Uj Előre, 1922. március (18. évfolyam, 3456-3486. szám)

1922-03-04 / 3459. szám

SECHZCTSr-«&*s|r ■ f^DOmVATAP w *^I; iS newTJr^S • jB&afi £net tonwwi,' x-;|^ '* ti jBaEpEjk iHSHBr * vmnane*-'^. —...­­.^sa... ■ ■■-• —.....................*—-——.■——————------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— ——--------------------------------------------- -----------— - - - - - --■■-■ -- — —- — ■ —----------------------------------— VOL. XVIII. EVS. No. 3459 Eut*r*d *a tocend-CUUM MaMr Pwt Offi««. Now Twrk, & X* NEW YORK, PHILADELPHIA, CLEVELAND, CHICAGO SATURDAY (SZOMBAT), MARCII 4, 1922. r p LOCKWOOD LAKÁSÉPÍTÉSRE AKARJA kényszeríteni a vállalkozókat Tizenhét törvényjavaslatot terjeszt New York állam szenátusa elé. ALBANY, március 3. — Lockwood, szenátor az elnöklete alatt álló bizottság vizsgálatából kifolyólag tizenhét törvényja­vaslatot terjesztett a new yorki szenátus és képviselőház közös bizottsága elé s a közös bizottság jóváhagyta a javaslatokat, melyeknek céljuk a lakásépítések haladéktalan megkezdése. A tizenhét javaslat közül a legfontosabb az, melynek értel­mében az állami törvényhozás egy állami tanácsot nevez ki, mely állandó ellenőrzést gyakorol az építkezési vállalkozók fe­lett, az építőanyag-kereskedők felett, hogy elejét vegye az épít­kezés korlátozását célzó esetle­ges összeesküvéseiknek. Egy másik javaslat módosít­ja az állami banktörvényeket és a biztosító társulatokra vonat­kozó törvényeket oly módon, hogy a bankok és biztosító tár­sulatok kötelesek tartalékaik negyven százalékát építkezések­be fektetni. Módosítani akarja Lockwood a trusztellenes törvényt is olyan módon, hogy a bírák börtönbün­tetést szabjanak ki azokra a vállalkozókra,­­akik kombiná­ciókat alakítanak az építkezé­sek korlátozására. A többi javaslat adómentes­séget biztosít azokra a lakóhá­zakra, melyeknek építését 1923 április elseje előtt kezdik és két éven belül befejezik, meghosz­­szabbítja a jelenlegi lakástör­vényeket, kötelezővé teszi a lakbéremelés esetén a harminc­napi előzetes bejelentést, ellen­őrzi a lakbérek emelését, stb. Lockwood szenátor ezekkel a javaslatokkal két éven belül megoldhatónak véli a new yor­ki lakás­válságot. Különösen a bankok és a biztosító társulatok kényszer-kölcsöneitől várja, hogy az építkezések megindul­nak. Ha a törvényhozás el is fo­gadja a javaslatokat, a lakás­hiány megszüntetése mégsem lesz olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik. A bankok és a biztosító társulatok való­színűleg perrel támadják meg a Lockwood-törvényeket, mint al­kotmányelleneseket. —------------------­ A Standard Oil Co. elveszítette a már kész jó üzleteit A csehszlovák olajtermelés mo­­nopoóliumából nem lesz semmi Hágából jelentik. Egy Prá­gából érkezett jelentés azt mondja, hogy abból a szerző­désből, melyet a Standard Oil Co. az olaj monopolikus kieme­lése céljából a csehszlovák kor­mánnyal kötött, az utolsó pil­­l­­anatban nem lett semmi.­­ A megállapodás már teljesen ké­­­­szen állott és csak a kormány­­ utolsó aláírása hiányzott, ami­kor az egész vásár kútba esett. A történteket annak tulajdo­nítják, hogy Benes miniszter­­elnök ellen az üzletből kifolyó­lag heves sajtóhadjárat indult meg, melyben azt vetették sze­mére, hogy a Standard Oil-nak adott kedvezmények a cseh­szlovák köztársaság gazdasági életének és fejlődésének kárá­ra várnak. Az üzletet még januárban kötötték meg, amikor a cseh­szlovák kormány szerződést írt alá a francia-amerikai Stand-­­­ard Oil Comslanynak, melyben­­ a társaságnak kizárólagossági­­ jogot biztosít Csehszlovákia te­rületén az olaj kitermelésére, szállítására, árusítására, feldol­gozására, az exportjára és im­portjára. Akkoriban igen fon­tos következményeket vártak ettől az üzlettől ama verseny folytán, amely az amerikai és angol, továbbá a holland és an­gol-amerikai olaj­társulatok közt fennáll. Az ügyet később a csehszlo­vák szenátus egy bizottsága vizsgálta felül és ennek véle­ménye után következett be a ratifikáció megtagadása,­­ a­melyről azonban az itteni Stan­dard Oil-iroda még hivatalosan semmit sem tud. AZ ÚJSZÜLÖTT CSECSEMŐT DEPORTÁLJA A HATÓSÁG EMBERBARÁTOK IGYE­KEZNEK ITT TARTANI EGY KIS CSECSEMŐT. Az amerikai földön szüle­tett gyermek­­ nem polgár. Persze, ha a szülei csak egy­szerű bevándorlók, így hangzik az Ellis Islan­­di jeles kivándorlási hatóság döntése, akik egy Ellis Is­­landon született és megke­resztelt csecsemőt is depor­tálni akarnak. Most néhány emberbarát összeállt és megpróbálja, hogy legalább a kis­gyermek­nek engedjenek bebocsátást Amerika zordon hatóságai. Az eset úgy történt, hogy a kis Baby Quattrocchi apjánál az ellis islandi orvosi vizsgá­lat érelmeszesedést konsta­tált. Elrendelték tehát a de­portálását, noha semmiféle akut betegsége most még nincsen.. A deportált olasz felebbe­­zett s mialatt a döntést vár­ták, az anyát rövid egymás­­­színban két nagy esemény Egyre szaporodnak Anglia nagy gondjai Forradalmi tűz ég Indiában és Egyiptomban. Londonból jelentik, hogy Indiából számos nyugtalaní­tó hír érkezik, amely szerint különösen a Pundschach vidé­kén és Bengáliában a hely­zet nyugtalanító. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy az engedetlen­ségi mozgalom abbanhagyá­­­sa miatt elégedetlen tömegek teljesen a forradalmi párthoz fognak csatlakozni, kik meg­erősödve, túlzó akciókban fogják levezetni a tömeggyű­­löletet. A Daily Telegraph már részletes,adatokat is közöl a­felől, hogy az agitáció az em­lített vidékeken olyan erős, hogy a felizgatott tömegek megmozdulása akármelyik pillanatban várható. Megismétlik azt a jelen­tést, hogy ha a tömeglázon­gás tünetei abba nem marad­nak, a hatóságok nem fognak habozni, hogy a túlzók vezé­reit, sőt magát Ghandit is el­fogják. Ugyanezzel kapcsolatban az egyiptomi helyzetről is kel­lemetlen híreket kap Anglia. Tantában, Kairó mellett, há­rom embert megöltek és 24-et megsebesítettek a zavargások folyamán. Bennszülött kato­­n­ák elnyomták a felkelést, de hogy mennyi újabb véron­tás árán, nem közli a jelen­tés. ---------—------------­ Schwab már megint jósol WHEELING, W. Va. — A Bethlehem Steel Corporation “Csárli”-ja, C. M. Schwab az acélkirály egy beszédében új­ra rózsás képet festett Ame­rika prosperitásáról. Kije­lentette, hogy az acélipar vál­ságának legrosszabb hónap­jain már túl vagyunk és a normális idők prosperitása csakhamar vissza fog térni. Igazán ideje volna, hogy lássunk is már valamit ezek­ből a jövendölésekből­ érte. Először meghalt a ma­gával hozott gyermeke, a kis Rosario és kevéssel utóbb megszületett egy másik bébi­je. Az újszülött a törvény szerint amerikai polgár, de a kivándorlási hatóságok sze­mében “nem kívánatos” elem­m­el fogják toloncolni, ha az itt tartásuk érdekében köz­benjáró emberbarátoknak nem sikerül legalább az ár­tatlan csecsemő ittmaradását kieszközölni, Wrangel új támadást ter­vez a szovjetek ellen Londonból jelentik. A Daily News-hoz érkezett je­lentés szerint Wrangel tábor­nok Konstantinápolyból Bel­­grádba utazott. Az a terve, hogy fehér hadsereget szer­vez a jugoszláv kormány en­­gedelmével és az ott élő ösz­­szes orosz emigránsokat be­sorozza a hadseregébe.Wran­gel reméli, hogy a francia kormány a volt orosz hajó­kat átengedi neki hadseregé­nek átszállítására. Pénzt nem­zetközi kölcsön útján remél kapni. Ital gyártása miatt nem deportálhatnak. A munkaügyi hivatal ily ér­telemben mondott véleményt. Azokat az idegeneket, aki­ket a háborús törvények meg­sértésével vádolnak, lehetett deportálni, mert “erkölcsi vétség”-et követtek el, a szesz­gyártókat azonban nem lehet így osztályozni és pálinkafő­ző idegenek — ha meg is bün­tetik érte — deportálni még­sem lehet. Ezt a véleményt mondta a Labor Department az American Civil Liberties Union kérdésére. A börtönben ülő I. W. W. elitéltek kiszabadítása érde­kében intézett beadványra a Labor Department azt vála­szolta, hogy ezek a foglyok “erkölcsi bűnt” követtek el és deportálhatók. —------------------­ Anglia és a német boxolók. Londonból jelentik, hogy az lángol hatóságok megtiltották, hogy német boxolók Anglia te­rületére léphessenek. Nyílt agitációval népszerűsítik a Hohenzollerneket A republikánus sajtó élesen bí­rálja a volt trónörökös üzelmeit Berlinből jelentik. A szocia­lista, demokrata, liberális és radikális német sajtó egyhan­gúlag elitéli a monarchisták élénk propagandáját, melynek az a célja, hogy a volt trónörö­kös nevét népszerűsítsék. A haladó szellemű sajtó azt mondja, hogy a volt trónörökös rrogatásai és nyilatkozatai az emlékiratok könyvének nép­szerűsítését szolgálják. A “Frankfurter Zeitung” azt írja, hogy a monarchista sajtó két évig meghúzta magát, az utóbbi időben azonban a hát­térben meghúzódó fontosabb személyek is előkerülnek és nemcsak nyílt monarchista, ha­nem kimondottan Hohenzollern propagandát űznek a volt né­met trónörökös javára. A “Rote Fahne” azt írja, hogy torkig vannak már a Ho­­henzollern családdal. A “Tag” — monarchista lap — támadja a “Frankfurter Zeitung”-ot, a­miért “ hazugságokat” közöl a volt trónörökösről. A monarchista és Hohenzol­­lern agitáció erősbödése világo­san mutatja, hogy hová sü­lyesztették Scheidemann és Ebert álforradalmárjai a né­met helyzetet. A mai hangulat a fokmérője az álforradalmárok jellembeli értékének. Három milliós bankbukás San Salvadorból jelentik, hogy egy ottani amerikai cég, a Belanger-féle nicaraguai köz­társaság megbukott és az adós­ságai körülbelül 3 millió dollárt tesznek ki. Lloyd George már a­ bukás szélén állt MÁRCIUS 8-ára JELENTET­TE BE LEMONDÁSÁT Végre elérkezett a krízis ide­je Londonban. Anglia kor­mányelnöke lemondóban van. Lloyd George maga sem titkol­ja, hogy helyét legkésőbb már­cius 8-án okvetlenül elhagyja, ha a koalíciós konzervatívok részéről a szükséges támoga­tást meg nem kapja. Noha az összeütközésnek csak egy incidens volt az oka, Lloyd George esetleges távozá­sának mélyén más, fontosabb kérdések rejtőzködnek. Lloyd George már régóta túlságosan liberális kezd lenni az angol konzervatívok szeméb­en, akik az ír egyezség kudarca óta nyíltan is idegenkednek Lloyd George politikájától. A reakci­ósok Asquith vezetése alatt már pár hónap előtt csoportosultak s Grey-t is maguk közé vették. Most aztán elérkezettnek lát­ták az időt, hogy Lloyd George útjába gerendákat hengerges­­senek. A konzervatívok célja az, hogy az ír békepolitika he­lyett ismét az erős kéz politiká­ját kezdjék el és hogy mire a legfőbb gazdasági tanácskozá­sokra sor kerül, ott Anglia ér­dekeit már a szigorúbb angol d­önzés képviselhesse. A geniális Lloyd George tehát épen mun­kája betetőzésénél jut vesze­delmes helyzetbe és úgy mint Briand-t, őt is a fontos külpo­litikai kérdések megoldása köz­­­­ben otthonról buktatják el. Ha­­ ugyan Lloyd George valami ge­­­­niális lépéssel ismét a helyzet f urává nem válik s a berzenkedő­­ konzervativeket valami módon le nem kenyerezi. Mert Lloyd Georgenél ez is lehetséges. ■----------------------­ A Horthy-kormány Amerikában most telekhiénának csapott fel Szászy Józsefet küldik ki Amerikába, hogy fejje meg a jó “body”-kat holmi parcellák ügyében... AMIKOR MÉG AZ ORSZÁGBAN SEM RENDEZTÉK A FÖLDKÉRDÉST, HOGYAN AD­HATNAK EL PARCELLÁKAT ? Budapestről jelentik, hogy a magyar korrmánynak több ezer hold földje van eladó és ebből a célból Amerikában hivatalt ál­­lít fel, amely az amerikai ma­gyarok hazai földvásárlását fog­ja lebonyolítani. A hír megemlíti, hogy a föl­det a Horthy-kormány adó- és más illeték fejében kapta. A magyar földs­ű­velési kor­mány Szászy Józsefet küldi Amerikába, aki Tanulmányoz­ni­ fogja az amerikai magya­rok helyzetét és a földüzleteket­­segíti megkötni. Szerinte az Egyesült Államokban félmillió magyar él, akiknek 400—500 dollár átlagosan megtakarított pénzük van. Szászy véleménye szerint az amerikai magyarság nagy része vissza akar vándo­rolni s ezek szívesen vesznek földet. A fenti hírből kitűnik az, hogy ugyanakkor, amikor az összes magyar polgári lapok és a kormány szócsövei azt a fi­gyelmeztetést írták meg napok­kal ezelőtt, hogy a földet vásá­rolni szándékozók még ne sies­senek haza, mert most “nem alkalmasak” a viszonyok Ma­gyarországon sem a földvásár­lásra, sem az üzletkezdésre,­­ a magyar kurzuskormány ame­rikai telekspekulációs irodát ál­lít fel. Mi ez? Ez nem egyéb, nem lehet egyéb, mint egy új módja az értékesebb valutaszerzésnek, amire a döglőfélben levő Hor­­thy-rendszernek égetően szük­sége van. A telekhiénáskodás éppen illik a kurzushoz. Ismer­vén az Amerikában élő magyar földmívesek földéhségét és tud­ván azt, hogy a dollár vásárló értéke horribilisen nagyobb a koronáénál, jó üzletnek remélik a telekspekulációt. Magyarországon jelenleg — tudtunkkal — jó és értékes el­adó föld nincsen. A földnélküli Jánosok ezrei vágyakoznak egy kis telkecske után, de hiába. A­mi parcella van, az selejtes, rossz, terméketlen, köves, mo­csaras vagy szikes talaj. A jó földre, a kurzus urai tették rá a kezüket és a bankok. Magyarországon még nem rendezték a földkérdést. Nem is fogják, mert nem tudják ren­dezni Horthyék. A grófok és papok nem engedik s ma azok az urak ott. Miért nem adnak földet az otthon nyomorgó föld­­nélküli magyarságnak? Miért nem látják el a szegény föld né­pét, amikor az éhen pusztulóban van? • Pénz kell a kurzusnak. És ezt az amerikai magyarokból akarja kisrófolni parcellák el­adása révén, mint a többi telek­(Folytatás a 2-ik oldalon.). AZ OROSZ ÉHEZŐK SZÁMÁRA HÚSZ MILLIÓ DOLLÁR KÖLCSÖNT KÉRNEK A szenátus mezőgazdasági bizottságának a tagjai terjesztik elő a javaslatot. WASHINGTON, március 3. — A szenátus mezőgazdasági­­ bizottsága meghívta Paxton Hibben kappitányt, hogy személyes tapasztalatai alapján tegyen jelentést a szárazsággal sújtott Volga melléki tartományok helyzetéről. Hibben kapitány a meghívást elfogadta s a bizottságnak előadta, hogy az ínséges tartományokban tizenkilenc millió ember áll az éhhalál előtt. Hoover segély adminisztrációja mindössze hat millió ember éle­tének a megmentését vette tervbe s tizenhárom millió embert teljesen figyelmen kívül ha­gyott. Hibben megcáfolta Hoo­­vernek azt az állítását, hogy hiábavaló volna több gabonát küldeni Szovjetoroszországba, mert a szovjet kormány úgy sem volna képes eljuttatni azt­ az ínséges területekre. Felhív­ta a bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a Fekete-tenger kikötőin át sokkal több gabo­nát lehet az ínséges területekre juttatni, mint a Balti-tenger ki­kötőin át. Hibben kifejtette, hogy hala­déktalanul nyújtandó húsz mil­lió dollár kölcsönnel meg lehet­ne menteni az ínséges területek lakosságát a jövő aratásig. Arra a kérdésre, hogy vájjon az orosz kormány képes lesz-e visszafizetni a kölcsönt, Hibben kapitány azt a választ adta, hogy húsz év óta ismeri alapo­san Oroszországot, ahol több ízben tartózkodott. E húsz év alatt Oroszország egy kormány­zata sem volt olyan szilárd, mint a szovjetkormány, amely bírja a parasztság nagy töme­geinek bizalmát. Tehát a szov­jetkormánynak adandó kölcsönt Amerika sokkal biztosabban visszakapná, mint bármely más kormánynak adandó vagy ed­dig nyújtott kölcsönt. Hibben előadása után a bi­­­zottság három tagja kijelentet­te, hogy haladék nélkül törvényi javaslatot nyújtanak be a szov­jet kormánynak nyújtandó húsz millió dollár kölcsönre vonatkoz­­ólag. A bizottság elhatározta, hogy­ Hoovertől magyarázatot kér, miért nem tett jelentést az­ oroszországi katasztrófa teljes­ nagyságáról. ■* » Wilson vissza akar térni A demokrata politikusok körében általános mozgoló­dás érezhető, mióta a repub­likánus kormány a felidézett roppant válság következté­ben, az országban egyre nép­szerűtlenebb lett. A demokra­ták legutóbb teljes számban megjelentek azon a vacsorán, amit Tumulty, Wilson elnök titkára a megbukott demo­krata elnökjelölt Knox tisz­teletére adott. Itt kiszivár­gott, hogy Wilson körében már arra gondolnak, hogy 1924-ben Wilsont újra elnök­ké jelölik. Ma még talán meg­oszlanak a vélemények, de itt el vannak készülve rá, hogy a bekövetkező két év alatt az idő megérlelt Wilson vissza­térése JEGYGYŰRŰKKEL FIZETI A C SARCOT NÉMETORSZÁG A CSALÁDOK PÉNZZÉ TE­SZIK UTOLSÓ ARANY ÉS ,­ EZÜST EMLÉKEIKET. :­ BERLIN, márc. 3. — Né-*­metországban valóságos haj­,­sza indult meg a jegygyűrűk*. után. A jóvátételi feltételek, értelmében aranyat kell elő­teremteni minden elképzel­hető áron és egész Németor­szágban most már lázasan, próbálják előcsalni a külön­böző aranykészleteket, de a legtöbb családnak már csak a féltett családi ereklyék kö­zött van valami aranykészle­te s ezt kell most már fel­használni, hogy a jóvátételt teljesíteni lehessen. A német családok tehát most a családi ékszereket, örökölt emlék­tárgyakat s hasonló értékei­ket árusítják, hogy a besze­dett pár száz márkát feléljék és nyomorgó életüket tovább tengethessék vele. 700—1000 márkáért vesztegetik a jegy­gyűrűket, s ezzel legfeljebb ha egy-két hétre képesek fe­dezni szükségleteiket. ”

Next