Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 3. (Nagyvárad, 1805)
S
29. SZÉKELY. Csanádról Temesvár alá mentt, és azt keményein ágyúztatta. Hogy pedig azt annál könnyebben megvehesse, a'Temes vizét más árokra akarta az alól venni, melynek árkát midőn serényem ásatná, Bátori István, a ki Temesvárt oltalmazta , egykor a’ várból a’ maga katonáit kiküldötte, és az árokásókat részszerint levágatta , részszerint elűzette , minekelőtte György azoknak segítséget küldhetett volna. Mindazáltal más oldalról keményenn lövette György a várat. Azonbann igen véletlen ott lepi ötét Zápolya János az Erdélyi Vajda, a ki Bátorinak jött segítségére , a’ Júliusi legforróbb melegekbenn. Mikor legelőtzször meghallotta György a’ Zápolya dobjainak , és trombitáinak harsogását, már akkor jól tele ette itta volt magát, mindazáltal serényen hozzá látott népe rendbeszedéséhez, és annál vakmerőbben« tsapott öszve Zápolyával. Egy darabig tartott kemény viaskodás utánn , megfutamodott a’ György tábora , mellyet midőn minden haszon nélkül tartóztatna ’s biztatna, őtet magát is letaszitotta lováról Petrovits Péter, és elevenenn elfogta. A’ mely Czigányokat magával hozott vólt Zápolya, azokra bízta a’ György kivégezését, abbann az időbenn a' Czigányok mestersége lévén, különbenn is a’ hóhérság. Ezek így végezték ki Györgyöt. A’ több foglyok közzűl, kiválogattak négy vent, a’kik Györgyhöz közelebb szoktak vólt járni, és azokat tizenöt napig éheztették , mely idő alatt azokból tsak kilentzenn maradtak életbenn. Eljővéni a’ rendeltt nap , a’ mely vas széket, és vas koronát készítettek vala a Czigányok , azt akkor megtüzessítették, és Györgyöt mezítelen azonn székbe ültették , és a’ koronát fejébe tették ; az életbenn maradt, kilenc foglyokat pedig .