Enigma, 2008 (15. évfolyam, 54-57. szám)
2008 / 57. szám
129 FÜGGELÉK politikai gondolatait a legérdekesebb különc, Czóbel István, Czóbel Minka testvére, Justh Zsigmond jó barátja. Justh regényciklusa első kötetét neki ajánlja, mint akinek hatalmas tudománya támogatta irodalmi terveit. »Mi mindketten a jövő Magyarországnak az anyaföldben gyökerező filozófiai világnézetét, szellemét keressük. Te biológiai alapon állva, hatalmas kultúrtörténeti művekben, amelyet eddig csak néhány bizalmas embered ismer, amelyről azonban, tudom, pár év múlva, Európa fog beszélni...« A készülő műről csak hírek szivárognak ki, meglepő új eszmékről, az elite arisztokratikus kiválasztásáról, új középosztályról, a paraszt hathatósabb védelméről, a nivelláló demokrácia bírálatáról, de meg fogja-e írni valaha? Számítható a legkisebb megértésre, amikor már cikkeit is sorra visszakapja a lapoktól? Visszavonul hát, éli a birtokosnak gazdálkodó, vadászó, csendes életét, de közben iszonyú rabság láncolja íróasztalához; megkísérti a lehetetlen, a nagy szintézist, amit a bölcselkedést állítólag nem szerető magyar természet talán meg sem szülhet, vallás, társadalom, erkölcs, esztétikum, szellem végső magyarázatát, emberi kultúránk kiépülésének és rendjének filozófiáját. Az uralkodó csillag, Spencer példájára, de vele szembefordulva, biológiai alapból új idealizmus felé tapogatózva, alakítja ki korszerűtlen igazságait. A magyar értetlenségtől csüggedt társaival együtt ő is fellebbez a világhoz, német nyelven írja meg élete főművét, amely öt hatalmas kötetben csak későn, 1901-1907-ig jelenik meg Lipcsében, (Die Genesis unserer Kultur) visszhangtalanul és közönyben. Európa bizony nem beszél róla. A kinti filozófia ekkorra már túlhaladt kiinduló pontjain, ha nem is az eredményein, itthon a köteles szakismertetésen kívül nem törődnek vele; egykettőre teljes feledésbe merül.”19 Czóbel ezen műveiben a Justh-Czóbel-körben dívó nacionáldarwinista és a Taine-től inspirált eszmék összes tézisét megtalálhatjuk, kérdés azonban, hogy azonkívül, hogy formuláinkat finomíthatja e kör szellemi irányultságáról, tudunk-e meg bármi újat Mednyánszky vonatkozásában. Hasonlóképpen Mednyánszky művészetének egészére nézvést kevéssé eligazító az a kapcsolat, amely az ő hangulatképfestészetét Komjáthy Jenő és főképpen Reviczky Gyula hangulatlírájához fűzi. Noha eleddig nem került elő a személyes ismeretséget alátámasztó adalék, a puszta tény, hogy Reviczky Justhnak közeli barátja volt, valószínűsíti, hogy Mednyánszky ismerte úgy Reviczky pesszimisztikus, mint Komjáthy túláradóan, már-már mániákusan eufórikus költészetét, és allegorikus-szecessziós, a szlovák szakirodalomban „makabristának” nevezett korszaka összefüggésbe is hozható ezekkel az életérzésekkel. De Mednyánszky hangulatközpontú korszakának méhében már érett az a szemléleti váltás, mely a századfordulón őt a Justh nevével fémjelezhető, és a Czóbel István evolucionista szemléletű, polihisztor életművében definitive kifejezésre is jutó hagyományoktól valamelyest eltávolította. Valamelyest, írjuk, mert a ‘hangulat’, abban a formában, ahogy a kortárs szemlélő, Olgyai Bertalan is meghatározta, mindvégig Mednyánszky művészetének kulcsszava maradt. Még kései művészetének figurális képeiben is hangulatok esszenciális megfogalmazására törekedett. De mit értsünk ?9 Halász Gábor: Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött tanulmányok. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1981. 147.