Aba Béla: Magyarok életrajzai. I. szakasz: A hajdankortólaz 1600. évig I. kötet (Pest, 1858)
B
midőn a hunok kapitányait felszámlálja, mondja: „azok egyike Cselének fia Véla volt, Zsemjén nemzetségéből.“ 21) A Kállai család az 1292-ki oklevél szerint a Zsemjén, 22) és az 1271 -ki tartalmaként a Balogzsemjén nemzetségből számlázottnak mondatik.22) Ugyan e nevű nemzetségről Szirmai számos oklevél nyomán igy szól: • jeles Kállai család eredetét vette a Pannóniát vérrel foglaló Bolokferrian magyar nemből. E család egyik birtoka Semjén hajdan Szatmár, később Szabolcs vármegyéhez tartozott. 24) Ennyit rövid megjegyzésül a Balogzsemjén régi nemzetségről. 25) Balogok és Zsalogiak. Valamint ma, úgy hajdan is, számos illy nevű család lakta a magyar birodalmat. Fenmaradt emlékük Erdélyben is a székely földön s a magyarok közt, továbbá az ország egyéb részeiben, mint pl. Gömör, Hont, Komárom, Nógrád, Szatmár, Vas stb. vármegyékben. A milly kiterjedt volt a nagy Balog-nem 21) „Quorum unus Vela fuit Thelae filius (Podhradczki, legito Csele) de genere Z e m e in“. Kézai I. kiad. 15. Ezt a kronista kiadója is Zsemjénnek olvassa. 2 1) „Nobilis Vir, Michael, filius Vir us, de genere S e m y é n“ Fejér VI. 1, 219. 23) „Comes Michael, filius V b u 1, de genere B o r o k s y m i a n.“ — A Kállai család eredetijéből Fejér VI. 2, 392. 24) Szirmai, Szatmár vám. 1, 41. és 2, 27. 358. köv. 25) Köztudomású , hogy a székelyek , magyarok , kunok, még a IV. Béla alatt beköltözöttek is , nemek és ágakra oszoltak. A székelyek a magok 6 neme és 24 ágának neveit maiglan ismerik. L. Erdélyi tört. adatok 1, 261. — A magyar 108 nemzetség nevei, összesen véve , feledékenységbe mentek ; de egyesek kétségtelen emlékét fentartották a régi éviratok és oklevelek, így pl. a többi közt Kézai Simon, ki éviratát Kun Lászlónak ajánlá , e király őseiről, Géza és Árpád vezérekről ismételve mondja, hogy azok Turul nemzetségéből származtak ; az Árpádok fivérének kihalta után keletkezett oklevelek pedig a Turul nemzetség másik ágának még életben levő fitagjairól tesznek említést; igy pl. az 1305-ki oklevélben mondatik , hogy János bíró, a Turul nemzetségből, fia egyezésével, egyik birtokát elajándékozd, s az 1313-i oklevélben ez fordul elő : „Gregorius, filius Laurentii de genere Turul.“ Horvát i. m. 63. Nincs ok tehát kételkedni, hogy a beköltöző magyar nemzetségek egyike Turul nevet viselt, de mind a 108 nemzetséget és még netán azok ágait kimutatni, eddigi forrásaink segélyével teljes lehetetlen. Midőn tehát némelly történetbúváraink mégis megkísértették a régi 108 magyar nemzetségnek jegyzékét szerkeszteni, megjegyezték egyszersmind (pl. Podhradczki, Kézai kiad. XVL) hogy e munkájokat puszta kísérletnek kívánják tekintetni. E művek történeti irodalmunk kiegészítő részét teszik , s azért gyűjteményünkben , hol a magyar nemzetségek és családok eredete és történetéről van szó, megerőlitendőnek véljük, hogy azok közöl az irodalom mellyeket kisérte meg, és milly alapon a 108 régi nemzetség közé sorolni. Mind azt tehát, mit a gyökeres régi magyar nemzetségekről mondandunk , mellyekhez Horvát és Szirmai i. k. a most említett Balog-zsemjént is számítják, illy szempontból óhajtják megitéltetni. Magyarok életrajzai, T. 12