Bartal György: Id. Bartal György nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz (Pest, 1862)
cit, nisi superbia et invidia. Si eris pacificus, tunc diceris rex et regis filius, atque amaberis a cunctis militibus; si iracundus, superbus, invidtus, in pacificus super Comites et principes cervicem erexeris, sine dubio fortitudo militum hebetudo erit regalium dignitatum et alienis tradetur regnum tuum.“ Magyarul: semmi sem dönt meg (bizonyosabban) mint a gőg és irigység; ha békén uralkodói, úgy királynak és király fiának fogsz mondatni, és szeretni fognak téged minden hadfiak ; ha haragos, ha dagályos, ha irigy, ha türelmetlen, ha az urakat és a fóurakat lenézed, a vitézek ereje királyi méltóságod tompaságául fog válni, s idegenekre fog országod szállíttatni.“ A tisztelt tudós úr, maga tudja miért, jobbnak tartotta az általa gyanúsított fölebbi hely magyarázását nem formulázni; de azt elég világosan bevallja, hogy e magyarázatát nem békés, hanem fegyverrel és vérrel járó módokra akarja érteni, amint az ő nézetei szerint, maga sz. István is szinte így gyakorolta volna, mert először. Őneki úgy látszik , hogy a magyaroknak megyeispányok kormánya alá ad hatása, s így egy erős középponti hatalom megteremtése (? !) sok vérbe került sz. Istvánnak. Szerintem, s azok szerint, kiket velem együtt történelmi realistáknak nevez a tudós úr, egy csep vérbe sem került. S maga a tudós szerző szerint sem , kié azon épen oly szép, mint teljes igaz axiómának dicsősége, hogy „a nyelv, mely édes mienk, nemzetünknek egykori fényes koráról is tesz bizonyságot. A ki ezt mondotta, s kinek a magyar nemzeti irodalomnak története 8-dik szakaszában e szavai ragyognak : „azon alapszerződés, melylyel a népfejei a fóhatalmat Almosra ruházták, valamint a puszta-szeri nemzetgyűlés szervezési intézkedései, (a magyarok) társadalmi képességük és érettségöknek tiszteletre méltó emlékei“ — igen is arról, ki a magyar történelmi igaznak ezen elvitázhatlan szavait mondotta, ki gondolhatta volna, hogy nemsokára eljön az a nap , melyen ő Konstantin (Porphyrogenita) antilegomenái kedvéért ezen elven, és ezzel együtt Béla király halhatatlan jegyzőjének rendíthetlen tanán feladni, s hogy másnap én, a ki pedig senkivel nem tar-