Energiagazdálkodás, 1976 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

lenné válásra. Elvégzett vizsgálataink alapján megállapítható volt, hogy a csavarmenetes kötések kevésbé érzékenyek a földgáz szárító hatására, mint a tokos kötések tömítései. Jó minőségű menetek esetén (éles, egymásba jól illeszkedő menetprofil) a menetek meghúzása a teljes menetemelkedés egy részén fémes kötést biztosít és ezáltal elzárja a gáz kiszivárgási lehető­ségét. Ezeknek a csatlakozásoknak a gyenge pont­jait a rosszul vágott menetrészek képezik és csak ezek dominálása esetén lép fel a tömörtelenség veszélye. Ami a kender impregnáló anyagait illeti, a bepárolt lenolaj ken­ce földgáz üzem esetén jobb a kátránynál. Fentiekből következik, hogy a jól elkészített csavarmenetes kötések földgáz szállítására alkal­massá teszik a vezetéket, ezek hibái miatt azonban szükség van olyan eljárásokra, melyek a tömörtelen kötések megjavítását lehetővé teszik. 2. Épületen kívüli, földbe fektetett csatlakozó veze­tékek földgázra történő átállítása A csatlakozó vezetékrendszer átállításáról a szakirodalomban kevés utalás található. Ennek egyik oka, hogy a kérdést az elosztóhálózatok prob­lémái közé tartozónak ítélik és ennek keretében oldják meg. Az NDK-ban végrehajtott átállítások során jellegzetes tapasztalatként adódott (5), hogy az utcai bekötő vezetékben levő, két csavarral összefogott papír tömítésű ovális csatlakozó kari­mánál tömörtelenségek léptek fel, ebben azonban a talajnyomásból adódó földmozgásnak is szerepe volt. A tokos, illetve menetes kötésekkel készült bekö­tő és földi alapvezetékek alkalmassá tétele egyes, az elosztóhálózatoknál használt kezelési eljárások­hoz szükségszerűen kapcsolódik vagy kapcsolód­hat. A kondicionálással történő kezelést szükségszerű, a feltöltéses eljárásokat pedig célszerű a csatlakozó vezetékekre is kiterjeszteni. A földgáz kondicionálása (2) során a hálózatba juttatott vízgőz, kombinált kondicionálószer, illet­ve olaj a gázárammal együtt a csatlakozó vezeték­­rendszerbe is eljut, s a betáplálási pont ható­kör­zetébe eső csatlakozó vezetékeknél olyan mérték­ben, ill. időre biztosítja a tömítések tömörségét, mint ahogy azt az elosztóhálózatban teszi. Hasonló a helyzet a glikol tartalmú nedvesítő­szerekkel történő hálózatkezelés porlasztásos tech­nológiával végrehajtott művelete alkalmával is. A szakaszolási hely megfelelő megválasztása ese­tén a feltöltéses eljárások is irányíthatók úgy, hogy az elosztóvezetékek kezelésével egyidejűleg az egész csatlakozó vezetékrendszer kezelhető (pl. BUNA LATEX eljárás). Az elosztóvezetékek kezelésénél használatos el­járások között vannak olyanok, amelyek szüksé­gessé teszik a csatlakozó vezetékeknek a kezelendő hálózatszakaszról történő leválasztását. Ezek álta­lában a belső kötéseket létrehozó eljárások (4), melyek alkalmazása esetén a csatlakozó vezeték tömörségét külön- és általában az elosztóhálózat­nál alkalmazott technológiától eltérő művelettel kell biztosítani. 2.1 Bekötő és földi alapvezetékek alkalmassá tételére szolgáló eljárások A bekötő vezetékek állagának, kötésmódjának megállapítására már az elosztó vezetékek kezelése során mód nyílik. Erre részben a szakaszolás, eset­legesen pedig a bekötő vezetékbe épített biztonsági főelzáró (BV) korszerű elzáró szerelvényre (gömb­csap, szférikus zár) vagy esetleg hegesztett kivitelű BV-re történő kicserélése során kerülhet sor. A leválasztott bekötő vezetékek kezelésére szó­ba jöhető eljárásokat olyan sorrendben tárgyaljuk, amint azokat korábbi közleményeinkben a hálózati földgáz szolgáltatásra alkalmassá tevő módszerek között ismertettük. 2.11 A vezetékek cseréje A csatlakozó vezetékek cseréjét abban az esetben végzik el, ha erre korróziós lyukadások vagy egyéb nagymérvű tömörtelenségek, erős és nehezen eltá­volítható szennyezettség, vagy pedig a nem meg­felelő átmérőérték ad okot. 2.12 A földgáz kondicionálása Pusztán a csatlakozó vezetékek kezelésére nem jöhet szóba. 2.13 Glikolos nedvesítőszerekkel történő gravitációs és porlasztásos technológia A gravitációs technológia alkalmazásánál szük­séges, hogy az aránylag rövid vezetékek esetében a glikolos nedvesítőszernek a tömítésekbe való fel­szívódásához elegendő idő álljon rendelkezésre. A porlasztásos technológia nagy előnye, hogy célszerűen kialakított mobil berendezés segítségé­vel viszonylag egyszerűen megoldható a vezetékek kezelése. A nedvesítőszerek alkalmazása nem köve­teli meg a gázszolgáltatás szüneteltetését a kezelés időtartama alatt. Szükséges a kezelt vezetékek tömörségének idő­szakos ellenőrzése és ennek eredményétől függően a kezelés megismétlése. Energiagazdálkodás XVII. évf. 1. sz.

Next