Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)
A jót tévő és jót vévő között egy pár levél
játékból, szomorú játékra jutának, böstelenség és kárvallás érvén őket. Mások gazdag nívóitokban elbizakodván, *e bővelkedvén mindennel, a’ hellyett hogy a’ szemérmes úgy nevezett házi szegénynek segítségére és segedelmekre juttatnának valamit, gazdag állapottyokat majd egészen az eggy tiltott szerelemnek szentelik, és a’ lapos guta környékezvén erszényeket, azzat pénz nélkül üresen. Lelkiismereteket pediglen az elkövetett bűnöknek mocskával terhelve találják, élteknek nyomorúlttan eltelésében egész halálok órájáig. Nem tántorította meg ezen érdemes Özvegyet a’ szegénység, mellyet a’ mint titkolni, úgy szégyenleni sém lehet; ki noha isiantan maradott Özvegységre , úgy sok élemedetteknek is a’ tisztaság, és tiszta Lélek isméret követésében példával elejára, a’ miért is Leányostúl eggyütt érzik az Egek áldását. Ezen érdemes Özvegy vóltt előbb elhúntt Férjének György Testvére körűl, midőn 1801- ben Mártius 20 dikán Nagy-Váradon meghaláloza, ő fogta bé a’ szemét is, midőn a halhatatlan Lélek annak oszlásra indúlandó testi sátorát, elhagyná. Ezen drága Atyafi Özvegy az írónak, Feleségének, és gyermekeinek mindennémű egésség változás és betegség környfilállásokban segítségekre vala mindenkor, a’ ki is Ura minden Atyaijaihoz a* tisztelettel elegyes szeretetet, minden alkalmatosságokban nyilvánságosan úgy