Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok I. kötet (Kolozsvár, 1855)
Előszó
Hazámfiai! Amott nemzetünk első dalnoka, itt a hívek leghívebbike szól hozzánk. Hallgassuk meg őket. Ám a költő jóslelkében a meszsze jövendő tárul fel, nagy haldoklók beszédében az istenség akaratra nyilvánkozik. Nekünk munkálkodnunk kell, hogy éljen nemzetünk; tanulnunk, hogy az idők harczát megállhassuk— tanulnunk főként hazánk múltját és történeteit. Minden korszak története egy-egy részletes véghagyomány, mit annak cselekvő és kötelességérző fiai a következőnek fenhagynak. Ezek öszszegéből készül aztán a nagy, egyetemes, mit sok századok öszszegyüjtött eseményrajzai s adattöredékeiből megalkot a teremtő lángész: tanulságúl, tükörül, Ariadne-fonalúl új századok s a tetteiben halhatlanuló nemzet számára. Minden szöglet föld e hazában, minden éves korszaka ezredéves itt lakásunknak, történetink egy-egy része; történetünk pedig maga nemzetlétünk. Megszűnnek azok—vész ez; fényben s erőben állnak amazok — fölől újra ez. Csak annak van egy jóravaló nemzet életében jövője, mi múltjában gyökerezik. Hordjuk hát öszsze az anyagokat, építsük fel a múltnak templomát, hogy a jövő nemzedéknek legyen meg a hely, hol nagyjait egy csoportban lássa, hova őseinek tiszteletére egybeseregeljen. E templomhoz kövek, mész- és fövényhordás napszámos munkáját vevém én magamra, hogy mint székely, kedves nemzetem, s mint erdélyi, e közös kis haza történeteihez adatokat gyűjtögessek. Nem dicsőségre vágyom — használni akarok. Nem babér után kapkodom — lelkem örömét nemzetem történeteiben keresem. Nem a jelentől fordulok el — a múlthoz vonszatom kegyeletes tisztelettel. Időmet kívánom betölteni, munkásságomat hasznossá tenni a hazának, melytől mindenemet vevém s melynek mindenemmel tartozom. Illetékesebb munkatért ez idő szerént cselekvésre nem találtam. Meg vagyok győződve, hogy mostanság a magyar nemzetnek két legfőképpen hasznos munkás-osztálya van: egyik, mely irodalmát, másik, mely földét miveli. Amazok által szellemileg, ezek által anyagilag erősödik és áll lábra ismét a megtántorodott nemzet. Létünk nyelvünktől, ez irodalmunktól függ, irodalmunk legjövődúsabb, legtermékenyebb része a hazai történet. Tízszer