Energiagazdálkodás, 1980 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1-2. szám
energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXI. évfolyam 1—2. szám 1980 január — február A mezőgazdasági energiagazdálkodási kutatások célkitűzései Dr. Mikecz István egyetemi tanár Agrártudományi Egyetem, Gödöllő A mezőgazdaság és élelmiszeripar népgazdaságunk legfontosabb ágazatai közé tartozik. Az elmúlt 20 év alatt a szocialista mezőgazdaság fejlődése kedvezően hatott a hazai ellátásra, az exportra és az ország nemzetközi fizetési mérlegére. Az eredményekhez jelentősen hozzájárult a tudományos és technikai vívmányok hasznosítása, új technológiai folyamatok, gépesítési módszerek alkalmazása. Jellemző adatként megemlíthető, hogy egy mezőgazdasági munkavállalóra jutó termelési érték két évtized alatt több mint a háromszorosára emelkedett. A mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési értéke 1977-ben a nemzeti jövedelem 16%-át adta, az exportban való részesedése pedig több mint ötszörösére nőtt, és mintegy 23 %ot képvisel. Ennél még nagyobb arányú a tőkés országokkal folytatott kereskedelemben való részesedése. Mindezekből kitűnik, hogy a hozamok, a termelés és a gazdaságosság további fokozásához különösen fontos érdekeink fűződnek. Az élelmiszer-termelés további növeléséhez, az új műszaki és tudományos eredmények alkalmazása mellett, mind több ipari anyag (gép, vegyszer, építőanyag) kell, és egyre növekszik az energia iránti igény is. Jellemző pl. a kukorica és búza termesztésénél, de egyéb ágazatokban is, hogy a termelés megkétszerezéséhez, közel négyszeres energiaigény szükséges. Ezért különleges jelentősége van az energiával való racionális gazdálkodásnak, illetve az egyes energiahordozók iránti igény ésszerű strukturális átalakításának. Tőkés importunk jelentős hányadát az olaj teszi ki, amelyből a mezőgazdaság a legnagyobb fogyasztók közé sorolható. Különösen aláhúzza az energiafelhasználás racionalizálására irányuló tennivalók fontosságát, hogy az iparosodó mezőgazdaság igénye gyorsabban nő, mint más ágazatoké, így pl. 1960—75 között egységi nemzeti jövedelem előállításához szükséges energia a mezőgazdaságban négyszeresére növekedett. Ennek mintegy 50%-a az élőmunka helyettesítésére, a másik fele pedig a hozamok növelésére jut. E néhány jellemző vonás ismeretében érzékelhető, hogy az élelmiszer-termelés egyre fokozódó nyomást gyakorol energiarendszerünkre. Ezért nagyon fontos kutatási és fejlesztési feladat a mezőgazdasági üzemekben azon lehetőségeknek a feltárása, amelyek kiaknázása révén ésszerű keretek között tarthatjuk az energiafogyasztást és takarékos, racionális gazdálkodást valósíthatunk meg valamennyi termelési folyamatban. A főbb célkitűzések között kell megemlíteni az alábbiakat: — A termesztési folyamatok fajlagos energiaigényének csökkentése. — Jobb hatásfokú szárítóberendezések alkalmazása. — Energiatakarékos tartósítási módszerek és eljárások széles körű bevezetése. — A hulladékenergiák és hulladékanyagok ésszerű hasznosítása. További fontos feladatunk a kutatási program kiterjesztése, az úgynevezett közvetett energiafelhasználás nagyságrendjének feltárására, az össztársadalmi energiaráfordítás csökkentése végett. E munkákkal párhuzamosan és kölcsönhatásban kedvező szemléleti fejlődés is végbemegy, amelynek várható eredménye, hogy a népgazdasági tervek kialakítása, a létesítmények tervezése, és üzemeltetése egyre inkább az energiával való racionális gazdálkodás követelményei szerint történik. Energiagazdálkodás XXI. évf. 1—2. szám