Enigma, 2000 (7. évfolyam, 23-27. szám)

2000 / 24-25. szám

TANULMÁNYOK bizonyos hatással volt művészi fejlődésére is, nem tekinthetjük ezt különös mértékben jelen­tősnek. Viszont nyilvánvalóvá vált, hogy Mednyánszky már e napló keletkezési idejében is erős hivatástudatot érzett magában, s a festészet, annak értelme sohasem vált számára kérdésessé, mindig elsődleges feladatát látta benne: „Fő dolog a festés" - írja már 1878-ban.M­­ednyánszky a festés kedvéért rögzítette a számára különleges vagy többször megfigyelt jelenségek képeit, melyekben a természet állandó változását szemlélte, nagyságát, szépségét kutatta. Ezek az emlék­megőrző táj- és hangulatleírások egy kis betekintést nyújtanak Mednyánszky fiatalkori, különcségében és kifinomultságában is szentimentális érzésekkel kísért világába, melyek olykor­olykor borongós merengésbe folynak át: „...Kellemetlenül hatott reám ezen hely megváltoztatása, mely helyre egy bizonyos kegyelettel emlékeztem. Mennek a napok, hónapok, évek, elillan minden nyomtalanul, csak bizonyos költői pillanatok maradnak mindig frissen emlékezetemben; ezek az egyetlen el nem veszhető kincsek, melyeket múlt tételünk jelenünkre hagy."­ Mednyánszky gyakran összegezte naplójában az elvégzett munkát, s némelykor terveit is, melyek művészi fejlődésének irányát mutatják, művészi meggyőződését taglalják. Egyértelművé válik, hogy Mednyánszky bizonyos egységre törekedett művészetében; művészetének célját kereste, s azt pregnánsan meg is fogalmazta, s céltudatosan törekedett ennek technikailag is mind tökéletesebb megvalósítására. A tájban bizonyos színvegyületeket és hangulatokat igyekezett elérni, míg az alakokban bizonyos színhatásokat és szenvedélyeket. Mednyánszky nem másolta a természetet szolgamódra. Természet után készült, részletes tanulmányrajzait azonban sokra becsülte és gondosan őrizte, hiszen éppen ezek nyújtottak támpontot „összefoglaló” festői mód­szeréhez: a látvány nagyobb egységét természethű rajzainak alapján sűrítette egy-egy pontba vagy vonalba. Alakfestészetében különösen a szenvedély kifejezését és annak papírra, ill. vászonra vetítését tartotta elsődlegesnek. Az ember indulatait, érzelmeit visszatükröző arc válik alap­témájává, az az arc, melybe belesűríthető talán egy egész emberélet, vagy sors, vagy legalábbis egy jellegzetes vonás, mozzanat. Az arc, az arckifejezés rögzítése végigkíséri Mednyánszky egész munkásságát". Érdekes, hogy Mednyánszky már ekkor is egyenrangúnak tekintette a táj- és alakfestészetet, ugyanolyan jelentőséget tulajdonított mindkét festészeti műfajnak, bár tudta, hogy figurális festészetét még technikailag tökéletesítenie kell. Számunkra akkor válik igazán érdekessé Mednyánszky egy-egy kedélyállapotról vagy fontos eseményről tudósító feljegyzése, ha azt vázlat, ill. festmény is kíséri; a naplóban található, általában igen kisméretű, a tárgyakat csupán néhány vonallal ábrázoló rajzokat azonban túl­nyomórészt nem tudjuk azonosítani valamelyik ismert festménnyel, s valószínűleg a vázlatok tetemes része felhasználatlanul maradt. Kivételt e naplóban egyetlenegy vázlat képez - a varjak az itatón -, melyet valamivel később festmény is követ. Ez az alkotás (36. kép, 310 old.) tanúsítja lelkiállapot és kép közvetlen kapcsolatát Mednyánszky festészetében. Maga a téma egy minden- 1 ° Napló, 28. o. 111 Napló, 4. 11 Itt elég utalnunk a kilencvenes években megjelent csavargófej-ábrázolásokra, melyek kiteljesedését még az első világháború idején készült alkotásokon is figyelemmel kísérhetjük. 309

Next