Horváth Ádám: A magyar magóg pátriarkhátúl fogva I. István királyig (Pest, 1817)
mellyeknek, a’ mi rossz akaróink által Óriási termetre nagyított állatra, az ő természeti ártatlanság okát ostromolja. Méltóságos nevével , mintegy Paliás’ paizssával, vagy bánthatatlanná teszem olvasóim’ nagy része előtt, vagy leg alább fedezgetem némellyek előtt. Ha azok, a’régi hagyományokban, példázó mesékkel, de a kegyes Lactantius’ vallástétele szerént nem hazugul festett arany idők, — a’ mint én ugyan szentül hiszem, — nem tsak egy nemes meg elégedéssel, és természeti, de erköltsel párosított függetlenséggel ditsekedhetnek,mert eme’ felül azt mondja Ovid’, hogy akkor az emberek, önként.