Márkus Dezső (szerk.): Magyar Törvénytár 1000-1895. Werbőczy István Hármaskönyve - Corpus Juris Hungarici. Millenniumi emlékkiadás 2. (Budapest, 1897)
Az előbeszédben
Élőbeszéd. 2. ezim. 23 2. Az igazság másképen ismét a léleknek az a tulajdonsága, a mely (a közönséges jónak megoltalmazásával) kinek-kinek megadja méltóságát. És ekkép a léleknek az a megfelelő állapotja, a mely minden egyes ügyet helyesen ítél meg. Mert, Szent Gergely bizonyságtétele szerint, az emberi dolgokban a legfőbb jó: az igazságnak gyakorlása és mindenki jogának megvédelmezése. Mert ahol igazság van, ott minden egyéb erénynek egysége van. Mert, (amint Hieronymus mondja) az erényeknek minden nemét az igazság egy neve foglalja magában. Bizonyítja ezt Hesiodusnak eme versecskéje is: «Justitia in sese virtutes continet omnes».(1) Mely legdicsőbb erény a halandók szemeit olyan fényben ragyogtatja, milyenben Aristoteles állítása szerint sem az est-, sem a hajnalcsillag nem tündöklik. 3. Az igazság pedig kétféle , tudniillik: természeti és törvényi. A természeti az az állandó és örökkétartó akarat, a mely, (amint előbb mondom) mindenkinek a maga jogát megadja. És e nélkül senkié sem lehet istennek országa. Törvényinek pedig mondjuk a törvényt, mely gyakran változik, mely nélkül sem nemzetek, sem országok sokáig fönn nem állhatnak. Innen azt is, hogy valami igazságos, kétféleképen értjük: egyszer magánál a dolog természeténél fogva, amit természeti jognak mondunk, máskor az emberek közt létesült valamely megállapodásnál fogva, amit tételes jognak nevezünk. 2. CZÍM. A jogról és a jognak felosztásairól. A jog pedig, a mennyire czélunkat illeti, annyi, mint: helyes vagy igazságos, a mi az igazságtól származik. És czélunkhoz képest úgy veszszük, mint a mi akár írásba foglalt, akár írásba nem foglalt szokásainkat.1 (2) * 45. §. A hesmét a jog általános elnevezés, és a törvény faja a jognak.'3’ Mert minden jog törvényekből és szokásokból, azaz: írt és nem írt jogból áll/4’ A melyet Tullius® így határoz meg: a jónak és igaznak mestersége vagy tudománya, a mely szerint minket papoknak, azaz: a szent törvényeket és akárki részére a maga jogát kiszolgáltatóknak neveznek. 2. Másképen pedig a jogot a törvényes parancsolatok gyűjteményének mondjuk, amelyek minket a jónak és igazságosnak követésére, vagyis a hasznosságra, méltányosságra, vagy az igazságot jelző valóságra szorítanak. 3. §. A jog tehát kétféle. Az egyik ugyanis közjog, a másik pedig magánjog. A közjog az, amely főként az uralkodásra és országok igazgatására meg a közhaszonra céloz és amely szent dolgokra, papokra és tisztségekre tartozókat ölel magába. Innen, aki a papokat vagy szent dolgokat, avagy a tiszt (1) Magyarul: Az igazság minden erényt magában foglal. (2) V. 5. alább az élőbeszéd 10. és 11. czímét. Márkus. 13) V. 6. Gratianus (Concordia discordantium canonum ac primum de jure natural et constitutionis) distinctio I. C. II. (Isidorus): Ius genus, lex species eius est. [A kánonjogi idézetek forrása: Corpus Juris Canonici. Ed. Lipsiensis secunda post Аегп. Lud. Richteri curas ad libr. manuscript. et ed rom. lidem recognovit et adnost. critica instruxit Rem. Friedberg (Tauchnitz, Lipsiae 1879.)] Márkus. (4) Megegyezik .1.1. 2. 2. ez. 3. §-ával: Constat autem jus nostrum aut ex scripto, aut ex non scripto ..., a mit ismétel a Sigesták I. 1. 1. cz. (Ulpianus libro I. Institutionum) 1. §. Márkus. (5) T. i. M. Tullius Cicero. • Márkus. U.) V. Ö. Digesták I. 1. 1. cz. 1. (Ulpianus libro I. Institutionum). Juri operam daturum prius nosse oportet, unde nomen juris descendat. Est autem a justitia appellatum; nam, ut eleganter Celsus delinit, jus est ars boni et aequi. Márkus.