Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)

A jót tévő és jót vévő között egy pár levél

játékból, szomorú játékra jutának, böste­­lenség és kárvallás érvén őket. Mások gaz­dag nívóitokban elbizakodván, *e bővelked­­vén mindennel, a’ hellyett hogy a’ szemér­­m­es úgy nevezett házi szegénynek segítsé­­gére és segedelmekre juttatnának valamit, gazdag állapottyokat majd egés­zen az eggy tiltott szerelemnek szentelik, és a’ lapos gu­­ta környékezvén erszényeket, azzat pénz nélkül üresen. Lelkiismereteket pediglen az elkövetett bűnöknek mocskával terhelve találják, élteknek nyomorúlttan eltelésében egés­z halálok órájáig. Nem tántorította meg ezen érdemes Özvegyet a’ szegénység, mellyet a’ mint titkolni, úgy szégyenleni sém lehet; ki noha is­iantan maradott Öz­vegységre , úgy sok élemedetteknek is a’ tisztaság, és tiszta Lélek isméret követésé­ben példával elejára, a’ miért is Leányos­­túl eggyütt érzik az Egek áldását. Ezen érdemes Özvegy vóltt előbb elhúntt Férjé­nek György Testvére körűl, midőn 1801- ben Mártius 20 dikán Nagy-Váradon meg­­haláloza, ő fogta bé a’ szemét is, midőn a halhatatlan Lélek annak oszlásra indúlandó testi sátorát, elhagyná. Ezen drága Atyafi Özvegy az írónak, Feleségének, és gyer­mekeinek mindennémű egésség változás és betegség környfilállásokban segítségekre va­­la mindenkor, a’ ki is Ura minden Atyaij­aihoz a* tisztelettel elegyes szeretetet, min­den alkalmatosságokban nyilvánságosan úgy

Next