Márkus Dezső (szerk.): Magyar Törvénytár 1000-1895. Werbőczy István Hármaskönyve - Corpus Juris Hungarici. Millenniumi emlékkiadás 2. (Budapest, 1897)

Az előbeszédben

Élőbeszéd. 1. czím. E­LŐBES­ZÉD. Nemes Magyarországnak törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait készülvén leírni, elhatároztam, az előttem álló tárgyra nézve némely meg­jegyzésre méltó dolgokat röviden előrebocsátani. Először is: az igazságról. Másodszor meg: a jogról és a jognak felosztásáról. Harmadszor pedig: a tör­vényről és a törvénynek nemeiről. Negyedszer: a szokásról és ennek felté­teleiről. Ötödször és utoljára: a jó bíró kellékeiről és egyéb, az igazságos törvényszolgáltatásra tartozó dolgokról, föltévén azt a kérdést: várjon a bíró­nak a perben előadottak és bizonyítottak alapján kell-e ítélnie, vagy pedig lelkiismerete szerint úgy, a mint a dolgot maga tudja. A miket röviden előre­­bocsátván, a dicsőséges Istennek segedelmével czélomhoz indulok és ennek a Magyarországnak külön törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait, a­melyekkel közönségesen a törvénykezésben élünk (a­mint azokra visszaemlé­kezhetem és azokat gyönge elmémbe foghatom) sorrend szerint előadom. 1. CZIM: Az igazságról: ennek meghatározása és felosztása. Az igazság ugyanis az az állandó és örökkétartó akarat, a mely minden­kinek a maga jogát megadja/1.Még pedig nem mindenkor a cselekedetre, ha­nem az indulatra nézve is. Mert az igazság a léleknek állapotja és az elmé­nek indulatja, melynek alapján valakit igazságosnak mondunk; mikor tudni­illik kedvezés és személyválogatás nélkül akarja, a­mennyiben rajta áll, akárkinek a maga jogát megadni. 1. §. Az igazság továbbá az a jó tulajdonság, a­mely mindenkinek meg­adja méltóságát; Istennek: a vallásos tiszteletet; szülőknek: az engedelmes­séget ; előkelőbbeknek: a megbecsülést; hasonlóknak: az egyetértést; alább­­állóknak : a fenyítést; önmagának: a szeplőtlenséget; szegényeknek és nyo­morultaknak : a segítő könyörületességet. dl E mondat szó szerint egyező a Justinianusi institutiók (a további idézetekben így rövidítve 1.) I. könyve (I.) 1. czím­ének (1.) első mondatával. Az egész I. czim és a következő II. czim lényegében egyező a Justi­nianusi institutiók I. e. I. és 2. czímével (De justitia et jure és De jure naturali, gentium et civili). [A Cor­pus Juris Civilis-ből vett idézeteknél forrásul a «Fratres Brigelii» által közrebocsátott és Hermann Emil által átnézett 17. kiadás szolgált (Lipsise, Baumgartner, 1887.), Márkus, 21

Next