Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
színre, és újabb világításban, új oldalról igazoltnak, bizonyítottnak mutatják a tételt, mely a több oldalról való világítás következtében, meggyöngíthetetlen meggyőződéssé erősödik, és végre benső lényünknek eszmetartalmával mintegy teljesen azonosul.És tisztelt teljes ülés, habár az előző napok fényes eredménye után bizonyos fokú elbizottság kívántatik azon hithez, hogy e vitába új — különösen, hogy momentuosul új szempontokat hozhatnék önök megítélése elé; én — e tudományos testületnek seniora — mégis azt merem hinni, hogy részemre is maradt még fenn az illustrálásnak oly eleme, melyre a figyelmeket irányozni hasznos és szükséges. Én ugyanis a kérdést mindenekelőtt általános, kortörténelmi viszonyában akarom vizsgálat tárgyává tenni, s úgy az ősiségnek, valamint a holtkéznek az általános európai áramlattal való összefüggését veszem kiindulási pontul. De felfogva a fonalat ezen intézmények keletkezésénél, kisérni akarom azokat — a mi régi jogrendünkbe való benyúlásukig, tárgy és idő szerint kimutatva azok meghonosítását, és meghonosításuknak egymástól — az időt illetőleg távolállását. Mert habár kétségtelen, hogy az ugyanegy kultúridőszakban, különböző országokban fennálló azonos intézmények, főkép pedig az azok felett uralkodó és azokat létrehozó eszmék között nem áll fenn a physicai élet causalitásának szükségszerűségi törvénye, de annyi mégis bizonyos, és az emberiség fejlődésének örök törvényeiben találja bizonyítását, hogy a szellemek egymásra hatása és visszahatása egymástól távol eső területeket eszmékben, felfogásban, törekvésekben és intézményekben egyesít, s ezáltal a legkülönbözőbb népeket egy bizonyos kor egységes civilisatiójának alkatelemévé minősíti. De másrészről épen oly históriai igazság az is, hogy a saját korából való kiemelkedés — ha eszmeileg nem is képzelhetetlen — de a nagy és tartós történelmi alakulatokban valódi tényezőnek ép oly kevéssé mutatkozik, amint a physikai világban elégséges ok nélküli okozatot nem ismernek a természet törvényei. Vizsgálódásom tárgyává kívánom továbbá tenni a kérdést a jog osztályozása szempontjából, míg végre az előttem szólott tisztelt tagtársak fejtegetései következtében nem hagy