Kőrösi Sándor: Emléklapok a Gróf Teleki-család történetéből (Komárom, 1860)
ozott, kihevertük, s phoenixként megifjult erővel állunk, hogy a sorsnak vagy elleneinknek ránk mérendő csapásaival férfiasan megküzdjünk. — A legutóbbi évek viharos eseményei kiölték e nemzet kebeléből a viszály évszázados mérgét, s egyesülés és egyetértés áldott lelke szállta meg e hon fiait rang, nemzetiség és vallás különbsége nélkül. — A főúri rend vetekedik a honfiúi kötélyek teljesítésében a nép többi osztályaival. Hangzik nyelvünk a palotáktól a kunyhókig minden ajakról, virágzik irodalmunk, s az értelmiség világa mind inkább , inkább erősebben fénylik. És kinek , vagy minek köszönhetjük mindezt? Hogy hazánk még áll, ezt köszönhetjük a csata hőseinek, hogy virágzik s hogy a polgárisult világban foglal helyet, a szellem, a tudomány bajnokainak. A lantos Zrínyi érdeme nem kisebb, mint az eszéki hidat elromboló Zrínyié, vagy az ékes,verselő Gyöngyösié, a kedves dalnok Kisfaludié, vagy a lánglelkű költő Vörösmartié. — Oly hősök voltak ők a maguk pályáján mint Szondi, Dobó, Losonczi vagy a kenyérmezei győzök. Nem adhat nemzetünk az Istennek elég hálát, hogy fiai kebeléből a tiszta honszeretet szent tüze soha sem aludt ki, s hogy támasztott egyesekben és családokban időről időre támaszokat, kik a nemzet templomát összedőlni nem engedék, s kik szivvérükkel áldoztak, hogy utódaiknak szebb jövőt teremtsenek. Ha a rég sóvárgott szebb jövő nem jött is el reánk, nem hiányoznak ma sem a napszámosok, kik ezt készítik, s mi a múltra is visszaemlékezve, okszerűen énekeljük nemzeti énekünkből . Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába ont a vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért.