Kerékgyártó Árpád: Magyarország mivelődésének története, különös tekintettel az anyaország, úgy szinte Erdély, Horvát- és Tótország államélete kifejlésére I. kötet (Pest, 1859)

III. Alkotmány

III. ALKOTMÁNY. 887 — 1000. 209 szarokra, kik közöl Leo a magyart szabad nemzetnek vallotta, fia pedig azt állttá, hogy az ő korában sem voltak a magyarok törzs­­főiknek alárendelve. Anonymus e szabadsági állapotot a magya­roknak ázsiai székhelyeire is kiterjeszté, és azt mondá, hogy soha sem valának valamely uralkodó hatalma alá hódítva. 37 38) ily érte­lemben szól Európán kívüli viszonyaikról Konstantin császár is, és azért igen helyesen jegyezte föl róluk, hogy midőn Lebediában laktak, valami oknál fogva szabad feleknek nevezték ma­gukat. Ezen bizonyítványoknál, melyek egész általánosságban igazolják a nemzet szabadságát és függetlenségét, még érdekeseb­bek a hazai legrégibb évlapoknak a magyarok egymás közti jog­egyenlőségére vonatkozó előadása. Ezek szerint, ki a magyarok közöl a község rendeletét megvetette, vagy pallossal vágatott ketté, vagy az ügyefogyottak vagy a rabszolgák közé soroztatott. És a honi krónikák e szokás szigorú végrehajtásának tulajdonítják , hogy a nemzetnek egy része paraszt sorsra jutott, miután mindnyá­jan egy vérből, mindnyájan Hunyor és Magyartól származtak, mindnyájának nemesnek kellett volna ma­rad­ni­i­a, nem pedig egy résznek úrrá, másnak paraszt szolgává vál­nia. 3.) — Midőn a Turóczi gyűjteményében levő régi magyar krónika említi, hogy a hét hadnagy vagy törzsfő megénekeltette dicső tetteit, hogy legyen unokáiknak mit hánytorgatni, hozzáte­szi , hogy e két kapitány csak méltóságra és hatalomra nézve volt tisztesebb, nemességre nézve pedig a többivel egyenlő. 39) — A krónikák előadását többen ujabbkori íróink közöl is elfogadták, pl. B a r t a 1, 40) J á­s­z a y, 41), T o­­­d y 42) és 3‘) „Nullius unquam imperatoris potestate subacti fuerunt.“ Anonym, cap. 1. 38) Turóczi I, 10. „Haec sanctio, alios ex Hunnis (sive Hungaris) plebejae perhibetur effecisse conditionis. Nam cum una et eadem fue­rint generatio, et a quondam Hunnor et Magor unanimiter processerint, aliter fieri nequisset, ut alter dominus, alter servus vel rusticus, effici po­tuisset.“ Vagy, Kézai változata szerint 18. lap. : „Cum unus pater, et una mater omnes Hungaros procreaverit, quomodo unus Nobilis, alter innobi» lis diceretur? nisi victus per tales casus criminis haberetur.“ 39) Turóczi II, 9. „Unde in ipsis venerari potest nomen dignitatis plus aliis et potentiae, nobilitatis vero aequaliter. 40) Commentarii 1, 135 41) A magy. nemz. napjai 41. és 179. 41) Új magy. muz. 1850. év 1, 41. Kerékgyártó. Magy. mív. tört. I. köt.

Next