Energiagazdálkodás, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXII. évfolyam 1. szám 1981 január Hozzászólások Erdősi Pál: „Az energetikai beruházási arányok csökkentésének népgazdasági hatása” című tanulmányához és a szerző válasza 1980 májusában a NIM Ipargazdasági és Üzem­­szervezési Intézet szervezésében széles körű szak­mai vita tárgyalta meg a fenti című, az energiaracio­nalizálás és a fogyasztói korlátozás népgazdasági hatékonyságával foglalkozó tanulmányokat. A vi­tán a műszaki és közgazdasági szakemberek, a ma­guk szakterületének szempontjai szerint, mélyre­hatóan értékelték a tanulmányban foglalt javasla­tokat. A kérdés népgazdasági fontossága és időszerű­sége miatt a szerkesztőség indokoltnak látta a vita­anyag közzétételét szélesebb fórum előtt is. (1980 szeptemberi és októberi szám.) Ezzel lehetővé kívánta tenni, hogy az egyes szakemberek, a sze­mélyes, valamint a különféle ágazati és népgazda­sági funkcionális szempontoknak megfelelően, nyil­vánosan kifejthessék véleményüket. Közismert a népgazdasági beruházási feszültség . Ligeti Pál hozzászólása A szerző alig választhatott volna időszerűbb témát vizsgálódásaihoz. A hatékonyabb beruházá­si politika, a tartalékok feltárása gazdasági fejlő­désünk egyik kulcskérdésévé vált. A szerző cikkének első felében kimutatja, hogy az energiamegtakarító beruházások a tapasztalatok szerint általában olcsóbbak, mint az energiaterme­lés fejlesztésének ráfordításai. Szintén tényada­tokra támaszkodva feltárta, hogy az eszközhaté­konyság a feldolgozó ágazatokban nagyobb, mint a hazai szénbányászatban, vagy a villamosenergia­iparban. Az e területeken megtakarított beruhá­zást tehát máshol hatékonyabban lehet felhasz­nálni . A racionalizálási beruházások költséghatárának meghatározását is az eszközhatékonyság növelésé­nek feltétele alapján végezte el. E téren további vizsgálatra volna szükség. Egyértelmű ugyanis, az egyre korlátozottabb beruházási lehetőségeken belül igen kedvezőtlen arányban növekednek az energetikai beruházások, egyidejűleg pedig az energiaimport terhei is óriási ütemben emelkednek. Komoly népgazdasági érdek tehát, hogy a jelenleg fontos központi kérdésben — a népgazdasági be­ruházási erőforrások energetika és egyéb termelő­­ágazatok közötti megosztásban — a lehető legna­gyobb hatékonyságot adó döntések születhessenek. A vélemények ütköztetésével, a döntések alátá­masztásának elősegítésén túl, a minél szélesebb körű szemlélet­változtatáshoz, tudatformáláshoz is hozzá akarunk járulni. Ennek szellemében, lehető­séget kívánunk lapunkban biztosítani a jövőben is e témával kapcsolatos további vélemények kifej­tésére. Szerkesztőség hogy az energiamegtakarító beruházás az energia­­termelés folyó ráfordításait (munkabér, anyagkölt­ség stb.) is csökkenti. E csökkentés érdekében az általános gazdasági feltételeknek megfelelő be­ruházási „áldozatot” érdemes vállalni. Figyelmébe ajánlom a szerzőnek azonban, hogy az energiarendszerben, vagy annak valamely ele­mében levő jelentősebb kihasználható tartalék egy-egy időszakban a racionalizálással kapcsolatos feltételrendszert átmenetileg módosíthatja. Ilyen kihasználható tartalék szabadítható fel pl. a villamosenergia-rendszerben a cikk második felében kifejtett módszerek alkalmazásával. Elvi jelentőségű és a gyakorlati szakemberek számára nagyon értékes az az újszerű megközelí­tés, amelyet a szerző az optimális energetikai telje­sítménytartalék meghatározásánál alkalmaz. Általánosan ismert és a villamosenergia-iparban energiagazdálkodás XXII. évf. 1. szám.

Next