Lehoczky Tivadar: Beregvármegye leirása I. rész (Budapest, 1875)
4 határáig, magas hágóin keresztül engedve átjárást a szomszéd, hasonlóul hegyes-völgyes lengyel földre. Mindezt csak azért hoztam itt elő, mert kétségtelen, hogy hajdan, egy ismeretlen, rég elmúlt korban, a most leírt magaslatok és hegyek közt, melyekben még most is rengeteg, sőt helyenkint szűz őserdők terjednek el, lakott egy nép, melynek telepei az egész megyében, sőt azontúl messze voltak elterjedve. Valamint hazánkban általában,úgy megyénk területén is az ember, az eddig nyert tapasztalatok és jelenségek szerint, csak a vízözön után, úgynevezett újabb (legifjabb) kőkorban tűnik fel először. Arra, hogy e tájon a harmadik, vagy csak a negyedik képlet vízözön előtti szakából, a jégkor előtti, jégkori, vagy iramszarvaskori időből eredő nyomokra, ősbarlangokra, őslényi csontokra, ásatagokra, barlang-medve, ily oroszlán, hyena, mammut, mastodon, gyapjas orrszarvú, bölön s egyéb akkor (Lartett. s más régészek és geologok számítása szerint, 50—100 ezer év előtt) élt s már rég a föld színéről kiveszett vagy eltűnt állatok csontjaira s azok közt emberi nyomra, vagy más, a korszak jellegére mutató mélységekben, özönvizi lerakodmányban, agyagrétegekben ásatagokra s durva, ősrégi, kezdetleges művű kovakő tárgyakra, az első kőkorszak emlékeire, maradványaira akadtak volna, eddig nem észleltetek. A liptómegyei baráthegyi lelet kora eddig határozottan megállapítva nincs.