Energiagazdálkodás, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
energiagazdálkodás az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XXVIII. évfolyam 1.szám 1987. január Kohászati kemencék korszerűsítésének kérdései* Dr. Mackó Márton okl. kohómérnök a műszaki tudományok kandidátusa 1. Bevezetés Az acélok izzításának energiaigénye igen jelentős, főként acélhengerműi vonatkozásban, figyelembe véve a nagy betéttömeget, valamint a korszerű kemencékre nem jellemző nagy fajlagos energiafelhasználást. A hazai hengerművi izzító kemencéket vizsgálva megállapítható, hogy egy-két kivételtől eltekintve ezeknek a kemencéknek a korszerűsítése nagyon indokolt. A mély- és tolókemencék korszerűsítését véve alapul, az eddig elkészített korszerűsítési tervek szerint évenként elérhető energiamegtakarítás mértéke 250 illetve 500 TJ. 2. Korszerűsítési feladatok A kemencék hatásfokának növeléséhez, energiamegtakarítás eléréséhez elsősorban két fontos feladat megoldása szükséges, nevezetesen: — a belső hőcsere fokozása és — a követelményeknek megfelelő primér hőhasznosítás. A korszerűsítés további szintjét jelenti a betét matematikai modell segítségével számított optimális hőigényét biztosító mikroprocesszoros tüzelésvezérlés megvalósítása. Vállalatunknál rekuperátorfejlesztési program keretében végezzük a hazánkban gyártható rekuperátor-típusok fejlesztését. E rekuperátorokkal a hőhasznosítási feladatok megoldhatók. Az LKM Durvahengerművében elkészítettük a ,,0”-ás mélykemence mikroprocesszoros tüzelés vezérlését és folyamatban van a Nemesacélhengermű léptetőgerendás kemencéjénél is a mikroprocesszoros tüzelésvezérlés kivitelezése. (Az LKM CH gyáregységébe telepített mobil villamos ellenállás * A XXIV. Ipari Szeminárium (Miskolc, 1986. július 2—4.) anyagából fűtésű kemence is mikroprocesszoros tüzelésvezérléssel üzemel.) Ezekről a munkákról más alkalommal részletesen beszámoltunk, illetve más előadás keretében beszámolunk. Most a belső hőcsere, a betét felé történő hőátadás fokozásának problémakörével kívánok foglalkozni. 2. Optimális hőcsereviszonyok a kemence munkaterében Optimálisnak akkor mondhatjuk a kemence belső hőcseréjét, ha egyrészt a hevítés üteme eléri a betétben fellépő hőmérsékletkülönbség által még megengedhető maximális mértéket, másrészt az ehhez felhasznált energia minimális. A kemence korszerűsége főként az utóbbi feltétel teljesülésével függ össze. A hevítés üteme, a kemence teljesítménye ugyanis egy bizonyos mértékben a hőterhelés ill. a munkatérhőmérséklet növelésével is fokozható. Hagyományos tolókemencéknél különösen jellemző volt az ilyen teljesítményfokozás. Adott kemencénél a hőterhelés fokozása azonban egymagában nem garantálja a gazdaságos energiafelhasználást is. A munkatérhőmérséklet növelése együtt jár a tüzeléstechnikai hatásfok romlásával is. A hőátadás fokozását olyan módon kell megoldani, hogy a betét melegítésére fordított hasznos hő hányada megnövekedjék és a legjelentősebb veszteség, a füstgázveszteség csökkenjen. Ez a nagyon egyértelmű követelmény azonban csak akkor teljesül, ha a belső hőcsere a távozó füstgáz hőmérsékletét csökkenti, vagyis a füstgáz hőmérséklete egyre inkább közelít a betét hőmérsékletéhez. Korszerű izzítókemencék tüzelésrendszeréhez elengedhetetlenül hozzátartoznak a sugárzó égők, sugárzó falelemek (blokkok) illetve az impulzuségők, amelyekkel a hőátadás növelhető. Energiagazdálkodás XVIII. évf. 1. szám 1