Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
g gal való érintkezéstől megfosztatik, melyből egyedül merítheti a védelem erősségeit. Már az első lépésnél tehát meg kellene cáfolnom egy népszerű de csalfa felfogást, mely az előzetes eljárás során a terhelt számára vindiálja ama ügyfélegyenlőséget a kir. ügyészszel, mely csak a vádlottat megilleti. Tényleg a terheltnek más szerepe is van a büntető perben mint az ügyfélé, egyúttal a végrehajtási kényszer esetleges tárgya és nyilatkozatai egy fölötte fontos bizonyítási eszközt képeznek. Az ő személye tehát a büntetőper utolsó stádiumában ép oly kevéssé nélkülözhető, mint annak első kezdeményeiben. Ha nem is büntetés a vizsgálati fogság, mert a büntetés kiszabása föltételezi a bűnösség jogerejű megállapítását, mint óvintézkedésnek ugyanazon létjoga van, mint a büntető eljárásnak egyáltalán: az anyagi törvény megvalósítása nem tehető függővé a terhelt tetszésétől. De annak, ki az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság valódi lényegét fel akarja tárni, a legnagyobb határozottsággal kell hangsúlyozni ama sarkalatos tételt, hogy az elkerülhetetlen szükség, mely szülőanyját képezi ezen intézkedésnek, egyúttal kizárólagos jogczíme és alkalmazásának legszélsőbb határa. Nem a vizsgálat könnyítésére van hivatva, hanem az eljárás lehetetlenítésének megakadályozására. Továbbá annak, ki a vizsgálati fogság szerepét a modern büntető eljárásban helyesen ki akarja domborítani, nem szabad megfeledkeznie ama fölfogás történeti előzményeiről, mely jelenleg a büntető per természetéről és vele kapcsolatosan a vizsgálati fogság hivatásáról uralkodik. A társadalmi tudományoknál a tapasztalat pótolja az experimentumot. Egyike a legnehezebb, de egyúttal legérdekesebb feladatoknak több culturnemzet fejlődéstörténetének összehasonlításából ama általános törvényeket levonni, melyek a civilisatio menetét ép úgy meghatározzák és irányítják, mint a természeti erők az anyagi világot. Ép oly érdekes feladat feltüntetni, hogy a társadalmi élet minden nyilvánulási körének egységes jellege mikép jut kifejezésre a részletekben. Minden egyes perjogi intézmény egy organikus egésznek része, és az eljárás alapelvét képező eszme befolyása alatt alakul és idomul.