Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. V. kötet. Kiutalványozás-Perfüggőség - Magyar Jogi Lexikon 5. (Budapest, 1904)
K
. Kiutalványozás. 1. Bírói letét (II. k. 66. 1.), Végrehajtás (követelésre), Utalványozás. Kiutasítás. I. A K. (Ausweisung, relegatio) tágabb értelemben bizonyos helyre vagy helyekre vonatkozó tartózkodási tilalom s mint ilyen a szabadságbüntetések ama csoportjába tartozik, mely szemben a szabadságvesztő büntetésekkel, a szabadságot korlátoló poénákat foglalja magában. Jellemző vonása negatív: bizonyos területen nem szabad megjelenni, tartózkodni, lakni; ki a tilalmat megszegi, külön meghatározott büntetés alá esik. A tilalom vonatkozhatik az egész államterületre vagy annak kisebb-nagyobb vidékére; az első esetben szorosabb értelemben vett K.-ról v. száműzésről (exsilium) van szó, az utóbbi esetben kitiltásról ; mindkettő vonatkozhatik belföldiekre és külföldiekre; végre az egyik úgy, mint a másik szólhat örök vagy határozott időre. Szorosan megkülönböztetendő a K. a helyhezkötéstől (confinatio, 1. o.) és az elszállítástól (deportatio és transportatio, 1. o.), mert a confinatio és a deportatio mint a K.-ban rejlő tilalmak halmaza s oly értelmű fokozása fogható fel, mely ezáltal pozitív tartalmat nyer: a confinált vagy deportált minden helytől el van tiltva, kivéve egyet, amelyen tehát tartózkodnia kell. A különbség tehát egyrészt a K., másrészt a helyhezkötés és elszállítás között ugyan quantitatív, de arra való tekintettel, hogy a K.-nál alig, a confinatiónál, de főleg a deportatiónál igen nagy mértékben van a szabadság korlátozva, qualitatív különbséget szoktunk construálni. II. A K. különösen az állam ellen elkövetett büntetendő cselekmények büntetéseként számkivetés alakjában, a legrégibb idő óta alkalmazásban volt. A görögöknél a K. részint büntetésként szerepelt és pedig rendszerint atimiával (infamiával) és vagyonelkobzással kapcsolatban, részint a büntetés elkerülését eredményező eszközként, amennyiben a vádlottnak szabadságában állott az első tárgyalás után önkéntes számkivetésbe menni, részint mint politikai rendszabály (ostrakismos), midőn ugyanis oly férfiakat, kiknek jelenléte az államra nézve veszélyesnek látszott, eltávolítottak. A számkivetésből ugyan vissza lehetett térni, de ennek az a hatálya, hogy az illető korábbi jogait és vagyonát visszanyerje, csak az esetben volt, ha a száműzött hibáját jóvátette vagy ha a számkivetés oka egyébként megszűnt s a visszatérés törvényességét a néphatározat elismerte. A rómaiaknál csak a büntetőjog theokratikus jellegének halványulásával lépett a sacratio helyébe az aquae et ignis interdictio (1. 2.). Mint törvényi büntetést a lex Tullia említi először az ambitus (1. 2.) büntetendő cselekményénél. A császárság korában a K. kimondásakor szokássagön meghatározni a helyet, ahol az illető elitéltnek tartózkodnia kell: így fejlődött át az aquae et ignis interdictio — deportatióvá. A germán népjogokban a Friedbsigkeit állapotának szükségszerű következménye volt az önkéntes számkivetésbe menés, hogy ezáltal a kiközösített elejét vegye büntetlen megöletésének; utóbb kifejlődött a K. mint speciális szabadságvesztés büntetés is, ugyan leggyakrabban mint surrogatum, többször vagyonelkobzással kapcsolatban jelentkezett; némelykor mint politikai-rendőri szabály alkalmaztatott (Wilda: Das Strafrechtd. Germanen, Halle 1842,519.1.). A középkori jogok úgyszólván mind ismerik a K.-t (Henke: Handbuch du Criminalrechts, 1823, I. k. 469. sköv.u l.fi A XV. század végén a száműzés foganatosítása előtt az elitéltet v. megbélyegezték, vagy rajta testcsonkítást hajtottak végre, úgy, hogy felismerhető legyen (Ave-Lallemant: Das deutsche Gaunerthum, 1858). Az újkorban V. Károly hires tükvével megindult jogfejlődés hosszú időkön keresztül alkalmazza még a K.-t és pedig úgy a külföldiekre, mint a belföldiekkel szemben (v. ö. Carpron: Practica Nova Rerum Criminalium. Pars III. quaestio CXXX. n. 1357. 221—225. 1.). Kritikailag csak a XVIII. század írói kezdenek foglalkozni a K.-sal, minek eredménye az jön, hogy a jelen korcodexei közül, néhányat leszámítva, a többi csak a külföldiekkel szemben veszi fel a K.-t a büntetések közé. III. 1. A franczia büntetőjog ismeri úgy a K.-t, mint a kitiltást. A K. (channissement) az 1810. code pénal 32. §-a és az 1832 ápr. 28. no Magyar Jogi Lexikon, V. köt.