Energiagazdálkodás, 1980 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1-2. szám

energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXI. évfolyam 1—2. szám 1­980 január — február A mezőgazdasági energiagazdálkodási kutatások célkitűzései Dr. Mikecz István egyetemi tanár Agrártudományi Egyetem, Gödöllő A mezőgazdaság és élelmiszeripar népgazdasá­gunk legfontosabb ágazatai közé tartozik. Az el­múlt 20 év alatt a szocialista mezőgazdaság fejlő­dése kedvezően hatott a hazai ellátásra, az export­ra és az ország nemzetközi fizetési mérlegére. Az eredményekhez jelentősen hozzájárult a tudomá­nyos és technikai vívmányok hasznosítása, új technológiai folyamatok, gépesítési módszerek alkalmazása. Jellemző adatként megemlíthető, hogy egy mezőgazdasági munkavállalóra jutó ter­melési érték két évtized alatt több mint a három­szorosára emelkedett. A mezőgazdaság és élelmi­szeripar termelési értéke 1977-ben a nemzeti jöve­delem 16%-át adta, az exportban való részesedése pedig több mint ötszörösére nőtt, és mintegy 23 %­­ot képvisel. Ennél még nagyobb arányú a tőkés or­szágokkal folytatott kereskedelemben való részese­dése. Mindezekből kitűnik, hogy a hozamok, a ter­melés és a gazdaságosság további fokozásához kü­lönösen fontos érdekeink fűződnek. Az élelmiszer-termelés további növeléséhez, az új műszaki és tudományos eredmények alkalmazá­sa mellett, mind több ipari anyag (gép, vegyszer, építőanyag) kell, és egyre növekszik az energia iránti igény is. Jellemző pl. a kukorica és búza ter­mesztésénél, de egyéb ágazatokban is, hogy a ter­melés megkétszerezéséhez, közel négyszeres ener­giaigény szükséges. Ezért különleges jelentősége van az energiával való racionális gazdálkodásnak, illetve az egyes energiahordozók iránti igény éssze­rű strukturális átalakításának. Tőkés importunk jelentős hányadát az olaj te­szi ki, amelyből a mezőgazdaság a legnagyobb fo­gyasztók közé sorolható. Különösen aláhúzza az energiafelhasználás racionalizálására irányuló ten­nivalók fontosságát, hogy az iparosodó mezőgaz­daság igénye gyorsabban nő, mint más ágazatoké, így pl. 1960—75 között egységi nemzeti jövedelem előállításához szükséges energia a mezőgazdaság­ban négyszeresére növekedett. Ennek mintegy 50%-a az élőmunka helyettesítésére, a másik fele pedig a hozamok növelésére jut. E néhány jellemző vonás ismeretében érzékelhető, hogy az élelmiszer-ter­melés egyre fokozódó nyomást gyakorol energiarend­szerünkre. Ezért nagyon fontos kutatási és fejlesz­tési feladat a mezőgazdasági üzemekben azon le­hetőségeknek a feltárása, amelyek kiaknázása ré­vén ésszerű keretek között tarthatjuk az energia­­fogyasztást és takarékos, racionális gazdálkodást valósíthatunk meg valamennyi termelési folya­matban. A főbb célkitűzések között kell megemlí­teni az alábbiakat: — A termesztési folyamatok fajlagos energiaigé­nyének csökkentése. — Jobb hatásfokú szárítóberendezések alkalmazá­sa. — Energiatakarékos tartósítási módszerek és el­járások széles körű bevezetése. — A hulladékenergiák és hulladékanyagok ésszerű hasznosítása. További fontos feladatunk a kutatási program kiterjesztése, az úgynevezett közvetett energiafel­használás nagyságrendjének feltárására, az össz­társadalmi energiaráfordítás csökkentése végett. E munkákkal párhuzamosan és kölcsönhatásban kedvező szemléleti fejlődés is végbemegy, amely­nek várható eredménye, hogy a népgazdasági ter­vek kialakítása, a létesítmények tervezése, és üze­meltetése egyre inkább az energiával való racioná­lis gazdálkodás követelményei szerint történik. Energiagazdálkodás XXI. évf. 1—2. szám

Next