Frankl Vilmos: A Bécsi békekötés 1606-ban (Győr, 1865)
A „bécsi béke“ elnevezés alatt ismeretes államszerződvény hazánk újabb történetének egyik legfontosabb, korszakot képező momentuma. Hivatva a politikai pártoskodások által szétszaggatott, vallási villongások által emésztett országnak, állami és vallási viszonyaivégleges rendezésével visszaadni a békét és nyugalmat: célját ugyan el nem érte, mert az ezen békekötést megelőző mozgalmak utóbb is időközönként megújulva, csak több mint egy század lefolyta után szűntek meg végkép. És így, habár ezen békekötés közvetlen hatása csak egy — sajnos — rövid időszakra terjed, s inkább fegyverszünetnek lenne mondható; oly fegyverszünetnek, mely az újabb ellenségeskedéseknek magvát, csiráját már magában rejti, mint minden oly egyesség, mely egyedül a körülmények kényszerítő befolyása alatt, s nem a kölcsönös bizalom, nem az egyezkedő felek közös érdekei által hozatik létre. Mégis, miután ezen szerződés legelőször kisérte meg a protestantismusnak elterjedése és a Habsburg dynastiának trónrajutása óta hazánkban jelenkező különféle pártoknak kibékítését, nem elnyomásuk, hanem igényeik elismerése és lehető kielégítése által, miután alapjául szolgált a XVII. és XVIII. század utóbbi egyezkedéseinek, alapjául a régibb közjognak, nyitányául politikai és vallási történetünkben egy új időszaknak , többszörös fontossággal és érdekkel bir reánk nézve, ismerjük alaposan és részletesen ezen békekötés megalakulásának történetét. 1*