Kőrösi Sándor: Emléklapok a Gróf Teleki-család történetéből (Komárom, 1860)

o­zott, kihevertük, s phoenixként megifjult erővel állunk, hogy a sorsnak vagy elleneinknek ránk mérendő csapá­saival férfiasan megkü­zdjünk. — A legutóbbi évek viharos eseményei kiölték e nem­zet kebeléből a viszály évszázados mérgét, s egyesülés és egyetértés áldott lelke szállta meg e hon fiait rang, nemzetiség és vallás különbsége nélkül. — A főúri rend vetekedik a honfiúi kötélyek teljesítésé­ben a nép többi osztályaival. Hangzik nyelvünk a palotáktól a kunyhókig minden­­ ajakról, virágzik irodalmunk, s az értelmiség világa mind inkább , inkább erősebben fénylik. És kinek , vagy minek köszönhetjük mindezt? Hogy hazánk még áll, ezt köszönhetjük a csata hő­seinek, hogy virágzik s hogy a polgárisult világban fog­lal helyet, a szellem, a tudomány bajnokainak. A lantos Zrínyi érdeme nem kisebb, mint az eszéki hidat elromboló Zrínyié, vagy az ékes,verselő Gyöngyö­sié, a kedves dalnok Kisfaludié, vagy a lánglelkű költő Vörösmartié. — Oly hősök voltak ők a maguk pályáján mint Szondi, Dobó, Losonczi vagy a kenyérmezei győzök. Nem adhat nemzetünk az Istennek elég hálát, hogy fiai kebeléből a tiszta honszeretet szent tüze soha sem aludt ki, s hogy támasztott egyesekben és családokban időről időre támaszokat, kik a nemzet templomát összedől­ni nem engedék, s kik szivvérükkel áldoztak, hogy utó­daiknak szebb jövőt teremtsenek. Ha a rég sóvárgott szebb jövő nem jött is el reánk, nem hiányoznak ma sem a napszámosok, kik ezt készítik, s mi a múltra is visszaemlékezve, okszerűen énekeljük nem­zeti énekünkből . Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába ont a vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért.

Next