Uj Előre, 1923. május (19. évfolyam, 3879-3909. szám)
1923-05-19 / 3897. szám
mmmm mm MINDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK UJ ELŐRE ci second das» matter Auguet 17, ISII, at tho Post Office of Ke® Torit. N. T„ undor tt« Act of Marcit írd, 1871. Published every day in the year by the S. B. S. Publishing Company, let, 88 First Street. New York, N T. OBORGE TREITLER. Business Manager Subscription rates: One year, 88.00; si* months. 18.00; three months. $1.7*1 one month, 8—.78. — Foreign Countries: One year, {SI,00; alx month», 8*-**l thrae months. $8.50; one month, 81.60. SINGLE COPIES. DAILY 1 CENTS. SUNDAYS 8 CENTS. Kiadja ar ér minden napjln ai S. B. 8 Publishing Company. 1»*. S3 First Street, New York, N. Y. Elöfbeetéel »rak. Egy ívre »8.00; hat holnapra 88.00; három hónapra li.Tíj egy hónapra 8—.70. — Külföldre: Egy évre 117.00; hat hónapra **•©»; WW . rom hónapra 88.80; egy hónapra 81.08. ■GYES SZÁMÁRA: HÉTKÖZNAP 8 CENT, VASARNAP 8 CENT. Minden chekk, money order, stb. an aldbbl névre állítandó M "UJ ELŐRE”, 83 FIRST STREET, NEW YORK. N. T. SINCLAIR A BÖRTÖNBEN! Olvasóink, akik jó kommunistákhoz híven lapunk minden sorát figyelemmel kisérik, nagyszerű tapasztalatokat szerezhettek és szerezhetnek most, midőn Upton Sinclairről, a világirodalom egyik legnagyobb politikai regényírásáról megannyi változatban hallanak. A tapasztalatok a következőkben jegecesednek ki: Sinclair úgyis, mint művész, úgyis mint politikus kétségbevonhatatlanul óriási szolgálatokat tesz Amerika és a világ dolgozóinak. A szenvedő proletáriátus boldog jövendőjéért küzd évtizedek óta és hatalmas elméjének világító fáklyája milliók agyában mozdította meg már az öntudatot. Politikájában a tökésrendszer bűneiek leleplezésére helyezi a fősulyt, a Posvány, a Bárca, a Libasor, Jimmie Higgins, a Vallás Nyerészkedései és más történelmi értékű műveiben izgató érdekességgel, mindig köznapi, emberi vonatkozásokkal a nagytőke förtelmeit mutatja be. John Pepper elvtárs, akit a michigani kommunista per idején az amerikai polgári sajtó az amerikai kommunizmus rettegett Trockijaként emlegetett, Sinclairral folytatott vitájában viszont kimutatja, hogy a nagy regényíró fölötte gyenge politikus, mert a munkásmozgalom feladatairól igen zavaros fogalmai vannak. Pepper elvtárs elméletének beigazolását végül Sinclair börtönbevetése igazolja. Sinclair, az Anatole France-al, Barbusse-el, Bernard Shaw-al, Rabindranat Tagore-val, Romain Roland-al egyenértékű, a mai irodalom legelején álló apostolt a börtönben. Pedig Sinclair nem is vallja magát kommunistának, mint France és Barbusse, vagy Shaw és Tagore. Pedig az Egyesült Államok épen Sinclair véleménye és a köztudomás szerint ma is demokratikusabb, mint az angol királyság, az indiai brit gyarmati tökés diktátorság vagy az ellenforradalom söfészke, a mai Franciaország. És mégis Sinclair a börtönben. Az Egyesült Államok alkotmányának nyilvános propagálása és az internáló táborba hurcolt los angelesi munkások ezreinek védelme miatt. Sinclairt, a krisztiánus szocialistát, a csak eszmeileg küzdőt börtönbe vetették azok az amerikai kapitalisták, akik féktelen terrorjukban nem ismernek határt. Akik e tapasztalatokat leszűrik magukban, látják, hogy az amerikai kapitalizmus ellen semmi más j út nem lehet a harcra, csak a forradalmi. Akik látják, hogy az Egyesült Államok kormányzói nem nézve történelmi nagyságot, világhírű és “művészi szabadság”-ot, kíméletlenül legázolják a tőkésdiktatúra útjába állót, akik ezt látják, nem kémkedhetnek. — Nincs más eszköz az amerikai munkásság számára sem mint a proletárdiktatúra, hogy a kommunizmus, az emberi élet teljességéért küzdhessen. Sinclair lehet bár rossz munkásmozgalmi taktikus, a világ dolgozóinak lángelméjű küzdője. Börtönbe vetése az amerikai áldemokratikus uralom legnagyobb szégyene és nem kisebb bűne, mint a munkásüldözés egyéb fajai. A los angelesi internáló tábor, a nő és gyermekmunkásokat védő törvények eltörlése, a “bűnös összeesküvés’’ munkásmozgalom elleni törvénye, a Ku Klux Klan gyilkosok dicsőítése és a kommunisták nyílt üldözése mellett Jade Sam-hez méltó hazafiasság Sinclairt tömlöcre vetni. Bizonyos, hogy Upton Sinclair széleskörű befolyásával tőbb fog kiszabadulni a börtöntartók kezéből, mint Sacco, Ganzetti, Mooney és elvtársaink, harcos munkástársaink százai. Amerika munkásai azonban az ő esetéből is láthatják, hogy a kíméletlen tőkésterror ellen csak az egységes frontba tömörülő munkásság kíméletlen forradalmi küzdelme lehet a fegyver. Pártunk problémái 1. PEPPER (Folytatás és vége.) 2. Vita Upton Sinclairrel az Egységfrontról. A kommunisták azt hirdetik, hogy a munkásmozgalom csak akkor lehet egészséges, ha félrelöki az impotens, elaggott, korrupt vezéreket. A szocialisták Gomperssel és a “25 ezer dollár évi fizetést hozó áruló munkásvezérekkel” szövetkeznek. A kommunisták az összes munkásszervezetek Egységfrontját javasolják a kapitalisták ellen. A szocialista Victor Berger Wisconsinban polgári politikusokkal szövetkezik, Scheideman a császár minisztere volt, Branting a svéd király minisztere, Vandervelde a belga király minisztere s az angol munkásvezérek az angol királyi fenség miniszterei. Kommunisták és szocialisták két olyan ellentétes elem, akárcsak a tűz és a víz, a forradalom és reformizmus, a harc és az árulás. Hogyan gondolhatja Upton Sinclair egy pilanatra is, hogy ez a két elem meglehet egy és ugyanabban a szervezetben? Kommunista és szocialista munkások együtt lehetnek egy és ugyanazon szakszervezetben, mert a szakszervezet feladata csupán a munkabérért és a munkaidőért küzdeni. De kommunisták és szocialistáképpen olyan kevéssé lehetnek egy és ugyanabban a pártszervezetben, mint ahogyan az olyan munkások, akik meg vannak győződve arról, hogy szükségük van a magasabb munkabérekre és rövidebb munkaidőre, nem lehetnek egy szervezetben az olyan munkásokkal, akik azt hiszik, hogy nincsszükségük a magasabb bérekre és rövidebb munkaidőre. Egységfront, de különálló szervezetek. Ha mindez igaz, akkor hogyan lehet helyük a kommunistáknak és a szocialistáknak ugyanabban a Labor Partyban? Azt hisszük, erre a kérdésre nagyon tiszta választ lehet adni. A Labor Party, amint az angol klasszikus példa mutatja, olyan szervezet, amely magában foglalja a szakszervezeteket s a különböző politikai pártokat olyan módon, hogy mindegyike ezeknek a pártoknak megtartja ideológiai, propaganda és szervezeti függetlenségét. A Labor Partynak összes tagjai kötelesek harcolni a közös akcióprogramért, de joguk van a saját külön programjukért is agitálni. Joguk van a saját különálló pártszervezetük kiszélesítéséért dolgozni. S ami áll a Labor Partyra, az áll az egységfront eszméjére is. Mi kívánjuk az egységfrontot a Socialist Partyval és a többi munkásszervezetekkel teljesen konkrét kérdésekben. Mi fölajánlottuk az egységfrontot, nem a Munkáspártnak egész forradalmi programjára, hanem a következő konkrét jelszavakra : 1. A szakmai szervezeteknek ipari szervezetekké való egyesülése. 2. Az idegen munkások védelme. 3. Közös harc a nemzetközi munkásmozgalomért. 4. Szovjetoroszország elismerése.5. Kormányzati akadályok kiküszöbölése. 6. A Labor Party. Mindezek a jelszavak" íismdeének ellentétben a'Socialist Party programjával, ,'ha, a Socialist Party ténylegesen akar harcolni a munkásság érdekében. A kommunista és a proletár forradalomnak nem kimondottan forradalmi követelései ezek. Pusztán olyan követelések, amelyeket mindenkinek el lehet fogadni, aki legalább a munkások azonnali érdekeiért harcolni akar. A Munkáspárt és a Socialist Party összeolvadása, amit Upton Sinclair javasol,a lehetetlenség, mert a különbség a programban s a taktikában túl nagy. A Labor Party alakítása, vagy az egységfront megteremtése lehetséges, mert vannak olyan azonnali konkrét követeléseik, amelyekkel közös akcióban lehet egyesíteni a munkásokat. A Munkáspárt egybeolvadása a Socialist Partyval nem erősítené a harcos elemek erejét, hanem ellenkezőleg, gyöngítené. Egységes, pártban a balszárny elemek keze meg van kötve. Hillquit és Berger Tammany Hallja megakadályozná a kommunistákat az agitálásban és a propagandában és így lehetetlenné válna a számunkra, hogy neveljük a munkásokat az osztályharc vívásának helyes módjára. Ilyen összekotyvasztott párt nem lenne akcióképes. A jobbszárny állandó harcban lenne a balszárnnyal és még ha a jobbszárny bizonyos árulásait meg is lehetne akadályozni a balszárny erősödése lehetetlenné lenne téve. Ki felelős a szakadásért? A kommunisták és szocialisták egybeolvadása épp olyan kikerülhetetlenül szakadáshoz vezetne, mint 1919ben. A balszárny 1919-ben megpróbálta a “belülről való fúrást”, de sikertelenül. A jobbszárny egyszerűen kizárta a balszárnyat. Egész határozottsággal vissza kell utasítanunk Sinclairnek azt a vádját, hogy a balszárny — kommuniszták — idézték elő a szakadást a Socialist Partyban. Éppen az ellenkezője az igaz. Figyelemreméltó, hogy Upton Sinclair oly hamar megfeledkezett a tényekről. A szakadás a Socalist Partyban akkor kezdődött, amikor a Socialist Party Országos Végrehajtó Bizottsága, más szóval, Bergers Hillquit kis Tammany Hallja kizárta a Socialist Party Michigan állami szövetségét. A második lépést, amely a szakadást országos méretűvé tette, ugyancsak a Socialist Party jelenlegi vezetősége követte el. Attól féltek, hogy a balszárny a választásnál többséget szerez a Végrehajtó Bizottságban és így a párt radikálisabb lesz. Ezért kizárták a pártból úgyszólván az összes nyelvi szövetségeket, amelyek nem kevesebb, mint 40 ezer taggal rendelkeztek. A kizárt Michigan állami szövetség és ezek a nyelvi szövetségek alakították meg a Kommunista Pártot. De a balszárny egy része bent maradt a Socialist Partyban és hősiesen kísérletet tettek, hogy “belülről való fúrással” radikálisabbá tegyék a pártot. Azonban Hillquit és Berger Tammany Hallja harmadszori szakadástól sem riadt vissza. Amikor a balszárny maradványa, amely többnyire amerikai elemekből állt, megjelent a szeptemberi konvención, a terem bejáratánál ott találták Germert, a Socialist Party központi titkárját — egy rendőrrel. Bár megválasztott delegátusok voltak, kiutasították őket a konvencióról. Ez a balszárny kiszakadásának igaz története. A Socialist Party vezérei bűnösek ezért a szakadásért. A szakadást az Egyesült Államokban ugyanaz a Hillquit és Victor Berger idézte elő, akik manapság szabotálják az egyesülést él a Labor Party mozgalmat és az indító okok ugyanazok, mint voltak 1919-ben. Ezek a jobbszárny vezérek nem akarnak részt venni a harcban s gyűlölik mindazokat, akik kényszeríteni akarják őket a harcra. A Munkáspárt harcolni akar a munkásokért és azért javasolja az egységfrontot. Upton Sinclair nagyon téved, amikor azt hiszi, hogy mi az egységfrontot csak azért akarjuk, hogy “leleplezzük” a Socialist Party vezéreit. Mi a munkásosztály védelmére akarjuk az egységfrontot. A kapitalisták és a kapitalista kormány új offenzívát kezd a munkások ellen. Egy új nyílt műhely-kampány ! A megélhetés drágulása! A militarizmus erősödése! Fascista szervezkedés! Új prusztifikációk! Kivételes törvények az idegen munkások ellen! Ezek ellen a veszélyek ellen akarjuk mi megszervezni az egész munkásosztályt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Socialist Party mindennapos árulása sokkal hatásosabban “leleplezi” ezeket a vezéreket, mint akárhány cikk. Nincs szükség arra, hogy mi vetkőztessük meztelenre a szép szüzet. Ők maguk hányják le magukról az elvi burkot és a munkásosztály láthatja, milyen csúnyák a valóságban és mennyire fekélyesek. Upton Sinclair három figyelemreméltó könyvet irt a burzsoá álszenteskedés ellen. A “The brass check”, a kapitalista sajtó ellen, a “The profits of religion”, az egyházak ellen és a “The goes step”, a kapitalista nevelés ellen. Ha időnk és helyünk volna, bebizonyítanék e helyen, hogy a N. Y. Times, a N. Y. Herald hazugság-kampányai visszhangra találnak a N. Y. Caliban és a zsidó Forwardban. Mert Hillquit és Berger szocializmusa manapság éppen olyan ürügy, mint amilyen ürügy a vallás az egyháznak és a papságnak éshogy az a nevelés, amivel bolondítják a munkásokat, éppen olyan igaztalan és hipokrata, mint a Harvard és Yale egyetemek félrevezető nevelése. LTJ ELŐRE GOMPERST DICSÉRIK A TŐKÉSEK KONVENCIÓJÁN A gyárosok országos konvenciója a szocializmus, a forradalmi munkásmozgalom elleni kirohanással záródott le, mint amely leginkább veszélyezteti a Tőke uralmát. A támadást Hooper az állami vasúti munkatanács elnöke intézte. Bár nagy veszély rejlik abban — mondotta Hooper — ha a szocializmus meghódítja a szervezett munkásokat, szerencsére azonban ott van Gompers, a szocializmusnak legkimagaslóbb ellensége. Hopper, a vasúti munkatanács elnöke, amelyik “párttalanul” volna hivatva dönteni a vasutasok és vasúttársulatok közti vitás kérdésekben. Mindenki megítélheti Hopper szaleiból, mennyire lehet “pártatlan” az a döntés. Akarod a dolgozó munkások köztársaságát? Lépj be az Amerikai Munkáspártba, amely azért küzd ! A forrongó Dél írta: Csont Péter A déli államok négereinek ipari vándorlása különösen az utolsó időkben meghozta az elmaradhatatlan következményeket: a Délen óriási méretű társadalmi fordulatok állottak be s ezzel párhuzamosan az osztályharc tüzét is új, mind nagyobb erejű viharok gyújtják lángra. Ez a szemünk előtt lepergő, drámai fordulatokban dús szociális forrongás számtalan szempontból érdekel bennünket. Tizenegy millió néger van az Egyesült Államokban. Kilenc millió a déli alföldön és környékén, másfél millió az északkeleti ipari államokban él. Évtizedeken át a négerek csak a déli részen éltek, csaknem teljes létszámukkal a mezőgazdaságban elhelyezkedve. 1910-ben 273,000 néger volt csak északon s az azóta északra vándorolt ötnegyed millióból egy negyed az utolsó két esztendőben hagyta el az ősi fészket, hogy boldogulását az ipari menyországban fellelhesse. Ugyanakkor Délen is megváltozott a fekete dolgozók elhelyezkedése. Az ipari tőke ott is hatalmas méretekben nyitotta meg üzemeit s a földmivelő néger lakosság tiz és százezrei lepték el a déli bányákat, gyárakat, olajföldeket. A föld fekete népe egyazon vággyal, a jobb, emberibb élet megszerzése végett vándorolt a mezőgazdaságból az északi és déli ipari életbe. E pillanatban ez a leghevesebb mértékben folyik. Ugyannyira, hogy a legfontosabb problémák egyikévé nőtt az amerikai tőke és munka legöntudatosabb csoportjai szemében. Természetesen más szempontok vezetik a kommunista amerikai munkásságot ebben a kérdésben is, mint a burzsoáziát. De a megoldás érdekében a kommunistáknak is épúgy tisztában kell lenni a helyzettel, mint az amerikai tőke irányítóinak, sőt a forradalmi munka érdekében alaposan elemezni is szükséges azt. A megváltozott munka A négerek ipari vándorlásának szembetűnő következményei elsősorban a gazdaságiak. A déli mezőgazdaságban munkáshiány van. A bennszülött fehér munkások bármily rossz körülmények között is vannak, nem hajlandók életüket felcserélni egy még roszszabbal. Mert a déli nagyfarmokon napi 80 cent a legalacsonyabb és napi 2 dollár a legmagasabb munkabér, nem is beszélve a kulturális élet visszamaradottságáról. A gettóikba menekülő bevándorlók szintén kerülik a rabszolgaság hírhedt területét, ahol magukra hagyottan kellene vergődniük. Az elamerikaiasodott bevándorlók közül mennek még aránylag a legtöbben a déli farmokra, de ők is mint önálló farmerek igyekeznek megélni. A mezőgazdasági tőke sopánkodik is már hangosan ez állapot miatt. Az alabamai Tuskeegee Intézet (a négerproblémákkal foglalkozó legtekintélyesebb polgári intézmény) az utolsó időkben országos propagandát indított a négervándorlással kapcsolatban. Robert Moton, az intézet igazgatója pedig a legutóbb egyenesen katasztrófálisnak minősítette a déli mezőgazdaság helyzetét, mint az ipari kivándorlás következményét. Több mint 32,000 néger hagyta el a földet egy év óta Georgiában. South Carolinában 23,000, Floridában 20,000, Alabamában 10,000, Arkansasban 15,000 néger költözött a pamut, rizs, cukor és dohányültetvényes gazdaságokból, valamint az erdőirtási és állat-tenyész-telepekről az iparvidékekre. Farmhand Wanted! A Wall Street már kezdi érezni, hogy négertelepítési terveinek nem várt súlyos következményei támadtak. A bevándorlási korlátozás fenntartása, de mégis megfelelő olcsó tartaléksereg állandó jelenléte érdekében történt az északra csábítás. Ám a termelési prosperitás nemcsak az északi vidékeken következett be. Sokkal nagyobb arányban délen is. Sőt az újkeletű vállalkozások miatt— állítható—, a déli termelés szebb kilátásokkal kecsegtetett. Az elvándorlás azonban válságot teremtett. Zavar állt be a munkások létszámának nagyarányú s egyre fokozódó csökkenése miatt. A New York Times egy jelentése szerint 1923 első három havában a déli államok napilapjaiban megjelent Help Wanted hirdetések 33 százalékát ilyenek tették: “Colored People Wanted Farmhand.” Vagy: “Farmhands Wanted, Big Wages” és így tovább. A nagyültetvényesek a farmmunkások bérét kénytelen-kelletlen lassan-lassan emelni voltak kénytelenek, hogy vissza tudják tartani, illetőleg csalogatni az ipari telepekre vándorolt négereket. Az északi vállalatok hirdetési akciói ellen a déli vállalkozók nyilvános cikksorozatokban tiltakoznak, országos válság okozóinak nyilvánítván azokat. A falvakban a néger sheriffek, egyházi emberek, misszionáriusok busás jövedelmet kapnak, ha rossz híreket terjesztenek a négerek között az északi munkaviszonyokat és életet illetőleg. Egyelőre mindhiába. Már nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a déli nehéziparokban is csökken a néger munkások szááma. A new orleansi Herald szerint 1922 márciusától 1923 márciusáig a néger munkaerőnek 18 százalékát vesztette el a déli ipari tőke. Arkansas, Georgia lapjaiban állandóak az északot becsmérlő Wanted hirdetések. REMAIN SOUTH! — Excellent opportunities for young colored men and couples. State age, weight, stb. — mondja egy ilyen fajta hirdetés. A másikfélék: WHY NORTH? — It’s cold and unhealthy to colored people. Join our first class country life, stb. De Hám gyermekei csak mennek, mennek északra az acél, hús és vaspokol felé — szerencsét próbálni. AZ S. P. “KRITIKÁJA” II. A múltkori cikkünkben kimutattuk, hogy csak agyalágyult ember állíthatja azt, hogy pártunk programmja “alig különbözik valamit a sárgának ismert Szocialista Párt programmjától.” Kimutattuk, hogy a Vörös Ipari Internacionale, a Kommunista Internacionale, az állam és a kormányzat, a proletárdiktatúra, a szovjet kormányzat kérdésében pártunk és a Szocialista Párt között szöges ellentét áll fenn. Azonban az ellentét nem csupán a megírott programban, hanem a tevékenységben is jelentkezik. Nem lehetetlenség az, hogy egy szervezet nem nevezi magát kommunistának és mégis kommunista munkát végez és nem lehetetlenség az sem, hogy egy szervezet, mely képtelen arra, hogy a kommunizmus legelemibb feltételeinek megfeleljen, kísérletet tesz, hogy bejusson a Kommunista Internacionaléba, így például a Szocialista Párt is folyamodott felvételre a Kommunista Internacionaléhoz és a Socialist L. P. is kísérletet tett, hogy küldöttségét bejuttassa a Kommunista Internacionale egyik kongresszusára. Értelmes ember nem csupán a programjából ítél meg egy pártot, hanem a tevékenységéből is. És ha a tevékenységet tekintjük, akkor is nagy a különbség a Munkáspárt és Szocialista Párt között. A Szocialista Párt szakszervezeti tevékenységének talaja a szakszervezet. A Munkáspárt szakszervezeti tevékenységének célja az, hogy megnyerje az amerikai munkások tömegeit a kommunizmusnak, egyesítse és ipari unionokká fejlessze a szakszervezeteket, átalakítsa a szakszervezeteket a proletárforradalom harci szerveivé, kisöpörje a szakszervezetekből az áruló szakszervezeti vezéreket, addig a Socialista Pártnak célja az, hogy megnyerje a szakszervezeti áruló bürokráciának a kegyét, ezt az áruló bürokráciát használja fel politikai támaszul. Nem kisebb a különbség a két párt politikai tevékenysége között sem. A Szocialista Párt politikai tevékenységének célja a kapitalista államgépezet elfoglalása és ennek a gépezetnek a felhasználása, a mire? Programja szerint arra, hogy ezzel a gépezettel a kapitalista rendszert átalakítsa szocialista rendszerré. Azonban mivel a kapitalista államgépezet fejlődése és lényege folytán alkalmatlan eszköz ennek a célnak a megvalósítására, a Szocialista Párt, ha történetesen megszerezné az ellenőrzést a kapitalista állam gépezete felett, nem tehetne egyebet, mint amit azok a szocdem pártok tettek, melyek megszerezték a rendelkezést a kapitalista állam felett. Az egyetlen dolgot teszik, amit a kapitalista államgépezettel tenni lehet: felhasználják azt a kapitalizmus védelmére a proletariátus ellen. A Munkáspárt politikai tevékenységének célja forradalmi propaganda a kapitalista rendszer megdöntésére, a szovjetkormányzat és a proletárdiktatúra megteremtésére. “Ha a párt ténylegesen a munkásosztály forradalmi pártja, — írja Pepper, elvttrl a ‘Pártunk problémái’ című cikkében, — akkor annak programja van a társadalmi élet minden fázisára.” A munkáskérdés azért társadalmi kérdés, mert felöleli a társadalmi élet minden problémáját. A Munkáspárt tevékenysége kiterjed a társadalmi élet minden fázisára s céltudatosan készíti elő a proletártömegeket ezeknek a problémáknak a megoldására a proletárforradalom útján. A Szocialista Párt és a Munkáspárt tevékenysége közt is éppen olyan mélyreható, lényeges a különbség, mint a programja között. Ha van az Egyesült Államokban párt, mellyel a Szocialista Párt rokon, és ha a Szocialist Labor Partyt egyáltalán pártnak tartjuk, úgy a Szocialista Párt ezzel a párttal áll közeli rokonságban, bár, amint majd később az okát is megmondjuk, egyik fél sem dicsekszik az atyafiságával. Ja£...... ..■ --------------------SZERKESZTŐI ÜZENETEK J. G., New York. Figyelmeztetését köszönettel vettük. Bár a technikai hibáik nem küszöbölhetők ki teljesen, azon vagyunk, hogy minél ritkábban forduljanak elő. R. Mészáros, New York. — közleményeit megkaptuk s némelyikét alkalomadtán felhasználjuk. R. Winch, Cleveland. Semmi esetre sem. A kérdéses lap éppen olyan prostituált kapitalista lap, mint a többi: a művészet köntöse alatt szolgálja a burzsoá ideológiát.