Enigma, 2008 (15. évfolyam, 54-57. szám)
2008 / 57. szám
128 TRÓPUSOK gyakoroltak a kor másik, tüdőbajban korán elhunyt oszlopos tagjára, Justh Zsigmondra, a Sólyomra, hogy az még nagy regényciklusának címét (A kiválás genezise) is félig tőle kölcsönzi. Justh, akinek naplói a korabeli párizsi szalonélet legkimerítőbb dokumentumai, világfi volt a szó szoros értelmében. A Czóbel-Mednyánszky szalon vendége, az újkonzervatív Debating Society (1883-1886) tagja rövid élete nagy részét Párizsban töltötte, onnét közvetítette a legfrissebb eszméket, és kissé sznob leírásaiban a korabeli arisztokrácia és művészvilág hű korrajzát adta. Elhatalmasodó tüdőbajával párhuzamban a parasztság felemelkedését célzó reformeszméit mindinkább a valósághoz közelíti: Szenttornyán parasztszínházat hoz létre, és műveit a „nép”-nek szenteli. A kör tagja még Czóbel Minka, Czóbel István testvére, az „anarcspusztai költőboszorkány”, akinek egy apró remekművet, egy pihenő csavargót ábrázoló kis képet is dedikált Mednyánszky, Pekár Gyula belletrista, politikus, közéleti személyiség, aki 1891-ben ismerkedett meg Justh Zsigmonddal, és akit Mednyánszky a Neufundland, illetve a Hippi, Víziló becenevekkel illet. Pekár később országgyűlési képviselőként és politikai potentátként mind konzervatívabb nézeteket képviselt és Mednyánszky halála után feltűnik egy olyan társaságban, melyet az arisztokrata Batthyány is előszeretettel látogat. És a kör tagja természetesen Malonyay Dezső, Mednyánszky első monográfusa, művészettörténész, író, publicista, Mednyánszky egyik közeli barátja, akit szeretetteljesen csak bulldognak vagy Bulinak becézett. E kör nézetei szerencsére ma már egyre inkább feldolgozottak, egyre világosabb a Justh által is képviselt világnézeti egyveleg összetétele, a rassz, a faj elöregedését tárgyaló regények filozófiai eredője, a Taine-ből, Spencerből, Schopenhauerből összegyúrt massza, melynek világvégi hangulataira, világjobbító szándékára és egyidejűleg kötelező pesszimizmusára a kulturális periféria frusztrációi is rányomták bélyegüket.16 Sokat megtudhatunk e kör eszméiről beletekintve Czóbel István német nyelvű monumentális vállalkozásába, mely nagyratörően a Kultúránk genezise címet viseli 17, és első kötete vallástörténettel, második kötete a szociális viszonyok evolúciójával, a harmadik a szépségfogalom fejlődésével - ez a kötet különben egy teljes művészettörténetet is magában foglal, leszármazási táblázattal az asszíroktól Munkácsyig -, a negyedik pedig a szellemi fejlődés etapjaival általában foglalkozik, az emberré válástól kezdve egészen a lélektan Czóbel korában legújabbnak számító fejezeteiig. Már a korabeli kritika is úgy summázta ezt a nagy vállalkozást, mint a „Spencer-féle új philosophiai felfogás, az evolutionismus következetes és rendszeres alkalmazását.”18 Halász Gábor 1937-ben publikált Magyar századvég című tanulmányának A világnézet holdkórosai című fejezetében írta: „Anarcsi kúriájában szövi társadalom 16 A kör nézeteiről, tevékenységéről sokat írt már Sarkantyú Mihály is (Sarkantyú Mihály: Mednyánszky László 1852-1919. Bp. 1981.), legkomolyabb áttekintését Halász Gábornál, Németh G. Bélánál és Pór Péternél találjuk, legújabban pedig Gosztonyi Ferenc elemezte, ezért ennek részletesebb taglalásától eltekintünk. Ld: Gosztonyi Ferenc: Kész regény. Malonyay Dezső 1905-ös Mednyánszkymonográfiája. Mednyánszky, Kat. Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Markója Csilla. Bp., 2003. 71-88. 17 Stefan von Czóbel: Die Genesis unserer Kultur. Bd. I-V. Leipzig, Lotus Verlag, 1901-1907. 18 Pekár Károly recenziója. Athenaeum, 12, 1903, 2. 277-294.