Enigma, 2008 (15. évfolyam, 54-57. szám)

2008 / 57. szám

128 TRÓPUSOK gyakoroltak a kor másik, tüdőbajban korán elhunyt oszlopos tagjára, Justh Zsig­­mondra, a Sólyomra, hogy az még nagy regényciklusának címét (A kiválás genezise) is félig tőle kölcsönzi. Justh, akinek naplói a korabeli párizsi szalonélet legkimerítőbb dokumentumai, világfi volt a szó szoros értelmében. A Czóbel-Mednyánszky szalon vendége, az újkonzervatív Debating Society (1883-1886) tagja rövid élete nagy részét Párizsban töltötte, onnét közvetítette a legfrissebb eszméket, és kissé sznob leírásaiban a korabeli arisztokrácia és művészvilág hű korrajzát adta. Elhatalmasodó tüdőbajával párhuzamban a parasztság felemelkedését célzó reformeszméit mindinkább a valóság­hoz közelíti: Szenttornyán parasztszínházat hoz létre, és műveit a „nép”-nek szenteli. A kör tagja még Czóbel Minka, Czóbel István testvére, az „anarcspusztai költőbo­szorkány”, akinek egy apró remekművet, egy pihenő csavargót ábrázoló kis képet is dedikált Mednyánszky, Pekár Gyula belletrista, politikus, közéleti személyiség, aki 1891-ben ismerkedett meg Justh Zsigmonddal, és akit Mednyánszky a Neufundland, illetve a Hippi, Víziló becenevekkel illet. Pekár később országgyűlési képviselőként és politikai potentátként mind konzervatívabb nézeteket képviselt és Mednyánszky halála után feltűnik egy olyan társaságban, melyet az arisztokrata Batthyány is előszeretettel látogat. És a kör tagja természetesen Malonyay Dezső, Mednyánszky első monográfusa, művészettörténész, író, publicista, Mednyánszky egyik közeli barátja, akit szeretetteljesen csak bulldognak vagy Bulinak becézett. E kör nézetei szerencsére ma már egyre inkább feldolgozottak, egyre világosabb a Justh által is képviselt világnézeti egyveleg összetétele, a rassz, a faj elöregedését tárgyaló regények filozófiai eredője, a Taine-ből, Spencerből, Schopenhauerből összegyúrt massza, mely­nek világvégi hangulataira, világjobbító szándékára és egyidejűleg kötelező pesszimiz­musára a kulturális periféria frusztrációi is rányomták bélyegüket.16 Sokat megtudhatunk e kör eszméiről beletekintve Czóbel István német nyelvű monumentális vállalkozásába, mely nagyratörően a Kultúránk genezise címet viseli 17, és első kötete vallástörténettel, második kötete a szociális viszonyok evolúciójával, a harmadik a szépségfogalom fejlődésével - ez a kötet különben egy teljes művészet­­történetet is magában foglal, leszármazási táblázattal az asszíroktól Munkácsyig -, a negyedik pedig a szellemi fejlődés etapjaival általában foglalkozik, az emberré válástól kezdve egészen a lélektan Czóbel korában legújabbnak számító fejezeteiig. Már a korabeli kritika is úgy summázta ezt a nagy vállalkozást, mint a „Spencer-féle új philosophiai felfogás, az evolutionismus következetes és rendszeres alkalma­zását.”18 Halász Gábor 1937-ben publikált Magyar századvég című tanulmányának A világnézet holdkórosai című fejezetében írta: „Anarcsi kúriájában szövi társadalom­ 16 A kör nézeteiről, tevékenységéről sokat írt már Sarkantyú Mihály is (Sarkantyú Mihály: Mednyánszky László 1852-1919. Bp. 1981.), legkomolyabb áttekintését Halász Gábornál, Németh G. Bélánál és Pór Péternél találjuk, legújabban pedig Gosztonyi Ferenc elemezte, ezért ennek részletesebb taglalásától eltekintünk. Ld: Gosztonyi Ferenc: Kész regény. Malonyay Dezső 1905-ös Mednyánszky­­monográfiája. Mednyánszky, Kat. Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Markója Csilla. Bp., 2003. 71-88. 17 Stefan von Czóbel: Die Genesis unserer Kultur. Bd. I-V. Leipzig, Lotus Verlag, 1901-1907. 18 Pekár Károly recenziója. Athenaeum, 12, 1903, 2. 277-294.

Next