Energiagazdálkodás, 1976 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
lenné válásra. Elvégzett vizsgálataink alapján megállapítható volt, hogy a csavarmenetes kötések kevésbé érzékenyek a földgáz szárító hatására, mint a tokos kötések tömítései. Jó minőségű menetek esetén (éles, egymásba jól illeszkedő menetprofil) a menetek meghúzása a teljes menetemelkedés egy részén fémes kötést biztosít és ezáltal elzárja a gáz kiszivárgási lehetőségét. Ezeknek a csatlakozásoknak a gyenge pontjait a rosszul vágott menetrészek képezik és csak ezek dominálása esetén lép fel a tömörtelenség veszélye. Ami a kender impregnáló anyagait illeti, a bepárolt lenolaj kence földgáz üzem esetén jobb a kátránynál. Fentiekből következik, hogy a jól elkészített csavarmenetes kötések földgáz szállítására alkalmassá teszik a vezetéket, ezek hibái miatt azonban szükség van olyan eljárásokra, melyek a tömörtelen kötések megjavítását lehetővé teszik. 2. Épületen kívüli, földbe fektetett csatlakozó vezetékek földgázra történő átállítása A csatlakozó vezetékrendszer átállításáról a szakirodalomban kevés utalás található. Ennek egyik oka, hogy a kérdést az elosztóhálózatok problémái közé tartozónak ítélik és ennek keretében oldják meg. Az NDK-ban végrehajtott átállítások során jellegzetes tapasztalatként adódott (5), hogy az utcai bekötő vezetékben levő, két csavarral összefogott papír tömítésű ovális csatlakozó karimánál tömörtelenségek léptek fel, ebben azonban a talajnyomásból adódó földmozgásnak is szerepe volt. A tokos, illetve menetes kötésekkel készült bekötő és földi alapvezetékek alkalmassá tétele egyes, az elosztóhálózatoknál használt kezelési eljárásokhoz szükségszerűen kapcsolódik vagy kapcsolódhat. A kondicionálással történő kezelést szükségszerű, a feltöltéses eljárásokat pedig célszerű a csatlakozó vezetékekre is kiterjeszteni. A földgáz kondicionálása (2) során a hálózatba juttatott vízgőz, kombinált kondicionálószer, illetve olaj a gázárammal együtt a csatlakozó vezetékrendszerbe is eljut, s a betáplálási pont hatókörzetébe eső csatlakozó vezetékeknél olyan mértékben, ill. időre biztosítja a tömítések tömörségét, mint ahogy azt az elosztóhálózatban teszi. Hasonló a helyzet a glikol tartalmú nedvesítőszerekkel történő hálózatkezelés porlasztásos technológiával végrehajtott művelete alkalmával is. A szakaszolási hely megfelelő megválasztása esetén a feltöltéses eljárások is irányíthatók úgy, hogy az elosztóvezetékek kezelésével egyidejűleg az egész csatlakozó vezetékrendszer kezelhető (pl. BUNA LATEX eljárás). Az elosztóvezetékek kezelésénél használatos eljárások között vannak olyanok, amelyek szükségessé teszik a csatlakozó vezetékeknek a kezelendő hálózatszakaszról történő leválasztását. Ezek általában a belső kötéseket létrehozó eljárások (4), melyek alkalmazása esetén a csatlakozó vezeték tömörségét külön- és általában az elosztóhálózatnál alkalmazott technológiától eltérő művelettel kell biztosítani. 2.1 Bekötő és földi alapvezetékek alkalmassá tételére szolgáló eljárások A bekötő vezetékek állagának, kötésmódjának megállapítására már az elosztó vezetékek kezelése során mód nyílik. Erre részben a szakaszolás, esetlegesen pedig a bekötő vezetékbe épített biztonsági főelzáró (BV) korszerű elzáró szerelvényre (gömbcsap, szférikus zár) vagy esetleg hegesztett kivitelű BV-re történő kicserélése során kerülhet sor. A leválasztott bekötő vezetékek kezelésére szóba jöhető eljárásokat olyan sorrendben tárgyaljuk, amint azokat korábbi közleményeinkben a hálózati földgáz szolgáltatásra alkalmassá tevő módszerek között ismertettük. 2.11 A vezetékek cseréje A csatlakozó vezetékek cseréjét abban az esetben végzik el, ha erre korróziós lyukadások vagy egyéb nagymérvű tömörtelenségek, erős és nehezen eltávolítható szennyezettség, vagy pedig a nem megfelelő átmérőérték ad okot. 2.12 A földgáz kondicionálása Pusztán a csatlakozó vezetékek kezelésére nem jöhet szóba. 2.13 Glikolos nedvesítőszerekkel történő gravitációs és porlasztásos technológia A gravitációs technológia alkalmazásánál szükséges, hogy az aránylag rövid vezetékek esetében a glikolos nedvesítőszernek a tömítésekbe való felszívódásához elegendő idő álljon rendelkezésre. A porlasztásos technológia nagy előnye, hogy célszerűen kialakított mobil berendezés segítségével viszonylag egyszerűen megoldható a vezetékek kezelése. A nedvesítőszerek alkalmazása nem követeli meg a gázszolgáltatás szüneteltetését a kezelés időtartama alatt. Szükséges a kezelt vezetékek tömörségének időszakos ellenőrzése és ennek eredményétől függően a kezelés megismétlése. Energiagazdálkodás XVII. évf. 1. sz.