ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása. Harmadik kötet (Pest, 1854)
I. A Jász-kún kerületek leirása - V. Kis-Kún-Halasi Járás
mil, — mellyről tegyen bizonyságot az orvos asszony ott levőkkel együtt, — szemeivel látta Bosérnét tanú, úgy Faragó Panna tanú is vallja, hogy Vadkerten leven ő is nappal ott látta Bosérnét. Quam inquisitionem modo proprio per me, peractam manu propria subsériptam, sigilloque usuali roboratam, I. Sedriae officiose ac respective, humillime repraesento et submitto. Actum in oppido Halas die 2. Juny 1752 I. Districtus minor. Cumaniae ord. Jurassor Marc. Mihalovits mpr. L. S. Anno 1752 die 4. octobris Sára Pécsi Andreae Turoczy consors, deposito juramento fatetur per omnia sicut ipsius maritus. Istennek mondom parancsolatjából a te Sz. hatalmaddal Sz. Háromság Ur Isten, elinduló urunk Jézus Krisztus egy sidó városban, vete ő néki egy sidó leány kő vánkost, gyékén lepedőt, mint urunk Jézus Krisztus nem maradhatott kővánkoson gyékén lepedőn , úgy ne maradhasson keserves fájdalmad a csontaid vagy más tagjaidban. Az után pedig a „mi atyánkot“ is el kell mondani. Anno 1752 die 3 Junii coram figura iuris praededuetam orationem recitavit et quod contra morbos ea usa fuerit, fatebatur, ter debuit dicere super iustum jam susurando, sed cupiatim etiam clara voce recitavit; a genitrice didicit hanc orationem qua puella. Anno 1751. die 24 septembris in possessione Cumanicali Majsa fassio Georgii Toth contra et adversus Catharinam Csapó uxorem Georgii Bosér, nos infra scripti exaudivimus haec formalia. Interrogatio: Te Tóth Gyurka esmered-e ezen előtted álló vén asszony? — Responsio: Esmerem jól, mert tavali esztendőben 1750-ben, mintegy Pünkösd után, bizonyos északin, Kőkút nevű pusztán, sertvésekkel bálván, hozzámjött ezen asszony más két asszonnyal, illyen kérdést tettek: „aluszol-e“, kire én feleltem : „nem aluszom“; arra Bosérné azt mondotta: „ne gyere velünk“ arra én ismét feleltem : „nem megyek bizony én“, igy tovább vélek versenkedvén és magamat néktek nem engedvén erővel föl fogtak és elvittek Balota nevű pusztára, legottan egy kutban bele mártottak háromszor, és kihúzván onnét engemet egy darabon elvittek, letévén ottan engemet, a Bosérné mellett lévő két asszony igy szóllott egyike közülök, mit csináljunk véle, ugyan azon asszonyok közzül egyike azt mondotta: „mit csinálunk, vigyünk el“ — de Bosérné monda: „ne vigyük el, hanem törjük vagy csontjait szedjük ki“, — tovább arra Bosérné mellett lévő asszonyok közzül egyike, ,,ne szedjük, úgy mond, hanem vigyük el, a mint is elvittek Kisszállása nevű pusztára, a hol Kalocsay Tot Pál nevű ember marhája járnak, bizonyos hármas halmon alól, a Szabadkai út mellet esik, ott megállapodván velem, minthogy csak hamar hajnaliam kezdett, igy szóllottak hozzám, hozzá adván Bosérné ezen kérdést: „esmersz-e engem?“ feleltem, „nem ismerem“, de Bosérné monda: hazudsz mert ismeresz , de ha valakinek megmondod, mi megtudjuk, minden csontjaidat összetörjük és csontjaidat kiszedjük“, arra a szóra elmentek, és engemet ott hagytak , s a miképen észre vettem jó két mértföldnyire elvittek engemet, alig tudtam estve felé azon helyre a hol lefeküdtem vala, estve vissza jöni másnap. Int. Voltál-e vizes reggel ott, az hol téged elhagytak ? Hamar lettél-e rosszul ? Resp. Mindenem vizes volt ! — Mindjárt az nap bádladozni kezdettem, és három is harmadnap múlva csomózni kezdett, mellyett láttak Búza Mihály ur gulyássá Bandi bujtárjaival, megszóllitván engemet, de Gyurka mi lelte a házadat? én nem mertem egyebet szóltani, hanem mondottam, nem tudom. Annak utánra történt, hogy Szt. Mihály nap után egy héttel Lukáts János gazdám sertéseit haza hajtottam, gazdám és gazdasszonyom elcsudálkoztak elnyomorodott voltomon , — mintegy Karácsonyig lábaimon jártam, annak utánna uj esztendő után való hétfőn in anno 1751 lábaimról leesvén, ez mai napig is csúszó mászó vagyok, a mint lát kegyelmetek. Int. Ezeket jó lélek szerént és lelked idvessége alatt mered-e neki e szemében tovább is vallani? Resp. Tovább is lelkem idvessége alatt merem mondani, és halálom órájáig mondom is, mert ezek mind úgy vannak és úgy történjenek.