Enigma, 2008 (15. évfolyam, 54-57. szám)

2008 / 54. szám

35 ZÁDOR ANNA KÖZELÉBEN I. Zádor Anna fiútestvére, Zádor Henrik (Heiri) itthoni karrierje is: a Közgázon olyan súlyosan bántalmazták, hogy külföldre, először Berlinbe, majd Zürichbe, onnan Prágába emigrált, végül cionistaként Izraelben lelt új otthonra, ahol több nyelvre lefordított regényei és politikai elemzései tették ismertté nevét. A jobboldali diákszervezetek, melyeknek vezetői az egyetem professzorai közül kerültek ki, akik sok esetben jelentős közéleti-politikai posztokat is betöltöttek (képviselők, minisz­terek voltak), meghatározó erőt jelentettek az egyetemek életében. Több ilyen baj­társi egyesületet is ismerünk, habár történetük még feldolgozásra vár, ilyen volt a Turul Szövetség, a Hungária, a MEFHOSZ, a Szent István Bajtársi Szövetség, a Csaba Bajtársi Egyesület vagy az Emericana. Ezek közül a Turul Szövetség már 1920 októberében a numerus clausus-törvény szigorítását követelte, aminek következtében ebben az évben összesen 12 zsidó származású hallgatót vettek fel a budapesti böl­csészkarra28. Ladányi Andor összeállított egy táblázatot a zsidó hallgatók arány­számáról a felsőoktatásban 1931 és 1943 között. Ebből kiderül, hogy a numerus clausus által meghatározott 5,9%-os arányt már az 1938-1939-es tanévben sikerült lényegesen túl- azaz alulteljesíteni: ebben az évben a zsidó hallgatók száma az egyetemeken már csak 3,9% volt, míg az elsőéves hallgatóké csak 2,3%. 1939-ben a budapesti Műegyetemre nem vettek fel zsidót. 1942-re vidéken is sikerült a Turul Szövetség által oly hangosan követelt „numerus nullust” elérni: ebben az évben a szegedi egyetem orvosi karára már egyetlen zsidót sem vettek fel 29. Kevésbé ismert tény, hogy az egyre csökkenő számú zsidó hallgatónak, akárcsak Zádor Annának, csak protekció révén lehetett a jelentkezők közül bejutnia a kiválasztottak körébe, különösen, ha az illető, mint Zádor Anna is, színjeles volt. A felvételnél ugyanis cinikus módon előnyben részesítették az elégségesen érettségizetteket. Ugyanilyen groteszk összefüggés, hogy a numerus clausus gyakorlatát nem az ellentüntetések, hanem az egyre erőszakosabb, a szigorításért küzdő megmozdulások kísérték az egész Horthy-éra alatt, amelyeket éppen a jobboldali kormányzat próbált meg féken tartani (nem sok sikerrel). 1932-ben a szegedi egyetemen és a budapesti bölcsész­karon történtek atrocitások, majd Hóman Bálint beavatkozását is igénylő tünte­téshullám indult el Debrecenben (a Turul Szövetség debreceni vezérkara az egyik legradikálisabb volt). A debreceni hallgatók memorandumot nyújtottak be rekto­ruknak, melyben követelték, hogy a már csökkentett számú zsidó hallgatóság ne viselhessen tógát a doktori avatáson, ne részesülhessen segélyben, ösztöndíjban, és az előadótermekben csak a hátsó padokban ülhessen. Ezzel Debrecen egyetemi polgársága elébement a politikának a megkülönbözetés gyakorlati alkalmazásában, amiképpen a sárga karszalag ötlete is az egyetemi ifjúság körében merült fel először, megelőzve a sárga csillagot. Az 1932-es egyetemi megmozdulásokat 1933-ban még nagyobb tüntetések követték. „Különösen súlyos atrocitások történtek a budapesti bölcsészkaron, ahol mintegy 800-1000 fős, más karok hallgatóiból álló tömeg a kar épületébe erőszakosan behatolva inzultálta a zsidó hallgatókat. Kornis Gyula dékán 28 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, Osiris, 2001. 122. 29 Ladányi Andor: A „numerus clausustól a numerus nullusig”. i. m. 71.

Next