Energiagazdálkodás, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXVII. évfolyam 1. szám 1986. január Az egyidejűségi a gázteljesítmény Haller Miklósné okl. gázmérnök Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet A gyakorlati gázgazdálkodás fontos fogalma az egyidejűségi tényező, egyúttal a gazdaságos terve­zés segédeszköze, amely tulajdonképpen valami­lyen adott összetételű fogyasztói halmaz eredő maximumának meghatározására szolgál, a várható csúcsterhelési időszakban. Az Energiafelügyelet 1973 óta negyedévenként végez országos fogyasz­tói méréseket, és ennek kapcsán a kapott adatok feldolgozásánál, valamint értékelésénél használja az erre a célra kidolgozott ún. egyidejű csúcshatási tényező (cs) módszerét. A n­ódszer alkalmazásá­nak pl. egyik következménye az egyidejűségi té­nyező (g) fogalmának kiterjesztése és ezen módszer szerinti meghatározása. A továbbiakban röviden összefoglaljuk a cse módszert, hogy ennek alap­ján az egyidejűségi tényező meghatározását ismer­tethessük. Megjegyezzük, hogy a módszer alkal­mazása feltételezi a fogyasztói mérések eredmé­nyeinek felhasználását, amelynek segítségével — az eddig sokszor alkalmazott becslések helyett — pontos, számszerű eredményeket kapunk a legkü­lönbözőbb összetételű fogyasztói csoportoknál az egyidejűségi tényezőre. Az egyidejű csúcshatási tényező (cse) módszeré­nek lényege az, hogy az országos maximális terhe­lés időpontjában, az ún. „vonatkozási időpontban”, vagy másképpen, az „egyidejűségi időpontban” (az ehhez az időponthoz tartozó terhelést: qe-vel je­löljük) vizsgáljuk a fogyasztók, illetve a vizsgált tényező szerepe gazdálkodásban* Dr. Páti Nagy László okl. gépészmérnök Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet fogyasztói csoportok terhelését. Az egyidejű csúcs­hatási tényező (cse) módszerével a gyakorlati gáz teljesítmény-gazdálkodás több fontos problémája megoldható, pl. : — a fogyasztó, illetve fogyasztói csoportok vár­ható terhelésének meghatározása az országos maximális terhelés időpontjában, az ún. „egy­idejűségi időpontban” — a fogyasztók, illetve tetszőlegesen kiválasztott fogyasztói csoportok (pl. egy adott városnál, vagy egy vezeték mentén stb.) terhelési jelle­gének minősítése és számszerű jellemzése (ún. terhelési jellemzők segítségével, ezeket ld. az alábbiakban) — adott tetszőlegesen választott fogyasztói cso­portra rövid-, és középtávú terhelési prognó­zisok készítése — a várható terhelések, illetve a terhelési jellem­zők meghatározása tetszőleges kívánt napi kö­zéphőmérsékleten (tk °C) a választott fogyasztó, illetve fogyasztói csoportok hőfokfüggésének figyelembevételével Az egyidejű csúcshatási tényező (cse) két, terhe­léssel kapcsolatos jellemző hányadosából adódik: cse­m­ajkt; itt ae a fogyasztóra, vagy tetszőlege­sen választott csoportra vonatkozó ún. : „egyidejű részterhelési tényező” (aj. Ezt a következő össze­függés határozza meg: ae a qjqmax; itt qe a már említett egyidejűségi időpontban jelentkező terhe­­lés, gmax pedig a fogyasztó, illetve a fogyasztói cso­port maximális terhelése a vizsgálat napján, il­letve a vizsgálat időtartama alatt. A cse meghatá­rozásánál szereplő kt az ún. „terhelési tényező”. * A szerzőknek az Országos Gázipari Konferenciára (1985. szeptember 11—13.) beküldött dolgozata alapján. Energiagazdálkodás XXVII. évf. 1. szám 1

Next