Győrffy Sándor (szerk.): A Rákosi-per (Budapest, 1950)

V. Börtönévek

Te, én még soha így nem nézegettem a felhőket, mint májusban, írt arról is, hogy megszűnt-e már az állat­­állomány csökkenése ... Leveled, melyben fizikumo­mat dicséred, keresztezte az enyémet, melyben azt írtam, hogy lassanként csak ócskavasnak leszek jó; gondolkoztam rajta, de tovább is fenntartom, bár változatlanul jól alszom... Hát a te szívednek mi baja? Tudod, nálam is itt az lesz a főbaj, amellett az idegeim olyanok, hogy ha nem aludtam jól, akkor nem érnek egy hajítófát. No, eleged­ panaszkod­tam . ..“ Budapest, 1934 július 21. „... Ma három hete kaptam egy képeslapot Martin Andersen Nexétől június 18-ról. Nagyon meg­örültem a kedves soroknak és nagy meglepetéssel láttam belőlük, hogy Henrik Pontoppidán is küldi üdvözleteit. Én azt­ hittem, hogy P. elefántcsont­toronyban ül babérain és Nobel-díján, gondosan cizel­lált lélekrajzok­at csiszol és őrizkedik attól, hogy magamfajta fegyháztöltelékkel szemben kimutassa szimpátiáját. Annál jobban örültem neki és kérem az öreg Don Martinot, hogy közölje vele, milyen jólesett megemlékezése és üdvözlete, melyet szívből viszon­­zok. Andersen barátom hív Dániába; légy szíves és magyarázd meg neki, hogy előbb szabadulnom is kell, írd meg, hogy áll Andersen egészsége és melegen köszönd meg nevemben sorait és üdvözleteit. Ha nem lenne olyan komplikált és bizonytalan, magam írtam volna neki néhány szívélyes német sort...“ („Sár­i és Kalapács", 1934 október 1.)

Next