Frankl Vilmos: A Bécsi békekötés 1606-ban (Győr, 1865)

A „bécsi béke“ elnevezés alatt ismeretes államszerződvény hazánk újabb történetének egyik legfontosabb, korszakot ké­pező momentuma. Hivatva a politikai pártoskodások által szétszaggatott, vallási villongások által emésztett országnak, állami és vallási viszonyai­­végleges rendezésével vissza­adni a békét és nyugalmat: célját ugyan el nem érte, mert az ezen békekötést megelőző mozgalmak utóbb is időközön­ként megújulva, csak több mint egy század lefolyta után szűntek meg végkép. És így, habár ezen békekötés közvetlen hatása csak egy — sajnos — rövid időszakra terjed, s inkább fegyverszünet­nek lenne mondható; oly fegyverszünetnek, mely az újabb ellenségeskedéseknek magvát, csiráját már magában rejti, mint minden oly egyesség, mely egyedül a körülmények kényszerítő befolyása alatt, s nem a kölcsönös bizalom, nem az egyezkedő felek közös érdekei által hozatik létre. Mégis, miután ezen szerződés legelőször kisérte meg a protestantismusnak elterjedése és a Habsburg dynastiának trónrajutása óta hazánkban jelenkező különféle pártoknak kibékítését, nem elnyomásuk, hanem igényeik elismerése és lehető kielégítése által, miután alapjául szolgált a XVII. és XVIII. század utóbbi egyezkedéseinek, alapjául a régibb közjognak, nyitányául politikai és vallási történetünkben egy új időszaknak , többszörös fontossággal és érdekkel bir reánk nézve, ismerjük alaposan és részletesen ezen békekötés meg­alakulásának történetét. 1*

Next