Energiagazdálkodás, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXVIII. évfolyam 1.szám 1987. január Kohászati kemencék korszerűsítésének kérdései* Dr. Mackó Márton okl. kohómérnök a műszaki tudományok kandidátusa 1. Bevezetés Az acélok izzításának energiaigénye igen jelen­tős, főként acélhengerműi vonatkozásban, figye­lembe véve a nagy betéttömeget, valamint a korszerű kemencékre nem jellemző nagy fajlagos energiafelhasználást. A hazai hengerművi izzító kemencéket vizsgálva megállapítható, hogy egy-két kivételtől eltekintve ezeknek a kemencéknek a korszerűsítése nagyon indokolt. A mély- és tolókemencék korszerűsítését véve alapul, az eddig elkészített korszerűsítési tervek szerint évenként elérhető energiamegtaka­rítás mértéke 250 illetve 500 TJ. 2. Korszerűsítési feladatok A kemencék hatásfokának növeléséhez, energia­megtakarítás eléréséhez elsősorban két fontos fela­dat megoldása szükséges, nevezetesen: — a belső hőcsere fokozása és — a követelményeknek megfelelő primér hőhasz­nosítás. A korszerűsítés további szintjét jelenti a betét matematikai modell segítségével számított optimá­lis hőigényét biztosító mikroprocesszoros tüzelés­­vezérlés megvalósítása. Vállalatunknál rekuperátorfejlesztési program keretében végezzük a hazánkban gyártható reku­­perátor-típusok fejlesztését. E rekuperátorokkal a hőhasznosítási feladatok megoldhatók. Az LKM Durvahengerművében elkészítettük a ,,0”-ás mély­kemence mikroprocesszoros tüzelés vezérlését és folyamatban van a Nemesacélhengermű léptető­gerendás kemencéjénél is a mikroprocesszoros tüzelésvezérlés kivitelezése. (Az LKM CH gyár­egységébe telepített mobil villamos ellenállás * A XXIV. Ipari Szeminárium (Miskolc, 1986. július 2—4.) anyagából fűtésű kemence is mikroprocesszoros tüzelésvezér­léssel üzemel.) Ezekről a munkákról más alkalommal részlete­sen beszámoltunk, illetve más előadás keretében beszámolunk. Most a belső hőcsere, a betét felé történő hőát­adás fokozásának problémakörével kívánok foglal­kozni. 2.­ Optimális hőcsereviszonyok a kemence munkaterében Optimálisnak akkor mondhatjuk a kemence belső hőcseréjét, ha egyrészt a hevítés üteme eléri a betétben fellépő hőmérsékletkülönbség által még megengedhető maximális mértéket, másrészt az ehhez felhasznált energia minimális. A kemence korszerűsége főként az utóbbi feltétel teljesülésével függ össze. A hevítés üteme, a kemence teljesít­ménye ugyanis egy bizonyos mértékben a hőter­helés ill. a munkatérhőmérséklet növelésével is fokozható. Hagyományos tolókemencéknél külö­nösen jellemző volt az ilyen teljesítményfokozás. Adott kemencénél a hőterhelés fokozása azonban egymagában nem garantálja a gazdaságos energia­felhasználást is. A munkatérhőmérséklet növelése együtt jár a tüzeléstechnikai hatásfok romlásával is. A hőátadás fokozását olyan módon kell megol­dani, hogy a betét melegítésére fordított hasznos hő hányada megnövekedjék és a legjelentősebb veszteség, a füstgázveszteség csökkenjen. Ez a na­gyon egyértelmű követelmény azonban csak akkor teljesül, ha a belső hőcsere a távozó füstgáz hőmér­sékletét csökkenti, vagyis a füstgáz hőmérséklete egyre inkább közelít a betét hőmérsékletéhez. Korszerű izzítókemencék tüzelésrendszeréhez elengedhetetlenül hozzátartoznak a sugárzó égők, sugárzó falelemek (blokkok) illetve az impulzus­égők, amelyekkel a hőátadás növelhető. Energiagazdálkodás XVIII. évf. 1. szám 1

Next