Uj Előre, 1923. szeptember (19. évfolyam, 3999-4028. szám)

1923-09-09 / 4007. szám

.Tr'v 'a,­R­.SS.L. 50­0 vycv Nova Scotia progresszív bányászai túljártak Lewis eszén (Befejező közlemény.) Lewis a társulat és a hatóság mellett. Sokan azt várhatnák, hogy egy olyan hatalmas és harcos szervezetnek az elnöke, mint amilyen a U. M. W. of A., ha­ladéktalanul szentesítse a ro­­konszenvi akciót egy olyan tár­sulat ellen, amely a rokon­­szenvi sztrájkra készülő mun­kások társaival szemben ilyen szörnyű rendőr-kozák terrort alkalmazott. James McLach­­lan, a 26. kerület pénzügyi tit­kára haladéktalanul kiadott egy felhívást, amelyben rokon­­szen­vi sztrájkra szólította fel a társulat által alkalmazott bá­nyamunkásokat, tiltakozásul annak galád merényletei ellen. Persze a bányászok eleget tet­tek a tisztviselőség fölszólítá­­sának. Ezért a “bűnért” Mc­­Lachlant és Livingstone kerü­leti elnököt bebörtönözték 200 mértföldnyi távolságban a sztrájkvidéktől. Itt egy időre bail nélkül fogva tartották őket. Természetes, hogy ilyen körülmények között John L. Lewis kötelessége volt támo­gatást nyújtani az ő tisztvi­selőinek. De mindenképpen Lewis nagy gyakorlatot szerzett az Alexander Howat-tal szemben követett eljárásban, abban az időben, amikor a nagyszerű bányászvezér harcot vívott a kansasi ipari törvényszék ellen. Ezt a gyakorlatát most meg­ismételte Lewis. Lewis hala­déktalanul akcióba lépett ab­ban az irányban, hogy szente­sítse a kapitalista politikai ha­tóságok általi fogságba vetést és a munkások vissza­kénysze­rítését munkába. Lewis kinevezi szekértolóját elnöknek. Egy álszenteskedő sürgöny­ben, amelyben egyes tényeket letagad, másokat meghamisít, Lewis önkényesen elmozdítot­ta a kerületi tisztviselőségét és ideiglenes elnöknek kinevezte Silbey Garrett-et, egy buta és mindenre alkalmatlan “pay­­roller”-t, aki a múlt évben ki lett dobva a hivatalából, mert 37,5 százalékos bérlevágást fo­gadott el jogtalanul. A bányászok harckészsége ki­terjed az összmunkásságra Dacára Lewis támadásának, McLachlan felhívása és a bá­nyászok felelete rá felvilla­nyozták az egész canadai mun­kásmozgalmat és a rokonszen­­vüket tolmácsoló táviratok özöne érkezett a bányászkerü­­­­lethez a különböző munkás­szervezetektől. A két kerületi tisztviselőt csak nagy harc után sikerült kiszabadítani. Mikor Jim Mc­Lachlan haza­érkezett Halifax­ból, 5000 bányász várta meleg üdvözlettel. A bányászok a vál­­lukra emelve vitték a Sydney Ball Parkba, ahol hatalmas de­monstrációt rendeztek az ő “Jim”jüknek, egy felejthetet­len ovációt, amelyben 7000 bá­nyász vett részt. Lewis harapós politikája Lewis az ő természetes bru­talitásával most értésére adta a bányászoknak, hogy járulé­kaikat ezután az ideiglenes tisztviselőknek kell, hogy fizes­sék, élükön Barrettel. Éppen úgy, mint Kansasban, itt is a “szervezők” özönét, nem keve­sebb, mint 13 szervezőt zúdí­tott a kerület nyakára, akik Lewis durvaságával kezelték a bányászokat. Szakadás veszélye a unionban Ez volt az a pillanat, amely­ben a progresszívek és különö­sen az elmozdított és elítélt tisztviselői a 26. kerületnek is­mét megmutatták, hogy mi­lyen anyagból vannak gyúrva és bebizonyították, hogy ké­szek magukat feláldozni a unio­nizmus üdvéért, dacár­a a Le­wis gang által róluk terjesz­tett hazugságoknak. Az emberek annyira fel vol­tak zúdulva, hogy határozot­tan ellene szegültek a munká­ba való visszatérésnek és kü­lönösen annak a rendeletnek, hogy a tagsági járulékokat Barrett kezébe fizessék le. A szakadás megakadályozása McLachlan és Livingstone viharos időn mentek keresztül, amíg sikerült nekik a fellázadt bányászokat meggyőzni arról, hogy kötelességük visszamen­ni a munkába, csatlakozni az újjászervezett lokásokhoz és lefizetni a járulékaikat az ideiglenes pénzügyi titkárnak. De mégis győztek. Megértették a bányászokkal, hogy csak a provokáló Lewis bandának ten­nének vele szolgálatot, ha egy külön bányászszervezetet al­kotnának Canadában, amely­nek a sorsa biztos romlás lenne A győzelmes védelem. A 26. kerületnek ez a máso­dik meghátrálása valósággal nagyszerű. A progresszívek most számban túlhaladják a konzervatívokat és így a közel­jövőben megtartandó új kerü­leti választásnál a progresszí­­veknek egy új csoportja lesz megválasztva. A jelenben a bányászok önkéntesen támo­gatják a fekete listára tett volt kerületi tisztviselőket, akik ez­által az egész idejüket a pro­gresszív mozgalomnak szen­telhetik. A legnagyobb értéke az egész ügynek az, hogy megta­nítja a progresszíveket a stra­tégiai meghátrálás szükséges­ségére, még ha az a meghátrá­lás időlegesen áldozatba is ke­rül. A progresszívek mindig erősek voltak a támadásban, de tapasztalatlanok a védelemben, egészen a megsemmisülés pont­jáig. Erre a j­ellemvonásokra támaszkodva próbálta Lewis provokálni a 26. kér. progresz­­szívjeit, abban bizakodva, hogy azok elszakadnak a uniontól. Most rosszul számított. Ebben az esetben azt találta, hogy éppen úgy, mint Kansasban, Fayette Countyban és az anthracit nyelvi lokáloknál, a nova scotiai progresszív moz­galom előhaladása is meg tud hátrálni egyszer, vagy egy tu­catszor, ha úgy szükséges, hogy megmentsék a progresz­­szív mozgalmat. Lewis meglepetve fogja ta­pasztalni a jövő januárban, hogy ahelyett, hogy egy szét­szakított és a bürokrácia által uralt szervezettel állna szem­ben, ő lesz körülzárva egy el­lenzék által a szervezeten be­lül, amely számban túl fogja haladni az ő támogatóinak szá­mát 2—1 arányában és amely túlnyomó többséggel indor­­izálta a progresszívek politi­káját. 4 József és Jolanda avagy dr. Alcsuth elhinti egy véres családi dráma magvait Világosan nem emlékszem, de úgy rémlik, mintha a házassági hírek között olvastam volna, hogy Jolanda olasz királyi lány Róma és Calvi gróf házasságot kötöttek. (Minden külön értesí­tés helyett.) Bizonyára, ahogy ez már szokás, nászúton voltak Velencében és etették a galam­bokat a Szent Márk-téren, aho­gyan az már szokás , gondoláz­­tak a holdvilágos lagúnákon.... Akkor még nem sejtették, hogy a fiatal asszonyt kínos pletyka kalodájába fogják, amiért, ha gróf Calvi férfiú a talpán, vérrel mossa le a címerén esett foltot. Az öreg Shakespeare már sokkal kisebb okok miatt is ha­lálos párbajt vivatott hőseivel és én, bár a párbaj ellensége va­gyok, a jelen esetben sem talá­lok már kiutat. Mert vagy igaz, amit dr. Alcsuth állít: akkor a megtámadott női becsület nevé­ben szó nélkül kell, hogy kiröp­penjen a hüvelyéből Calvi gróf pengéje. Vagy pedig Alcsuth apa csak aufsnájdolt, akkor pe­dig tessék a járásbíróságon ezt a rágalmat tisztázni. Még­sem megy, hogy tisztes­séges férjes asszonyok becsüle­tében gázoljanak. Föl vagyok háborodva! Én Jolanda olasz főhercegnőt nem is ismerem. Calvi gróf úrral sem volt még szerencsém találkozni ebben az életben, tehát teljesen­­ elfogulatlanul, pusztán a lovagi érzésem parancsára teszem szó­vá ezt a hallatlan indiszkréciót, amely alkalmas arra, igenis al­kalmas arra.. . dehát hallgassák meg, tulajdonképen, mi is tör­tént. Egy Ronefon nevű francia író és lelkes kurzusbarát, magyar­­országi útját több mint kétíves útirajzban örökítette meg. Idézi Pa­zák József főbenséggel való be­szélgetését.­­ — Fenséged népszerűsége !’ * alapján azt hihetik barátai, hogy ön lesz talán a nép meg­­mentője. Érv.. Alcsuth kiejtette habs­­burgi ajkai közül a sajtot és illő szerénységgel a következőket mondotta:­­• Igaz, szeretnek a katoná­im, a családjaik s ők sokan van­nak. Megtettem a köteleségem­­ a háború alatt, mint megtette mindenki a kötelességét. A föl­dön aludtam az egyszerű ka­tonák mellett. (Oh, ez a szemér­metlen ! Még talán tetüi is vol­tak!) De nincs semmi becsvá­­­gyam­! (Ezt mondja a florthy­­nak!) Nem akarok semmit, nem­ kérek semmit. Igaz, hogy nem is hátrálnék meg, ha hasznára lehetnék országom külső és bel­ső békéjének. Figyeled? Orszá­gom, sagt­er, de becsvágya, az nincs és a földön aludt a kato­nákkal. Miért nem dicsekszenek ezzel a katonák? De az érdekes, az csak most következik.) Binefon megemlítette, hogy egy római szalonban találkozott a fiatal József Ferenc főherceg- I ■g gel. — Óh, ez az utazás... szólt a főherceg — diplomáciai becs-s a vágyakra, diplomáciai játékokra gondoltak. A fiam pedig egy­szerűen szerelmes már nyolc éve. Jól fogadták az olasz udvar­nál és levelez Jolanda hercegnő­vel, a király leányával. . .E két gyermek bibliai egyszerű­séggel szereti egymást. Vájjon a fiam visszamehet-e még Rómába? Vájjon megenged­i-e a politika? Ilyen egy szörnyű vénasz­­szony, hát nem denunciálja Jo­­landát az egész világ előtt. A két gyermek bibliai egyszerű­séggel szereti egymást. Mit je­lent ez, hogy bibliai egyszerű­ség? Ábrahám és Sára szerették egymást bibliai egyszerűséggel és erre egyszer csak betoppant a három angyal Ábrahám házába és közölték vele, hogy Sárának fia fog születni.­­ Ezek után nincs semmi meg-­­­jegyzésem. Átadom a szót gróf­­ Calvinak — a férjnek. 1LT fiíníi: Tan /■% j ^ fc'V­­ )■ |­ AVASLAROK Regény az amerikai osztályharcról Irta: Jack London. Ford.: Leitner Mária. (Harmadik folytatás.) “Van még egy másik mód a metafiziku­sok diszkvalifikálására” — mondta Ernő, miután Hammerfield dr. vereségét "teljessé tette. — “Ítéljétek meg őket műveik szerint. Mit tettek az emberiségért? Alkalmatlan fantazmagóriákat gondoltak ki és összeté­vesztették saját árnyékukat istenekkel. Igaz, elismerem, hozzájárultak, hogy felde­rítsék az emberiséget, de milyen kézzelfog­ható jót hoztak? Arról filozofáltak , bo­csássák meg e szó bántalmazását, hogy a szív az érzelmek székhelye, míg a tudósok a vérkeringés tanát formulázták. Az éhínsé­gekről és pestisről, mint Isten ostoráról be­széltek, mialatt a tudomány emberei magtá­rakat építettek és a városokat csatornázták. Saját képükre és kívánságaik szerint istene­ket teremtettek, mialatt amazok hidakat és utakat építettek. A földet a mindenség kö­zéppontjának nyilvánították, míg a tudósok Amerikát fedezték fel és a csillagokat és mozgási törvényeiket kutatták. Röviden, a metafizikusok semmit, de semmit nem tet­tek az emberiségért. Lépésről-lépésre hát­ráltak meg a tudomány minden haladása előtt. Mihelyt szubjektív magyarázataikat halomra döntötte a tudomány által bebizo­­nyított tény, gyorsan megint új szubjektív magyarázatokkal hozakodtak elő. És nem kételkedem, hogy időtlen időkig így fognak tenni. Uraim, a metafizikus egy bűvész. “De Aristoteles gondolatai mégis 1200 évig uralkodtak Európában” — nyilatkozta ki ünnepélyesen Ballingford dr. “És Aristo­teles metafizikus volt.” Ballingford dr. körülnézett és helyeslő bólongatásokat és­ mosolyokat aratott. “Magyarázata nagyon szerencsétlen —, válaszolta Ernő —ön az emberiség egy na­gyon sötét korszakára mutat: a középkorra. Egy korra, melyben a metafizikusok elnyom­ták a tudományt, a természettudományok a bölcseség körét kutatták, melyben a kémia alkímiává fajult és a csillagászat csillagjós­lássá. Szomorú uralma ez az Arisztotelészi eszméknek.” Ballington dr. fájdalmasan volt érintve, hirtelen azonban felderült arca és megint megszólalt.’ “Ha igaznak ismerjük is el az ön ecsetel­te rettenetes képet, önnek mégis be kell val­lania, hogy annyiban mégis erők rejlettek a metafizikában, hogy az embereket kivezesse a sötét korból a kutató századokba?” “A metafizikának ehez semmi köze” —vá­laszolta Ernő. •­ “Hogyan — kiáltott fel Hammerfield dr., — nem a gondolkozás és elmélkedés veze­tett a­ felfedező utazásokhoz.” “De tisztelt uram — mosolygott Ernő —, azt hittem, hogy ön diszkvalifikálva van, mert eddig még nem állapította meg a hibát filozófiai , magyarázatomban, ön most nem áll valóságos alapon. De ez a metafizikusok módja és ezért megbocsátok önnek. Nem, is­métlem, a metafizikának ehez nincs semmi köze. Kenyér és vaj, selyem és drágakövek, az arany és mellékesen az Indiába vezető szárazföldi út elzárása, vezetett a felfedező utazásokhoz. Konstantinápoly eleste után, 1453-ban a törökök blokálták a karavánok útját Indiába. Kolumbus vitorlára szállt, hogy új utat keressen Indiába. Ez minden történelem­könyvben olvasható. Véletlenül tudtak meg új utat a mindenségről, a föld nagyságáról és alakjáról és a Ptolemeuszi rendszer kezdte dicsfényét veszíteni.” Hammerfield dr. zihált. “Ön nem ad nekem igazat? — kérdezte Ernő. — Nos, miben tévedtem?” “Állításomat csak fenntarthatom, — vá­laszolta rosszkedvűen Hammerfield dr. — “a történet nagyon is hosszú lenne, ha mé­lyére akarnánk jutni.” “A tudomány embere nem ismer túl hosz­­szú történetet, — mondta Ernő barátságo­san, — mert amellett a tudós mindig nyer. Ezért jutott el Amerikába is.” Nem akarom az egész estét leírni, habár élvezet lenne számomra Ernővel való meg­ismerkedésem minden részletét emlékeze­temben visszaidézni. Pompás harc fejlődött ki, a lelkészek ki­vörösödtek, egészen magukon kívül voltak, különösen amikor Ernő romantikus filozó­fusoknak, árnyjátékosoknak és hasonlóknak nevezte el őket. És mindig és újból tények­kel jött. “Tényeket, uram, tényeket,” — ki­áltott fel mindig ujjongva, ha egy újabb csa­lódást okozott nekik. Tényektől duzzadt, té­nyeket állított fel csapdáknak, tényekkel tá­madta és bombázta őket. “Ön úgy látszik a tényt ismeri el szent­ségnek” — gúnyolódott Hammerfield dr. “A tény az egyetlen Isten és Everhard ur a prófétája” — i szellemeskedett Ballingford dr. Ernő csak hagyta őket. “Én olyan vagyok, mint a texasi ember — mondotta és mikor magyarázatot kértek tő­le, folytatta. — Látjátok, a Missouri-i em­ber mindig azt mondja: Előbb meg kell, hogy mutassák, de a texasi ember azt mond­ja: Előbb a kezembe kell, hogy adják, ami­ből arra lehet következtetni, hogy nem me­tafizikus.” Később, mikor Ernő azt mondta, hogy metfizikus az igazságpróbát soh­a ki nem állja, Hammerfield dr. hevesen kérdezte: “Mi az igazság próbája, fiatalember? Nem magyarázná meg azt, ami felett az önénél okosabb fejek már olyan sokat gondolkoz­tak?” “Szívesen, — felelte Ernő. Biztonsága za­varba hozta a többieket. — Az okos fejek azért elmélkedtek olyan kínosan az igazsá­gon, mert a levegőben keresték. Ha a biting földön maradtak volna, könnyen megtalál­hatták volna — sőt felfedezhették volna, hogy minden praktikus tettükkel és gondo­latukkal az igazságot teszik próbára.” “A próba, a próba — ismételte türelmet­lenül Hammerfield dr. — Minden kertelés nélkül. Mutassa meg az igazság próbáját, melyet már oly régen keresünk és istenek­nek fogjuk­ m­agunkat érezni.” Szavaiban és viselkedésében valami nem finom, gúnyos kételkedés volt, ami titokban a többiek egy részénél tetszést keltett. More­house püspök nyugtalannak látszott. “Jordan dr. egész világosan megmondta. Az ő igazságpróbája ez: hat-e? rábiznád-e életedet?” “Ugyan, — gúnyolódott Hammerfield dr. — ön elfelejti Berkeley püspököt, őt még soha nem cáfolták meg.” “ő a metafizikusok legnagyszerűbbje, —• nevetett Ernő. — De a példa szerencsétlen. Berkeley maga mondja, hogy metafizikája nem hatásos.” Hammerfield dr. dühös volt, őszintén dü­hös. Mintha lopáson vagy hazugságon csípte volna rajta Ernőt. “Fiatal ember, — kiáltott fel, — ez a ki­jelentés méltó az ön mai esti mondásaihoz. Hamis és nem hiteles feltevéseken alapul.” “Teljesen össze vagyok zúzva, — mondta Ernő alázatosan, — de hogy nincs igazam, azt még meg kell magyaráznia. A kezembe kell tennie doktor!” (Folytatják.I ÍJ ! ELŐRE Gazdag-beteg szegény-beteg­ ­. Hölgy (az orvostanárhoz): Kérem, tanár úr, vidékről jöt­tem, szeretném meggyógyítani a betegségemet. Tanár: Itt csak ingyen­ bete­geket kezelek, fáradjon a laká­somra, délután 3—5-ig rendelek. Hölgy : Kérem, azt hiszem, mindjárt itt tarthatna az őrül­tek házában, mert azt hiszem, tökéletesen bolond vagyok, tud­niillik valahányszor leülök egy szobában, mindig irtózatos me­legem lesz, mintha a szobában egy kazán volna tele tűzzel. Nem lehet rendes dolog, ha egy­szer nincsen kazán a szobában s én mégis úgy érzem... Tanár: Nem is az a fontos, hogy van, vagy nincs kazán a szobában, hanem a nagyságos asszony kényszerképzete a fon­tos, azt kell hosszú és alapos munkával kigyógyítanom. Hölgy (sic): De ha egyszer nincsen kazán, hát nincs kazán! Tanár: De, kérem, nagyságos asszony ! Bízza csak rám magát. Ha a dolog igen egyszerű len­ne, hogy ha nincsen kazán, hát nincs kazán, de kegyed mégis úgy érzi, hogy van és ha én azt mondanám kegyednek, hagyjon engem békén a képzet kazánjá­val akkor én nem lennék az, aki vagyok. Legyen nyugodt és ne­­ veszítse el a türelmét, én ki fo­gom gyógyítani a kényszerkép­zetéből. Hölgy: Köszönöm, tanár úr! (Elmegy.) rr. Klinikai ingyen-beteg: Alá­­szolgája, tanár úr. Tanár: Na, mi baj? Beteg: Kérem, tanár úr, bor­zasztó bajom van. Ha beme­gyek egy szobába, mindjárt oly melegem lesz, mintha a szobá-­­ ban egy kazán állana tele tűzzel. Tanár (szigorúan) : Van a szo­bábán kazán vagy nincsen? Beteg: Kazán ugyan nincsen, de nem is az a fontos, hanem az én kényszerképzetem... Tanár: Van kazán, vagy nin­csen kazán...? Beteg: Mondom, hogy nincs kazán, de ha egyszer úgy érzem, hogy van, akkor ki kell belőlem ezt az érzést gyógyítani; nem lehet olyan egyszerűen azt mon­dani. .. Tanár (kiabál): Ne beszéljen annyit! Mit gondol, a maga hü­lye ideáival fogok törődni ? Erre nincs időm! Feleljen : van kazán AZ EGÉSZSÉG A LEGFŐBB KÍNOS! Az egészséges test többet ér a millióknál! Ezért áll fenn a Medical Center. A Medical Center emberbaráti intézmény, melyet azért ala­pították, hogy a nép javát szolgálja. Azokat kezelik itt, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a specialisták magas díjazását megfizessék, e célból a gyógyítás költsége oly ala­csony összegben van megállapítva, hogy ezt mindenki könnyen megfizetheti s emellett a kezelés elsőrangú. A kiszabott díjak csak az intézet fenntartási költségeit fedezik s az orvosi mun­kát díjazzák. A MEDICAL CENTER-ben most a következő betegsége­ket gyógyítják: BŐR, VÉR, VESE és VIZELET!­BAJOKAT, minden betegséget, melyet vilamos gyógymóddal lehet gyógyí­tani, e célra egész külön osztály van berendezve. Külön emele­ten van elhelyezve a női osztály, ahol kizárólag női bajokat gyógykezelnek. Ha a helyes diagnózist megállapították, kí­vánságra mindenki visszatérhet magánorvosához. Az intézet célja és rendeltetése, hogy annyi embert gyó­gyítson, amennyit csak lehetséges és ezért népintézménynek­­ tekinthető. Eddig is a lehető legnagyobb eredménnyel kezeltek itt nagyszámú pácienst. Külön díjszabás azoknak, akik gyakori orvosi kezelést igényelnek. Specialisták állandóan rendelkezé­sére állnak és mindenkit szívesen fogadnak, aki ennek az em­berbaráti intézménynek a szolgálatait igénybe akarja venni. A fenti tényeket több forrásból megerősítették és úgy az állami, mint a városi egészségügyi hatóságok, valamint más szervezetek nagy elisme­réssel nyilatkoztak működéséről, és elismerték, hogy ez az első intézmény a maga nemében. A Felügyelő Bizottság Ezen humánus intézet felett a felügyeletet tekintélyes emberekből álló bizottság gyakorolja, akik közül csak néhányat nevezünk meg: Clarice M. Barightt, kiváló ügyész és népjóléti munkás; A. H. Battey, a The American Officer szerkesztője. John B. Duffy, az Amerikai Rádió Korporáció hivatal­noka. Thomas B. Healey, a Marine Engineers Beneficial Ass. titkára és ügyvezető igazgatója. stb. THE MEDICAL CENTER 318 Lexington Avenue, New York City. (KÖZEL A­ÁS­IK UTCÁHOZ.) Rendelő órák regg­el 9-től este 8-ig­ — Vasárnap és ünnepnapokon megbeszélés szerint. A MUNKÁSPÁRT MAGYAR SZEKCIÓJÁNAK PULL­­MANN 10-IK OSZTÁLYA 1923 SZEPTEMBER 15-én, szombat este NAGY SZÜRETI HÁTSÁGOT rendez a STANCIK-féle HALL-ban, 205 E. 115th Street, melyre Chicago és környéke magyarságát tisztelettel meghívja a RENDEZŐSÉG, ízletes ételek, valamint saját szüretelésű must. Kedélyes szórakozások. Zenét Kovács zenekara szolgáltatja A jövedelem 50%-a az Új Előre javára.­­...... .......... vagy- nincs kazán? Beteg (dühödten): tessék megérteni, tanár úr, kazán az nincs, de... Tanár: Ha nincs kazán, akkor mit akar? Beteg: De kérem, nem a ka­zánról van itt szó. Azért jöttem­ a tanár úrhoz, hogy kigyógyítsa ezt a kényszerképzetet. Tanár: Van kazán vagy nincs kazán ? Beteg: De... Tanár (a szolgához): Kérem,, dobja­ ki ezt az őrültet! (A szol­ga kidobja.) KERESTETÉS. — Melle Gáspár, a Munkás Betegsegély­­ző és Önképző Szervezet 19-ik osztályának tagját fölkérem, hogy saját érdeke szempontjá­ból nálam azonnal jelentkez­zék. Fladerer Ferenc, titkár. (740 Hamilton St., Harrison, N. J.) --------0--------­AZ AMERIKAI MUNKÁS­ PÁRT küzd Szovjetorszország mellett! CSATLAKOZZ HOZ­­ZÁ!

Next