Uj Előre, 1927. január (23. évfolyam, 5193-5223. szám)

1927-01-17 / 5209. szám

& Hal Minden a Árokásoknak ! UJ ELŐRE Entered a* second class matter August 3, 192.1, at the. Rost Office of New York, N. Y., under the A.:t of March 3rd, 1879. City Edition published every day in the year by the Uj Eliire Publishing Co., Inc , 33 First Street, New York,> N. Y. National Edition. Published Daily. Except Sunday Telephone: Orchard 4927—8 LOUIS UEBR1TS, Manager. Subscription rates: One year $6.00; six months $3.00; three months JJ*TM» j one month $--.75. — Now York City: One year $8.00. — Foreign countries. One year $i2.00: six months $6.00; three months $3.50. SINGLE COPIES. DAILY 3 CENTS. SUNDAY 5 CENTS. Kiadja az év minden napján az UJ Előre Publishing Co., Inc.. 33 FK­B Street. New York, N. Y. Előfizetési árak: Egy évre $6.00 (New Yorkban $8.00); hat hónapra *3•­­ Három hónapra $1.75; egy hónapra $—­75 — Külföldre: Egy évre bír­hat hónapra $6.00, hátura hónapra $3.50. EGYES SZÁM ÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 5 CENT. Minden check, money order, stb., az alábbi névre állítandó ki­“ÚJ ELŐRE": 33 FIRST STREET, NEW YORK. N­ Y BŰZBOMBA A BALSZÁRNY ELLEN. Hét évvel ezelőtt, amikor Palmer a nagy “vörös razziákat rendezte és a szövetségi ügynökök ezrével tartóztatták le a ra­dikálisokat, a Herald és a Tribune kiirtottnak vélték a kommu­nista mozgalmat. Természetesen jóváhagyták a hajszát, így kell elbánni a kommunistákkal és más radikális elemekkel. Azóta a Herald és a Tribune nemcsak egyesültek, hanem­ taktikai véleményt is változtattak. A Herald-Tribune január 13-iki vezércikke visszapillantást vet a Palmer által rendezett razziákra és eredményükre és megállapítja: “Az 1917-iki orosz bolsevik forradalmat követő években az amerikai munkásmozgalomban hemzsegtek az Amerika-ellenes agitátorok és idegen észjárású elégedetlenkedők. A szövetségi állami és városi kormányzatok összefogtak ellenük. De a vád alá helyezésük és az ütlegelések csak szaporították a kommunis­ták számát és rokonszenvet keltettek azok iránt, akiket egyéb­ként szűk és perverz működési körükön túl senki se vett volna észre.” A Herald-Tribune tehát utólag hibásnak találja azt a takti­kát, melyet a Herald is, a Tribune is kitűnőnek tartott hét évvel ezelőtt. A Herald-Tribune csupán abban ért egyet két elődjé­vel, hogy a kommunistákat és minden más radikális elemet ki kell irtani. A kérdés az, hogyan? A Herald-Tribune azt hiszi hogy most már sikerült megtalálni a megfeleeő módot: “Azóta okosabb taktikát követtek Washingtonban és má­sutt. Az államhatalom békén hagyta őket (t. i. a kommunis­tákat és más radikális elemeket). Rábízta az amerikai mun­kásmozgalomra, hogy az végezze el, amit az államhatalom nem tudott volna elvégezni anélkül, hogy alkalmat adjon sok szóbe­szédre a szólásszabadságról és a mártírokról.” A vezércikken a nyomdafesték még meg sem száradt, már kiderült,­ hogy ki és mi az az “amerikai munkásmozgalom’, melyre az államhatalom a kommunisták kiirtását bízta és mik azok az eszközök, melyekkel a kommunisták kiirtandók lesznek. Ugyanazon a napon, amikor a vezércikk megjelent, az American Federation of Labor központi végrehajtó bizottsága elpukkan­­totta St. Petersburgban az első bűzbombát a kommunisták és a szakszervezeti balszárny ellen. Nyilvánosságra hozta Matthew Woll jelentését a new yorki szűcsök sztrájkjáról, illetve azokról a “szörnyűségekről”, melyeket a kommunisták és a balszárny ebben a sztrájkban elkövettek. Ez a jelentés a bárd, melynek hivatása, hogy a kommunista kígyó és a balszárny sárkány fe­jét lenyisszantsa. * Hát lássuk csak közelebbről ezt a nevezetes jelentést. Az igazat megvallva, egy kis csalódást okozott. Wolf­er hetekkel ezelőtt már elejtett egy-két szót, hogy a szűcsök sztrájkjának balszárnyi vezetői rengeteg összegeket loptak. Woll úr persze nem vett fáradságot ahoz, hogy megvizsgálja a sztrájk bizott­ság elszámolását, holott a vizsgálat megejtésére meghívót ka­pott a new yorki lokálok vezetőségétől. Wolf úrnak volt egy “vizsgáló bizottsága”, amely vizsgálat nélkül is tudott mindent. Most, hogy a jelentést olvassuk, hiába keressük a balszár­nyi vezetők nagy lopásainak bizonyítékait. Lopásról nincs szó, hanem csak ajándékozásról. Arról van szó, hogy a balszárnyi vezetők ismeretlen nevű rendőrinspektoroknak, ismeretlen nevű rendőrkapitányoknak, ismeretlen nevű rendőrhadnagyoknak és ismeretlen nevű rendőrkémeknek, valamint rendőröknek heti fi­zetést adtak azért, hogy védelmezzék meg a sztráj­kólókat, ösz­­szesen százezer dollárt fizettek ki a jelentés szerint a rendőr­ségnek a sztrájkolók védelmére. Hát az bizony furcsa védelem volt, amit a balszárnyi vezérek vásároltak a rendőrségtől. A szabók sztrájkját kivéve nem volt New Yorkon egyetlen egy sztrájk sem, mely a­latt a rendőrök olyan gyakori és olyan bru­tális támadásokat intéztek volna a sztrájkolók ellen, annyi sztrájkolónak verték volna be a fejét és annyi sztrájkolót hur­coltak volna börtönbe, mint a szűcsök sztrájkjában. Börtönbe hurcolták a balszárnyi vezetőket, valószínűleg szintén védelmi szempontból. Woll és társai azzal vádolják a rendőrség által nap-nap után brutálisan megtámadott, véresre vert, börtönbe hurcolt balszár­nyi szűcsöket, hogy a rendőrségnek hétről-hétre fizetést adtak a védelemért. Woll és társai nemcsak vádolnak, hanem szentül hisznek is. Hiszik, hogy ezt a marhaságot az amerikai munká­sok el fogják hinni, tehát a kommunisták most már ki lesznek irtva. Erre a vádra Wolléknak nincsenek bizonyítékaik. De van­nak más vádjaik, melyekre vannak bizonyítékaik. Ötvennyolc­­vadra ötvennyolc bizonyítékuk van. Ötvennyolc sztrájktörőtől és gunmentől kaptak eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatot, hogy a sztrájkolók elverték őket. Erre a vádra­ csak annyit, hogy Wolf­erék értesülései egy kissé hiányosak. A sztrájkolók nem­ ötvennyolc sztrájktörőt és gunment vertek el,, hanem sokkal többet. .A gyárosok a sztrájktörő gunmenek százait szervezték meg, hogy intézzenek támadásokat a piketvonalak ellen, verjék szét a sztrájkolók gyűléseit. Több mint ötvennyolc sztrájktörő gunmen fizetett rá véres fővel a támadásra. De azért Wollék még az ötvennyolc váddal se a balszárny, hanem saját maguk ellen emeltek vádat. Egyetlen szavuk sincs az ellen, hogy a munkáltatók gun­­meneket küldtek a sztrájkolók ellen. Egyetlen szavuk sincs az ellen, hogy ezek a gunmenek sok sztrájkolót véresre vertek. Az ellen van kifogásuk, hogy az elkeseredett sztrájkolók végre szembeszálltak a gunmenekkel és elvették kedvüket a támadó­ Kevés az élelem a passaici sztrájkolóknak! Irta: Deák Tivadar Zuzmarás reggeleken, Pál Z­sak­ szürke utcáin, a nagy szövi I gyárak árnyékában görnyedt­­ didergő alakok futkosnak. A hi­­­deg levegő sípol az északi szél I lel — imitt-amott rekedten fel I üvölt egy-egy gyár szirénája. / 'siető alakok megszaporodnak — : egynéhány futásnak indul a Bo­­­tany nagy rácskapuja felé; ; I többi — száz meg száz — nen ; szalad. A kapu mellett elhalad­nak; férfiak, asszonyok, gyer­mekek — mennek a relie store-okba. Bátor harcosok ezek mind.Az egy évi sztrájk nem törte meg őket és küzdenek tovább, föl­­­emelt fejjel. A teljes győze­­­lemig.■ A relief store-ok majdnem­­ üresek. Egy kis tej, egy kis ke­nyér, egy kis cukor. Nem jön k­­i már vagyonszámra a jó élelmi­­­szer. Már egy hónap óta nincs­­ tojás, bab, rizs, — meg mind azok a jó dolgok, amiből 9—1( ! hónapig meg lehetett élni. Csak nagyon kevés segély jön be. De ezek a hősies passaici har­­­­cosok nem zúgolódnak. * 1 Ezek az öntudatos munkások tudják, hogy az amerikai mun­­­kásság nem feledkezik meg ró­­l­­uk; érzik, hogy nemcsak ma­­j­mukért harcolnak, hanem az összes szervezetlen munkásság­ért és bíznak abban, hogy min kistestvéreik,­­ a bányákban az acéltelepeken s minden iparo­i­ban robotoló proletárok fognak küldeni segélyt. Mert még nincs vége a pas­saici textil sztrájknak.. A kapi­talista lapok hiába írták három inches betűkkel, hogy a passaici sztrájk véget ért és a munkások naponta ezrével mennek vissza a gyárakba. Nem igaz! Kapita­­­ lista hazugság! Csak két gyár ! adta be a derekát és ezek is na­­­­gyon lassan veszik vissza a­­ munkásokat. Munkástársak! A passaici harc még folyik. A passaici mun­káshősök sebei még nem for­­radtak be, azok a­­sebek, amiket a rendőrbotok és gangsterek­­ black jackjei vágtak. Munkástestvérek! Ne feled­kezzetek meg a passaici testvé­­r­reitekről, mert az ő harcuk és a győzelmük a tiétek is. Előre a teljes győzelem felé! --------------------------­A polgári demokrácia egy­­ hamisított demokrácia, mert­­ a dolgozó tömegek gazdasági­­és szociális függősége még a politikai jogok látszólagos egyenlősége esetén is óriási túlsúlyt biztosít az uralkodó osztály számára és a szociális meg gazdasági függés már magában véve kizárja az iga­zi demokráciát. Ezért a de­mokráciához,, az igazihoz, az út a szocializmuson át vezet és nem megfordítva: a mai “demokrácia" nem a szoci­alizmushoz vezető út. Liebknecht Károly ------------------­ •Kifogásolod, hogy sok­szor ugyanazt ismétlem. Nem a kor gyöngesége ez. Ez kala­pácsolás — mig a szög telje­sen be nem ment. Baltaütés — mig a fa le nem hűl. Kopo­gás mig az alvó föl nem ébred. Ostorcsapás — mig a lusták és gyávák fölkelnek és cselekszenek. (Részlet Liebknecht fog házi leveleiből) Liebknecht Károly Hét évvel ezelőtt, 1920. január 15-én, Liebknecht Károly bátor német kommunistát kegyetlenül meggyilkolták, mert meg­ingathatatlanul védte a munkásság érdekeit. A huszadik szá­zad elején a militarizmus ellen harcolt elkeseredetten, mert látta, hogy a Szocialista Párt vezetői jól fizetett állásokban hú­zódnak meg és nem akarnak harcot kezdeni a militarizmus ellen. A háború kitörésekor a német Szocialista Párt nyíltan a császárt támogató imperialistákkal együtt haladt. Liebknecht volt a vezére a kevés számú igazi forradalmi proletariátusnak — legtöbb ifjúmunkás volt, a­ki felhívta a figyelmét a német mun­kásságnak, hogy a kapitalisták és földbirtokosok ellen kell, hogy felvegyék a harcot, tekintet nélkül arra, hogy milyen uniformist viselnek, vagy milyen szinű zászló mögé csoportosulnak. Az 1917. évi orosz forradalom bebizonyította, hogy Liebknechtnek és elvtársainak igaza volt, mert az orosz munkások és parasztok azt tették, amit a német munkásságnak Liebknecht hiába aján­lott. 1918 novemberben végül a német munkások és parasztok nem bírták tovább a szenvedést. A császárt és a kormányt el­űzték. A szocialistákban is megrendült a bizalma a proletariá­tusnak, véres harcokra került a sor a császári tisztekkel, ahol a két kiváló vezért, Liebknecht Károlyt és Luxemburg Rózát meggyilkolták. Liebknecht az osztályharc első vonalán halt meg, harcolva a proletariátus ellenségei ellen. Amiért Liebknecht harcolt — kivéve Oroszországot — még nem érte el a munkásság. Megemlékezünk Liebknechtről, mert még mindig szemben állunk, különösen itt az Egyesült Államok­ban, olyan harcokkal, melyekért életével fizetett. Emlékezé­sünk egyben harcba való felhívás. Liebknecht napján minden munkás és ifjúmunkás jöjjön ki harcolni a militarizmus, kapitalizmus és az új háború veszé­lye ellen. Az amerikai munkásoknak elsősorban kell támogatni és védeni a munkások forradalmát Kínában és a latin amerikai soktól. Ilyen vádemelés a balszárny ellen felvilágosítja az amerikai munkástömegeket, a­kik ezek a vádemelőik. Sztrájkoló mun­kások denunciásai, gunmenek védelmezői, munkáltatók cinkosai. * Egy bűzbomba és egy önleleplezés. így indul a reakciós szakszervezeti vezérek támadása a kommunisták és a balszárny ellen. Biztosak vagyunk abban, hogy ha majd akár a közeli, akár a távoli jövőben a Herald-Tribune ismét egy történelmi vissza­pillantást vet a mai kommunista­ irtásra, kénytelen lesz konsta­tálni, hogy az irtás nem sikerült. U­J E LORE LIEBKNECHT ÉS AZ IFJÚMUNKÁSOK Irta: N. BUCH­ARIN. Néhány évvel ezelőtt a berli­ni orosz követségen Liebknecht elvtársat ünnepeltük, ki nem­rég szabadult ki a börtönből. Sok vendég volt jelen, a társa­ság nagyon kevert volt. Ott , volt a zárkózott természetű for­­­­radalmár Mehring, súlyosan be­­­­teg testével, de mindig friss szellemi nagyságával. Haase,­­ Barth és még sokan voltak je­­llen — jól ismert egyének —­­ nagyszerű múltakkal. Mindnyá­­j­­an Liebknechtet ünnepelték.­­ Egyesek reménységgel és biza­­l­­ommal, hogy az ő forradalmi­­ szelleme a proletariátust har­­­­caiban vezetni fogja a míg , mások komor félelemmel, hogy­­ ez a “különlegesség” a dolgok­­ természetes menetét megaka-­­­dályozhatja. Mindnyájan beszéltek, azon-­s ban egyik sem tett reám olyan mély benyomást, mint egy fia­­­­talkorú munkás, kinek csak egy­­ karja volt és sovány, beesett az arca, olyan bizalommal beszélt a győzelmünkről, hogy minden forradalmár érezte: egy ilyen generációnak muszáj győznie. Ezt érezte Liebknecht is. Úgy emlékezem erre a jelenet­re, mintha tegnap történt vol­­na. Egy hosszú asztal végénél ült az ifjúmunkás. Amint Lieb­knecht beszédét tartotta — az ifjúmunkás felé fordultak va­lamennyien. Ezen ifjúmunkás­ról beszélt legtöbbet Lieb­knecht, a jelenlevők helyeslése mellett, hangoztatta a szoros összefüggést az ifjúmunkások és maga között. Liebknecht mindenkor körül volt véve if­júmunkásokkal, ezen “gyere­kek” mindig ott voltak az ut­cai harcokban és felvonulások­­­­ban. Másnap az egy­karú ifjúmun­­­kás egy utcai tüntetésnél meg­­­sebesült, egy rendőrkard sebe­­­­sítette meg amputált karjánál. Mehring nincs az élők sorá­ban, Liebknecht is halott. Nem tudom, hogy az egykarú ifjú­munkás él-e még. Azonban azt tudom, hogy az ifjúmunkások élnek, a proletáriátus él, a for­radalmi szellem él, amivel Lieb­knecht meg volt keresztelve. Ez a forradalmi szellem min­dig nagyobb tért hódít. El fog érkezni a nap, midőn bosszút állhat a proletáriátus meggyil­kolt elvtársaiért és vezéreiért. Ausztráliában is üldözik a progresszív munkásokat (Ausztráliai munkáslevél) Sidney. — Jelenleg a leve­gő tele van villamossággal New South Walesben. Az ausztráliai Workers Union tisztviselői arcátlan kam­pányt indítottak a kommu­nisták ellen. Mindezt azért csinálják, mert az új szabá­lyok, amelyeket elő fognak terjeszteni az ausztráliai La­bor Party rendkívüli konfe­renciáján, megengedi a kom­munistáknak, hogy unionjai­­kat képviselhetik a jövőben A. L. P. konferenciáin. Az A. W. U. bürokratái minden le­hetőt elkövetnek, nehogy ez állapotok fölülkerekedjenek és innen van a visszaélésük a kommunista párt ellen. Azon­ban a látszat arra vall, hogy a kommunisták fognak győz­ni. tút Az orosz forradalom kilen­cedik évfordulója alkalmá­ból hatalmas fölvonulást ren­deztek a Grand Opera House­­ban, amelynek a tiszta jöve­delmét az angol bányászok segélyalapjai javára továbbí­tották. Ezid­eig közel 40.000 dollárt gyűjtöttünk az angol bányászok részére.. Queensland Nagy az elégedetlenség eb­ben az államban a munkások között az alacsony fizetés mi­att. Az ausztráliai Workers Union tisztviselői még min­dig szét akarják robbantani az ausztráliai vasutasok uni­­ontjának a queenslandi cso­portját azért, mert az A. R. U. nem hajt térdet a “mun­kás” kormánynak, hanem ki­tartóan harcol a helyzet meg­javítása érdekében. Az A. W. U. megalakított egy szerveze­tet, amit ők az “A. W. U. Vas­úti Csoportjának” neveznek. Az öntudatos munkások ezt a szervezetet szkeb szervezet­nek bélyegzik, azonban a kampány olyan­­erősen folyt, hogy egy csomó vasúti mun­kást félre tudtak vezetni és beléptek a szkeb szervezetbe. [De ez a “nagy kampány” vé­get ért már és sokan, akik ki­­s léptek az A.­ R. U.-ból, fölis­merték tévedésüket, otthagy­ják a szkeb szervezetet s visz­­szatérnek az A. R. U.-ba. Victoria­ ­ Victoria az egyedüli állam, s amelynek nincs munkáskor­­­mánya. Majdnem lehetetlen­­ ebben az államban egy mun­káskormány megválasztása, mert a kerületek egyenlőtle­nül, ravaszul vannak beoszt­­­va. A nacionalisták úgy széj­jeldarabolták a szavazókat, hogy a munkások helyzete ezen a téren teljesen kilátás­talan. A kommunista párt nagyon gyönge Victoriában. Általá­ban véve, a forradalmi moz­galom mindig is gyönge volt itt, de mindezek ellenére né­hány bátor elvtárs folytatja a munkát és van remény, hogy munkájuk eredményes lesz a jövőben. A legközelebbi össz ausz­tráliai ipari szakszervezetek konvencióját februárban fog­ják megtartani Victoriában, amikor is a sydney-i kommu­nisták, akik delegátusok, er­re a konferenciára segédke­zet nyújthatnak a Melbour­nes elvtársaknak. A 44 órás heti munkaidő­iért folytatott harc még min­dig folyamatban van Mel­­bourneban. South Ausztrália A munkásokat még mindig üldözik és elitélik Adelaide­­ban, a Botanic Parkban való gyűlések tartásáért. A sza­­badszólási bizottság elhatá­rozta egy pénzalap gyűjtését, amellyel törvényes úton ve­rekednék ki az ügyet a fel­sőbb bíróságon. Azt hiszem, ha a bizottságnak több ta­pasztalata lenne ebben az ügyben, nem pazarolnának pénzt a felsőbb bíróságra. Az ausztráliai Labor Party south ausztráliai csoportjá­nak évi konferenciáján sem­­­mi nagyobb jelentőségű dol­got nem határoztak el. Egy dologban azonban bepillan­tást nyerhetünk az ilyen munkás “politikusok” belső jellemére. A konferencia el­határozta a 44 órás heti mun­kaidőnek a párt plattformjá­­ra való helyezését. Ugyanaz­nap este, Lionel Hill, a mun­kás miniszterelnök, kérte a konferenciát, hogy vegyék ezt le a párt plattformjáról, mert ez őt­ komprom­mittálni fogja az ország középosztá­lya előtt. A konferencia elő­zékenyen hozzájárult a mun­kás miniszterelnök kérésé­hez és így most a munkásság előtt van komprommittálva, ami nem igen bántja őt. ő, csak a gazdagok előtt nem akart komprommittálva len­ni.­­ Sok bevándoroltat, különö­sen bányászokat, akiket An­gliából a londoni “Morning Post” csalogat ki, Nyugat Ausztráliába küldenek. Nem tudom, milyen feltételek mel­lett dolgoznak, csak annyit tudok, hogy farmokra küldik őket és ebben az államban a farmokon még nemrégen is, 11 dollár heti fizetés és ellátás mellett kínálták az emberek­nek a farmi munkát. R. Ryan munkáslevelező ----------------­ Előadások a new yorki ke­rület betegsegélyző osztá­lyainak rendes havi gyűlésein­ ­ Newark, N. J. Január 21-én. Elő­adó: Hajnal Döme. Brooklyn, N. Y. Január 19-én. Előadó: Péter József. Bronx, N. Y. Január 19-én. Elő­adó: Kövess Lajos. Astoria, N. J. Január 18-án. Elő­adó: Bebrits Lajos. Elizabeth, N. J. Január 18-án. Előadó: Éber László. Bridgeport, Conn. Január 15-én. Előadó: Éber László. Passaic, N. J. Január 15-én. Elő­adó: Gárdos Emil. Yonkers, N. Y. Január 18-án. Elő­adó: Basky Lajos. Rahway, N. J. Január 18-án. Elő­adó : Lusztig Imre. Greenpoint, N. Y. Január 19-én. Előadó: Éber László. Garwood, N. J. Január 20-án.­­ Előadó: Éber László. . College Point, N. Y. Január 19-­­én. Előadó: Piskóthy Sámuel. Flushingh Heights. Január 18-án.­­ Előadó: Fehér József. LENIN EMLÉKÜNNEPÉ­LYEK Passaic. Január 23, vasárnap es­te 8 órakor 27 Dayton Ave. alatt.­­ Előadó: A. Markoff, Perth Amboy. Január 23-án, va­sárnap este 7.30-kor a 308 Elm St. alatt. Előadó: Pat Devine, Paterson. Január 28-án, pénteken este 8 órakor a Carpenters Hallban. Előadó: B. D. Wolfe,­­ Newark. Január 28-án, pénteken­­este 8 órakor. Előadó: John D. Bal­­am. (A helyet később közöljük.) Elizabeth. Január 30-án, vasár­nap este 7.30-kor a Labor Lyceum­­ban, 515 Court St. Előadó: Krum­­lbein, Detroit. Január 23-án, vasárnap­­az Armoryban. Kitűnő zeneprogram Előadók: Foster, Grecht, Trumbull, Boston. Január 20-án, csütörtö­kön a Ford Hallban (15 Ashburton­­Pl.) Előadó: Cannon. Betegsegélyző szervezési és lapkezelői körút Kertész András elvtársat a Be­tegsegélyző new yorki kerületi szer­vező bizottsága és a lap kiadóhiva­tala szervezői útra küldte. — Az alább jelzett időközökben a követ­kező helyeket keresi fel. Január 18-tól 23-ig: New Village, N. J. Stoketown, Pa. Allentown, Pa. Nazareth, Pa. Northampton, Pa. Január 21-től 28-ig: Calmerton, N. J. Franklin, N. J. Dexter, Pa. East Bath, Pa. South Bath, Pa. Szervezeteink és olvasóink minden erővel támogassák munkájában Kertész elvtársat, hogy lapunk és testvérszervezeteink érdekében ered­ményes munkát végezhessen.

Next