Energiagazdálkodás, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXII. évfolyam 1. szám 1981 január Hozzászólások Erdősi Pál: „Az energetikai beruházási arányok csökkentésének népgazdasági hatása” című tanulmányához és a szerző válasza 1980 májusában a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet szervezésében széles körű szakmai vita tárgyalta meg a fenti című, az energiaracionalizálás és a fogyasztói korlátozás népgazdasági hatékonyságával foglalkozó tanulmányokat. A vitán a műszaki és közgazdasági szakemberek, a maguk szakterületének szempontjai szerint, mélyrehatóan értékelték a tanulmányban foglalt javaslatokat. A kérdés népgazdasági fontossága és időszerűsége miatt a szerkesztőség indokoltnak látta a vitaanyag közzétételét szélesebb fórum előtt is. (1980 szeptemberi és októberi szám.) Ezzel lehetővé kívánta tenni, hogy az egyes szakemberek, a személyes, valamint a különféle ágazati és népgazdasági funkcionális szempontoknak megfelelően, nyilvánosan kifejthessék véleményüket. Közismert a népgazdasági beruházási feszültség . Ligeti Pál hozzászólása A szerző alig választhatott volna időszerűbb témát vizsgálódásaihoz. A hatékonyabb beruházási politika, a tartalékok feltárása gazdasági fejlődésünk egyik kulcskérdésévé vált. A szerző cikkének első felében kimutatja, hogy az energiamegtakarító beruházások a tapasztalatok szerint általában olcsóbbak, mint az energiatermelés fejlesztésének ráfordításai. Szintén tényadatokra támaszkodva feltárta, hogy az eszközhatékonyság a feldolgozó ágazatokban nagyobb, mint a hazai szénbányászatban, vagy a villamosenergiaiparban. Az e területeken megtakarított beruházást tehát máshol hatékonyabban lehet felhasználni . A racionalizálási beruházások költséghatárának meghatározását is az eszközhatékonyság növelésének feltétele alapján végezte el. E téren további vizsgálatra volna szükség. Egyértelmű ugyanis, az egyre korlátozottabb beruházási lehetőségeken belül igen kedvezőtlen arányban növekednek az energetikai beruházások, egyidejűleg pedig az energiaimport terhei is óriási ütemben emelkednek. Komoly népgazdasági érdek tehát, hogy a jelenleg fontos központi kérdésben — a népgazdasági beruházási erőforrások energetika és egyéb termelőágazatok közötti megosztásban — a lehető legnagyobb hatékonyságot adó döntések születhessenek. A vélemények ütköztetésével, a döntések alátámasztásának elősegítésén túl, a minél szélesebb körű szemléletváltoztatáshoz, tudatformáláshoz is hozzá akarunk járulni. Ennek szellemében, lehetőséget kívánunk lapunkban biztosítani a jövőben is e témával kapcsolatos további vélemények kifejtésére. Szerkesztőség hogy az energiamegtakarító beruházás az energiatermelés folyó ráfordításait (munkabér, anyagköltség stb.) is csökkenti. E csökkentés érdekében az általános gazdasági feltételeknek megfelelő beruházási „áldozatot” érdemes vállalni. Figyelmébe ajánlom a szerzőnek azonban, hogy az energiarendszerben, vagy annak valamely elemében levő jelentősebb kihasználható tartalék egy-egy időszakban a racionalizálással kapcsolatos feltételrendszert átmenetileg módosíthatja. Ilyen kihasználható tartalék szabadítható fel pl. a villamosenergia-rendszerben a cikk második felében kifejtett módszerek alkalmazásával. Elvi jelentőségű és a gyakorlati szakemberek számára nagyon értékes az az újszerű megközelítés, amelyet a szerző az optimális energetikai teljesítménytartalék meghatározásánál alkalmaz. Általánosan ismert és a villamosenergia-iparban energiagazdálkodás XXII. évf. 1. szám.