Uj Előre, 1923. május (19. évfolyam, 3879-3909. szám)

1923-05-19 / 3897. szám

mmmm mm MINDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK UJ ELŐRE ci second das» matter Auguet 17, ISII, at tho Post Office of Ke® Torit. N. T„ undor tt« Act of Marcit írd, 1871. Published every day in the year by the S. B. S. Publishing Company, let, 88 First Street. New York, N T. OBORGE TREITLER. Business Manager Subscription rates: One year, 88.00; si* months. 18.00; three months. $1.7*1 one month, 8—.78. — Foreign Countries: One year, {SI,00; alx month», 8*-**l thrae months. $8.50; one month, 81.60. SINGLE COPIES. DAILY 1 CENTS. SUNDAYS 8 CENTS. Kiadja ar ér minden napjln ai S. B. 8 Publishing Company. 1»*. S3 First Street, New York, N. Y. Elöfbeetéel »rak. Egy ívre »8.00; hat holnapra 88.00; három hónapra li.Tíj egy hónapra 8—.70. — Külföldre: Egy évre 117.00; hat hónapra **•©»; WW . rom hónapra 88.80; egy hónapra 81.08. ■GYES SZÁM­ÁRA: HÉTKÖZNAP 8 CENT, VASARNAP 8 CENT. Minden chekk, money order, stb. an aldbbl névre állítandó M­ "UJ ELŐRE”, 83 FIRST STREET, NEW YORK. N. T. SINCLAIR A BÖRTÖNBEN! Olvasóink­, akik jó kommunistákhoz híven lapunk minden sorát figyelemmel kisérik, nagyszerű tapasztalato­kat szerezhettek és szerezhetnek most, midőn Upton Sin­­clairről, a világirodalom egyik legnagyobb politikai re­gényírásáról megannyi változatban hallanak. A tapaszta­latok a következőkben jegecesednek ki: Sinclair úgyis, mint művész, úgyis mint politikus kétségbevonhatatlanul óriási szolgálatokat tesz Amerika és a világ dolgozóinak. A szenvedő proletáriátus boldog jövendőjéért küzd évtize­dek óta és hatalmas elméjének világító fáklyája milliók agyában mozdította meg már az öntudatot. Politikájában a tökésrendszer bűnei­­ek leleplezésére helyezi a fősulyt, a Posvány, a Bárca, a Libasor, Jimmie Higgins, a Vallás Nyerészkedései és más történelmi értékű műveiben izgató érdekességgel, mindig köznapi, emberi vonatkozásokkal a nagytőke förtelmeit mutatja be. John Pepper elvtárs, akit a michigani kommunista per idején az amerikai polgári sajtó az amerikai kommunizmus rettegett Trockijaként emlegetett, Sinclairral folytatott vitájában viszont kimutat­ja, hogy a nagy regényíró fölötte gyenge politikus, mert a munkásmozgalom feladatairól igen zavaros fogalmai van­nak. Pepper elvtárs elméletének beigazolását végül Sin­clair börtönbevetése igazolja. Sinclair, az Anatole France-al, Barbusse-el, Bernard Shaw-al, Rabindranat Tagore-val, Romain Roland-al egyenértékű, a mai irodalom legelején álló apostolt a bör­tönben. Pedig Sinclair nem is vallja magát kommunistának, mint France és Barbusse, vagy Shaw és Tagore. Pedig az Egyesült Államok épen Sinclair véleménye­­ és a köztudo­­más szerint ma is demokratikusabb, mint az angol király­ság, az indiai brit gyarmati tökés­ diktátorság vagy az el­lenforradalom söfészke, a mai Franciaország. És mégis Sin­clair a börtönben. Az Egyesült Államok alkotmányának nyilvános propagálása és az internáló táborba hurcolt los angelesi munkások ezreinek védelme miatt. Sinclairt, a krisztiánus szocialistát, a­ csak eszmeileg küzdőt börtönbe vetették azok az amerikai kapitalisták, akik féktelen ter­rorjukban nem ismernek határt. Akik e tapasztalatokat leszűrik magukban, látják, h­ogy az amerikai kapitalizmus ellen semmi más j út nem le­het a harcra, csak a forradalmi. Akik látják, hogy az Egye­­sült Államok kormányzói nem nézve­ történelmi nagyságot, világhírű és “művészi szabadság”-ot, kíméletlenül legázol­­ják a tőkésdiktatúra útjába állót, akik ezt látják, nem ké­mkedhetnek. — Nincs más eszköz az amerikai munkásság számára sem m­int a proletárdiktatúra, hogy a kommuniz­mus, az emberi élet teljességéért küzdhessen. Sinclair lehet bár rossz munkásmozgalmi taktikus, a világ dolgozóinak lángelméjű küzdője. Börtönbe vetése az amerikai áldemokratikus uralom legnagyobb szégyene és nem kisebb bűne, mint a munkásüldözés egyéb fajai. A los angelesi internáló tábor, a nő és gyermekmun­­kásokat védő törvények eltörlése, a “bűnös összeesküvés’’ munkásmozgalom elleni törvénye, a Ku Klux Klan gyilko­sok dicsőítése és a kommunisták nyílt üldözése mellett Jad­e Sam-hez méltó hazafiasság Sinclairt tömlöcre vetni. Bizonyos, hogy Upton Sinclair széleskörű befolyásával tőbb fog kiszabadulni a börtöntartók kezéből, mint Sacco, G­anzetti, Mooney és elvtársaink, harcos munkástársaink százai. Amerika munkásai azonban az ő esetéből is láthat­ják, hogy a kíméletlen tőkésterror ellen csak az egységes frontba tömörülő munkásság kíméletlen forradalmi küz­­delme lehet a fegyver. Pártunk problémái 1. PEPPER (Folytatás és vége.) 2. Vita Upton Sinclairrel az Egységfrontról. A kommunisták azt hirdetik, hogy a munkásmozgalom csak akkor lehet egészséges, ha fél­relöki az impotens, elaggott, korrupt vezéreket. A szocialis­ták Gomperssel és a “25 ezer dollár évi fizetést hozó áruló munkásvezérekkel” szövetkez­nek. A kommunisták az ös­szes munkásszervezetek Egység­frontját javasolják a kapitalis­ták ellen. A szocialista Victor Berger Wisconsinban polgári politikusokkal szövetkezik, Scheideman a császár minisz­tere volt, Branting a svéd ki­rály minisztere, Vandervelde a belga király minisztere s az angol munkásvezérek az angol királyi fenség miniszterei. Kommunisták és szocialisták két olyan ellentétes elem, akár­csak a tűz és a víz, a forrada­lom és reformizmus, a harc és az árulás. Hogyan gondolhatja Upton Sinclair egy pilanatra is, hogy ez a két elem meglehet egy és ugyanabban a szervezetben? Kommunista és­ szocialista munkások együtt lehetnek egy és ugyanazon szakszervezet­ben, mert a szakszervezet fel­adata csupán a munkabérért és a munkaidőért küzdeni. De kommunisták és szocialisták­­éppen olyan kevéssé lehetnek egy és ugyanabban a pártszer­vezetben, mint ahogyan az olyan munkások, akik meg van­nak győződve arról, hogy szük­ségük van a magasabb munka­bérekre és rövidebb munka­időre, nem lehetnek egy szer­vezetben az olyan munkások­kal, akik azt hiszik, hogy nincs­­szükségük a magasabb bérekre és rövidebb munkaidőre. Egységfront, de különálló szer­vezetek. Ha mindez igaz, akkor ho­gyan lehet helyük a kommunis­táknak és a szocialistáknak ugyanabban a Labor Partyban? Azt hisszük, erre­ a kérdésre na­gyon tiszta választ lehet adni. A Labor Party, amint az angol klasszikus példa mutatja, olyan szervezet, amely magában fog­lalja a szakszervezeteket s a kü­lönböző politikai pártokat olyan módon, hogy mindegyike ezek­nek a pártoknak megtartja ide­ológiai, propaganda és szerve­zeti függetlenségét. A Labor Partynak összes tagjai kötele­sek harcolni a közös akcióprog­ramért, de joguk van a saját kü­lön programjukért is agitálni. Joguk van a saját különálló pártszervezetük kiszélesítéséért dolgozni. S ami áll a Labor Par­­tyra, az áll az egységfront esz­méjére is. Mi kívánjuk az egy­ségfrontot a Socialist Partyval és a többi munkásszervezetekkel teljesen konkrét kérdésekben. Mi fölajánlottuk az egységfron­tot, nem a Munkáspártnak egész forradalmi programjára, hanem a következő konkrét jelsza­vakra : 1. A szakmai szervezeteknek ipari szervezetekké való egyesü­lése. 2. Az idegen munkások vé­delme. 3. Közös harc a nemzet­közi munkásmozgalomért. 4. Szovjetoroszország elismerése.­­5. Kormányzati akadályok kikü­szöbölése. 6. A Labor Party. Mindezek a jelszavak" íism­d­eé­­nek ellentétben a'Socialist Par­ty programjával, ,'ha, a­ Socialist Party ténylegesen akar harcolni a munkásság érdekében. A kom­munista és a proletár forrada­lomnak nem kimondottan forra­dalmi követelései ezek. Pusztán olyan követelések, amelyeket mindenkinek el lehet fogadni, aki legalább a munkások azon­nali érdekeiért harcolni akar. A Munkáspárt és a Socialist Party összeolvadása, amit Up­ton Sinclair javasol,a lehetetlen­ség, mert a különbség a prog­ramban s a taktikában túl nagy. A Labor Party alakítása, vagy az egységfront megteremtése lehetséges, mert vannak olyan azonnali konkrét követeléseik, amelyekkel közös akcióban lehet egyesíteni a munkásokat. A Munkáspárt egybeolvadása a Socialist Partyval nem erősíte­né a harcos elemek erejét, ha­nem ellenkezőleg, gyöngítené. Egységes, pártban a balszárny elemek keze meg van kötve. Hillquit és Berger Tammany Hallja megakadályozná a kom­munistákat az agitálásban és a propagandában és így lehetet­lenné válna a számunkra, hogy neveljük a munkásokat az osz­tályharc vívásának helyes mód­jára. Ilyen összekotyvasztott párt nem lenne akcióképes. A jobbszárny állandó harcban len­ne a balszárnnyal és még ha a jobbszárny bizonyos árulásait meg is lehetne akadályozni a balszárny erősödése lehetetlen­né lenne téve. Ki felelős a szakadásért? A kommunisták és szocialis­ták egybeolvadása épp olyan ki­kerülhetetlenül szakadáshoz ve­zetne, mint 1919ben. A balszárny 1919-ben megpróbálta a “belül­ről való fúrást”, de sikertelenül. A jobbszárny egyszerűen kizár­ta a balszárnyat. Egész határo­zottsággal vissza kell utasíta­nunk Sinclairnek azt a vádját, hogy a balszárny — kommunisz­­ták — idézték elő a szakadást a Socialist Partyban. Éppen az el­lenkezője az igaz. Figyelemre­méltó, hogy Upton Sinclair oly hamar megfeledkezett a tények­ről. A szakadás a Socalist Par­tyban akkor kezdődött, amikor a Socialist Party Országos Vég­rehajtó Bizottsága, más szóval, Berger­s Hillquit kis Tammany Hallja kizárta a Socialist Party Michigan állami szövetségét. A második lépést, amely a szaka­dást országos méretűvé tette, ugyancsak a Socialist Party je­lenlegi vezetősége követte el. Attól féltek, hogy a balszárny a választásnál többséget sze­rez a Végrehajtó Bizottság­ban és így a párt radikálisabb lesz. Ezért kizárták a pártból úgyszólván az összes nyelvi szö­vetségeket, amelyek nem keve­sebb, mint 40 ezer taggal rendel­keztek. A kizárt Michigan álla­mi szövetség és ezek a nyelvi szövetségek alakították meg a Kommunista Pártot. De a bal­szárny egy része bent maradt a Socialist Partyban és hősiesen kísérletet tettek, hogy “belülről való fúrással” radikálisabbá te­gyék a pártot. Azonban Hillquit és Berger Tammany Hallja har­madszori szakadástól sem riadt vissza. Amikor a balszárny ma­radványa, amely­ többnyire ame­rikai elemekből állt, megjelent a szeptemberi konvención, a te­rem bejáratánál ott találták Ger­­mert, a Socialist Party központi titkárját — egy rendőrrel. Bár megválasztott delegátusok vol­tak, kiutasították őket a konven­cióról. Ez a balszárny kiszakadásá­nak igaz története. A Socialist Party vezérei bűnösek ezért a szakadásért. A szakadást az Egyesült Ál­lamokban ugyanaz a Hillquit és Victor Berger idézte elő, akik manapság szabotálják az egye­sülést él a Labor Party mozgal­mat és az indító okok ugyan­azok, mint voltak 1919-ben. Ezek a jobbszárny vezérek nem akarnak részt venni a harcban s gyűlölik mindazokat, akik kény­szeríteni akarják őket a harcra. A Munkáspárt harcolni akar a munkásokért és azért javasolja az egységfrontot. Upton Sinclair nagyon téved, amikor azt hiszi, hogy mi az egységfrontot csak azért akarjuk, hogy “leleplez­­­zük” a Socialist Party vezéreit. Mi a munkásosztály védelmé­re akarjuk az egységfrontot. A kapitalisták és a kapitalista kor­mány új offenzívát kezd a mun­kások ellen. Egy új nyílt mű­hely-kampány ! A megélhetés drágulása! A militarizmus erő­södése! Fascista szervezkedés! Új prusztifikációk! Kivételes törvények az idegen munkások ellen! Ezek ellen a veszélyek el­len akarjuk mi megszervezni az egész munkásosztályt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Socialist Party minden­napos árulása sokkal hatásosab­ban “leleplezi” ezeket a vezére­ket, mint akárhány cikk. Nincs szükség arra, hogy mi vetkőz­tessük meztelenre a szép szüzet. Ők maguk hányják le magukról az elvi burkot és a munkásosz­tály láthatja, milyen csúnyák a valóságban és mennyire feké­­lyesek. Upton Sinclair három figyelemreméltó könyvet irt a burzsoá­ álszenteskedés ellen. A “The brass check”, a kapitalista sajtó ellen, a “The profits of re­ligion”, az egyházak ellen és a “The goes step”, a kapitalista nevelés ellen. Ha időnk és he­lyünk volna, bebizonyítanék e helyen, hogy a N. Y. Times, a N. Y. Herald hazugság-kampá­nyai visszhangra találnak a N. Y. Caliban és a zsidó Forward­­ban. Mert Hillquit és Berger szocializmusa manapság éppen olyan ürügy, mint amilyen ürügy a vallás az egyháznak és a papságnak és­­hogy az a neve­lés, amivel bolondítják a munká­sokat, éppen olyan igaztalan és hipokrata, mint a Harvard és Yale egyetemek félrevezető ne­velése. LTJ ELŐRE GOMPERST DICSÉRIK A TŐKÉSEK KONVENCIÓJÁN A gyárosok országos konven­ciója a szocializmus, a forra­dalmi munkásmozgalom elleni kirohanással záródott le, mint amely leginkább veszélyezteti a Tőke uralmát. A támadást Hooper az állami vasúti mun­katanács elnöke intézte. Bár nagy veszély rejlik abban — mondotta Hooper — ha a szo­cializmus meghódítja a szerve­zett munkásokat, szerencsére azonban ott van Gompers, a szocializmusnak legkimagas­lóbb ellensége. Hopper, a vasúti munkata­nács elnöke, amelyik “párttala­­nul” volna hivatva dönteni a vasutasok és vasúttársulatok közti vitás kérdésekben. Min­denki megítélheti Hopper sza­leiból, mennyire lehet “pártat­lan” az a döntés. Akarod a dolgozó munkások köztársaságát? Lépj be az Ame­rikai Munkáspártba, amely az­ért küzd ! A forrongó Dél írta: Csont Péter A déli államok négereinek ipari vándorlá­sa különösen az utolsó időkben meghozta az elmaradhatatlan következményeket: a Délen óriási méretű társadalmi fordulatok állottak be s ezzel párhuzamosan az osztályharc tüzét is új, mind nagyobb erejű viharok gyújtják lángra. Ez a szemünk előtt lepergő, drámai fordulatokban dús szociális forrongás szám­talan szempontból érdekel bennünket. Tizenegy millió néger van az Egyesült Ál­lamokban. Kilenc millió a déli alföldön és környékén, másfél millió az északkeleti ipari államokban él. Évtizedeken át a négerek csak a déli részen éltek, csaknem teljes lét­számukkal a mezőgazdaságban elhelyezked­ve. 1910-ben 273,000 néger volt csak észa­kon s az azóta északra vándorolt ötnegyed millióból egy negyed az utolsó két esztendő­ben hagyta el az ősi fészket, hogy boldogulá­sát az ipari menyországban fellelhesse. Ugyanakkor­ Délen is megváltozott a fekete dolgozók elhelyezkedése. Az ipari tőke ott is hatalmas méretekben nyitotta meg üzemeit s a földmivelő néger lakosság tiz és százezrei lepték el a déli­ bányákat, gyárakat, olajföl­deket. A föld fekete népe egyazon vággyal, a jobb, emberibb élet megszerzése végett ván­dorolt a mezőgazdaságból az északi és déli ipari életbe. E pillanatban ez a leghevesebb mértékben folyik. Ugyannyira, hogy a legfontosabb problémák egyikévé nőtt az amerikai tőke és munka legöntudatosabb csoportjai szemé­ben. Természetesen más szempontok vezetik a kommunista amerikai munkásságot ebben a kérdésben is, mint a burzsoáziát. De a meg­oldás érdekében a kommunistáknak is épúgy tisztában kell lenni a helyzettel, mint az amerikai tőke irányítóinak, sőt a forradalmi munka érdekében alaposan elemezni is szük­séges azt. A megváltozott munka A négerek ipari vándorlásának szembetű­nő következményei első­sorban a gazdasági­ak. A déli mezőgazdaságban munkáshiány van. A bennszülött fehér munkások bármily rossz körülmények között is vannak, nem hajlandók életüket felcserélni egy még rosz­­szabbal. Mert a déli nagyfarmokon napi 80 cent a legalacsonyabb és napi 2 dollár a leg­magasabb munkabér, nem is beszélve a kul­turális élet visszamaradottságáról. A gettó­ikba menekülő bevándorlók szintén kerülik a rabszolgaság hírhedt területét, ahol ma­gukra hagyottan kellene vergődniük. Az el­­amerikaiasodott bevándorlók közül mennek még aránylag a legtöbben a déli farmokra, de ők is mint önálló farmerek igyekeznek megélni. A mezőgazdasági tőke sopánkodik is már hangosan ez állapot miatt. Az alabamai Tus­­keegee Intézet (a négerproblémákkal foglal­kozó legtekintélyesebb polgári intézmény) az utolsó időkben országos propagandát in­dított a négervándorlással kapcsolatban. Ro­bert Moton, az intézet igazgatója pedig a leg­utóbb egyenesen katasztrófálisnak minősí­tette a déli mezőgazdaság helyzetét, mint az ipari kivándorlás következményét. Több mint 32,000 néger hagyta el a földet egy év óta Georgiában. South Carolinában 23,000, Floridában 20,000, Alabamában 10,000, Ar­­kansasban 15,000 néger költözött a pamut, rizs, cukor és dohányültetvényes gazdasá­gokból, valamint az erdőirtási és állat-te­­nyész-telepekről az iparvidékekre. Farmhand Wanted! A Wall Street már kezdi érezni, hogy né­­gertelepítési terveinek nem várt súlyos kö­vetkezményei támadtak. A bevándorlási kor­látozás fenntartása, de mégis megfelelő olcsó tartaléksereg állandó jelenléte érdekében történt az északra csábítás. Ám a termelési­­ prosperitás nemcsak az északi vidékeken kö­­­­vetkezett be. Sokkal nagyobb arányban dé­­­­len is. Sőt az újkeletű vállalkozások miatt— állítható—, a déli termelés szebb kilátások­kal kecsegtetett. Az elvándorlás azonban válságot teremtett. Zavar állt be a munká­sok létszámának nagyarányú s egyre fokozó­dó csökkenése miatt. A New York Times egy jelentése szerint 1923 első három havában a déli államok napilapjaiban megjelent Help Wanted hir­detések 33 százalékát ilyenek tették: “Co­lored People Wanted Farmhand.” Vagy: “Farmhands Wanted, Big Wages” és így to­vább. A nagyültetvényesek a farmmunkások bérét kénytelen-kelletlen lassan-lassan emelni voltak kénytelenek, hogy vissza tud­ják tartani, illetőleg csalogatni az ipari te­lepekre vándorolt négereket. Az északi vállalatok hirdetési akciói ellen a déli vállalkozók nyilvános cikksorozatok­ban tiltakoznak, országos válság okozóinak nyilvánítván azokat. A falvakban a néger sheriffek, egyházi emberek, misszionáriusok busás jövedelmet kapnak, ha rossz híreket terjesztenek a négerek között az északi munkaviszonyokat és életet illetőleg. Egyelőre mindhiába. Már nemcsak a me­zőgazdaságban, hanem a déli nehéziparok­ban is csökken a néger munkások szááma. A new orleansi Herald szerint 1922 márciusá­tól 1923 márciusáig a néger munkaerőnek 18 százalékát vesztette el a déli ipari tőke. Arkansas, Georgia lapjaiban állandóak az északot becsmérlő Wanted hirdetések. REMAIN SOUTH! — Excellent opportun­ities for young colored men and couples. State age, weight, stb. — mondja egy ilyen fajta hirdetés. A másikfélék: WHY NORTH? — It’s cold and unhealthy to colored people. Join our first class country life, stb. De Hám gyermekei csak mennek, mennek északra az acél, hús és vaspokol felé — sze­rencsét próbálni. AZ S.­­ P. “KRITIKÁJA” II. A múltkori cikkünkben ki­mutattuk, hogy csak agyalá­­gyult ember állíthatja azt, hogy pártunk programmja “alig különbözik valamit a sárgának ismert Szocialista Párt programmjától.” Kimu­tattuk, hogy a Vörös Ipari In­­ternacionale, a Kommunista Internacionale, az állam és a kormányzat, a proletárdikta­túra, a szovjet kormányzat kérdésében pártunk és a Szocialista Párt között szöges ellentét áll fenn. Azonban az ellentét nem csupán a megírott program­ban, hanem a tevékenység­ben is jelentkezik. Nem lehe­tetlenség az, hogy egy szerve­zet nem nevezi magát kom­munistának és mégis kommu­nista munkát végez és nem lehetetlenség az sem, hogy egy szervezet, mely képtelen arra, hogy a kommunizmus legelemibb feltételeinek meg­feleljen,­­ kísérletet tesz, hogy bejusson a Kommunis­ta Internacionaléba, így pél­dául a Szocialista Párt is fo­lyamodott felvételre a Kom­munista Internacionaléhoz és a Socialist L. P. is kísérletet tett, hogy küldöttségét bejut­tassa a Kommunista Interna­cionale egyik kongresszusára. Értelmes ember nem csupán a programjából ítél meg egy pártot, hanem a tevékenysé­géből is. És ha a tevékenysé­get tekintjük, akkor is nagy a különbség a Munkáspárt és­­ Szocialista Párt között. A Szocialista Párt szakszerveze­ti tevékenységének talaja a szakszervezet. A Munkás­párt szakszervezeti tevékeny­ségének célja az, hogy meg­nyerje az amerikai munkások tömegeit a kommunizmus­nak, egyesítse és ipari union­­okká fejlessze a szakszerve­zeteket, átalakítsa a szakszer­vezeteket a proletárforrada­­lom harci szerveivé, kisöpörje a szakszervezetekből az áru­ló szakszervezeti vezéreket, addig a Socialista Pártnak célja az, hogy megnyerje a szakszervezeti áruló bürokrá­ciának a kegyét, ezt az áruló bürokráciát használja fel po­litikai támaszul. Nem kisebb a különbség a két párt politikai tevékenysé­ge között sem. A Szocialista Párt politikai tevékenységé­nek célja a kapitalista állam­­gépezet elfoglalása és ennek a gépezetnek a­ felhasználása, a mire? Programja szerint arra, hogy ezzel a gépezettel a kapitalista rendszert átala­kítsa szocialista rendszerré. Azonban mivel a kapitalista államgépezet fejlődése és lé­nyege folytán alkalmatlan eszköz ennek a célnak a meg­valósítására, a Szocialista Párt, ha történetesen meg­szerezné az ellenőrzést a ka­pitalista állam gépezete fe­lett, nem tehetne egyebet, mint amit azok a szocdem pártok tettek, melyek meg­szerezték a rendelkezést a kapitalista állam felett. Az egyetlen dolgot teszik, amit a kapitalista államgépezettel tenni lehet: felhasználják azt a kapitalizmus védelmére a proletariátus ellen. A Mun­káspárt politikai tevékenysé­gének célja forradalmi pro­paganda a kapitalista rend­szer megdöntésére, a szovjet­­kormányzat és a proletárdik­tatúra megteremtésére. “Ha a párt ténylegesen a munkás­osztály forradalmi pártja, — írja Pepper, elvttrl a ‘Pár­tunk problémái’ című cikké­ben, — akkor annak prog­ramja van a társadalmi élet minden fázisára.” A munkás­kérdés azért társadalmi kér­dés, mert felöleli a társadal­mi élet minden problémáját. A Munkáspárt tevékenysége kiterjed a társadalmi élet minden fázisára s céltudato­san készíti elő a proletártö­­megeket ezeknek a problé­máknak a megoldására a pro­letárforradalom útján. A Szocialista Párt és a Mun­káspárt tevékenysége közt is éppen olyan mélyreható, lé­nyeges a különbség, mint a programja között. Ha van az Egyesült Álla­mokban párt, mellyel a Szo­cialista Párt rokon, és ha a Szocialist Labor Partyt egy­általán pártnak tartjuk, úgy a Szocialista Párt ezzel a párttal áll közeli rokonság­ban, bár,­­ amint majd ké­sőbb az okát is megmondjuk, egyik fél sem dicsekszik az atyafiságával. Ja£...... ..■ --------------------­SZERKESZTŐI ÜZENETEK J. G., New York. Figyelmez­tetését köszönettel vettük. Bár a technikai hibáik nem küszö­­bölhetők ki teljesen, azon va­gyunk, hogy minél ritkábban forduljanak elő. R. Mészáros, New York. — közleményeit megkaptuk s né­melyikét alkalomadtán felhasz­náljuk. R. Winch, Cleveland. Sem­mi esetre sem. A kérdéses lap éppen olyan prostituált kapita­lista lap, mint a többi: a mű­vészet köntöse alatt szolgálja a burzsoá ideológiát.

Next