Enigma, 2008 (15. évfolyam, 54-57. szám)

2008 / 54. szám

36 HÍVÓSZÓ csak a rendőrség segítségével tudta a rendet helyreállítani.”30 Az egyetemi oktatóknak kezdtek a fejükre nőni a bajtársi szövetségek, melyeknek ténykedéséhez ideológiai értelemben a nagygyűléseken tartott programbeszédeikkel ők járultak hozzá a legin­kább. Idézet egy korabeli újságcikkből: „Rohringer műegyetemi tanár a Hungária bajtársi egyesület dominus magistere a Műegyetem aulájába hívatta az összegyűlt diákságot, s ott hosszabb beszédet intézett hozzájuk. Felszólította az egyetemi hall­gatókat, hogy tovább ne tüntessenek, hanem vegyenek részt az előadásokon. A hall­gatók azonban szembefordultak a bajtársi egyesület dominus magisterével, meg­­abcugolták és lemondásra szólították fel. Rohringer professzor erre indulatosan sarkon fordult és eltávozott, a diákok pedig elhatározták, hogy tüntetőleg távol­maradnak az egyetemtől.”31 Az újságcikk a szemérmetlen „A diákság addig nem hajlandó a zsidókkal együtt tanulni, ameddig a numerus clausust be nem tartják” alcímet viselte. Az egyetemeket a zavargások miatt be is zárták. Az 1934-es esztendő relatív békében telt el, de 1935-ben újabb zavargáshullám indult el, utcai tünte­tésekkel, melyeknek Szegeden a Délmagyarország ablakai is áldozatul estek32. A menetrend általában a zsidó hallgatók konkrét „eltanácsolásával”, az előadóter­mekből való kikergetésével, a lányok „lefülkézésével”, a fiúk megverésével kezdődött, utcai zavargásokkal folytatódott, és a dékáni hivatalokban petíciók átnyújtásával ért véget, pedig ekkoriban, mint láttuk, már alig jártak zsidók egyetemre, sőt, a tanári karokban is egyre szigorodtak a feltételek. 1936-ban újrakezdődtek a tüntetések, ezúttal a budapesti és a pécsi egyetemeken a Turul Szövetség „a zsidóságnak fajjá nyilvánítását és a numerus claususnak eszerint való alkalmazását, a külföldön szerzett diplomák honosításának megszigorítását” kérte e3. A legnagyobb terror­hullám 1937-ben volt, a Turul Szövetség már a numerus nullust követelte, és a Trefort-kerti zavargások a rendőrségi jelentések szerint „rombolással” párosultak. És ez egyre inkább így ment a zsidótörvények idején is, egészen 1941-ig, mígnem a Turul Szövetség fővezére a nagyválasztmányi gyűlésen el nem rendelte a megkü­lönbözető jelvények viselését, amit a Műegyetemen be is vezettek, és amit Incze Antal képviselő a Képviselőház ülésén így kommentált: „A műegyetemi hallgatók saját költségükön rendkívül ízléses szép kivitelű zsidó jelvényeket készítettek, és felszólították a zsidó hallgatókat, hogy bizonyos célszerűségi okokból - az elkü­lönítés könnyű lehetőségéért - tűzzék fel ezeket a csinos jelvényeket.”34 Ladányi Andor kutatásaiból azért idéztünk ilyen hosszan, hogy világossá tegyük, tárgyalt korszakunk egészét jellemzik a jobboldali diákszervezetek erőszakos akciói. Közülük a Turul Szövetség, Hekler Antal professzor révén, Zádor Anna életében is szerepet játszik, és mindez különös megvilágításba helyezi a magyar művészet- 30 I. m. 61. 31 Uo. 32 Ladányi Andor: A gazdasági válságtól a háborúig. A magyar felsőoktatás az 1930-as években. Budapest, Argumentum, 2002. 75. 33 Uo. 34 Ladányi Andor: A numerus clausustól a numerus nullusig. i. m. 70.

Next