Uj Előre, 1934. augusztus (31. évfolyam, 7733-7759. szám)

1934-08-01 / 7733. szám

2-ik Oldal1 INKASN Rovatvezető: KOVÁCS ERZSÉBET $09 Kelly St. Bronx, N. > CANTONI LEVÉL) Megalakult a cantoni Mun­kás­­ Szövetség női osztálya. Hisszük, hogy bár kevésszámú tagsággal kezdtük, de rövidesen kiépítjük a női osztályt. Most pár szót szeretnék szól­ni a Péter és a Vas elvtársnő cikkeihez. Tulságosnak Érdekesnek és ra­találom mind­kettőt. Azt hiszem, a Péter elv­ű társnő jobb szeretné a rovat­ban látni, hogy beszámolnánk arról, hányan vagyunk, akik ki­vesszük a részünket a Kommu­nista Párt választási kampányá­ban Ohio államban, valamint a Thaelmann, Rákosi kampányok­ban, a Gárdos aláírások szer­zésében, stb. Én is egyike va­gyok azoknak, akik igyekeznek, mindenből kivenni a részüket és próbálunk példát mutatni a töb­bi asszonyoknak. Ha Cleveland­­ból lejönnek az elvtársak, első szavunk, hogy mikor lesz már iskola, hogy tanulhassanak. Elvtársnők! Vegyünk csak a kezünkbe a fent említett ivekből egyet és menjünk ki a munkás­testvéreink közé és ha aláírást nem is tudnánk szerezni, amit pedig könnyű, de legalább iro­dalmat árulunk, amit szívesen vásárolnak. A Család és a Kom­munizmus című kis könyvet na­gyon szeretik. Azt kérdezték sok helyen, hogy mikor megyek megint, mert ők többet szeret­nének beszélni velem. Mint gyári munkásnő, már KÉT hónapja, hogy nem dol­gozom. Most a Pártnak aláírásokat kommunista szerzünk. Ez most az egyik legfontosabb munka. Nem árt néha, ha megkriti­záljuk egymást, mert ebbő csak tanulhatunk. Százszázalé­kos munkát még nem tudunk végezni, mert sok baj van min­dig a női csoportoknál. Még megemlítem, hogy au­gusztus 12.-én a Munkás Szö­vetség női csoportja közösen az IWO­ csoporttal nagy kirándu­lást rendez a Boldizsár-farmon az Uj Előre javára. Felkérjük az Alliance, Akron és Canton magyarságát, hogy támogas­sák ezt a pikniket, jöjjenek e családjukkal és ismerőseikke együtt. Eva Nemeth, Canton, Ohio ­­ul előre fepák sári Az utóbbi időben egy Horthy propaganda-film járta be A­­merika magyar lakta vidékeit, meg akarván nyerni az ameri­kai magyarok szimpátiáját de főleg keservesen keresett dollárjait. A film címe “Iza Néni” Vájjon tudja-e mindenki, hogy ez a Fedák Sári, ez a ha­zájáért oly keservesen zokogó hölgy csak azért olyan nagy magyar, mert neki ez nagyon jól jövedelmező mestersége? Ha egyszer a buddhimus járná be Magyarországot és abból tő­két kovácsolhatna, a buddhista menyországban díszhelyet kap­na. Képzeljék el munkástársaim hogy ez a sarkantyús-csizmás diszmagyar volt egyszer már vörös is. And how! szem, hogy Kun Béla Nem hi­elvtárs volt olyan vörös. Hogy táncolt, hogy rikácsolt a vörös toborzón Kispesten és másutt. Villogtat­ta hamis hajból készült szőke copfjait, hogy azt hihette az ember, hogy ennek az elörege­dett dámának a lelke felszaba­dult és hiszi, hogy a munká­sok hazájában nem kell majd öregségére esetleg csak az el­múlt dicsőség emlékein rágód­ni, mint nagyon sok elörege­dett színésznek ez a sorsa. Mondom, azt hihette volna az ember. S aztán vége lett a magyar munkások uralmának. Nagyon sok munkás fizetett az életével. Sok, aki szívvel-lélekkel vörös volt, sok azonban csak azért mert valamelyik szomszédja rá­fogta, hogy vörös. Mert Hor­­thyék inkább megöltek száz ár­tatlant, minthogy egy bűnös vöröst szabadon hagyjanak fut­ni. És mi történt Sárikával? Még csak az egyik hamis copf­ja sem görbült meg. A kapita­listák ügynöke volt, aki megbí­zásból furakodott a munkások közé, hogy értékeli azoknak a szeretetét a művészet iránt. Ki tudja, hány áldozata van ennek a színmagyar Horthy ügynöknek. Ne adjunk egy pennyt se a Sári néninek és véreskezű ba­rátainak Gyarmatiné New York A népgyülésre gyülekeznek. A terem még nincs kinyitva és így a vasúti sínre telepednek egymás mellé sorjában. Brown­­ton, W. Va. mögött hatalmas hegy húzódik meg és így az egész falu árnyékban van, a lenyugvásra készülő napnak su­garait felfogja a hegycsúcs. Beszélgetésbe kezdenek az az összegyűlt magyar munká­sok, először a meleget bírálják aztán a régi “jó időket” idézik föl. A szót alacsony barna proli viszi, a többiek jóízűeket ne­vetnek közbe. “Bizony, akkor jutott min­denre. Jutott a családnak is, meg aztán egy kicsit el is mu­latoztunk. Clarsburghba vol­­unk egyszer a komámmal és annyira dalos kedvünk volt, hogy még a Hotelbe is énekel­tünk. A Hotelos persze kijelen­tette, hogy a Hotelbe nem sza­bad énekelni, mire mi rövid időre el is hallgattunk, de nem soká bírtuk, mert a kikészülő hangok köszörülték a hangun­kat. Hát, hogy a Hoteloson túl­­legyünk, elővettük a bibliát és elénk tartva énekeltünk, hogy: “Nyisd ki babám az ajtót Jót nevettek a bányászok az elmondottakon, de vége lett ha­marosan a nevetésnek, mert egy öregedő magyar bányász bedobta a “bombát”, föltette a kérdést úgy félválásról. Ja, most tegyétek azt meg. Most az egynapi munkából he­tenként, amikor pénzt sem lát az ember. Az alacsony barna proli sze­möldöke is ráncra húzódott, mintha méreg dúlná a belső ré­­szét és kijelentette, hogy má­­sak éhezhet az ember, mint a kutya. A többiek bólogattak. Úgy bizony, a fejlődő amerikai kapitalizmus valamikor többet juttatot a munkásoknak, de ma a gazdasági válság ötödik esz­tendejében a “jóvilág” fölidé­zése is tragédiába fulad. Wellcome to Rosemont Ez az ni. Itt hajts keresztül a síneken, itt vagyunk Rose­­monton, — magyaráz Elek elv­társ, akivel együtt járjuk a falvakat. Most állj meg ott a kerítés mellett, — folytatja. Mellettünk barna deszka bó­dék, a gödrökből álló uccán egy­két éhes kutya kóborog. A desz­­ka-bódék verendáin m­unkások üldögélnek, fent a hegytetőn többszáz méter magasságban tátong a tárna szája. Mérföl­deket kell menni a bányásznak, míg a munkahelyre ér. Mellettünk tarka teheneket zavar egy idősebb magyar as­­­szony, magyar szavakat dobál felé, a legelőre irányítja a fe­jest, aztán visszajövet meg­jegyzi, hogy rossz a cipője tal­pa, mert átszúrnak rajta a göröngyök. Mezítláb viszi idő­södő testét előre. Mezítlábas itt asszony, gyerek, nincs cipő­­revaló ami van cipő, spórolni kell, mert a bányász keresete nem futja ruhára, sokszor az élelem is hiányos. Szénpor mindenfelé. A bá­­nyászgyerekek maszatosak, e­­gyedüli játszóterük a szénpo­ros táj, nem törődik itt senki, hogy miként nevelődnek fel a jövő generáció emberei, pedig szedik az adót, ha bemész vá­sárolni az üzletbe 10 cent érté­kű anyagot, külön 1 cent adót­­ fizettetnek veled. A bánya 2-3 napot dolgozik még, de holnap vagy holnapután kilátás van arra, hogy egy napra szállítsák le a munkát. Rosemont bányász­falu, mint a többi, a nyomorta­nyák egyikének készül. A falu­végen azért ott díszeleg, hogy “Wellcome to Rosemont” — bi­zonyára azért, hogy az idegen ne lássa benne az amerikai el­­nyomás ostor­csapásait. Tűzként futnak a hírek A bányász­falvakban minden­ki ismeri egymást és ha vala­mi történik, rövid időn belül tudja az egész falu. A beszéd­tárgy a munka és, hogy ki mennyit keresett. De a minden­napi életét is ismerik egymás­nak. Ha valaki berúgott este, reggelre már szóbeszéd tárgya. Órákat beszélnek aról, hogy a szomszéd disznaja mennyit fog fiadtani és az uj jövevények közül hány lesz a nőstény és hány lesz a koca. Számot tar­tanak arra is, hogy a szomszéd uj­szülöttjének mikor kell ér­kezni. Mikor volt ennek vagy annak az egyesületnek mulat­sága és a zenészek miért nem voltak jók. Ha munkásszónok megy a faluba azt is vitatják, de leg­kevesebbet beszélnek róla, hogy mit kellene tenni a gazdasági helyzetük javítására. Az öntu­datos munkásoknak egyedüli tanító­mesterük az Új Előre. Szeretik a lapot, szinte kéj elég­nek egy-egy nekik tetsző cikk tartalmán és köztük a fentiek mellett az Új Előre tartalma is beszédtárgyát képezi. Oda kell hát adni minden magyar dolgozó kezébe a lapun­kat, a másnyelvű­ munkások kezébe az ő nyelvi munkás új­ságjukat, hogy minden munkás között a munkáslapok tartal­ma legyen a fő beszédtárgya, nem szabad a munkásmozga­lomnak elhanyagolni a bánya­­falukat, évente legalább 6-8 előadót küldjünk, mert ha a bányászokat megnyerjük, bányász-aszonyokkal együtt, ak­­­kor a lapunk fenntartása biz­tosítva lesz, de ugyanakkor sok derék katonáját nevelhetünk ki a munkásmozgalomnak. Útközben... Írta: FEHÉR JÓZSEF DR. GALAMBOS EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓJA (AZ IWO. ÉS ÚJ ELŐRE ROVATA) Minden levél az alábbi címre küldendő: — 800 W. Nord Ave. Chicago, 111. — Névtelen Dr. Z. Galambos, levelekre nem válaszolok Mrs. R.R. kérdésére válasz: 1.) Minden remény meg van arra, hogy tökéletesen felgyó­gyulhat. 2.) Orvosainak igaza van! A­­zok a kiütések a nagy láztól jöttek, 3.) Az orvosával végeztessen több ízben köpet vizsgálatot. ha “Koch”- bacilust találna a köpetében, akkor semmi esetre sem szabad szoptatni a bébijét, így sem nagyon tanácsos, hisz magát a lázak és egyébként is nagyon gyengítik. Nagyszerű bébi-tápszerek vannak már, a­­melyekkel gyönyörűen fel lehet nevelni a bébit orvosi ellenőr­zés nélkül. (Lenin: Egy publicista megjegyzéseiből, 1920. márc.) “Minden osztályharc egyben politikai harc. Ennek a harc­nak mely kikerülhetetlenül polgárháborúvá változik át, célja: a politikai hatalom megragadása. De a politikai hatalmat nem lehet másként megragadni, megszervezni és vezetni, mint po­litikai párt útján. Csak abban az esetben ha a proletáriát­ust kipróbált és szervezett párt vezeti, amelynek szigorúan kiéle­zett céljai és kézzelfoghatóan kidolgozott programmja van a belpolitikai rendszabályokat, illetően épúgy, mint a külpolitikai­akat illetően, csak akkor nem lesz a politikai hatalom megraga­dása véletlenség, hanem kezdőpontja a társadalom tartós kom­munista felépítésének a proletáriátus által.’ (a II. K. I. kongresszus téziséből.) A clevelandi munkás­nők és a konvenció A Munkás Szövetség konvenciója a vasárnapi nagy ülés­szakán külön elismerését fejez­te ki a clevelandi munkásnők és Munkás Szövetségi nagyszerű munkája iránt, tagok a­­mellyel a konvenciót előkészí­tették és a több mint 200 fő­nyi delegátust kitünően ellát­ták szállással és élelemmel.­­ Ugyancsak köszönetét fejezte ki a konvenció minden clevelan­di munkásnak, akik szállást juttattak a delegátusoknak. MOZGALMI HÍREK CANTON, O. — A M. Sz. országos konvenciójára kiküldött delegátusok augusztus 7.-én este 7:30 órakor tartják meg konvenciós beszámoló­jukat a Bandy Hall-ban. A gyűlésre minden IWO, M. Sz., Női Klub és minden más munkást szívesen lá­tunk. AKRON, O. — A Munkás Szövet­ség és a többi testvérszervezet be­számoló gyűlést tart a Kommunista Párt Ohio kerületének Youngstown­­ban megtartott választási ratifikáló konvenciójáról. A gyűlés aug. 2.-án, pénteken este 8 órakor lesz a Mun­kás Otthonban, 794 Washington St. MULATSÁGI HÍREK CLEVELAND, E. S. — A Mun­kás Szövetség 3-ik osztálya minden csütörtökön és szombaton sör es­télyt rendez az Otthon kerthelyisé­gében, ahol a M. Sz. rádió zenekara fog játszani.­Ha egy kellemes estét akar eltöl­teni, akkor látogasson el ezen esté­lyekre, ahol friss sör és sandwichek CLEVELAND. W. S. — A Kis Ház és Telektulajdonosok 1-es osz­tályának női és férfi csoportja nagy pikniket rendez aug. 5-én a Vally­­view Grove piknik helyiségen a Short Rd.-on, a Broadview és State Rd. között. Értékes tárgy lesz ki­sorsolva. Belépti díj 15 cent. “Utálom a polgári lapokat” Hogy a nevelés bkz legna­gyobb fontosságai a bánya­vi­déken, igazolja ezt a követke­ző. Az egyik estéli órákban G. házánál beszélgetünk. Köztünk van egy fiatal 17-18 éves mun­kásleány is és hallgatja a be­szélgetésünket. A lapnak a fontosságát firtatjuk, mire a leány megszólal: Amióta Daily Worker és a Young Wor­ a kert, valamint az Új Előre an­gol mellékletet olvasom, utálom a buszok lapjait, mert azok hazudnak és az említett lapok­ban a valóságot látom megírva. Íme tehát, még a gyermeke­inket is a sorainkba hozhatjuk a munkás sajtó segítségével, ha azt a kezükbe adjuk és idő­közönként magyarázzuk előt­tük a munkások helyzetét a mai társadalmon belül. Terjes­­­szük a munkássajtót. Ez legyen egyik fő feladatunk! Beszámolók a konvencióról Két héten belül minden Munkás Szövetségi osztály beszámolót tart szé­les egységfront alapon összehívott tömeg­gyűléseken. — Minden más egylet tagságát is meghívják a beszámolókra A Munkás Szövetségnek július 28—29-én Clevelandban megtartott nagy konvenciója úgy határozott, hogy a Szövetség minden osztálya az egész országban két héten belül tartson beszámolót a legszélesebb fronton összehívott tömeggyűléseken. egység­A be­számolókra nemcsak a Munkás Szövetség minden tagját, rokonszenvező munkást és Új Előre olvasót, hanem valamennyi egylet, országos és helyi egylet tagságát meg kell hívni, hogy hallgassák meg a beszámolót, is­merjék meg a Munkás Szövetség programját, amely ő értük is harcol. És minden beszá­­mológyűlés fő feladata az legyen, hogy min­den magyar munkást, aki még nem tagja a Munkás Szövetségnek, meg kell nyerni, föl kell venni ott a beszámoló gyűléseken. Minden osztály tartson készen a beszámo­lókra fölvételi íveket, hogy azok utján azon­nal föl lehessen venni új tagokat tömegesen. A beszámoló gyűléseket nemcsak röplapok útján kell meghirdetni, hanem meg kell lá­togatni minden egylet tagságát. Ahol köz­ben nem volna az egyleteknek gyűlése, ott házi agitáció útján kell elérni minden tagot, másrészt meg kell hívni az egyletet a helyi vezetőség, elnök, vagy titkár útján. Súlyt kell helyezni arra, hogy nemcsak gélvzők, Dalárdák, Klubok, Otthonok, betegsé­ Mű­kedvelők, hanem egyházi, sport, ifjúsági, női szervezetek, egyleteket, azok tagságát is meg kell hívni, hogy meghallgassák a Mun­kás Szövetségnek a női, ifjúsági, sport, da­lárdák, műkedvelő körök mozgalmaira meg­hozott határozatait. Minden osztály azonnal tartson rendkívüli gyűlést, hogy a beszámoló tömeggyűlést meg­tárgyalják és jól megszervezhessék, előkészít­hessék. A beszámológyűlések helyét, pontos ide­jét jelentsék az osztályok azonnal a sajtó­nak is, küldjék be a jelentést nyomban az Új Előrének is, hogy idejében hirdetni lehes­sen- ____■ '.♦ GERGELY SÁNDOR PEREG A DOB A falakról, a kapukról kemény szenet szólt le a földmun­kásokhoz, napszámosokhoz, cselédekhez, parasztokhoz, hogy ne tűrjék embertelen sorsukat, követeljenek munkanélküli se­gélyt, követeljék a közmunkák megindítását, követeljék az adóhátralékok elengedését, a foglalások és végrehajtások meg­szüntetését. Munkát, kenyeret, földet és szabadságot követelt a röpirat és felszólított minden falusi szegényt, hogy szervezkedjék a harcra. Harcra ezekért a követelésekért. Harcra a nagybirtok, a gyárak, bankok, papok, nagygazdák, az egész elnyomó rend­szer ellen. Építsétek ki forradalmi tömegszervezeteiket és harcra szervező bizottságaikat. Egységben a város és a falu szegénysége. A föld ingyen és kártalanítás nélkül azé legyen, aki megmunkálja. A gyár azé legyen, aki dolgozik benne. Le a kormánnyal, le az elnyomók­kal, le a szociádemokratákkal, akik a bankok, gyárak, uradal­mak, papok és nagygazdák ellen indított harcot alattomos mó­don, amitó jelszavakkal elgáncsolják. A dolgozók érdekeiért egyetlen párt, amely Magyarországon is meg akarja és a töme­gek élén meg is valósítja az orosz dolgozók példáját és a KMP vezetése alatt teremti meg a magyar munkásság és szegény­parasztság heréktől, zsoldosoktól mentes, munkás és paraszt­államát. Vidám napot hozott ez a reggel. Az emberek szeme ver­senyt csillant a nappal. Az elkínzott arcok megpirosodtak, egy­másra nevettek. Az üres pipákat megtömték a kérés nélkül kínált zacskókból. Kifeszítették mellüket, kezüket hátrakulcsol­ták, így jártak fel s alá. Aztán megálltak újra a papírok előtt, böngészve a betűket. A Kommunisták Magyarországi Pártja — mondogat­ták hangosan. Egymásra nevettek, elfordították egymástól szégyenlősen meghatott arcukat. Asszonyok jöttek. Gyermekek. Lárma, zsi­­bongás ereszkedett a napban ragyogó sáros ucca fölé. . . Há­rom kölyök jött nyargalva. Utat csináltak, helyet. Öreg ember döcögött utánuk, botra támaszkodva. Öreg Király Máté bácsi jött kifelé az uccára. Jobbja a botján, balra a házfalat tapo­gatta. Vak volt már huszonöt éve. A börtönben vakult meg A börtönbe úgy került, hogy félholtra verte a szomszéd falu­ban a földesurat. Nem egyedül, hanem a fiával. Aratósztrájk volt és idegen aratókat hozott az uradalom. A sztrájkolók ka­szákkal támadtak az idegenekre. A mezőn volt a csata. A szé­len Király Máté meg a fia harcolt. . . Aztán otthagyta a helyet. A fiával együtt. — Ne ezeket üssük, a szerencsétleneket, hanem — a vil­logó kaszát eldobta és az országút felé nyargalt. Akkor má­szott kocsijára a földesúrő. Leráncigálták, a porba verték az orrát, véres sarat dagasztottak körülötte Király Máté, meg a fia. Király Mátét aztán a csendőrök aggasztálták meg. A töm­lőcben külön zárkában tartották. Két hónapra rá meghalt a szomszéd cellában a fia. Hatéves gyermeke, András sírt utána a faluban. Félévre rá megvakult Király Máté. A fia vesztén el nem sirt könnyek, vagy a verésektől ökölnyire dagadt duzza­dások, vagy a nedves falak tették-e, de félév múlva elsötéte­dett a szürkülő világ. Végképp... Király Máté most jött ta­pogatva, előtte kvártélycsinálóan a rohanó, óbégató gyerekek. A zsibongás megszűnt. — Itt vagy öcsém? Lihányi — állt meg az öreg.­­ Itt. — Hát olvasd ezt a parancsot, — mondta Király Máté, tes­tes alakját a falnak nyomta, tágra nyílt, érzéketlen szeme me­reven, mozdulatlanul figyelt. A sokaság összegyűrődött körötte. Szuszogás se halattszott. Csak Lihányi bácsi hangos szava botlott egyik szótól a másikig. . . A vak ember kövéres, vörös arca mozdulatlanul állta a sza­vak permetező esőjét és amikor a végére ért, a mondanivaló­nak az olvasó, felfújta magát, kitátotta a száját. — Éljen — ordította — Éljen. — Csöndesebben — mondta Lihányi — tömlöcbe kerül. .. — Voltam én már öcsém — feleli a vak ember — meg ott vagyok én most is. Harangszó dördült. Misére hivott. A falu körül néhány major feküdt. Az uradalomhoz tartoz­tak. Vasárnap délelőtt bejöttek a faluba az asszonyok a misére, a férfiak a boltokba, kocsmába álltak be. De az uccákon mos­tanában kevesebb volt a részeg, mint máskor. Kinek van elég pénze kocsmára? Pengő se elég rá. Az ünneplő férfiak infitább csak ácsorogtak, beszélgettek a templom körül. A templom fal­­kerítése mellett először egy, aztán még egy, később, több csa­tangoló ünneplés állt meg. A falra kis cédula volt ragasztva. Arról szólt, hogy ne fizessen adót a szegény paraszt, a zsellér, a napszámos és ne engedje elárverezni lefoglalt jószágát a gaz­da, mert az adópénzt az urak ágyúba, fegyverbe verik. Új há­borúra készülnek az urak, háborúra, a Szovjet Unió ellen, ami­ért ott szabadon él és a maga ura a munkás, meg a paraszt. És lent az utolsó sorban az állt: a Dolgozó parasztság egységbi­­zottsága (Folytat­ók) /ÍTIOIlIWIIITTIilLTn AZ I.W.O. ASTORIAI 1090. OSZTÁLY GULYÁS PIKNIKJE A HILLSIDE PARKBAN 1934 augusztus hó 5-én vasárnap Zene. — Társasjátékok. — Lacipecsenye és minden más. BELÉPTIDÍJ NINCS ÚTIRÁNY: Flushing subway a végállomásig. — Queens Village bus Nassau Blvd., vagy : Horace Harding Blvd-ig. Autóval Horace Harding Blvd. a 212-ig. JELZŐTÁBLÁK FOGJÁK MUTATNI AZ UTAT.

Next