Enigma, 2003 (10. évfolyam, 35-38. szám)
2003 / 37-38. szám
NYELVÁRNYÉKBAN Ernst van Alphen SZEREPJÁTÉKOK ÉS JÁTÉKSZEREK * vagy 1994-es interjúban Christian Boltanski, a francia művész kijelentette, hogy mindegyik műve „többé-kevésbé a holokausztról szól.” Ami 1984 utáni műveit illeti, ebben nincs is semmi meglepő. Installációinak sora, melyek az Árnyékok, Gyertyák, Emlékművek, Kanada illetve Tartalék összefoglaló címet viselik, a holokauszt erőteljes megidézései. Boltanski kijelentése azonban korántsem ilyen magától értődő, ha korábbi munkáira vonatkoztatjuk. Mi köze van például a Képmintáknak(1915) vagy a Kis komédiáknak (1974) a holokauszthoz? A Képminták hétköznapi pillanatképeket tárnak elénk a hetvenes évekből, olyanokat amilyenekkel az akkoriban Nyugat-Európában, Kanadában vagy az Egyesült Államokban élők fényképalbumaiban találkozhatunk. Átlagosságuk és köznapiságuk szöges ellentéte a holokauszt borzalmainak. Az 1974-es Kis komédiák megrendezett fényképsorozatán Boltanski mindennapos gyerekkori élethelyzeteket játszik el humorosan. Az elfojtott csókban például egy fiú szerepébe bújik, aki a tengerparton találkozik egy lánnyal. Meg szeretné csókolni, de nincs hozzá mersze. Az első áldozásban egy kisfiút alakít, aki magához veszi az áldozati ostyát a paptól. Az orvos látogatásában betegként látjuk. Anyja aggódik és kihívja az orvost, aki megvizsgálja a gyereket, és azt mondja, hogy meglehetősen beteg, de nincs komoly baj. Mire az anya megkönnyebbül." Egyszóval a Kis komédiák jeleneteit gyakorlatilag mindenki be tudja azonosítani, mivel ezek a lehető legköznapibb és leginkább archetipikus jelenetek. De a képminták és a Kis komédiák között van egy lényeges különbség. A képmintákban Boltanski talált fotókat használt, ráadásul ezek „komoly”, nem pedig humoros képek voltak. A kis komédiák jeleneteit viszont maga Boltanski játszotta el, és fontos az is, hogy mindig ugyanaz a fekete öltöny volt rajta. Ezt az öltözékét valamilyen egyszerű dologgal kiegészítve egyszeriben egy másik szereplővé változott - a szemüveg orvossá tette, a kalap és a virág anyává. A jeleneteket a szereplők közti különbségeknek ez a minimális jelzése illetve Boltanski arckifejezésének, grimaszainak változása tette humorossá. A fordítás alapja: Ernst van Alphen: Playing the Holocaust. In: Norman L. Kleeblatt (szerk.): Mirroring Evil. Nazi Imagery/Recent Art (kiállítási katalógus) New York, The Jewish Museum. 2002. 65-85. © Ernst van Alphen, 2002. 1 A Kis komédiák című sorozat a következő epizódokból áll: „a szülők házassága", „nagyapa betegsége", „nagypapa emlékei”, „reggeli tisztálkodás", „nagypapa halála”, „anya terhes", „titkos csók", „nagypapa horgászik", „jó hírek", „borzalmas felfedezés", „anya készülődik”, „apa története", „születésnap”, „Christina születése”, „félénk csók”, „tintafolt", „apai szigor", „első áldozás", „az orvos látogatása", „apa mint vadász", „megrovó arckifejezés”. 39