Energiagazdálkodás, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

hosszútávú földgázipari prognózis szerint a meg­levő tartalékok nemcsak a következő 10 évben a világ földgáztermelő kapacitásainak jelentős bő­vítésére nyújtanak lehetőséget, hanem a jelentősen megnövekedett termelési teljesítménynek 2020-ig szinte változatlan tartására is. Mégis azt az előre­becslést teszik, hogy a földgázfogyasztás 2020 előtt fog tetőzni, jóllehet a jelenlegi világtermelés két­szerese mellett a földgázkészletek 50 éven át tartó zavartalan kitermelést tesznek lehetővé. 5. A várható távlati energiafogyasztás fedezésének lehetősége atomenergiával Az atomenergia a legfontosabb alternatív ener­giahordozó-fajta a kőolaj és földgáz helyettesíté­sére. Fejlesztési lehetősége és a hasadóanyag-kész­let által meghatározott keretek között jelentős hozzájárulást nyújthat a feszültség csökkentésé­hez az energia-világpiacon. A világ villamosener­­gia-fogyasztása évente 5,1 %-kal növekedhet és en­nek atomenergiából fejlesztett hányada a távlat­ban 50%-ot is elérhet. Ez esetben az 1975. évi mintegy 75 GWe atomerőművi teljesítmény mint­egy 5000 GWe-ra növekedhet 2020-ig. A természe­tes uránszükséglet 2020-ig az uránhasznosítás tech­nológiájának megfelelően 8,6 millió és 12,9 millió­­ között változhat. E becslés során az uránhaszno­sítási technológiák közül a változatok kialakításá­hoz a termikus átalakítási folyamatot, majd ugyan­ezt, de gyors szaporító reaktorokkal kombináltan, mindkét változat esetén különböző üzemanyag­­kétszerezési időkkel vették figyelembe. Az urán­készletek felbecslése az atomenergia erőművi alkal­mazásának viszonylag rövid története következ­tében bizonytalan. A különféle haladott tech­nikai szintű üzemanyag-körfolyamatok nyújtotta lehetőségek (tenyészreaktorok, tórium alkalmazá­sa) kihasználása nélkül nem várható az atomener­gia 50 %-os részesedése a világ villamosenergia-ter­­melésében. Míg a gyorsreaktorok korai bevezetése és 24 éves üzemanyag-kétszerezési időtartam al­kotta legkedvezőbb változat esetében is az urán­­bányászatnak — a bányászat történetében még soha nem tapasztalt fejlesztéssel—45 év alatt 15- szörösére kell növekednie. A tenyészreaktorok mi­előbbi alkalmazása és a plutónium újrafelhaszná­lása ennélfogva elkerülhetetlennek tűnik. Az atom­erőművek fejlesztésének szép példája a Kraftwerk Union gyakorlata szerint az építészeti rész részle­ges, és a berendezések teljes szabványosítása, ami az engedélyezési eljárás egyszerűsítését, valamint az alkatrész-ellátás és karbantartás lényeges meg­könnyítését, sőt a kezelőszemélyzet képzésének egyszerűsítését vonja maga után. A hőszolgáltató atomerőművek észak-európai országokban, vala­mint Kanadában alkalmazott példái ennek az irányzatnak további fejlesztésére nyújtanak re­ményt. 6. Hagyományos energiaforrások fejlesztése A konferencia teljes 1. szekcióját lényegében en­nek a kérdésnek szentelték, amelynek általános összefoglalóját (generalreferátum) a konferencia egyik alelnöke tartotta. A témát a következő al­­fejezetek szerint csoportosították: — a feltárás technikájának fejlődése, — a lelőhelyek kitermelésének fejlődése, — műszaki haladás a gyenge minőségű energia­hordozó-készletek hasznosítása terén, — az energiaforrások rendelkezésre állása a je­lenlegi és jövőbeli szükséglet kielégítésére. Az ebbe a szekcióba sorolt dolgozatok mind a kőszén nagy mélységből, (olasz, ausztrál, szovjet, NSZK), mind pedig a barnaszén felszíni termelésé­vel (KGST, NDK, jugoszláv, ausztrál), továbbá az olajkinyerés fokozásával és az olajpala haszno­sításával (norvég, kanadai, francia, USA, vene­zuelai) is foglalkoznak. A gyenge minőségű energia­­források hasznosításának műszaki fejlődése a KGST gyenge barnaszén, lignit vagy bitumenes olajpala kitermelésére és hasznosítására vonatkozó nagy erőfeszítéseiről nyújt képet, illetőleg be­mutatja az NDK eredményeit a gyenge minőségű lágy barnaszenek kokszolása területén. Ide tar­toznak még a japán acélipar fejlesztési eredményei a nem vagy gyengén kokszolható szén hasznosítá­sában, vagy a kanadai szenek és röphamu fluid­ágyas előkészítésére szolgáló elektrosztatikus el­járások is. Az utolsó alfejezet az árpolitika olaj­ipari kihatásait (izraeli), energiaszükségleti és el­látási jelen és jövőbeli problémákat (argentin, in­donéz, tajvani, jugoszláv, török), az előrebecslés módszereit (Dél-Afrika, török, belga), továbbá a területi és országos energiaszükséglet témáit öleli fel. 7. Energiamegtakarítási lehetőségek Az 1973. évi olajválság óta számos kormány vette sürgősen fontolóra energiatakarékosság elő­mozdítására szolgáló intézkedések hozatalát. Ezek felölelik az egész lakosság figyelmének felhívása és együttműködésének biztosítása végett a követ­kezőket : — meggyőzési célú információszolgáltatás, — az energia-ármechanizmus kihasználása pénz­ügyi ösztönzők révén, — szabályozások, szabványok kiadása (sebes­ségkorlátozás, járművek gazdaságossági szab­ványainak meghatározása, világítási, fűtési és légkondicionálási korlátok, hőszigetelési és szellőzési szabályozások), a helyhatósági és ipari szervek tevékenységei a körzetesített fűtésre, kombinált villamos­energia és hő- vagy gőzfejlesztésre, tömeg­­közlekedés és várostervezés összehangolása,­­ energiatakarékossági kutató és fejlesztő te- Energiagazdálkodás XX. évf. 1. szám 3

Next