Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig 3. (Nagyvárad, 1805)
S
*93 SZÉKELY. le hozzák, és azoknak azt parantsolták, hogy György testét harapdálják, és azt nyeljék le, a ki pedig azt nem akarná tselekedni, kezekbenn kardott tartvány halállal fenyegették. Hármann közzülök nem nyúltak Györgyhöz, azért ott helybenn mindjárt mégis ölték azokat a’ Czigányok, hatann pedig, a’ kik ettek az ő fel sűltt húsából, szabadonn botsátódtak. Majd minden indúlat és kiáltás nélkül szenvedte György mind ezeket, és az ő húsát evőkre útálattal tekintgetvém , azokat ollyan kutya kölyköknek szóllangatta, mellyeket Ő neveltt fel. Mind addig tsípdesték és tépték azután a’ Czigányok őtet tűzess fogakkal, míg egyszer a’ nagy kínok közt meghaltt. Felnégyelt testét Budán, Pestem , Fejérváron és Varadonn függesztették akasztófára. Nem egyeznek meg az írók benne , hány ezer ember kárt vallott a Nemzet ezen a Kurutz világ, vagy háború által. A’ kik legkevesebbre , negyvenezerre teszik azt. Tubero azt írja, hogy ezt a ’ Györgyöt az ő Kurutzai Királynak is kiáltották s köszöntötték , mely ha igaz, kétségkívül arra czélozott hát a’ tűzess szék és korona. Az egész zenebena, mintegy négy hónapig tartott. Taurinus litván így festette akkoris ezt a Dósa Györgyöt: Promtus ad omne nefas , cunctorum serna malorum, Thesaurus scelerum, gerlusque , artemque nocendi Edoctus, violare fidem, fensusque minaces, Cognatam et ficto fraudem praetexere visu, Ira ingens, furor atque ingens, ingentibus aufis Illi animus, faftuque tumens, ambibat honores Supremos, quem continuo imperiosa cupido T 3