súlyosbbodó megél­hetés is. Míg a vörhenylázból eredő halálo­zást kikapcsolva, az összes halálozások szá­ma csökkent, addig a rablógyilkosságok szá­ma 9-cel, az öngyilkosok száma 19-cel emel­kedett március hóban. Mindkét fajta gyilkosság szoros kapcso­latban van a rosszabbodott kereseti viszo­nyokkal. A rablógyilkosságok és öngyilkos­ságok egy és ugyanazon forrásra vezethetők és aszerint fokozódnak, amely mértékben a megélhetési viszonyok rosszabbodnak. Egyébként ezen meghatározásunkat a je­lentés egy másik része igazolja, amely sze­rint a házasságok száma március hónapban 673-al csökkent. A házasságkötések számának csökkenése ugyancsak a rosszabbodó megélhetési viszo­nyokra vezethető, mert a fiatalok nem mer­nek a bizonytalanságra való tekintettel há­zasságra lépni és rákényszerülnek a termé­szetellenes életmódra, ami a következő je­lentéseknél az egészségügy rovására feltét­lenül jelentkezni fog. Amíg az egészségügyi osztály munkásai némi sikerrel tudják elhárítani a tőkés rend­szerből fakadó bajok egy részét, addig azok a másik oldalon annál súlyosabban jelent­keznek, amelyeket az egészségügyi osztály munkásai minden igyekezetük mellett sem tudnak leküzdeni, mert azok egyenes vele­járói az anarchisztikus tőkés rendszernek. Az egészségügyi osztály jelentésének csu­pán annyi értéke van a munkásság számára, hogy tanulságul szolgál a mai rendszer elle­ni küzdelemre, mert csupán annak megdön­tésével fog lehetővé válni a betegségek mini­mumra való szorítása.. B B AZ OLAJTRÖSZT ADOMÁNYA Az olajtröszt rövid pár hónap alatt kétszer is leszállította a munkabéreket és a munká­sok jórészét még így is elbocsátotta, hogy a megmaradtakat annál inkább ki lehessen használni. Azonban tévedne, aki azt hinné, hogy az olajtröszt igazgatósági tagjai nem érző szi­­vü emberek és csupán azon spekulálnak, hogy miként lehet a munkásokat jobban ki­használni. Az olajtröszt embereinek nagyon is érző szivük van és ott segítenek, ahol ar­­■a a legnagyobb szükség van. Az olajtröszt egyik igazgatója, Mr. Per­kins negyvenezer dollárt küldött a budapesti segélyző bizottságnak, hogy azt kizáróan a­­ középosztály tagjai közt osszák szét. Szó sem­­ fér ahoz, hogy a Horthy-uralom miatt számos EL­ŐRE A nap legérdekesebb híre Kansas állam tőkései meg­parancsolták a törvényhozók­nak, hogy olyan törvényt ké­szítsenek, amely alkalmas az ipari béke biztosítására. Azt viszont nem kell külön magyarázni, hogy az ipari béke az esetben zavartatik meg, amikor a munkások nem hajlandók szó nélkül tűrni a kizsákmányolást, aminek rendszerint sztrájk a következménye. Mivel a nagytudású kan­­sas-i képviselők olyan tör­vényt nem tudtak hozni, amely a sztrájkot meggátol­ná, tehát hoztak olyan tör­vényt, amely a sztráj­kólókat bezárással sújtja. Ennek a törvénynek az alapján Alex­ander Howat és társait már többször letartóztatták azon­ban az ipari béke csak nem akar megteremtődni. Sőt az újabb hírek sze­rint súlyos harcokra van ki­látás. Kansas állam szerve­zett munkássága Chanute­­ban konvencióra jött össze, ahol egyhangú szavazattal mondták ki, hogy a törvény ellen a legszélső harcot ve­szik fel. Az ipari békét biztosítani akaró törvény így fokozza a zavart, csupán azért, mert sehogy sincs összhangban a követelményekkel. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a kansasi törvény­gyártók egykönnyen engedni fognak. Nem ilyen példát látnak ma­guk előtt. A szövetségi törvényho­zók ugyancsak hoztak egy bölcs törvényt a szesztilal­­lomról. Az egész ország zú­golódik ellene, rendőrséggel és börtönnel felelnek a meg­lágyult koponyájú urak. A törvényt, mivel megvan min­denáron a legdurvább erő­szak alkalmazásával akarják végrehajtani. A nép haragja első esetben a rendőrség ellen irányul, másod esetben fütyül a tör­vényre, harmad esetben szembeszáll a törvény erő­szakos végrehajtóival. A kansasi ipari békét bizto­sító törvénynek hasonló lesz a sorsa. A begyöpösödött ko­ponyájú urak azonban egyre azon keseregnek, hogy a nép nem tiszteli a törvényt. Azonban nem beszélnek ar­ról, hogy az utolsó évtized­ben kizáróan olyan törvé­nyeket alkottak, amelyek el­lent mondanak a józan ész­nek , mert azok osztály­törvények, amelyek csak ki­­élesítik az osztályharcot, minthogy a kansasi törvé­nyek is egyetlen érdeme az osztályharc kiélesz­tésében merül ki, amelyet törvényt gyártóival együtt fog elsö­pörni a győzelmes osztály­harc. Bernard Shaw a bolsevikekről Az orosz munkások nagyon sokat zárultak a világháború folyamán. A nemzetközi bur­zsoáziától a háborúban kapott lecke folytán olyan tettet haj­tottak végre, amilyenről az­előtt még beszélni sem igen hallott az ember; egyszerűen megtagadták, hogy tömegesen lemészárolják a többi országbe­li munkástestvéreiket, fogták a fegyvereiket, hazamentek, vettek maguknak egy darab föl­det és művelni kezdték. A gyár munkásai pedig a gyárakat vet­ték a kezükbe, szervezték az ipart az egész dolgozó nép ja­vára. Úgy az orosz, mint a külföldi kapitalistáknak a szempontjá­ból a munkásoknak egy ilyen eljárása természetesen a lehető legnagyobb szemtelenség volt s a kapitalisták meg is kezdték a harcot a munkások ellen, akik ennek folytán kénytelenek vol­tak összes kizsákmányolóikat megsemmisíteni és a kizsákmá­­nyolókkal egyszersmint a kap­­pitalistákhoz csatlakozott de­mokratákat is. Lehetséges, hogy ez is szemtelensész volt, de mindenesetre nagyon praktikus és hasznos szemtelenség és ép­pen ezért jó cselekedet volt. Újólag ismétlem, hogy jelen­­­­leg egész Európában csak egy érdekes, politikailag működő erő van és ez­­ Lenin. Lenin határozottan megállapítja, hogy teljes lehetetlenség a szocializ­mus megvalósítása szavazat­­többség és parlament segítsé­gével , azt csakis egy elszánt ki­sebbség hajthatja végre, amely sziklaszilárdan hisz képessé­geiben és tiszta látókörrel bír. És határozottan ostobaság is­­lenne azt hinni, hogy a nép több­ségét, amelyet a polgári sajtó mindig félrevezeti, valaha is meg lehetne nyerni a szocializ­mus számára. A mi angol szocialistáink,­­akik az élet összes gyönyörei­ben dúskálnak, csak természe­tes, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocializmus megvalósí­tásával minél tovább kell várni. Azonban tettre szánt emberek, mint Lenin, nem akarnak to­vább várni. Lenin, amikor látta, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés fabatkát sem ér, napirendre tért fölötte, ment a maga útján. Kiadta a jelszót: “Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék és haljon meg éhen.” A bolsevikok azt követelik, hogy minden em­ber dolgozzék a társadalom ja­vára. A mi arisztokratáink is hívei a munkakötelezettségnek, a munkakényszernek, de csak a szegényekre vonatkoztatva. A bolsevikek lelkiismeretét ezenkívül még egyéb szemtelen­ségek is terhelik. Csevegjünk például arról, hogyan bánnak a foglyokkal. Tegyük föl, kedves olvasó, hogy a bolsevikok fog­ságába kerülsz. Elvisznek egy barakkba, kihallgatnak és enni adnak. De még nem is vagy kész az ennivalóddal, máris odajönnek hozzád könyvekkel , megkérdeznek: “Angol vagy?” Természetesen büszkén vála­szolsz: “Igen, angol vagyok!” Erre kapsz egy csomó angol könyvet és magadra hagynak. Nem dolgoztatnak. És nem lé­vén dolgod, hogy az unalmat elüssed, kénytelen vagy végig­olvasni a bolseviki irodalmat, fokozatosan átjárnak a kommu­nista eszmék, belátod a tanok józanságát, egyszóval, végül magad is bolsevik leszel. Igazán szemtelenség kell hozzá úgy bánni a foglyokkal. Azonban a bolsevikek ebben a tekintetben sem különböznek arisztokratáinktól s polgáraink­tól, akik a vasárnapi iskolákban arra kényszerítik az embereket, hogy a bibliát és a burzsoáziá­nak más drága írásait tanulmá­nyozzák. Azonban a bolsevikek még ennél is tovább mennek szemte­lenségükkel. Eszméiket az isko­lai oktatásba is bevezetik. A bolsevikek iskoláikban a gyer­mek az első pillanattól kezdve tanulja, hogy a legnagyobb igazságtalanság az, ha egyik ember kizsákmányolja a mási­­sikat, hogy a legnagyobb szé­gyen a henyélés és hogy min­den embernek kötelessége mun­kájával hozzájárulni a társada­lom jólétéhez. középosztálybeli polgár nyomorog Magyaror­szágon, azonban nyomoruk mégsem lehet na­gyobb, mint a munkásság nyomora és igy a megkülönböztetett segély egyáltalán nem indokolt. Azonban meg tudjuk érteni az olajtröszt intencióját.* A munkások verejtékén össze­harácsolt milliókból Amerikában is számos olyan intézményt létesített, amely a közép­­osztály előnyére van. Az olajtröszt ezeket a jótékonysági műveleteket osztályának erősí­tésére szervezi, mert azokkal szerzi meg a kö­zéposztályból a legbiztosabb támaszait. Az olajtröszt ezért segíti a Horthyországban szenvedő középosztályt negyvenezer dollár­ral, és ezért rabolja meg amerikai munkásait a megélhetés lehetőségétől. Az olajtröszt negyvenezer dollárjára a Horthy-banda lapjai azt mondják, hogy “Amerika egyik legnagyobb jótevőjétől ered”, amire mi csupán annyit jegyzünk meg, hog­y az adományozó trösztöt minden fentar­­tás nélkül állíthatjuk a Héjjasok és Prónai­­akkal egy sorba. AZOK Magyarországon zu- i­dították a munkásságra a szenvedések vég­­­­telen láncolatát megszámlálhatatlan gyilkos­­­­ságukkal, EZEK pedig az amerikai munkás­ságot gyilkoltatják ITTENI Héjjasaikkal. Az egészben csupán a kivitel módjai körül van eltérés,­­ azonban a lényeg egy és ugyanaz marad. Az olajtröszt tisztán és félreérthetetlenül kifejezésre juttatja minden lehető alkalom­mal, hogy a munkásokat csupán igavonók­nak tekinti és ezt tette most is a nagyven-­ ezer dollár adományozása alkalmával, ami­kor a részesedésből a munkásokat kizárta. KRÓNIKA Indiana Harbor városból Varga An­drás,, Soltész György és Rákos András bizottsági tagok alá­írásával néhány nap előtt érde­kes levelet kaptunk, azzal az egyenes kéréssel, hogy annak­ tartalmát terjesszük a nyilvá­nosság elé. Mi a kérésnek szí­ves örömest eleget teszünk. Az amerikai magyarok egy része emlékezni fog még a Szi­bériából megszökött és az Ame­rikába menekült Szircsák Jó­zsef esetére, aki megérkezése után gyűjtést rendezett a Szi­bériában sínylődő magyar ra­bok segélyezésére. Szircsák el­ment Indiana Harborba is, a­melynek derék magyarjai nem­­vonták ki magukat a gyűjtés terhei alól. 1916 őszén 80 dollár 96 centet adtak össze, amely összeget, továbbítás végett, Modori Károlynak adtak át. Hogyan, hogyan nem: Ko­­dori Károly nem továbbította a pénzt, hanem két álló eszten­dőn keresztül magánál tartotta. Két év eltelte után az adakozók egy három tagú bizottságot vá­lasztottak meg a föntebb is em­lített Varga András, Soltész György és Rákos András sze­mélyében. A bizottságot utasí­tották, hogy a pénzt vegyék át Modori Károlytól, helyezzék azt bankba mindaddig, amíg alka­lom lesz az összeget valamilyen nemes célra fordítani. * így is történt a dolog. Igaz, hogy a két év alatt az összeadott pénz nem hogy kamatot hozott vol­na, hanem még le is fogyott 76 dollár 96 centre, de a pénznek — különösen az amerikai ma­gyarok pénzének — már csak meg van az a rossz szokása, hogy inkább fogy, mint szapo­rodik. A bizottság átvette és bankba tette a pénzt, hogy meg­várják az alkalmat a nemes tett végrehajtására. Nem sokáig kellett várni . A teljhatalommal fölruházott bizott­ság ez év február havának 24- ik napjáig várt, azután kivette a bankból a pénzt, amely két évi kamattal 80 dollár 96 centre szaporodott föl. A Munkás Be­­tegsegélyző és Önképző Szerve­zet indiana harbori 3-ik osztá­lya a saját pénztárából hozzá­csapott 30 kemény dollárt és így az összeg 110 dollárra emel­kedett, amelyet 1921. év febru­ár 25-én Bulik János testvé­rünk Chicagóba vitt, ahonnan azonnal továbbították a ma­gyarországi fehér terror áldo­zatainak a segélyezésére. Ez az, aminek a tudomásul vételét ké­rik Varga András, Soltész György és Rákos András, a bi­zottság tagjai. * Természetesen tudomásul vesszük a dolgot és tudomásul kell ezt vennie minden amerikai ma­gyar munkásnak. Hiszen igaz, kötelességet teljesítettek az In­diana harbori magyar munká­sok, amikor azokra gondoltak, akik odaát a fehér terror véres karmai között vergődnek, de oly világban élünk, amikor külön dicsérő szóval kell megemlékez­nünk arról, ha valaki a köteles­ségét teljesíti. Mert nincsenek sokan ebből a fajtából. Ameri­kában százszámra vannak olyan magyar telepek, amelyek hol erre, hol amarra gyűjtenek, amelyek hol egy papot hizlal­nak kövérre, hol meg telekhié­nák erszényét tömik duzzadóra. Vannak telepek, amelyek éven­ként ezresekkel járulnak hozzá a munkásellenes lapok tulajdo­nosainak a kiadásaihoz, de ke­vés azoknak a telepeknek a száma, amelyek azokra is gon­dolnak, akik szenvednek, vérez­­nek és a Mi harcunkat is vív­ják. Indiana Harbor e kevesek közé tartozik és ezt kívülünk az egész amerikai magyar mun­kásságnak tudomásul kell venni. * Odaát van még fehér terror és a karmai átnyúlnak ide Ameriká­ba is. Ezért nem szabad nyu­godnunk. Ezért kell a fehér ter­ror áldozatait tovább segíte­nünk, és kitartani abban a tá­borban, amely kérlelhetetlenül vívja a harcot a munkásság it­teni és odaát­gyilkoló ellenségei ellen. Kísérje figyelemmel ezt a he­lyet. A legközelebb újabb bizo­nyítékát fogjuk adni annak, hogy a fehér kurzus nem nyug­szik, hanem egymásután küldi át ide ügynökeit a magyar munkások pénzéért. Ismét be fogjuk mutatni azt a módot, amellyel a fehér banditák meg akarják szerzeni maguknak az amerikai magyarok keservesen megkeresett dollárjait. I*V : Népgyűlés Bridgeporton Másfél évre volt szüksége Connecticut állam főtörvényszé­kének, hogy felfedezze: a gyüle­kezési szabadság olyan alkotmá­nyos jog, amelynek gyakorlásá­hoz nem kell rendőrségi enge­dély. A főtörvényszék a múltko­riban egy gyűlésbetiltási ügy kapcsán kimondotta, hogy a rendőrhatóságoknak nincs joguk engedélyt adni gyűlések tartá­sára s nincs joguk a gyűlések megakadályozására sem. Kimon­dotta a főtörvényszék, hogy a gyűléseken elhangzott beszédek­ért nem a rendőrök, hanem az előadók a felelősek, nem a rend­őrségnek, hanem az ügyészség­nek a feladata, hogy vádat emel­jen a szónokok ellen, ha beszé­deik a törvénybe ütköznek. Bridgeporti szervezetünk, melynek népgyűléseit másfél év óta a bridgeporti rendőrség is­mételten megakadályozta, e bírói döntés után a városi rendeletet ignorálva rendőrségi engedély nélkül népgyűlést hirdetett csü­törtök estére a Rákóczy Hallba. Előadónak Basky Lajost hívta meg New Yorkból, akit a bridge­porti rendőrfőnök egy ízben már megakadályozott gyűlés tartásá­ban azon az alapon, hogy ‘‘be­szédei New Yorkban talán nem ütköznek törvénybe, de Connec­ticut álamban törvénybe ütköz­nek.” Néhány perccel nyolc óra után megtelt a nagy terem és a gyűlés akadálytalnul folyt le. Az előadó a kapitalista társadalom politikai és gazdasági összeomlásának okait fejtegette, különös tekin­tettel Magyarországra. Kimutat­ta, hogy egy társadalmi rend, amikor képtelen a termelésre, megérett a bukásra, hogy helyet adjon új társadalmi rendnek, melyben a termelő erők ismét szabadon működhetnek. A közönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatta az elő­adást. A szervezet elhatározta, hogy a közel­jövőben ismét nagyszabá­sú népgyűlést rendez. ------------------­PARIS, május 21. Az “Echo de Paris” azt állítja, hogy a tö­rök nacionalisták megsértették azt a fegyverszüneti szerződést, amelyet a trökországi francia csapatok parancsnokával kötöt­tek. Ugyanez a lap jelenti, hogy Bunhir pasa, a szultán hadsere­gének egyik volt tábornoka, je­lenleg pedig a nacionalisták egyik vezére, Angolá­ból elin­dult Franciaország felé. Azt hi­szik, hogy olyan javaslatokkal fog előállni, amelyek ellentétben vannak azzal a szerződéssel, a­melyet Franciaország és a na­­cioalisták a legutóbb kötöttek.

Next