Enigma, 2002 (9. évfolyam, 31-34. szám)

2002 / 34. szám

MEDNYÁNSZKY / FARKAS Hiszen élete is csak olyan volt, mint vásznai: másokért igyekszik élni, mintha egyedül magá­ért nem élhetne. Odaadja mindenét azoknak, akik rászorultak. Tél derekán nem egyszer kabát nélkül talál­tuk... tán már a másodikat ajándékozta el ezen a télen. Néha azonban olyan állapotban is bukkantunk reá, hogy igazában aligha tehetett volna akárkiért is valamit ... legalább kézzel­foghatóan nem. Talán ilyenkor festi meg a nyomorgók szenvedéseit! Eszembe jut egy vászna: őszi, novemberi tájkép, a szegények temetője halottak napján. Leveletlen, piciny, satnya fák, a földből alig-alig kiemelkedő fakeresztek. Az egyik előtt, amely alig látszik ki a gazból, fűből, egy szegény, rongyos ruhás, hajlott derekú, megtört munkásasszony áll.­ Azért imádkozik, akiért élt. És életének még nincs vége! A sír szélén két faggyúgyertya füstölög, pislog, mintha csak létének szimbóluma lenne e két láng! Egyebet nem hozhatott a halottnak, nincs virág a fejfán, sivár, kopasz a sírdomb... És látom a kép mögött a mi öreg nagy Medink (így hívják a festőt) kopasz fejét, jóságos kék szemeit, amint óvatosan, de úgy, hogy a szegény öregasszonyt meg ne sértse, kotorászni kezd zsebében... hátha koszorúra adna neki pár forintot... Nincs. Elköltötte. Más vitte el, tán olyan, ki kevesebbet szenvedett ennél... ennél, ki halottjának nem hozhatott egyebet két faggyúgyertyánál. A piktor csak keresgél a zsebeiben... hiába! Nem tehetett érte semmit. De tett mindnyájukért... sokat. Megfestette azt, amit látott, azt, amit e percben érzett... feltárta előttünk a szenvedés világát, oda mutatott az élet sebeire, az enyhítés tanát hirdetve nekünk. Találjon ő is enyhülést abban, hogy voltunk néhányan olyanok, akik megértettük hitvallását, kiéreztük életphilosophiáját mély hangulatú művein keresztül... Ami él, az vigasztalásra született, ez a festőpoéta philosophiája... De messze jutottunk a Szókratész világnézetétől.”­ ­ Valószínűleg a Mindszentek c. képről van szó, melynek reprodukciója 1888-ban, a Vasárnapi Újságban meg is jelent. 87

Next